Társaságban - egyedül

Idén először életemben vártam a Karácsonyt. Hiba volt.
Minden úgy volt mint tavaly, mégis más. Nem csak azért, mert anyám úgy viselkedett, mint aki be van drogozva, vihogott mindenen. Nem csak azért mert hármunk közül csak én nem vettem még részt azon a bizonyos személyiségfejlesztő kurzuson. Nem csak azért, mert szóba került az a téma, ami jelenleg a legfájdalmasabb nekem.
Végig azt éreztem, hogy nekem ott nincs helyem. Nem vagyok közéjük való. Egyedül vagyok, még velük is. Ők elmentek, én maradtam. Olyan iszonyatos távolságot éreztem!
Fura ez... szeretnek, és én is szeretem őket, mégsem éreztem semmit. Nem is tudom kimondani nekik! Ha kimondom, azt nem érzem hitelesnek. (Csak a macskámnak, a teremtőtársamnak vagyok képes kimondani... Gáz, de most ez van.)
Olyan rossz volt azt érezni, hogy egyedül vagyok, hogy nincs köztük helyem! Köztük, akik tényleg szeretnek! Köztük, akiket amúgy én is szeretek... És mégis, haza akartam jönni. Haza, az üres házba.

Jövőre nem lesz karácsony. Legalábbis összejövetel nem. Mindenki ellesz a maga párjával. Részemről, ez a pár valószínűleg a vizsgaidőszak, és a macska lesz, ennyi épp elég is, így számomra karácsony sztornó. Mindenki sztornó. Nekik már nem kellek többé.

Hozzászólások



Kedves Catshy! Sokunknak nem

Kedves Catshy! Sokunknak nem egyszerű az élete, mint ahogyan a Tiéd sem. Karácsony előtt pár nappal az egyik rádióműsorban azt mondta valaki, hogy olyan lesz a Karácsonyunk, amilyenné magunknak tesszük. Másnap ettől függetlenül egy ismerősöm ugyanezt mondta a telefonba. Akár egyet is érthetnénk velük, de mégis mindig vannak külső körülmények, személyek, akik befolyásolhatják az esténket az életünket. Persze, vissza lehetne menni akár az ősrobbanásig is, hogy "ha akkor nem ezt teszem" vagy "korábban nem így döntök", de az ilyesmin felesleges rágódni. Ahhoz pedig nem akármilyen emberismeret kell, hogy kiszűrjük, kiket és milyen helyzeteket kell nagy ívben kikerülni.
Hogy a Te Karácsonyod vagy épp az enyém miért sikerült olyanra, amilyenre /én nem panaszkodom, mert nálunk szeretetben nincs és nem is volt hiány sosem/, a fentebb írtak ellenére azt mondom, nem csak rajtunk múlik/múlott. De törekedni kell arra, hogy a folytatás már inkább a mi igényeinknek feleljen meg. Az elsődleges az, ahogy itt is olvastam, hogy ne másoknak akarjunk megfelelni, hanem magunknak. Akik pedig számunkra kedvesek, azokat ne akarjuk megváltoztatni, fogadjuk el őket olyannak, amilyenek. Csakhogy ennek ellenkező irányban is működnie kell. Nehéz, főleg amikor közvetlen családtagokról van szó. Lesz párod, ez nem kétséges, csak ne görcsölj rajta és engedd el végre... Őt. /Ez csak sejtés, hogy ez is működik benned, lehet, tévedek./ Felemás érzés úgy ülni az asztalnál, hogy tudod, szeretnek, Te is szeretsz, elfogadnak olyannak, amilyen vagy és Te is elfogadod őket, de ugyanakkor tudod azt is, hogy az az igazi, amikor a több kis család üli körül az asztalt egy nagy családként.
De addig, míg ez nem teljesül, éljük meg életünket teljesként úgy, ahogyan a jelen alakította. Azt pedig, hogy mi lesz egy év múlva? Nem tudhatjuk. Terveink lehetnek, amiket tudatosíthatunk is. Kívánom, hogy alakuljon minden úgy az elkövetkezőkben, ahogyan szeretnéd!



