Teljesen új élet - rendelésre

Amikor a kezembe vettem a könyvet, úgy terveztem, itt egy hosszú hétvége, 220 oldal, simán... Aztán hetek múlva (még mindig a páradik fejezetben), azt olvastam, hogy ha a saját utadat járod, akkor minden könnyen és lazán alakul, ha meg nem, akkor bizony küszködés az élet. Mivel ezt akkor több helyről kaptam, elkezdtem odafigyelni rá, és feltenni a kérdést (hát, úgy kábé milliomodszor...), hogy jó, ez tetszik, de mi is az én utam? Hogy keressem, hogy ismerem fel?

Most nem emlékszem, hogyan (újra kellene olvasni az egész naplómat), de valahogy egy folyamat során kirajzolódott szépen, hogy mit is akarok. És jelentem, EGY ÉV UTÁN jöttem rá, hogy nem elég megálmodni a célszektort. Ha csak a végeredményt mondom meg, akkor dobál az élet ide-oda, egyik szektor a másik után hozza a maga lehetőségeit, ami szépen el is tűnik a következőben. (Asszem ezt már írtam :) ).

Szóval adódott egy lehetőség most is, és végre felfogtam, hogy ha nem akarom, hogy ez is elússzon, mint a többi, akkor ezt közölnöm kellene az univerzummal, a külső szándékkal, meg mindenkivel, akit illet. Ez megtörtént, na rántottak is rajtam akkorát, hogy a fal adta a másikat :) Ez azt jelenti, hogy mivel a fejemmel okosba csináltam valamit, amit egggyáltalán nem akartam abbahagyni, úgy intéztük mi, az univerzum meg én, hogy teljesen szétessen. Talpra állni a botlások után, abban jó vagyok, úgyhogy eléggé a földbe kellett döngöltetnem magam, mire azt mondtam, hogy jó, oké, megértettem, abbahagyom :) (Andrew Matthews írja valahol, hogy az élet először kaviccsal dobál, de ha nem törődsz vele, előbb-utóbb kénytelen fejbevágni egy sziklával...)

Ezekben a napokban bizony megkérdőjeleztem transz-szörföt, Ho'oponopono-t, Atlantiszi energiát, mindent.

Csak az volt gyanús, hogy két terület egészen nem várt módon javult. Namost olyan van, hogy beindítod a többletpotenciált, és visz ezerrel az ellenkező irányba, de akkor MINDEN rosszabb. Olyan nincs, hogy az egyik javul, a másik meg romlik!! Ráadásul ennyire javul és ennyire romlik! Úgyhogy kénytelen voltam úgy tekinteni arra, hogy kikapták alólam az életem, mint valami "kényszerítő erőt", ami odarugdos a helyemre, ha már magamtól nem indulok el.

Most viszont, végre rászántam magam a változtatásra. Fél évre beköltözöm az életbe, amire vágyom (mármint "útközben"re, mert azért ez még nem a vége! :) ). Új város, új munka, új perspektíva, új irány. És most például a festés, ami az egyik területe a célszektoromnak, nagyon beindult (megerősítésnek veszem...) Egy nap alatt vettek tőlem annyiért képet, mint máskor hónapok alatt. Az élet, amit választottam - egyelőre fél évre -, a munkáról fog szólni, de olyan munkáról, amire mindig vágytam. Határidőnélküliség, cirka 130ezerrel kevesebb kiadás havonta, nyomás, stressz nélkül, és idő, idő, idő! Idő egy napon belül, és idő az életemen belül.

A fura, ijesztő és izgalmas, hogy "és fél év múlva?". Hát, banyek, nem tudom :) A kisördög azt mondja, hogy "anyám, ha ez nem jön be, kiléphetsz az ötödikről..." De a kisangyalos felem nem tudja elhinni, hogy ennyi tortúra csak arra legyen jó, hogy szétessen az életem.

Most pedig várom a hétfőt :)

Hozzászólások



Igen

Igen, a "Hallgass a szívedre". Méghozzá a 20. oldal. :)



:)

Érzem a jó szándékodat, kedves ÉN. És azt is érzem, hogy amiről beszélsz, azért nem érthetem igazán, mert tényleg be kell járnom. Valahol erre megy ki az egész.

