Hiszem, ha tapasztalom!

Hiszek a vonzásban. Mindig mindenhol hiszem, hogy az életemet csakis én irányítom. Hálás vagyok a javaimért és azért, hogy minden téren egyre jobb és jobb lesz minden. Mert jobb… minden teljesebb, mióta a vonzás törvényét tudatosan használom. Nem azt mondom, hogy őrült tempóban záporozik felém minden jó (természetesen ez csakis tőlem függ), de a legtöbb esetben mindig csak jót kapok, akármerre is vigyen az élet.

Néha, mivel még tanulom, hogy hogyan kell bánni magammal elbizonytalanodom és akkor nehezebb, akkor lassítom is az áramlást. Nem tudom még, hogy mi, vagy mik váltják ki ezeket az állapotokat, mert úgy tűnik, mintha egyik pillanatról a másikra következnének be, de igyekszem rájönni… Miért leszek olyan állapotban, ami lelassít, mikor pontosan tudom az agyammal, hogy a pozitív vonzás kulcsa csakis a pozitív gondolkodás? Milliószor tapasztaltam már a vonzás hatalmát, sokszor hihetetlennek tűnő helyzetekben is, mégis, olykor visszatérek egy előző lépcsőfokra… pedig tudom, hogy csak felfelé van az út… Tudom, mert megéltem. Vonzottam szerelmet, lehetőségeket, tárgyakat, barátokat...

Elsőre nem hittem el, teljesen szkeptikus voltam, csak a kísérletezés vitt rá, hogy kipróbáljam a hallottakat és mert szerencsére kísérletező típus vagyok, be is bizonyosodott a valósága. Elkezdtem azzal is foglalkozni a gyakorlás mellett, hogy talán ez a közös pont minden vallásban és minden hitben, ha máshogy is fogalmazva, de ez az ami az alapot adja. Valóban. Ez a közös pont. És innen elindulva már csak a körítés más. Isten, univerzum, felsőbb erő, ember… mind-mind ugyanaz az EGY.

Sok-sok ismerőssel és baráttal beszélgettem az utóbbi hónapokban erről a témáról. Furcsamód az elején amikor én kezdtem el saját hitemről, persze csak finoman fogalmazva, minden szkeptikus ismerősöm hülyeségnek tartotta a gondolataimat a világról, hozzáteszem, hogy ezek az emberek egytől egyig különböző háttérrel rendelkeznek mind vallási, mind filozófiai szempontból. Egyesek materialistának, mások ateistának, vagy egészen más hovatartozásúnak vallották magukat, de a beszélgetések végére, miután megkérdeztem tőlük, hogy miben hisznek egészen érdekes dolog forrta ki magát… Mégpedig az, hogy a saját egyéni hatalmában, bár máshogy leírva, de mindenki hisz… Hát nem érdekes? Számomra ez is egyértelmű jele és bizonyossága az univerzum törvényszerűségének. Minden ember egyenként hisz valamiben, mindegy az, hogy mi a különbség, a lényeg ott van mindenkiben és szerintem ezzel a közös ponttal érdemes foglalkoznunk, ha a béke a cél. Márpedig a béke vagy így, vagy úgy szintén cél mindenhol… Hát miért támadnak egymásnak különböző vallási csoportok, mikor el is fogadhatnák egymást? A válaszom, az én valóságom válasza erre, hogy azért mert félnek, félnek, hogy ha ők nem támadnak, majd őket támadják. Miért? Mert a teológiák sokszínűsége és fogalmazása nagyon eltérő és sokszor hihetetlenül átvitt, ebből persze az következik, hogy a sokféleképpen értelmezhető, tehát sokszor még a hívők számára sem nyilvánvaló, hogy egy-egy adott tétel pontosan mit akar mondani, ezért a vallásgyakorlók is kissé bizonytalanok saját hitükben, plusz mivel sok más ember nem érti a leírtakat, ha nem tapasztalja a saját bőrén nem hiszi azok valóságát, valóság pedig csak az lehet, amit megéltél és tapasztaltál, hát nem is csoda hogy féltik hitet. Persze ez ennél komplexebb, de az alapja a „harcoknak” ez. A kulcsa pedig az elfogadás. Valahogy ez is ihletett abban a vágyamban, hogy minél többen értsék az elfogadás fontosságát. Mert az elfogadás az igaz szeretet megnyilvánulása. Szeretni pedig a világon a legjobb érzés.

Van egy másik dolog is, amit ma szeretnék veletek megosztani. Ez pedig egy általam új gondolat és vonzásélesztő taktika, a pozitív kérdésfeltevés. Annyi a lényege, hogy ha állítunk, de agyunkban a kérdéseket a hiányosságokra tesszük fel, akkor nem gondolkodunk maximálisan pozitívan, de ha megtanuljuk a kérdéseinket jól fel tenni, utalva a kérdés pozitív irányára, akkor jobban tudunk a vágyaink megvalósulására koncentrálni. Vegyünk egy példát: Én 68 kilós szeretnék lenni. Nem vagyok, hogy pozitívan vonzzak már alapból megfordítom a kijelentést, tehát kijelentem, hogy „Boldog vagyok, mert 68 kilósan érzem magam a legjobban”. A kérdésemet viszont még mindig így teszem fel: „Miért nem vagyok 68 kilós?”. A választ már ki is következtethetem az eddigi tapasztalataimból: Azért mert a vonzásom iránya ennek az ellenkezőjére irányul, tehát a kérdésem helyesen átfogalmazva a megvalósult állapotomra kell, hogy irányuljon, valahogy így: „Miért vagyok 68 kilós?”, vagy „Hogyan értem el az ideális testsúlyomat”. Ennyire egyszerű.:) A dolog az én valóságomban most tesztelés alatt van. Az eredményekről majd írok később. Tehát ebből kifolyólag, az elején feltett kérdésem így hangzik: „Miért vagyok mindig boldog és kiegyensúlyozott, fáradhatatlan és energikus?”

További szép napot, életet és sikeres teremtést kívánok mindenkinek! :)

Hozzászólások



Kedves Daphne!

Nem vagyok, hogy pozitívan vonzzak már alapból megfordítom a kijelentést, tehát kijelentem, hogy „Boldog vagyok, mert 68 kilósan érzem magam a legjobban”. A kérdésemet viszont még mindig így teszem fel: „Miért nem vagyok 68 kilós?”. A választ már ki is következtethetem az eddigi tapasztalataimból: Azért mert a vonzásom iránya ennek az ellenkezőjére irányul, tehát a kérdésem helyesen átfogalmazva a megvalósult állapotomra kell, hogy irányuljon, valahogy így: „Miért vagyok 68 kilós?”, vagy „Hogyan értem el az ideális testsúlyomat”. Ennyire egyszerű.:)

Tényleg ennyire egyszerű lenne??
Érdekes a bejegyzésed,tetszik!
Köszönöm!
Szép is sikeres napot neked!