Spiri Ego és a játszmái

Minden cselekedetünk, ami hatással van egy vagy több emberre, energia cserét hoz létre. A kicserélődött energia mennyisége elsősorban attól függ, hogy a részt vevő embereket mennyire érinti érzelmileg az, ami történik. Akár spiri egóról, akár szimpla egóról van szó, amikor játszmázásba kezd, a célja ugyanaz, energiát szerezni. Teszi ezt számomra elfogadhatatlan módon, mert a lényege az önzés, a nekem legyen jó, akár azon az áron hogy neked rossz lesz. Egyik jól ismert módszer a sajnáltatás, a másik a támadás. A támadás finomabb formája a lekicsinylés, lenézés, de elmehet a fékevesztett düh megnyilvánulásáig is.

Hogyan szerezhetünk energiát etikus módon társas kapcsolatainkban? Megfigyelhetjük, hogy a pozitív beállítottságú emberekkel együtt töltött idő, legyen az egy beszélgetés, kirándulás, klub stb. a társaság minden tagját tölti, emeli. Az energia minőségei például a kölcsönös figyelem, a szeretet, a kíváncsiság, az elfogadás, az öröm. Itt megvalósul a nekem legyen jó, de nem a másik ember rovására, hanem a kölcsönösségre alapozva.

Hogyan néz ki ez a segítség adásával kapcsolatban? Tételezzük fel, hogy segítünk valakinek úgy, hogy erőszakmentesen, nyomulás nélkül tesszük és a segítséget kérő sem vesz rá bennünket manipulációval, vagy erőszakosan, hogy ezt tegyük. Ebben az esetben jó szívvel, önként adunk át "feles" energiánkból. A segítséget kapó ezt a helyzete megváltoztatására használja fel. A dolog sikeresen végződik, a "megsegített" az elégedettség, öröm és a hála rezgésébe kerül, a "segítő" pedig pozitív minőséget kap vissza, osztozik a másik ember örömében és a sikerében.

A játszmázás szintjén a legismertebb egós játszma a sajnálat megszerzése. A "szegény szerencsétlennek" sokszor eszében sincs a kapott energiát a helyzete megváltoztatására fordítani, hiszen akkor az energia lecsapolásának ez a lehetősége megszűnne számára. Van amikor ez nem szándékos manipuláció a részéről, előfordul, hogy olyan régi és olyan mély hiedelmekben gyökerezik a szerep, hogy a mostani tudatosság szintjén valóban nem képes a változtatásra.
Annyit tehetünk, hogy felismerjük, hogy megpróbál bennünket bevonni a játszmába, rákérdezünk:
-Miért elfogadhatatlan ez a helyzet számodra?
-Hogyan tudnál Te ezen a helyzeten változtatni?
Ha erre a válasz a szokásos több ezer kifogás, akkor nekünk és a játszmázónak is azt kell tudatosítani, hogy el kell fogadni, ez így marad. Mi nem adunk energiát bele a továbbiakban. Mindenki ismeri az érzést, amibe belecsúszunk, ha mégis megtesszük. A beszélgetés után teljesen leszívott, energiátlan, letargikus állapotba kerülünk.

Hogyan néz ki az energia csere itt? A "segítő" átadja a figyelem, a sajnálat, a szeretet, a részvét energiáját, amit a "szegény szerencsétlen" a helyzete fenntartására használ fel, feltöltődik és jobban érzi magát. Vissza pozitív minőséget nem tud adni, csak mélyet sóhajt:
Neked olyan jó...
A segítő érzi az irigységet, a sikertelen segítségadás, a hiábavalóság, a reménytelenség rezgésébe kerül. Vagy éppen dühös lesz, ha rájön a manipulációra.

Miért tud ránk akaszkodni a játszmázó? Legtöbbször oka az, hogy a múltban tettünk vagy éppen elmulasztottunk megtenni dolgokat, amik miatt bűntudatunk van. A bűntudat, mint érzés teljesen a negatív tartományban van. A fejlődés ellen hat. Tudatosítani kell, hogy mindig, minden helyzetben megtettük azt, amire képesek voltunk! Ha többre lettünk volna képesek, jobban oldjuk meg akkor, azt a helyzetet. Ha ez meg van, akkor meg tudunk magunknak bocsátani és elfogadjuk azt, hogy önmagunk vagyunk. Át is kerültün a pozitív tartományba, amit érzünk az önmagunk iránt érzett megbecsülés, elfogadás és szeretet.