Az igazság az, hogy nagyon messziről jöttem, és le lehetett volna rövidíteni az utat (már eddig is), már látom, de azt hiszem, épp ez az, amit meg kell tanulnom. Szívből remélem, hogy már csak pár fejezet van hátra, talán épp ez a fél évnyi :) Szoríts nekem! Nincs kifogás, a körülmények adottak, még soha nem volt ennyire tiszta, sallang-, kifogás- és ürügymentes az életem, mint ebben a következő fél évben lehet, ha hagyom, ha megengedem magamnak. Nem könnyű egy olyan valakinek, amilyen én vagyok, nem engedni a túlbonyolításnak. Most úgy érzem, sikerülhet, mert legalább most néha felismerem.



Pusztán jó szándékból mondom

Pusztán jó szándékból mondom neked Kedves Mariann:

Nagyon agyon bonyolítod az életedet. Sokkal, de sokkal egyszerűbb, mint azt jelenleg érzékeled.

Csak azért mondom, hogy hátha sikerül felismerned. Egyébként pedig elfogadom a szemléleteidet és eszem ágában sincs belerondítani. Csak amit te most éppen bejárni készülsz, azon már keresztül mentem, és csak elmondom tapasztalataim, hogy teljesen szükségtelen bonyolítani azt, ami már amúgy is kesze-kusza.

Semmit ne fogadj el tőlem csak úgy. Menj a mélyére, amennyire csak lehet. Merülj el önmagadban és hozd fel onnan a tudást. Meg van benned minden. Csak bíznod kell magadban. Tudom. Láttam. Nem viccelek. :)

Szép estét.



már megint az a félelem...

SzivárványVirág, akkor most Te mondd meg, ugye a "Hallgass a szívedre!"?

ÉN, amit írtál a félelmekről, az annyira igaz! Merthogy nagyon élvezem most, hogy már döntöttem, azt a kilátást, amire készülök. De már tegnap éjjelre megint bekúszott a félelem, mert hirtelen annyi lehetőség lett, és hát már választani kellett, és beindult a jajmilesz :) Meg is fájdult reggelre a derekam rendesen. Hát, most bizony igényeltem a megerősítést, körbebeszélgettem az összes barátomat :) Most már csak az rossz picit, hogy ezen az életvonalon nincs cicám...



Andrew Matthews

"Andrew Matthews írja valahol, hogy az élet először kaviccsal dobál, de ha nem törődsz vele, előbb-utóbb kénytelen fejbevágni egy sziklával..."
Nem tudja valaki, hogy ez melyik könyvben lehet? :)

--> Kérdés visszavonva, megtaláltam! :)



"Bár tulajdonképpen van

"Bár tulajdonképpen van "módja" a tudatosságnak a transz-szörfben: direkt mást kell csinálni :). Megmondom, mit akarok, aztán elmegyek, és elfoglalom magam, valami teljesen mással. Ahogy mondani szokás: "elengedem". De ez a teremtés általános módja végül is..."

Na pont erre írtam valahol, hogy félelemből teremtett erőszak. Aminek létrejöttével nem leszünk elégedettek, holott megteremtettük.

Nincs módja és eszköze annak, hogy boldog és elégedett légy, mivel abban élsz, csak fel kell ismerni. A félelmeid takarják el. Benne vagy a boldogságba. Nincs egyetlen eszköz sem, ami felismertetné veled, rajtad kívül.



Így van, de nem baj

Pontosan így van, a csúszás csak akkor történik (történhet), mikor "lazulás" van. Viszont nem lehet tudatosan csinálni. Mármint a lazulást persze igen, de a csúszást nem.

Olyan, mint amikor a kvantumfizika azt mondja, hogy amikor nézem, akkor részecske, amikor nem nézem, akkor hullám. Amikor nézem, akkor egy konkrét pozícióban vannak a dolgok, amikor nem nézem, akkor az összes lehetőség ott van. A csúszás nem irányítható, csak megengedhető.

Bár tulajdonképpen van "módja" a tudatosságnak a transz-szörfben: direkt mást kell csinálni :). Megmondom, mit akarok, aztán elmegyek, és elfoglalom magam, valami teljesen mással. Ahogy mondani szokás: "elengedem". De ez a teremtés általános módja végül is...



...egyszerűen szólva, amikor

...egyszerűen szólva, amikor sikerül belelazulnod abba, amiből menekülni próbálsz, amikor sikerül megengedni hogy legyen, létrejön a csúszásod. Ez a titka, ezért nem tudod kontrollálni, mert spontán lazulsz nem tudatosan.