Az

önismereti tanfolyam óta változtak meg... Azelőtt semmi probléma nem volt, sőt! Fontos voltam, meg volt a helyem, a szerepem. Ez elveszett.
Én is megyek majd erre a tanfolyamra, de ettől is tartok, mert két változási módot látok, és - őszintén szólva - egyik sem tetszik. De mindenki máshogy reagál, bízom a harmadik módban.
Új ez a veszteség... Új, hogy a közös harcnak vége, már csak én küzdök, mert ők már megbocsájtottak. Új, hogy azt az évi egy napot sem tölthetem velük. Telefonálhatok, de személyes kapcsolat nem lesz... (Azt se tudom, hogy a találkozási tilalom egész évre vonatkozik-e vagy csak karácsonyra. Mert azért nem küldtek el, meg semmi ilyesmi, nem mondták, hogy nem akarnak látni többé...)



Már megint itt tartunk

Kedves! Neked az égvilágon semmi bajod nincsen. De ahhoz, hogy elfogadj egy másik embert, először önmagadat kell elfogadnod, szeretned, tisztelned, utánna jöhet a másik ember. A te "problémáidra" önmagadban van a kulcs. Ne panaszkodj, hogy nincs senkid. Az élet legnagyobb részében egyedül vagyunk mindannyian. Vannak, akik nem képesek egyedül maradni öt percig sem, az ok nem más, mint az önszeretet hiánya. Lépj végre túl a negatív dolgokon, és légy boldog. Rólad van szó, csak rólad. Nem kell mindenkit szeretni, de addig SENKIT SEM TUDSZ SZERETNI, míg önmagadat meg nem szereted.

Mostantól elég a nyafogásból!



.

Elfogadom Zsu véleményét :)

Szerintem nem kötelező szeretni sem.

A képmutatásnál nincs mocskosabb tulajdonság.



Ne csüggedj!

Olyan egyszerű az egész, nem? Egyedül rosszul vagy, de miért? Nem kell. Gondolj arra, hogy a legjobb társasággal vagy, önmagaddal. Az emberekbe csalódhatsz, inkább élj így és keress magadnak egy életcélt. Írj naplót! Vagy könyvet! Vagy menj ki a természetbe. Szeresd magad. Nem lehet, hogy ne szeresd magad. Bármennyire is egyedül vagy, szeresd magad. Értékes ember vagy, az a baj, hogy a külvilágban keresed a boldogságot, pedig a boldogság benned található. Érezni, hogy ez téged elszomorít. Ne tedd. Légy boldog és ne a külvilágba keresd a boldogságot, hanem önmagadba.

Szeretettel: hereandnow



Mindig

magányos farkas voltam, ami egyrészt jó, másrészt gyakran rámtör, hogy ez nem normális! Ha még valami spirituális okból vonulnék ki a társadalomból, az szódával elmegy. De én a saját hülyeségem, különcségem miatt vonultam el. (Még az se mondhatom, hogy elvonultam, emlékszem, gyerekkoromban minden este sírva imádkoztam, hogy legalább egy barátom legyen, legalább egy osztálytársam álljon velem szóba...) Most elhagyott a család is. Ráuntak a másságomra? Engem untak meg? Ha már ők sem viselnek el, mit várhatok mástól?



Nem vagy egyedül

Kedves Cathsy!

Én már úgy vagyok jó ideje, mint ahogy te. Egyedül érzem igazán jól magam. Ezzel szerintem semmi gond nincs. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. Jópár embert ismerek, akik szeretnek egyedül és mégis értékes, teljes emberek. Te is biztos így vagy ezzel. Nem vágysz társaságra, de ettől még értékes vagy. Őrizd meg belső nyugalmadat és érezd jól magad, hiszen bármiről is legyen szó boldogság, szeretet, öröm, szenvedély, mind ott lakozik benned. Ne erőltesd a kapcsolatokat, ha neked az nem esik jól. Légy boldog itt és most.

Szeretettel: hereandnow



Ne ad fel!

Cathsy, ne add fel! Biztos egy sz@r időszak ez most Neked, de ennek meg kellett történnie, és nemsokára túl leszel rajta!