A segítségért kuncsorgónak is ez az egyetlen lehetősége van, elfogadni ezt a helyzetet, ami azért van szenvedéssel teli számára, mert ellenáll a benne rejlő tanítás befogadásának. Karma ellen harcolni teljesen meddő dolog.

Hogyan játszmázik a Spiri Ego és miért teszi? Először is nézzük a miérteket. Bár elméleti és a gyakorlati tudása az átlagosnál jóval nagyobb, éppen krízisben van valamelyik életterületén vagy éppen akár az összes területen. Az igazi okokkal szembenézni nem képes, az eddig bevált megoldásokkal hiába kísérletezik. Energia szintje a sikertelenség miatt vészesen csökken, a negatív tartományban landol. Váltakozva érez egós gőgöt, lekicsinylést, irigységet, haragot és kétségbeesést.

Miért tartozik a negatív tartományba a lekicsinylés? Mindenki tapasztalta, akár az életben akár az interneten amikor lesajnálták, romboló módon megkritizálták. Nagyot szór a megnyilvánulási stílus, mondok példát:
Ezt én már fél éve megoldottam, ha majd felnősz, majd Te is képes leszel rá!
Milyen érzelmeket vált ez ki? Harag, düh, csalódottság, kétségbeesés. Csalódottság pl. ha a valódi segítséget pontosan azért nem kapja meg a "lesajnált" nehogy utolérje a másik ember tudásban. Hiszen ha utoléri, a felfújt spiri egójú ember már nem hihetné azt, hogy ő felsőbbrendű. Nem célja a másik ember emelése. Nem félne emelni a másik embert, ha a saját további fejlődésével kapcsolatban nem lenne teljesen elakadva egy most kilátástalannak tűnő helyzetben.

Jóval erőszakosabb formát is ölthet a sikertelenség, irigység által vezérelt spiriegós támadás. Fröcskölve lehet ócsárolni a szakmabelit, bárkit aki sikeres és népszerű. Rombol a kritikájával, mert sokat tud és intelligens, teszi ezt spirituális maszlagba burkolva. Könnyen le lehet leplezni, mert nem fontos a közölt információk tudományos, vagy spirituális igazságértéke. Egyetlen dolog fontos, hogy aki az adott írást, vagy blogválaszt közzétette, milyen érzelmi szinten volt és mi volt a célja vele. Ha az egós nagyképűség, felsőbbrendűség legcsekélyebb megnyilvánulását felfedezzük, akkor tudjuk energia rablásra készül az illető. Igazi, spirituális emberhez méltó viselkedés az alázat. Ez nem azt jelenti, megalázhatnak, hanem hogy pontosan tudom és elfogadom, miben mennyit érek. Tudom, hogy az életterületeimen hol tartok, elfogadom ezt és fejlesztem magam.

Az az ember aki kigúnyol az esetleges tudatlanságom miatt, ha még igaza is van, akkor is csak tudásban áll felettem. Viszont alattam áll jó szándékban, szeretetben és elfogadásban. Ha a támadás igazságtalan, még őszinteségben és tudásban sincs velem egy szinten! Szép kis karmát teremt ezzel magának.

Hogyan néz ki energiák szintjén? A támadó az öröm rezgésébe kerül attól, hogy Te szarul érzed magad! Nekünk az a dolgunk, hogy meg kell szüntetni az okot, amiért érzelmekkel reagáltunk a helyzetre. Önismerettel, helyes önértékeléssel, a múltbeli sérelmek, fájdalmak, bűntudatok feloldásával.

Ha visszatámadunk, akkor ugyanarra a rezgésre kerülünk, mint a támadó, átvesszük a tudati fertőzöttségét, egyre személyeskedőbb a vita hangvétele, oda-vissza csattannak az indulatok, amíg valamelyik fél fel nem adja. Energetikailag leszívott, szomorú és dühös rezgésbe kerülve.

