Éda blogja
Rá kell ébrednünk, hogy a szeretet nem mindig menti meg azokat, akikért küzdünk.
2015. április 15. szerda - 09:53 | beküldő: ÉdaAz intenzív osztályra belépve és meglátva Öt, úgy éreztem megnyílt a lábam alatt a talaj és zuhanok, zuhanok, zuhanok. Azt gondoltam bárcsak cserélhetnék vele, bárcsak átvehetném a fájdalmát. Az orvosok legyintettek rá…. reménytelen eset, árulván el az arcmimikájuk által. Elhagyatott lelki állapotomban Én még megköszöntem a tapintatlan információt. Az igazság fáj. Tovább »
Hűség, Szeretet, Önzetlenség...
2012. január 17. kedd - 21:39 | beküldő: Éda"Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Tovább »
Társ
2012. január 5. csütörtök - 21:25 | beküldő: Éda"Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak!
És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak! Tovább »