Tibet

"Tibet: a belső út. Tibetben találkozhatunk önmagunkkal. Sokan szembesülnek gyermekkorukkal, egy életszakasszal, amelyben a félelemek, vágyak és preferenciák kialakulnak. Kivétel nélkül minden tibeti út az élet értelmének keresése. A természet kopársága és tágassága visszhangzik lelkünk mélyén. Senkit sem hagy hidegen a táj üressége. A tágasság kihúzza az ember lába alól a talajt. Olyan érzés mintha megszűnne a testet a Földhöz kötő gravitáció, és egy ismeretlen hatalom beszippantaná a lelket a tér mélyébe.

Minek köszönhető ez a mélység? A tiszta levegőnek, a néptelen vidéknek, a vándort órákon, napokon át elkísérő néma, távíróoszlopoknak, a táj kopárságának és a kék ég közelségének? A ritka levegőnek, a rohanva terjedő hangoknak, a páratlan légben özönlő fénynek? A súlytalan felhőknek, amelyek határtalan optimizmussal telítettek ?
A felhők az égi vándordémonok könnyed kísérői. Nélkülük kibírhatatlan lenne az ég azúrkékje.
A Tibet fölé magasodó ég nagymértékben megkönnyíti a meditációt.Pihenőt beiktatni,szemlélődni, a természet nagy mozgásait kicsiben megragadni, ülni, állni, a felhők vonulását követni, szelet és esőt elviselni. A világ természetes ragyogását csodálni. A csendben elmerülni. Tibetben esténként ezernyi gyémántként ragyognak a csillagok. Kétszer annyi látható , mint a Földön bárhol máshol. Buddhista, /nangpá/ az a valaki aki befelé néz. A belső vándorlás. Ez az út azonban nem ingyenes . Mindenkinek meg kell fizetnie a saját személyes, tibetiek azt mondanák, karmikus árért. A szemlélő találkozik a belső gyermekével, és átéli az első életszakaszt, nappali ábrándos képzelgésekben és éjszakai álmokban. A felemelő boldogságérzet mellé egy egész sor félelem is társul.
Félelem a légszomjtól, való rettegés. A rútságtól való félelem, ami minden európait elfog Tibetben. Akinek van bátorsága, és a reggeli tisztálkodáskor egy pillantást vet a kézi tükrébe, megijed , milyen táskásak a szemei. A legjobb, ha gyorsan feltesszük a szemüvegünket, hisz máris előbukkan a nap a hegyek mögül, és úgy éget akár a lézer. A bőr hámlani kezd , kiszáradt , repedezett, feketén varasodik.
Tibet hallgatag, nem visszhangzik az emberek ordibálásától, fecsegéséstől, a városi zajoktól. Tibetben a hideg: tiszta, metsző, magasság és hó-árasztotta hideg. Tibetben a meleg: belső meleg, amelyet a megviselt ember mély boldogságként érez át.
Tibet csupasznak hat, mezők, fák nélküli világnak. Valójában azonban Tibet az örökkévalóság kőből kirakott ünneplőruháját viseli.
Aki beutazta Tibetet , újrafogalmazza magát, helyreigazítja gondolkodását és érzésvilágát.Hazatérve jobban megtudja különböztetni a hasát a fejétől, vagy másként kifejezve, mindkettőt újra jobban összetudja egyeztetni egymással. "
Tibetben a lélek c. könyvből idéztem. Számomra ez a könyv minden amit érzek ami bennem van.

"A múltba révedünk, és az örök holnapól ábrándozunk. Az idő bilincseit kattintjuk csuklónkra. Fantomokkal hadakozunk. Érzéseinket emlékeink és vágyaink ködképére cseréljük fel. És a pillanat úgy száll el , hogy észre sem vesszük . Így válik siralomvölggyé életünk. A múlt és a jövő. Erős láncszemek ezek nyomorúságunk bilincsei."

Címkék:

Hozzászólások



Tibetben jártam...

amíg ezt a videót néztem, de csak gondolatban: https://www.youtube.com/watch?v=XP93nwaEgNY