Segíts ad-ó-d 1%- ával

"Az ember mindenért felelős, ami vele történik. A bölcs ennek tudatában van, és nem veti el többé a szenvedés magvait. Inkább az öröm magvait veti el. Előbb-utóbb mindent le kell aratnod, amit elvetettél. Ezt jelenti a menny fogalma: a bölcs elveti az üdvösség, a szeretet, a könyörületesség magvait, melyek egy napon kertté fejlődnek. (...) Ha egyre csak az öröm, a szépség, a tánc, a dal, a meditáció, az ima magjait hinted szét, akkor hamarosan létrehozol egy várkertet az igazság virágaiból - létrehozod a Paradicsomot."
/Osho/

Hosszú évekkel ezelőtt, mikor megláttam az első hirdetést, hogy adjak adóm 1%- ából a daganatos gyermekeknek, mellrákos nőknek, éhezőknek, a következő érzés követte: gazdag akarok lenni és adni!

És akkor (is) kezdődött minden: nyakamba zúdult egy csomó minden, különböző kultúrák 100 és 1000 féle gyógyítási módja(i). Találkoztam sokféle gyógyítóval, mesterrel és emberrel, beteggel és gyógyulttal. Fel sem fogtam mi történik gyermeki szememmel, lelkemmel. De egyet tudtam gazdag akarok lenni és adni!

És évekig ment ez így, míg nem belefáradtam az állandó tanulásba. És most megálltam. Ismét egy tanfolyam előtt állok, de mivel ez számomra nagyon fontos, úgy döntöttem egy kis belső takarítást végzek előtte. Visszanéztem. Most nem érdekel, hogy szabad, nem szabad. Meg kell tenni.
Nos, a legszebb és legértékesebb kincsek hullottak az ölembe. Észrevettem már akkor. De mi a csudát kezdjek a különféle alternatív gyógymódokkal, ha nem kell senkinek? Mi a csudát kezdjek a sok- sok mesteri szónoklattal, ha nem hallgatja senki? Mondom, hogy senki. Hiszen még én sem hallottam meg. Most visszhangzik.

Kell vagy nem kell, muszáj leülni és végig játszani dolgokat, amik történtek és csak átsuhantam rajtok. Biztos érzett már ilyet más is: nem egyszerűen eszembe jut és jó, egy csésze tea mellett elfilózgatunk, hanem egy belső kényszert: leülni és igenis megbeszélni magunkkal a dolgokat, és rendet rakni, kitakarítani, felismerni.
Hát most ez is egy ilyen, amikor már nincs menekvés vagy kifogás.

Tehát, hiába éreztem a sikert, valami üresség is beütött:
-Velem mi van? - kérdezte a belső hangom szemrevetően.
-Velem?.. - nyíltak tágra szemeim. A csudába! Valóban: mi VAN velem?! Minden! Mindenem meg van ahhoz, hogy adjak.
-Hát akkor? - kérdezett ismét a hang.
-Mi az, hogy "hát akkor"? - nem értettem. Egyedül maradtam. Lesétáltam Lelkem emlék tavához és kiültem partjára. A víz háborítatlan volt.
Egy érzés fogott el, biztos érezted már te is, amikor "tudsz mindent", hirtelen világossá válik minden. Hiába a sok bölcs tanítás, úgy ahogy kaptam mind beraktam az agyamba. Mint amikor lefagyasztunk valamit és az ott van. Nem emésztődik meg, nem romlik meg viszont nem is tudjuk kiszívni belőle a tápanyagot. Így újra elővettem mindent és sorra vettem őket.
Akkor találtam a fenti Osho idézetet is és milyen igaznak érzem.. Ahogy elkezdtem faragni magam, úgy, valahogy a környezetem is elkezdett jobbá válni. Általam. Megláttam mi az, amit igazán adhatok: magamat. Magamnak is. Lehet 1- 1%- onként csekélynek hangzik, de erre igazán képes vagyok.
Itt is igaz lehet: többször keveset? :)
Az első 1% az esély(megbocsátás), amit adtam magamnak, a második 1% figyelem, a harmadik 1% az idő, majd energia, hit és szeretet. Olyan ez, mint a HO'PONOPONO. :) Végülis.. Róma sem egy nap alatt épült, vagy mi.. :)

Tudom ismét mit akarok, nem csak hiszem. De hitem ereje által kerül kifejezésre az akaratom. Bátran indulok el, lépek az Útra. Könnyű fogadkozni, de nehéz megtartani, ezért nem teszem. Viszont figyelek mindig arra, hogy szívem nyitva legyen.

"Ha bármikor üdvöt, áldást érzel, akkor bízz benne, és indulj el annak irányába... és akkor Isten irányába indulsz el. Az elragadtatás Isten illata. Ha az üdvözült boldogságot követed, sosem tévedsz el. Ha e végső boldogságot követed, akkor a természetet követed. És a természetességből, üdvösségből, ellazultságból emelkedik elő a bölcsesség.
A bölcsesség egy nagyon ellazult létállapot. A bölcsesség nem tudást, nem információhalmazt jelent; a bölcsesség belső lényed ébrenléte, ébersége, figyelme, tanúsága, fényessége."

/Osho/

Utószónak lágy dallamok a könnyű léptű esőhöz. Hallgassátok szeretettel:
http://www.youtube.com/watch?v=rS-tTooJ8qM

Címkék: