Csinos vagyok és vékony! Én vagyok!

Rég nem írtam már ide..:) Kicsit megkavarodtak a dolgok a fejemben és nem voltam teljesen önmagam, de mára már rájöttem, hogy mindennek meg volt az oka…
Súlyfelesleggel küszködöm, mióta az eszemet tudom. Úgy gondoltam, hogy, ha már így sikeresen megismerkedtem a vonzás törvényével és sokat köszönhetek neki, akkor itt az ideje annak, hogy ezt a megszokást is megváltoztassam… tehát lefogyjak.

Gyorsan el is kezdtem keresni a sorstársakat, akik fogyni akartak és sikerült is nekik a vonzással… hát… nem sok szakirodalmat találtam a neten, ezért is gondolom most úgy le kell írnom ezeket a sorokat. Szóval pár hónapja nekiálltam és mindennap leírtam, hogy egyre vékonyabb vagyok, de ennél többet nem tettem. Pizza, tészta, édesség hegyek minden nap… és napról napra nem hogy vékonyabb lettem volna, hanem egyre csak dagadtam, de persze a tükör nem szembesített… Történt viszont egy vasárnapi szép napon, amikor családi ebédre mentem, hogy az egyik kedves rokonom első megjegyzésével máris megrázott… Elhíztál. Mindegy, hogy boldognak látszol e, de ez van. Kövér vagy.

Megrendültem. Haragudtam rá. Nem hittem el, hiszen én… megpróbálom minden nap vonzani az álomalakot… mert ugye leírom… Aznap nem ebédeltem a családdal. Az asztal melletti fotelban ücsörögtem a romjaimon és a könnyeimmel küszködtem, de még mindig nem éreztem jogosnak… Aztán este szembesültem a valósággal, mikor az egyik színdarabról készült felvételeket néztük vissza a forgatócsoporttal, amiben játszom: Kövér vagyok. Tényleg az… Sokként ért a dolog… Befordultam és folyamatosan mondogattam magamnak és a drága kedves páromnak is, aki a legnagyobb ajándékom a földön, hogy „az ott a felvételen nem én vagyok… nem lehetek én… én szép vagyok és szexi, annak a nőnek, meg ki sem látszik a hájas fejéből a szeme sem…”

Ezt a fojtott szorongást folytattam még napokig, kérdezve az eget, hogy ezt miért pont én kapom, és miért viselkedem most teljesen ellentétesen, mint ahogy azt a vonzásom megkívánná, ahhoz, hogy elérjem a célomat? Kerestem a válaszokat, közben pedig sok dolog megfogalmazódott bennem és sok miértre is sikerült rájönnöm.

Ezeket most igyekszem pontokba szedni, hátha másoknak is tudok segíteni, akik ugyan ezen feladat előtt állnak.
1. Az élet feladatok sokaságán alapszik, s célja a haladás.
2. Ha a haladást saját magadban nem tudod elindítani, akkor a vonzás elhozza neked kívülről.
3. A „fejben dől el” kijelentést többféleképpen lehet értelmezni, attól függően, hogy éppen hol tartasz saját magad tökéletesítésének útján. Hiszen, ha önfegyelmed már alapból van, akkor nem is kell fogyókúra, hogy megtanítson rá, ha viszont ebből kevés van, mint nekem, akkor ezt még tanulnod kell, tehát a vonzás majd, ha vékony akarsz lenni nem azt a fogyást hozza neked el, amiért semmit nem kell tenned, hanem egy olyat, ahol kicsit dolgoznod is kell érte.
4. Attól mert valami nehéznek tűnik, nem feltétlenül rossz, vagy kellemetlen dolog, csak ismeretlen. Tudom, ami szokatlan, vagy nem ismerős az gyakran látszik félelmetesnek, de ez is csak azért mert megszoktad, hogy ami kibillent a nyugalmi állapotból, az a társadalmi berögződések alapján zavaró tényező. De hidd el, nem az! Ha nem lenne ilyen, akkor hogyan haladnál? Az egy helyben létet hamar megunja az ember.:)
5. A berögződések sokkal mélyebben vannak, mint gondolnád, és ahhoz, hogy megszűnjenek igenis foglalkozni kell velük.

Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok útján jutottam el oda, hogy oké, hogy nekem jelenleg nem tetszik amilyen a testem, de tudok rajta változtatni. Eddig talán nem is volt annyira fontos, sokad rangú volt, hisz voltak fontosabb dolgok, de azokat már bevonzottam és minden ami ez előtt volt pozitív irányba tart jelenleg is, hát ez következik, mert azokkal most nem is kell foglalkozni, oldódnak maguktól.

Fogyókúrába kezdtem. Az első pár nap eléggé kemény volt. Még kicsit kapaszkodtam a megszokotthoz. Olyan gondolataim voltak, hogy mit fogok kezdeni cukor, vagy tészta nélkül? Hogyan tudok jól lenni, ha nem érzem magam jól lakottnak… De ezek a gondolatok pár nap kitartás után megváltoztak. Ha elkezdesz kevesebbet enni, normálisan kevesebbet, akkor hamar átáll a gyomrod és nem is kell több, tehát nem gyötör az éhség. Ha megéhezel, csak egy két falat és máris jobb. A mozgás pedig szintén hasonlóan működik. Ha eddig a csokira voltál rászokva, akkor azt a boldogságforrást le tudod cserélni a „de jó mozogni” érzésre. És tényleg jó!!! Nagyon is!!!

