Arthur

Arthur mindig arról álmodott, hogy egyszer híres filmrendező lesz. Ámulattal nézte a világ legelismertebb filmalkotóinak megható, máskor felemelő történeteit. Idejét szívesen múlatta a megérintő, mély tónusú dallamok vulkanikus erejének elragadó áramlatával. Szívébe markolt a legszebb hang, melynek nyomában szenvedély kavargott. Az alkotás szenvedélye. Érezte, valami belülről kitörni készül. A legigazibbat akarta létrehozni. A legcsodálatosabbat adni a világnak. Sosem tudta, hogyan indulhatna el a varázslat útján, de valahol, a lelke mélyén érezte, hogy megtalálja az odavezető járatot. Gyakran kisétált a vidéki folyó hídjához, nézte a víz apró csillámló habjait, elmerült a sodrás zúgásában. Innen rendszerint az erdőbe vette lépteit, szinte csalogatóan susogtak a zöld tölgyfák terebélyes lombjai. Az elhagyatott ösvényen volt egy régi korhadt pad, ahová szívesen ült le, hogy egyedül lehessen, zavartalanul elmélyedhessen gondolataiban. Álomképeiben a kedvenc, világhírű filmrendezőjének társaságában inspirálódott, elleste a legrejtettebb műhelytitkokat. Elképzelte, hogy valamikor az ő filmjeinek reklámfotói díszítik majd a nagyvárosok utcáinak vaskos hirdetőoszlopait, és az ő filmkockái futószalagját csodálja majd a nagyközönség a széles mozivásznakon. Ábrándozásából kizökkentette valami. A csiklandozó borzongás pillanata, melyet kezefején érzett, tüstént odavonta tekintetét. Egy csodaszép pillangó ült a kezén. Akárcsak egy mesébol röppent volna oda hozzá. Királykék szárnyaiban ibolya lila minták és ezüstös apró csíkok kavalkádja nyújtotta az elbűvölő látványt, melyet hófehér árnyalatok öleltek körbe. Egy pillanatra még a lélegzetét is visszatartotta, nehogy elriassza az álombélinek hitt tüneményt. Káprázattal szemlélte a szokatlan apróságot. Megihlette őt. Tudta, valami történni fog. Egy esőcsepp halk koppanása zavarta meg az ihletett csendet. A pillangó megrezzent, hirtelen a magasba szárnyalt, játékosan folytatta útját. Arthur úgy érezte, követnie kell őt. Felpattant a padról, szaporán szedte lépteit, majd futásnak eredt. A pillangó mintha utat mutatna neki, ám hirtelen eltűnt az egyik fa árnyékában. Az eső egyre sűrűbben kopogott a fák odvas törzsén, majd az elsötétülő, felhős égboltot időnként megvilágította egy-egy villám, mely cikázva csapódott be a szántóföld legkiszámíthatatlanabb zugaiba. Arthur haza vette az irányt és rövid időn belül már bentről, az ablakból nézte a természet eme megnyilvánulását. Arthur tudta, hogy a lelkét megérintette valami csoda, amit úgy hívnak: ihlet. Éjszaka alig jött álom a szemére, izgatottan várta, hogy reggel legyen. Felhívta egyik legjobb barátját, aki tudott Arthur álmáról, a filmek iránti odaadásáról. Már korábban jelezte Arthurnak, hogy bármikor elvállalná egy általa rendezett történet szerepét. A történet címe nem lehetett kérdéses, hiszen fejében is villámszerűen öltöttek testet a filmtekercsre kívánkozó eseménysorozat hősi jelenetei. Örömmel vetették bele magukat a munkálatokba, a szívüket körbefonó izgatottság felemelő hangulatában. Estig abba sem hagyták a forgatást, melyből alaposan kivették részüket a felvételek különféle helyszínein. Este, kellemes fáradtság kíséretében, Arthur a háttérzenéket is kiválasztotta, melyek biztosítottá tették a megfelelő drámai, hősi hatást. Olykor szomorkás, szentimentális dallamokba váratlanul áradó folyóként ömlöttek a dinamikus szólamok törtetőbb hangjegyei. Másnap, a művészi alkotás teljes vonulatát feltöltötte az egyik közösségi háló nyilvános felületére, ahol az első látogatók elismerő nyilvánítással illették a rövidke film üzenetét. Arthurt boldogsággal töltötte el az alkotás élménye. Ismét rágondolt a lelkét megérintő pillangóra és szívében hálát adott neki, amiért megmutatta a bozótok által rejtett, ösvényhez vezető utat. Tudta, hogy az első léptei elindították az úton.
Az úton, amelyen eddig álmaiban haladt.

Hozzászólások



:)

bizony, ha elhelyezném írásomat azon a misztikus kӧzépkori kerekasztalon, a kővitézek azonnal életre kelnének és apró cafatokra kaszabolnák súlyos kardjaikkal. :)
Sikerült a pillangót lerajzolni? Érdekelne...

Kӧszӧnӧm az írásomra vonatkozó elismeréseket, jól esik!

Szép napot Nektek! :)



Tetszik! :-)

Tetszik! :-)



:)

A muhelybe készult, de nem ott íródott. Ezzel szerettem volna indítani, de sajnos egy másik prioritás kozbe"íródott", így nem tudtam eljutni. Viszont, szívesen osztottam most itt meg Veletek, és oromomre szolgál, hogy tetszik Nektek.



Oh...

koszonom!