A szabadságunkat és boldogságunkat eltakaró célok

Az indíték és a szándék szinte azonos. A kifejezhetősége miatt érthetőbben használható az indíték szó. Indít kezdőszó kifejezi, hogy ahonnan kiindul, elindul a dolog.
Tehát minden akarás mögött egy indíték lapul meg, ami motivációs energiát ad a cselekedeteinknek, melyek útján kitűzzük a célt. A cél és az indíték sokszor nem azonos.

Az indíték lehet annak a vágya, hogy elismerjenek, a cél ezért olyan dolgok megszerzésére irányul, ami tárgyilagos. Azt hihetjük ezen keresztül, hogy valamilyen dolog megszerzése révén az indítékaink adta hiányosságunkat kielégíthetjük.
Minden esetben az indítékot kell feltárni, hogy rájöjjünk, milyen motivációs erő mozgat olyan dolgok eléréséhez, aminek megszerzése sokszor rengeteg energiát igényel és gyakran eltévedünk, mivel lehet olyan cél elérése is, ami a jelen valóságunkban elérhetetlen. Ezért hogy az indítékaink beteljesüljenek, gyakran több elérendő célra van szükségünk. Ezért egy szövevényes labirintusba keveredünk, amiből lehet hogy egy élet sem elég, hogy kikeveredjünk. Mindezt azért, mert az elme azt hiszi, hogy az indítékok elérésével nagyobbá és elfogadottabbá, majd túlélővé válik.
Amint kiderítettük a céljaink indítékait, szabaddá válunk, mert rájövünk, nem a célul kitűzött dolog elérése fogja megadni az indítékaink által létrejött hiányosságainkat.
Magunkban kel rátalálni a saját tökéletességünkre, ami az eredendő igazságunk és valódiságunk.
Az indíték mindig az egó által érzett hiányosság terméke, amit a külvilágon keresztül próbál betölteni.
A tudatosságunkat eltakarja, mint napot a felhő. Ha a felhőket eloszlatjuk, felszínre kerül a tudat, a valódi ÉN, a szabadság és az élet teljessége.

Szeretettel!

Hozzászólások



melazo! Ezt én írtam az egyik

melazo!

Ezt én írtam az egyik bejegyzéséhez, amit félreértett, rossz néven vett, majd feldühödve bemásolta ide az általam indított bejegyzésbe. :)

Ne bántsd azokat, akik nem tudják mit cselekszenek. Pontosabban nem tudják, miért teszik azt, amit tesznek. Nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal. Bölcsebb, ha megérted, őket és saját magadat is egyben.



milyen "kedves" ember lehetsz,

milyen "kedves" ember lehetsz, hogy állatoknak nevezel itt egyeseket...
te még biztos jó messze lehetsz attól a bizonyos jézusképtől is nemhogy attól, hogy azzá válj...



Erről eszembe jutott valami.

Erről eszembe jutott valami. Bár látszólag nem ide vág, mégis értékes lehet tudni.

Az ego magyarázatokat akar, és „okokat" keres. Ezért mindig ésszerű magyarázatot találták ki. De az ésszerű is az egó maga.



tetszik

Az Elengedés is pont ezt fogalmazza meg! A kezdeti lelkesedést oly sokra értékelik, és nem is rossz érzés, csahogy nem az teremti a dolgokat, nem is az indít cselekvésre. Ahogy elengedjük a hiányérzetet, a pillanat gyönyörűsége lesz a hajtóerő, nem az, hogy milyen klassz lesz majd.



Stomi! Egy mondatot emeltél

Stomi!

Egy mondatot emeltél ki, az egészből és ezért nem érted.
Az egész bejegyzés tartalmazza a választ is.



1kérdés,

"Bár a saját cél elérése, azaz a teremtéseink akkor jönnek létre csak, ha le tudsz mondani róla."
Ezt nem annyira értem,ha lemondunk róla,akkor milyen energiát fordítunk a dolgok eléréséhez,hogy be tudjuk azt vonzani?
Vagy ezt úgy kell érteni h a hiányáról mondunk le?
Ha valamit el akarunk érni akkor a kezdeti lelkesedésből kell energiát meríteni,amiben nincs ott hogy ez akár nem is sikerülhet?



