Megrekedés - S.O.S.

Megrekedés - egy nagyon különös állapot.

Esetemben egy hír szembesített a "valósággal"...
És - hiába a különféle technikák, melyek eddig átsegítettek sok mindenen, egész egyszerűen leblokkoltam.
Olyan megrekedés érzésem van...

Sok éve indítottam a kedvesemmel egy Bt.-t. Akkor is voltak különös előérzeteim, de félre tettem őket, mert bízni és hinni akartam abban, hogy jó, amit kitaláltunk. Független attól, hogy soha nem akartam semmilyen cégben semmilyen módon részt vállalni... Gondoltam, itt az alkalom, hogy felnőttként cselekedjek.
A cég döcögősen indult, majd 1 év után kiderült, hogy sajnos nagyon nehezen tudjuk fizetni az ezzel járó kötelezettségeket. Ez odáig ment, hogy 3 éve semmilyen járulékot és adót nem tudtunk a cég után kifizetni. Ha így teszünk, akkor sem villanyszámlát, sem pl. kaját nem tudtunk volna venni, magyarul egész egyszerűen azt a minimális bevételt, amit a céggel intéztünk feléltük.

Közben személyiségem egyre fejlettebb lett, egyre több technikát sajátítottam el, stb, amiket alkalmaztam. Minden napi apróbb sikereket értem így el, aminek mindig nagyon örültem.
Én vagyok - voltam az, aki minden helyzetben a pozitív oldalt kerestem és ennek mentén vittem tovább a dolgokat, amik általában meg is oldódtak. Az a kevés, ami meg nem oldódott meg, mindig kiderült, hogy nincs is olyan nagy jelentősége.

Egy hete kaptunk egy-egy levelet az Apeh-től és a Cégbíróságtól is. felszámolják a céget. Ami egy részről jó - hiszem megszűnik végre a probléma. Azonban a felhalmozódott adósság,tartozás engem terhel, lévén én vagyok a beltag. Aha. A lakásom az egyetlen lényegi vagyonom, melynek a fele van csak az én tulajdonomban, a másik fele a gyerekem apja nevén van, akitől 15 éve külön váltunk. (részéről amolyan bosszú volt, hogy így rendezte a lakásviszonyt..., de eddig ezzel nem törődtem...)
Igen.
Ha az ügyek mennek tovább - mi van, ha jönnek és lefoglalják a lakást? Mit csináljak? Merre indulja ebben a helyzetben, hogy megoldást hozzon?
Bevételem - nincs...
A társulat, akinek alapítványi keretek között viszem a dolgait nem termel bevételt 2 éve... várjuk, hogy ez a dolog is rendeződjön. A Kedvesem havi 150.000 Ft-ot keres - ebből élünk hárman, fizetjük a csekkeket és eszünk, napról-napra élünk. Ami azért nagyon fontos, hogy mindezt nagy szeretetben! Csak sajnos ez most nem oldja meg a fejünk felett összecsapni készülő hullámokat!

Most valami történik velem.
Valami, amit nem értek és egész egyszerűen képtelen vagyok uralni, kezelni, átlátni, stb.
Mintha képtelen lennék a tiszta gondolkodásra, tudatosságra.
A pánik, remegés, idegesség, rettenetes belső feszültség és félelem kerített hatalmába...

Jönnek is a kérdéseim önmagamhoz sorban, amikre eddigi életemmel ellentétben engem is meghökkentő válaszok születnek bennem... (és azt hiszem most számomra ez a legijesztőbb!).
1/ akkor most mi van azzal a sok hasznos és használható dologgal, amit tanultál a vonzás törvényéről? Miért nem használod és fordítod át vele a helyzetet?
válasz - mert nem tudom melyik technikát és hogyan alkalmazzam, ráadásul úgy érzem, mintha a gondolataimban, lelkemben most olyan "hangyák háborúja" lenne, mint a TV képernyőn szokott lenni olykor. Nincs semmilyen kép, csak össze-vissza zsezsgő, kivehetetlen izémicsodák...
2/ miért nem tettél már lépéseket ennek a nagy bajnak az elkerülésére?
Válasz - Mert nem találtam állást, ahol be is jelentettek volna. Ráadásul így könnyebb volt, hogy homokba dugtam a fejem, mintha minden rendben lenne... Volt egy munkám, amiből remélhettem, hogy olyan bevételem lesz, ami megoldja ezt a dolgot is. Sajnos nem így lett. A megbízó, akinek a könyvét megírtam úgy döntött mégsem adja ki... Ott porosodik a fiókban egy könyv, ami sosem lesz kiadva... Az illető, akinek az életéről szól - meggondolta magát.

Sorolhatnám még - de inkább nem teszem...

Rá jöttem, hogy tulajdon képen a segítségeteket, tanácsotokat szeretném kérni, merre és hogyan induljak ebben a helyzetben tovább...

