Búcsúzik a géniusz

„Ha az Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy rongybábu vagyok és megajándékozna egy darabka élettel, igyekeznék ezt az időt a legjobban kihasználni.

Lehet, hogy nem mondanék el mindent, amit gondolok, de minden bizonnyal meggondolnám, hogy mit mondjak el.

A dolgokat nem az értékük szerint értékelném, hanem aszerint, hogy mit jelentenek.

Keveset aludnék és többet álmodoznék. Állítom, hogy ha lehunyjuk a szemünket, minden percben elvesztünk 60 másodpercnyi fényt.

Folytatnám a gyaloglást, ha mások megállnak. Olyankor ébrednék, amikor mások aludni térnek.

Ha Isten megajándékozna egy darabka élettel, egyszerű ruhát öltenék. Kitenném magam az égető napsugaraknak, lemezteleníteném nemcsak a testem, de a lelkem is.

Bebizonyítanám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt hiszik, hogy öregként már nem szerethetnek. Ugyanis nem tudják, hogy megöregedtek, mert megszűntek szeretni.

A gyermeknek szárnyakat adnék, ámde hagynám őket, hogy repülni maguk tanuljanak meg.

Az idős embereket megtanítanám, hogy a halál nem akkor jön, amikor megöregszünk, hanem amikor feledünk.

Annyi minden dolgot tanultam tőletek, emberkék... Mindenki a hegytetőn akar élni, de nem érti, hogy a valódi boldogság abban rejlik, HOGYAN küzdi le, amikor felhág rá.

Megtanultam, hogy amikor a csecsemő legelőször megmarkolja kezecskéjével apja kezét, ekkor azt örökre megmarkolta.

Megtanultam, hogy felülről az ember csak akkor nézhet másokra, amikor segít nekik talpra állni.

Annyi minden van, amit megtanultam tőletek, noha már nem sokra megyek vele, mert amikor már behelyeznek abba a faládába, sajnos már haldokolni fogok.

Mindig azt mondd, amit érzel, de úgy cselekedj, ahogy gondolod.

Ha tudnám, hogy ma utoljára látlak, amint alszol – megölelnélek, és imáimban kérném Istent, hogy védhessem a lelkedet.

Tudva, hogy csak pár percem van hátra, szemedbe mondanám „szeretlek“ és boldogan nem venném tudomásul, hogy Te ezt tudod...

Mindig új reggel jön és az élet újabb esélyt ad. Ha tévedek és csak ez a mai nap marad hátra, szeretném elmondani Neked, mennyire szeretlek és sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnap, akár fiatal, akár idős. Talán ma vagy utoljára azokkal, akiket szeretsz. Ne várj semmire, mert ha nem lesz semmilyen holnap, bánnád, hogy nem szakítottál időt a mosolyra, ölelésre, csókra. És hogy nem érkeztél teljesíteni utolsó kívánságukat.

Légy közel azokhoz, akiket szeretsz. Ismételd nekik, mennyire szükséged van rájuk. Szeresd őket és viselkedj velük szemben szépen. Szakíts időt arra, hogy mondhassad nekik „sajnálom“, „bocsáss meg“, „kérlek“, „köszönöm“ és a szeretetnek minden szavát, amiket ismersz.

Senki sem fog rád emlékezni aszerint, hogy mit gondoltál titokban. Kérd az Urat, adjon erőt és bölcsességet, hogy közölhesd gondolataidat.

Add tudtára barátaidnak és a neked legdrágábbaknak, mennyire számítanak Neked.

Neked, őszinte szeretettel:
Gabriel Garcia Márquez“

Köszönöm, hogy elolvastátok.
Szeretettel:
diamyne

Hozzászólások



Szellőlányka!!!

én köszönöm, hogy olvashattam.Megható gondolatok.



:)

örülök Napsugi, szép napokat kívánok! :)



drága szellőlányka:)

én köszönöm,hogy olvashattam.