Drága Kishúgom...

Mostanában szivárvánnyal álmodom..
a híddal, ami a szívünk közt épült.
Nagyon messzire kerültünk
egymástól.
Sokszor eszmbe jut az első mosolyod,
amivel megajándékoztál,

mikor hoztad a mesekönyvet,
mikor csakúgy belemásztál
az ölembe és megpihentél...
drága emlékek.

Távol vagyunk egymástól.
S te, ki tudja hol vagy. Merre jársz.
Ott mások vannak.

S bármit mondanak,
Te légy mindig Önmagad.

Nagy, buta könnycseppek.
Nézd, hogy hullanak.

Oly' messzire mentünk..
S, hogy jó ez így nekünk?
Isten tudja!..
Majd Ő..
Ő majd kibogozza.

Nem tudom mi történt.
Egy nap elengedtük
egymás kezét.

Nem tudom hol vagy..
Nem lát szemem sehol
sem.
Csak szívem dobban.
S valahol ott,
Az éteri térben
találkozunk újra.

http://www.youtube.com/watch?v=MwyH_N1YVNo

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

/Reményik Sándor/

Címkék: