"Tényleg ilyen hülye vagyok?"

Ezt a kérdést szoktuk feltenni, amikor egy nyilvánvaló emlékünkről kiderül, hogy nem is igaz. Ez volt az első élményem a transz-szörffel kapcsolatban, ez volt az, ami miatt a Sliderst milliószor megnéztem. Hogy kezelni tudjam azt a helyzetet, amikor van valami közös élményem valakivel, aki néhány hét múlva az egészből semmire nem emlékszik, vagy teljesen másképp. De vannak dolgok, amikre határozottan emlékszem, ő meg ugyanolyan határozottan emlékszik másképp. Merthogy ő nem AZ. Egy másik világ egy másik embere.

Megtanultam, hogy ha ilyennel találkozom, most már csak megvonom a vállam, és úgy teszek, mintha rosszul emlékeznék. Tudom, hogy nem, mert érzések, továbbgondolások kapcsolódnak hozzá. Egy barátommal, aki mellesleg fizika szakos tanár, megpróbáltam a kvantumfizikáról beszélgetni. Gondoltam, ő talán nyitottabb lesz, hiszen tanult róla, tudja, hogy nem "ezoterikus maszlag", nem sci-fi őrület. Akkoriban mindenkitől megkérdeztem, így tőle is: Láttad a Sliderst? És azt mondta, nem. Emlékszem, hogy puffogtam, mert általában ezt a választ kaptam, és azért zavart, mert aki látta, annak könnyebben el tudtam mesélni, hogyan lehet ezt a dolgot tényleg használni.
Aztán amikor egyszer ugyanennek a barátomnak konkrétan a transz-szörfről akartam mesélni, és mondtam, hogy könnyebb lenne, ha láttad volna a Sliderst, rávágta, hogy hát persze, hogy látta...

Egy évvel ezelőtt az a barátom, akinek a lakásában most élek, megmutatta, hogyan kell spórolósan használni a vizet. Akkor nem volt fontos, hiszen csak két hetet töltöttem itt, csak nem tudom, valamiért megmutatta. Most nagy hasznát veszem az információnak, és amikor pár napja beszéltünk telefonon, megköszöntem neki. Méltattam, milyen jó, hogy megmutatta, sokat jelent. Megkérdezte, miről beszélek. Kicsit azért meghökkentem, és elmondtam neki: tudod, te magyaráztad el, meg is mutattad... Magamtól honnan tudnám? Mire ő: és te láttál már ilyet?