Addig leszel vándor

Mindig útközben vagy,
minden szerelemben,
Nagy Isteni Tervben

Mindig vándor leszel
Míg meg nem érkezel
Örök körforgásban
Kezemből nem eszel
Csókomból nem iszol
Karomban nem alszol...

… a kéj mindnkiben ott él, bárké lehet
Bárki adhatja, kaphatja,
Bármikor, bárhol, bárkinek…
De
A szerelem...
Millió vágy, ezernyi érintés
Százezer csók álma, két szív páros tánca
Csilingelő lúdbőr, örök vágyódása
Összeforró testek, együtt dobbanása
Egyetlen pillantás,
Az Élet sóhajtása

Szó nélküli érzés
Melyet
Nem fog a kísértés…
Egy embernek adjuk
vagy sírunkig tagadjuk.

/forrás: internet/

Címkék:

Hozzászólások



Nagyon szép

Komolyan érdekelne hol találtad a képet.(deviantart?)



:)

Igen, ismerem az ominózus költeményt, korábban olvastam, Tóth Árpád fordításából. Nagyon találón fogalmazod a dolgokat és kitűnően átlátod a párhuzamokat, felvázolod az összefüggéseket. Több hozzászólásodon keresztül észrevettem, hogy kiváló érzékkel, választékosan fogalmazol, soraidat áthatja a műveltség, s ehhez csak gratulálni tudok. :)

A holló valójóban egy démoni madár, s az említett vers is eléggé drámai. Maga a végzet, a lassú elmúlás. Ahogy az utolsó soraiból is kitűnik, a gyászolt szerelemmel, Leonórával együtt a remény is széjjelfoszlott végleg...

"A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,
Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már!"

Ez a művészet: mindig magában hordoz némi drámaiságot. Ettől válik elragadóvá, szenvedélyessé. A szenvedélyes szerelem is ilyen: határos az elmúlással. Drámai, olykor elérhetetlen. Ez még nem jelenti azt, hogy az elérhető dolgok nem lehetnek határtalanul szépek.



köszönöm :)

Igen, az csak holló lehet... :)