Az egó, a tudatosságunk egy

Az egó, a tudatosságunk egy aspektusa, szintje. Talán a legalacsonyabb szintű, rezgésű
energia, ami a félelmeink okozója. Gyakorlatilag, a testünk félelemérzete az egó
megsemmisülésének félelméből ered. Azonosulásunk az egóval megteremtette a
személyünket, amire azt mondjuk én, de ez csak illúzió, mivel a félelemre és az
anyagra, a vágyakozásokra és a földi dimenzió anyagi értékeire korlátozódik. Ettől a
lényünk sokkal több, amit elme szinten nem lehet megérteni.
Az egóval/elmével való azonosulás elhagyása egyet jelent a forrásunkhoz való
visszatéréshez, mivel energiakészletünk megemelkedik. A látásunk kitisztul és a
tudatosságunk megemelkedik. Az anyagi értékekhez kötött céljaink érdeklődés lecsökken,
helyébe spirituális értékek lépnek. Pl: segítség másokon, Szeretet, béke, alázat, Isten
iránti elkötelezettség és szolgálat.

Egyszerűen fogalmazva, az elme által megfogalmazott értékek valódisága csak feltételezés, és nagyon sokszor kiderül, hogy nem valós, csak elképzelt.
Egyszerűen az a legjobb, ha nem figyelsz rá. Nem kell mindent elhinni neki. Főleg ami félelemmel jár. Abból merít energiát. Ez pedig csak tovább fokozza a beleragadást.



...

"Az indíték képzi leggyakrabban az akadályt."

igen ez nagyon ésszerűnek tűnik!



melazo! Mondhatjuk így

melazo!

Mondhatjuk így is.
Bár a saját cél elérése, azaz a teremtéseink akkor jönnek létre csak, ha le tudsz mondani róla.
Ami azt jelenti, hogy nem számít létre jön e vagy sem, hanem egyszerűen hagyod, hogy létrejöjjön.

A teremtményeink azért nem tudnak létrejönni, mert akadályozzuk azzal, hogy annak hiányához kötődünk legjobban, hisz az a jelennek érzett valóságunk. Ebből fakad a vágyunk is, de a kötődésünk erős az okhoz.

Engedd el a vágyad keletkezésének indítékát és létrejön erőfeszítések nélkül az, amit szeretnél. Az indíték képzi leggyakrabban az akadályt.



Az alapfolyamat Befelé nézni

Az alapfolyamat

Befelé nézni inkább egyfajta hozzáállás, mint technika vagy szellemi gyakorlat. Azt jelenti, hogy lemondunk az elme tartalmának és az általa tükrözött világnak az igézetéről. Ez az elszakadás eleinte azt az érzést ébresztheti, hogy elveszíthetünk valamit, mintha a világ és minden ígérete elmúlásával néznénk szembe. Ezt az elmúlást tétlen szemlélőként talán így éljük meg, de ez csak egy illúzió megszűnése. Az öröm forrása sohasem rajtunk kívül volt, mindig is belülről fakadt. Sohasem a világ adta örömeinket, hanem az, hogy gyönyörűségünket leltük benne.

Nem is annyira a világ elvesztésétől félünk, mint inkább az unalomtól. Az unalom tovatűnik, ha felismerjük, hogy csupán azért jelenik meg, mert a múlt vagy a jövő utáni sóvárgásunkba kapaszkodunk, és csak az ego unatkozhat.



mármint...

"Az indíték mindig az egó által érzett hiányosság terméke, amit a külvilágon keresztül próbál betölteni.
A tudatosságunkat eltakarja, mint napot a felhő. Ha a felhőket eloszlatjuk, felszínre kerül a tudat, a valódi ÉN, a szabadság és az élet teljessége."

mármint akkor könnyedébben teremtünk?