Köszönöm, hogy "meghallgattatok"...
és várom hozzászólásaitokat...
CsiribiManó

Hozzászólások



Kedves Ildi,

mikor olvastam soraidat szerencsére már pont tettem, amit tanácsoltál.
:)

Köszönöm:)



Kedves HajduM - Miki:)

Köszönöm - természetesen azonnal elolvastam bejegyzésed és az eszme-cserét is.

Az írásom még a pánik állapotában született.
Tegnap újra vissza olvastam soraimat - már egy teljesen más szemszögből. Jó volt rálátni, mi is zajlott bennem előző nap.

Mindaz, amit kifejtettél a "Mit is akarjak akarni" írásodban az utóbbi időben egy folyamat részeként zajlik velem/bennem. Én is írhattam volna - lévén a saját gondolataimat olvastam vissza soraidból.

A pánik - elmúlt...
Összeszedésem folyamatban...
Nagyon sok minden együtt állásának eredménye volt kiborulásom.
Benne voltak rendszeressé vált saját szökési kísérleteim önmagam elől...
csak tologattam, halogattam nagyon sok dolgot - melynek eredményeként meg is kaptam a számlát... :)
Képletesen és valójában is... :)
Ami ebben a legkülönösebb - pontosan tudtam, hogy ez a pillanat hamarosan elkövetkezik. Csak azt nem, hogy pontosan mikor. (illetve tudásomnak köszönhetően ezt is tudhattam volna, de erre bizony valahogy nem is akartam használni a tudásomat! Menekültem...)
Ragozhatnám még, mi és miért alakult úgy, hogy egyszer csak bepánikoltam, méghozzá annyira, hogy ezt "nyilvánosságra is hozzam" és segítséget kérjek!

Jelentem - a megoldás, mint egyébként minden esetben - bennem volt. Van. lesz.
Mint ahogy Te is írtad.

Pánikomban komoly része volt a szégyen érzetnek, hogy a tudásomat, mindazt, amit eddig pl. alkalmaztam, tanultam, stb. a valóban lényeges, szó szerint életbe vágó dolgokra, dolgaimra egész egyszerűen nem használtam! Ennek felismerése sem volt először örömteli, hiszem önostorozás lett az eredménye. Ebben különben is jó vagyok... holott ez nem old meg semmit!

Mindezt mintegy megfejelve nagyon komoly mankó van a "kezemben", melynek köszönhetően pontosan tudom azt is, mi és miért pont most és így, vagy ebben-abban a témában történik velem!
És erre sem voltam hajlandó figyelni!
Vagy inkább nem vettem komolyan...?

Nem is ragozom tovább.

A lényeg - ma már sokkal jobban vagyok!

Végre ténylegesen, érdemben el is indítottam sok mindent a megoldás konkrét érdekében.
Több síkon/fronton a tettek mezejére léptem végre.

Szóval - köszönöm a segítséged, hogy egyáltalán érzékenyen - és érdemben - reagáltál "rám".

Szeretettel/CsiribiManó



Ne az Isten lábát akard megfogni, hanem felismerni a benned élő

Ne az Isten lábát akard megfogni, hanem felismerni a benned élő végtelen bölcsességet…
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Itt is egy hasonló téma megy. Próbáld meg hátha tudsz meríteni ezekből a beszélgetésekből :))
http://www.thesecret.hu/forum/nappali/mit-akarjak-akarni



Amikor az ember tele van

Amikor az ember tele van érzésekkel - akár negatív, akár pozitív - nem tud tisztán látni és gondolkozni. Most te is így vagy, méghozzá a nehezebbik helyzetben. Ilyenkor igazán szükség van a nyugalomra a megoldás megtalálásához, ami bizony nem könnyű.

Ahhoz, hogy kitisztuljon a kép, ki kell lépni az állapotból. Ennek több módja lehetséges. Ha tudsz meditálni, akkor az is megfelelő módszer arra, hogy kívülről nézz rá a helyzetre.

Ha nem megy a meditáció, akkor is van több megoldás: érdemes keresni egy tárgyat, amely a jelenlegi körülményeket szimbolizálja, és külső szemmel – például egy katicabogár helyébe képzelve magunkat – körbejárni, megvizsgálni. Esetleg Garfield szemével, vagy kedvenc színészünk aspektusából ránézni.

De hasznos, ha leírjuk a tényeket, és érzéseinket egy füzetbe, vagy papírra. Ha kell, naponta. Vagy lerajzoljuk (bármilyen kép, mandala, vagy nonfiguratív alkotás is lehet) A lényeg, hogy ki tudj lépni a zavaró érzésekből, és külső, elfogulatlan, nyugodt szemmel tudj a helyzetre nézni, így több olyan dolgot is észrevehetsz, ami segíthet.

Lehet, hogy többször meg kell ismételni a dolgot, más-más módszert kipróbálni, de kitartás!