Arcok és sorsok

Régi dalban " Acél város "
Kopott emlék, mára álmos.
Nincsen autóm, gyalog járok,
Buszra, villamosra várok.
Jönnek - mennek az emberek,
Az arcukon elmerengek.

Ahány arc van, annyi élet,
Sorstérképe bele égett.
Nevetés és könnyek,
Boldogság és sors csapás.
Siker kontra alázat,
"Akarom" vagy "feladom".

Mennyi van a pénztárcában ?
Rá van írva az arcára.
Van kinek a kevés is "sok"
Néhány nullát még hozzá mond.
- Hagy lássák, hogy jól megy sorom...
- Miniszter az én rokonom !

Van ki sír és panaszkodik,
Közben drága autón utazik.
Vagy ott a másik.. Ö kéreget
Segélykor meg grillcsirkét " csipeget "
Nem kell a szó, nem kell kérdés,
Elég ha az utcára mész...

Ágnes Béres Lászlóné

Címkék: