Természet, Nap, Hold, tenger ...

Miért gondolom én is azt, hogy a világegyetem nem holt anyag, hanem élőlény?

Nemcsak gondolom, hanem sokkal inkább érzem. És az érzéseink sokszor igazabbak és fontosabbak, mint az észérvek és a bizonyítékok. Amikor még egészen kicsi gyermek voltan - az általános iskola első osztályait jártam - egy napon arra a gondolatra, vagy sokkal inkább érzésre jutottam, hogy anyám a Nap és apám a Hold. Ezzel egy időben azt is világosan éreztem, sőt tudtam, hogy a Nap és a Hold is élőlények. A Nap az anya, hiszen az anya ad mindent, ami élet, ő táplál, ő ragyogja be egy kisgyermek életét, az anya a fény, a gondoskodás és szeretet, ő szüli a gyereket, ő adja az életet. A Nap szerepe nagyon hasonló. Sugarai melegítenek és a melegség maga a szeretet. A Nap sugarait sokszor érezzük simogatónak. A Nap érleli a gyümölcsöt, a búzaszemeket. Ő adja az életet, nélküle nincs semmi, sötét van, hideg van.

Naphimnusz (saját versem, amit szeretek mondogatni, kántálni)

Szeretet fényébe
öltöztess drága nap!
Csöpögtesd szívünkbe
éltető aranyad!

Ég Anyánk borítsd ránk
ragyogó sugarad!
Karolj át, ne érje
lelkünket szürke fagy!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A másik személyes "bizonyítékom" a tengerrel való találkozásom. 2007-ben kb. egy hetet töltöttem Horvátországban a tengerparton. Teljes bizonyossággal éreztem, hogy a tenger élőlény az árapály jelenség miatt. A tenger napjában kétszer kiáradt. Mivel egy kis védett öbölben voltunk nagyon jól meg tudtam ezt figyelni. Elméletileg tudom, hogy az árapályt a Hold szabályozza, de ott és, akkor úgy éreztem, hogy a tenger maga is tevékeny szerepet játszik ebben, mintha a kezdeményező a tenger (is) volna. Nagyon valószínű, hogy a természetben nem válnak el egymástól élesen ezek a szerepek, hogy ki a kezdeményező, hanem valahogy minden együtt és egyszerre történik. Akkor és ott megérintett az érzés, hogy nemcsak a tenger él, hanem a Nap és a Hold is; az egész Mindenség. Esténként lementünk a partra naplementét nézni. Nyugaton láttuk a gyönyörű vérvörös Napot, amint lassan lement, alábukott egyenesen a tengerbe, és ezzel szinte egyidőben feljött a másik oldalon a Hold és a dagály miatt a tengervíz elöntötte a parti lépcsőket, és szinte azonnal megjelent sok-sok sirály, leszálltak és ráültek a vízre. Végtelen békesség szállta meg a világot és öntötte el a szívünket. A naplemente gyönyörű jelenség, de meggyőződésem, hogy ennél jóval több. Ez egy varázslatos, felemelő, semmihez sem hasonlítható pillanat. És mintha valahogy minden egyszerre történne. Nehéz eldönteni, hogy vajon az alábukó Nap nyomja-e fel a vizet, vagy a feljövő Hold az, ami a tenger vizét kinyomja, vagy a tenger maga csinálja. Bár a tudomány ellentmond ennek, de szerintem ez mind együtt igaz. A dagály, a Nap és a Hold, a madarak a vizen ugyanannak a csodának a részei és külön-külön semmi sem létezne:-)

Azóta sok mindent olvastam Grandpierre Attilától, aki csillagász, és már évek óta próbálja bebizonytani, hogy a Nap, és a Mindenség is elő. Valamiért úgy érzem, hogy mindez számomra nagyon fontos, és még sok dolgom lenne a természettel, amitől én is nagyon elszakadtam sajnos.

Címkék: