Jelen(leg)

Hát, jó régen írtam (ide), gondoltam, csinálok kis számvetést.

Októberben indultam a "szívem után", hagytam ott a stresszes civilizált életemet, és döntöttem úgy, hogy meg akarom végre teremteni azt az életet, amire mindig is vágytam. Az első lépés az volt, hogy fél évre Pestre költöztem, de nem tudtam, hogy utána mi lesz. Benne volt a pakliban, hogy mégiscsak vissza kell menni a darálóba. Tulajdonképpen meg is kísértett, félelmemben elmentem munkát keresni, és fel is vettek két helyre. Lélekölő munka, kevés - de "biztos" - fizetés, szűk albérlet, soha többé festés (se idő, se mód, se hely nem lett volna rá, de még jobb munkát keresni se nagyon), éppen megélhetés.

Aztán egy másik lehetőség, pont március végén, amikor lejárt a mandátumom Pesten. Naná, hogy elfogadtam. Inkább ;)

Most nagyon vidéken lakom, fent a dombon, félórás sétányira a civilizációtól, fák, bokrok, virágok, őzek között. A térség szellemi vezetőivel dolgozom együtt, rugalmas munkabeosztással, saját tempóm szerint. Külön műtermem is van egy tetőtérben (majdnem akkora, mint a pesti lakás), ahol pormentesen (!!) lehet festeni.

A fiamat ritkán, de gyakrabban látom - lévén közelebb van -, jó a kapcsolatunk.

Csomót fogytam, pedig itt közösség van, folyton együtt eszünk a szomszédokkal :)

A pasi még hiányzik.

Itt tartok.

Címkék: