A karma és a társkapcsolat-Kurt Tepperwein

Minthogy ebben a kozmoszban nincs véletlen, az is törvényszerű, hogy milyen partnerrel találkozom. Ezt a találkozást szabadon választom annak érdekében, hogy bizonyos tanulási folyamatot tovább vigyek, melyet korábbi inkarnációimban megkezdtem.

Valamennyien tudatosan vagy öntudatlanul az elveszített egység felé törekszünk, melynek elvesztése különösen fájdalmasan érint bennünket ebben a duális világban. A társkapcsolat értelme ennél fogva mindig az egymással és egymástól való tanulás, hogy végül a vágyott egységet felfedezzük önmagunkban.

Az érzékeny, szellemi orientációjú ember életét mindig az elveszített egység iránti vágyakozás határozza meg, ami végső soron az önmaga keresését jelenti. A dualitás világában élünk, mert csak itt tudunk visszatalálni az egységbe. A fájdalmasan megélt dualitás ugyanis ébren tartja az egység iránti vágyat.

Első lépésünk e felé az egység felé a másik emberrel való kapcsolat, amelyben tökéletes egységgé olvadhatnánk össze. Ám még ha sikerülne is, meg kell állapítanunk, hogy ez csak az első lépés. A társkapcsolat ugyanis csupán támogatásként szolgál az úton, amelyen végighaladva az egységet önmagunkban találjuk meg. Ez a társkapcsolat igazi értelme, s ha ezt a feladatát egyáltalán nem vagy már nem képes betölteni, értelmét vesztette, és meg kell szűnnie.

Nem azért jön tehát létre egy társkapcsolat, hogy a másik segítségével szép, harmonikus vagy akár kényelmes életet éljünk. Még ha a legideálisabb társat találnám is meg, netán az úgynevezett “duál páromat”, éppen a hozzám legszorosabban kötődő lélek jelenti számomra a legnagyobb kihívást és egyben a legnagyobb segítséget.

A társkapcsolatban jelentkező nehézségek tehát mindig belőlem fakadnak, nem pedig a másikból, értelemszerűen tehát csak én tudom megoldani őket.

Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek tehát nemcsak “a számlájukat tudják egymással rendezni”, hanem ezzel egyidejűleg lehetőséget is adnak egymásnak a gyors szellemi növekedésre. Ajánlatos volna tehát ezeket a lehetőségeket tudatosan kihasználni.

A partnerkapcsolat értelmét és belső tartását vesztette, mihelyt feladatát beteljesítette, vagy már nem képes ezt a feladatot betölteni. Ha a felek ennek ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy együtt maradjanak, az kíméletlenség önmagukkal és a másikkal szemben is.

Miközben ugyanis valami túlhaladotthoz ragaszkodik, az élet által most kínált dolgokra nem tud odafigyelni. Azok egyikük esetében sem tudnak megvalósulni, ekképpen gátolják további fejlődésüket.

Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, “egészséges” lény között jöhet létre, akik individualitásukat mindvégig megőrzik. Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével fedeztünk fel, csak így találhatunk egymásra kozmikus tudattal és szellemi nyitottsággal. Csak így derül ki, mennyire izgalmas és gazdagító lehet egy társkapcsolat.”

http://emelkedjfel1.blogspot.hu/2013/09/aktualis-blokkoldas-idopontjai-m...

https://www.facebook.com/pages/Fordítsuk-meg-a-sorsunkat/360731700698608

Címkék:

Hozzászólások



kérdés

Szia
Én menjek a francba ,vagy az író Kurt Tepperwein?



Szia Fordítsd meg!

"Nem azért jön tehát létre egy társkapcsolat, hogy a másik segítségével..."
De, mert együtt a 2 erősebb,>1+1.

"Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, “egészséges” lény között jöhet létre, akik individualitásukat mindvégig megőrzik. Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével..."

Önálló, egészséges=nem beteg, kerek egész, nincs kifelé töltése, affinitása.
Akkor milyen gyengeséggel kellene szembenéznie és kinek a segítségével?

Ez még mindig arról szól, hogy nem vagy tökéletes! És milyen etalon szerint. Majd, ha önálló leszel, ha nem leszel beteg...blablabla ez is megfeleltetés. Így beszél a modern, divatos papság.

Menj a francba!

Inkább vagyok mérgezett mezei rágcsáló!

"Kit tekintsek felebarátomnak?"

30. Erre Jézus átvette a szót: "Egy ember Jeruzsálembõl Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.

31. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.

32. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment.

33. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve.

34. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.

35. Másnap elõvett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. -

36. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?"