A színek kavalkádja

Alkyoni Papadaki:
- Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.
- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

Címkék:

Hozzászólások



Jégmadár

Szeretem, nagyon!

Szeretettel küldöm:

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

***

Sose engedd, hogy a jelen túllépjen rajtad. Ne hagyd, hogy az élet kifolyjon az ujjaid közül, mint a homok. Élj! Érted? Élj! Ne hallgass azokra a kishitűekre, akik a jelent zálogként adják a holnapért. A jelen a tiéd, barátom. Becsüld meg!

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ. Az embernek ez a sorsa. Mindig eljön a te időd, amikor talpra állhatsz. Csak a szobrok nem hajolnak.

A magány... A magány két számmal nagyobb volt annál, amit elbírt.

Mazochista vagyok. Továbbra is lesznek álmaim. Álmodozni fogok, amíg csak élek.

A legnagyobb kincs a lélek bölcsessége. Csak éppen nagyon sokba kerül.

**********

ALKYONI PAPADAKI , görög írónő

"A hold színe" 1997-ben jelent meg Görögországban, és hónapokig vezette a bestseller-listát, sőt sikeres tv-sorozat is készült belőle. Számos nyelvre lefordították. Ennek ellenére az írónőről keveset tudni, jobbára csak annyit, amit magáról elmond. Kréta szigetén született egy faluban. "Az apám tanító volt, az anyám javíthatatlan álmodozó. Sanyarú gyermekkorom volt, és így már korán szükségét éreztem, hogy rátaláljak az ösvényre, amely messze visz." Kisiskolás korában kezdett írni, az első irodalmi alkotása egy Istenhez címzett episztola volt. Lázadó típus volt, de lázadása hamarosan megbékéléssé szelídült. Nyert is, veszített is: "olyannak fogadtam el az életet, amilyennek kaptam." - mondta. Neve is különleges: Alküoné Kéüx thesszáliai király felesége volt, aki a tengerbe vette magát, és az istenek jégmadárrá változtatták. Alkyoni, vagyis jégmadár.

.... kell lenni jégmadárnak is ahhoz, hogy tűzmadár lehess... főnix...
:-))
Szép napot!