Az első gyümölcs beérett

Akárhányszor itt jártam, mindig ki akartam írni magamból valamit. Kellett a támasz és a nyugtatás olyan emberektől, akik sosem láttak és emiatt olyan tanácsokat tudtak adni, amik tőlem függetlenek.

Ha belegondolok, egy dolgot kerestem mindig, ami elvakított: az a szerelem;az igaz, a mai napig nem találtam meg, de valljuk be, az égieknek biztos megvan az oka rá, hogy nem nyújtotta tálcán.
Sokszor mondták nekem: türelem...türelem;
tény, mindig is türelmetlen voltam, ha valamit akartam, csak azon tudott pörögni az agyam.
Na ez pont nem jó: egy türelmetlen embert türelemre inteni?
Aztán tessék, adtam pár évet az életemből a munka javára és lám, a türelem meghozta a gyümölcsét, valamiért beérett a dolog. Tényleg a nálam idősebb, tapasztaltabb emberek tudnak valamit.
Amekkora türelmet tanúsítottam a munka javára az engem is meglep, az összes barátom bolondnak gondolt, a végén kezdtem elhinni, hogy nem vagyok normális és az utolsó dolog, amit megfogadtam a munkában még a változás előtt a következő volt:
"adok 1 évet- még az életemből, amúgy már adtam 6-ot, ha ebben az 1 évben nem történik változás, akkor én kilépek, új életet kezdek."
Persze, történt egy olyan kompromisszum keretében, hogy körülbelül visszakerültem arra a szintre, ahol 6 éve voltam...elfogadtam. A jó munkához kellett nagy alázat és a helyzethez, hogy ezt elfogadjam és azt a munkát lelkiismeretesen csináljam. Csináltam. Mint kiderült, az új főnökeim végig figyeltek, hogy állom ezt az akadályt.
Én álltam, 7 hónapig, egy szó nélkül. Aztán egy pillanat alatt fordult a helyzet és magasabb pozícióba kerültem, magasabba, mint valaha.
Tanított az élet: amit a munkában tudunk tanúsítani, azt tudjuk a magánéletben, csak elhatározás kérdése. Valamiért megfeledkezünk arról, hogy mindennek oka van, a vágyaink sokszor erősebbek mindennél és mikor már úgy érzed, tényleg vége van, akkor megkapod a kegyelem döfést. Jó érzés.
Azt hiszem, ezt kéne követnem a másik oldalon, nem vagyok annyira türelmetlen, de azért még 6 év, az sok lenne:)
A munkában elhatároztam valamit és beérett. Bevonzottam? Talán...

Címkék:

Hozzászólások



Sünike

Nagyon köszönöm,
ahogy körbenéztem, itt az oldalon sokkal profibbak vannak fent, én csupán a magam egyszerűségében szerettem volna valamit átadni Nektek, mert tudom, sokan vannak, akik feladják már a cél előtt, de ahogy nálam is volt, másnál is történhet pozitívum és így élhet a remény:)
Köszönöm Sünike,
Samy



Kedves Samy!

Nagyon sokunk kérdéseit,és dillemáit fogalmaztad meg írásodban.
Tetszik az írásod!
Örülök hogy itt vagy velünk:)
Nyugodtan írj ki magadból mindent,az segít!

Türelem rózsát,meg pasit terem!