Nekem tehát a mozgás és a kevesebb étel jelenti a siker kulcsát, mert meg kell tanulnom a testemet is, s nem csak a lelkemet magaménak tudni, s viselni. Eddig 3 hét alatt 7-8 centit veszítettem a derekamból, 5-6 kilót és sokkal jobban is érzem magam!

Ami pedig sokat segít az , hogy én vonzottam magamhoz mindent. Tényleg. Az élet nem szívat, csak tanít.:) Én pedig ki is használom, amit ad… Tedd meg te is! Ma!!! Mert szép vagy! Fitt vagy! És ÉLVEZED!!! Haladás van!

Hozzászólások



Kitartás, türelem

Kedves Roxana_Andrea!
A haladáshoz sokszor több türelem és kitartás kell, mint eddig bármihez, de hidd el, megéri! Azt javasolnám, ha elfogadod tőlem, hogy kis lépésekben kezdj hozzá fizikailag a változáshoz, mert nem kicsinálni akarjuk a testünket, hanem megszelídíteni, hogy azt tegye, amit mi szeretnénk. De a fizikai felkészülés csak az egyik fele a dolognak. A másik, talán sokkal fontosabb ennél, hogy szellemileg legyünk felkészültek mind a változásra, mind pedig az önfegyelemre. Ha ezek nincsenek meg, vagy nincsenek összhangban, akkor "bukunk" el. Ha egy döntés valójában megszületett, akkor nincsenek kifogásaink magunkkal szemben sem. Tehát, ha nekem most valóban az a legfontosabb, hogy vékony legyek, akkor abba fogom a legtöbb energiámat fektetni, tehát a siker garantált. Ha feladjuk, akkor az két dolog miatt lehet tehát: 1. Van fontosabb dolog jelenleg az életünkben, ami sok energiába kerül. ( Pl.: Az a vágy lehet hogy előbbre valóbb, hogy "gazdag akarok lenni", vagy "szerelmet szeretnék vonzani" és abba fektetünk energiát.) 2. Nem vagyunk elég felkészültek szellemileg. Tehát van dolgunk még magunkkal, fejlődnünk kell valamilyen berögződött tulajdonságunkban, stb. ( De ekkor is életbe lép az első fele a dolognak, hiszen, akkor a fizikai változás előtt nekünk fontosabb a lelki) Ezeket a dolgokat nem árt, ha az ember mérlegeli saját magában, mielőtt elkezdené utálni magát, hogy "már megint nem sikerült". Mert SIKERÜL!!! Mindig, csak megfelelő tempóban, szépen, lépcsőfokonként kell haladni előre. :)
A betegségedre, illetve fizikai hátrányodra hasonlókat tudok mondani. A fizikai hátrányokat az ember nagyon sokszor magának teremti tudattalanul. Valamilyen érzelmi góc okozza, aminek a megszűnésével meggyógyulhatunk, tünetmentessé válhatunk. Biztosan hallottál már te is megmagyarázhatatlan gyógyulásokról, ami előtt az orvosok is széttárt karokkal állnak és nem hiszik el, hogy lehetséges. Igen. Ezek a csodák úgy keletkeznek, hogy az, aki kapta felhasználta saját "varázserejét", amit az univerzumtól kapott és feloldja a gócokat. Te is megteheted. Érezd magad egészségesnek!:)
Én régebben sokat voltam megfázva, gyakorlatilag mindig. a "betegség" különböző fázisaiban éltem minden napomat, mígnem rájöttem, hogy nálam a betegség egy kifogás arra, ha elrontok valamit. Nem akartam vállalni a felelősséget saját tetteimért, így csináltam magamnak okot, amire foghattam a sikertelenségemet. Majd ez szépen lassan, mert sokat foglalkoztam magammal - kutattam magam, felmértem, teszteltem, javítgattam- feloldódott. Elhittem, hogy az egészség természetes állapot. Azóta persze néha napján előjön egy kis derékfájás, vagy térdprobléma, de nem veszek róla tudomást... és hopp elmúlik... minden. A javaslatom az, hogy MEDITÁLJ sokat, foglalkozz magaddal és ne erőltess semmit! Hagyd, hogy a tested vezessen, te pedig kövesd a kéréseit! Sok kitartást és szerencsét kívánok!:)



tetszik az iras csak en is

tetszik az iras csak en is nagyon lusta vagyok voltam,csak a hasamrol es a derekamrol szeretnek fogyni de onan nagyon sokat es a torna nehez csigolya csuszasom van fogalmam nincs h irjak magyarul,osszevanak csuszva a csigolyaim igy faj a torna de csak az elejen csak az a baj h mar ott feladom