Fel kell vállalni, hogy a megoldás kulcsa a kezünkben van. Sok jó gyakorlat született, legutoljára, amikor belesodródtam egy ilyen értelmetlen vitába a szeretet, elfogadás és megbocsátás rezgésébe ezzel a gyakorlattal sikerült kerülnöm

http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/osszes-hooponopono-gyakorlat-szi-...
Itt pedig egy nagyon jó videót láthattok a témában

http://manhertz.com/egyensuly/aftertraining/retorika_121_rombolo-kritika...

Hozzászólások



Szia Datatrop!

Nem igazán értettem a hozzászólásodat. Az nem probléma, hogy nem értesz egyet velem, nincs olyan elvárásom, hogy egyet kellene érteni velem 100%-san :-)

Csak az nem tiszta, hogy a szabadság, meg a korlátok elengedése mint elv hol van cáfolva az írásomban?
Ha az agressziót, legyen az csak verbális is, el tudjuk engedni, mint megoldási módszert az életünkből akkor máris sokkal szabadabbak vagyunk! De ezt csak akkor tudjuk elengedni, ha ismerünk jobb módszert, ami működik.
Az agresszív viselkedés karmát von maga után, tehát pontosan a saját szabadságunkat, hazatalálásunkat nehezíti meg.

Nem értek egyet azzal, hogy a korlátokat teljesen negatívan kell megítélni. Sőt, minden dolognak meg van a jó és a rossz oldala. Az, hogy önmagam vagyok, mint ember, mint személyiség, azt jelenti, van amivel azonosítom magam és van amivel nem. Ahogy haladok a megvilágosodás felé, úgy engedem el ezeket az azonosulásokat, ahogy képes vagyok rá. Viszont szükségem van ezekre az én-azonosságot jelentő korlátokra, mert a mentális és lelki egészség ezen a tudatossági szinten csak így tartható fent. Tehát a túl gyors rombolás a személyiség teljes vagy időszakos szétesését eredményezheti, aztán irány a pszichiátria...



domoszlaikati

Nagyon jó cikk! DE :D Nem teljesen értek veled egyet! Én azt mondom: SZABADSÁG. És az nem SZABADSÁG, ha azt gondolom, amit szabad, és azt teszem, amit szabad. Korlátok közötti élet okoz rengeteg problémát. Ráadásul a korlátokat az egyén építi maga köré. És ha én tudatosan választom, a szabadságot elsőször önmagam becsülöm, mint embert, másodszor pedig tiszteletben tartom más ember szabadságát, hogy szabadon lehessen az aki. "Egy szabad ember gyorsabban hazatalál, mint az, akit falak vesznek körül." Emberek, akiknek nem tetszik a más ember szabadsága, azok nem tisztelik önmagukat, és a más embert sem tisztelik.



Hiteles

Azért írtam meg ezt az írást, mert a segítség adása és elfogadása sincs a helyén sem az emberekben, sem a weboldalakon. Ha segíteni tudok valakinek, aki ezáltal fejlődik és jobban megbirkózik a problémáival az engem energetikailag tölt, mert ez a dolgom :-) Vagyok annyira őszinte ember, hogy szólnék ha nem így lenne :-)

Lollipopnak

Nincs baj ezzel a szimatolással! Egyre könnyebben felismered és megkülönbözteted az egós bűzöket és a rózsaillatot :-) Tudni kell, hogy kiben lehet megbízni, kialakul a 6. érzék részeként a ráhangolódás a másik ember rezgésére, szándékára.



Sajnáltatás

Tegnap akartam neked írni Kati, mert nagyon magam alatt voltam, csak nem fért már megint az arcomra, hogy sajnáltassam magam, nem tudtam volna tárgyilagos lenni. :) Jól jött most ez az írás. Benne van az el nem küldött levelemre a válasz. Köszi!



Köszi Kati!

Nagyon szeretem a gondolataidat, mert szembenézésre késztetnek.
Nagy nehezen segítséget kértem másoktól, eddig azt hittem nem vagyok érdemes rá.
Nehezen vettem tudomásul bizonyos tényeket, ehelyett bizalmatlan lettem.
Még ezt ki kell alaposabban ásnom...
Jó lenne, ha nem kéne mindenáron a kudarcot szimatolnom mindenhol...:)))