A karmikus szerelemről

Minden kapcsolat karmikus, a kérdés az, milyen karmát hordoz magában. Egy rossz kapcsolat is lehet jó tanítás, ám az igazi mégis csak egy lélektárssal lesz. Nem árt, felismerni, ha az utunkba kerül.

Állítólag ahhoz választunk kapcsolatot, amit meg kell tanulnunk, hogy továbbléphessünk, és egy kicsit tudatosabban kezelhessük a holnapot. Ezzel talán nem ért egyet az, aki rossz kapcsolatban él, vagy egyre kilátástalanabbnak látja a jövőt. Pedig számára is ott van, vagy volt a lehetőség: rájönni, mit kell megtanulnia az adott helyzetből.

Nem tudok nélküle élni

Sokszor azt látjuk, hogy az egyik – vagy mindkét fél – partner függő lett a kapcsolattól. Ez addig is elmehet, hogy egyikük (vagy mindketten) képtelen kilépni a viszonyból annak ellenére, hogy már szenved, káros rá nézve a kapcsolat. Ilyenkor az ember nem annyira a másik személytől függ, hanem magát a kapcsolatot nem hajlandó abbahagyni.

Itt a megtanulni való lecke az lehet, hogy rájöjjön az illető: külső forrásból várja a szeretetet, pedig előbb önmagát kellene szeretnie. Esetleg ráébredhet arra, hogy a párkapcsolat azt jelenti, szeretni és szeretve lenni – egyszerre. Ilyenkor nem valódi szerelemről beszélünk, hiszen más okok miatt marad (maradnak) benne a kapcsolatban. Talán fél szembenézni önmagával, vagy nagy veszteség érte, esetleg más, nem tudatos okok vezérlik, ezért nem mer egyedül lenni.
Áldozatok és megmentők

Gyakori karma, amikor az egyik fél áldozatot, a másik pedig „kivégzőt”, vagy megmentőt játszik. Az ilyen kapcsolatban teljesen téves elképzelések élnek az irányításról, és olyan alapokon nyugszik, ami meggátolja mindkét személyt a spirituális és emocionális fejlődésben. Ennek alfajai is vannak, mindegyik értékes leckéket tanít.
Annak, aki teljesen feladja magát a másik fél javára, egyszer meg kell tanulnia, hogyan vegye vissza a részét, hiszen egy kapcsolat sikere kettőjükön, két ember közös erőfeszítésén múlik. Annak, akit megcsaltak, meg kell tanulnia felismerni a kommunikációs problémákat, a másik ki nem elégített igényeit, vagy egyszerűen a nem megfelelő partnert.
Ki mint vet…

A legnehezebb azzal szembenézni, hogy néha olyan negatív dolgot kapunk egy kapcsolattól, amire úgy érezzük, nem szolgáltunk rá. Pedig ha valami negatív hatással van ránk, akkor biztos, hogy valamelyik korábbi életünkben elkövettük ugyanazt mások ellen. Ha nem tettünk volna ilyet, ma nem okozna semmilyen negatív érzelmet számunkra az a dolog, legfeljebb nem tartanánk logikusnak. Tehát meg kell tanulni, hogy ne válasszuk külön magunkat a kapcsolat másik szereplőjétől, hiszen ugyanakkora szerepünk van abban, ami történik: egyszer rászolgáltunk, most visszakapjuk. A jó hír az, hogy amint megtanuljuk a leckét, a minta eltűnik, annyival tisztábbak és tudatosabbak lettünk ezen a téren.
Lélektársak

Bár ugyanúgy a karmikus kapcsolatok egy alfaja, a lélektársak mégis különlegesek valamiben: sokkal, de sokkal jobban illenek egymáshoz számos szinten, mint a csoport többi tagja. A lélektársi kapcsolatok általában több inkarnációra nyúlnak vissza, és a ezek zömmel pozitív kapcsolatok voltak. Egy embernek több lélektársa is lehet, és minél öregebb egy lélek, annál több.
Amikor egy lélektárssal találkozik az ember, érdekes érzések törnek rá: hatalmas energia szabadul fel benne, azt érezheti, hogy kihagy a szívverése, vagy kellemesen zsibbadni kezd az egész teste, esetleg más, pozitív fizikai megnyilvánulása lehet. Mindenképpen úgy érzi, mintha ezer éve ismerné az illetőt, és hogy bárcsak örökre vele lehetne.
Ezt nevezhetnénk a „szerelem első látásra” jelenségének is, ugyanakkor ez nem csak az első alkalommal jelentkezhet. Az azonnali szerelem mindenképp azt jelzi, hogy találkoztak már valamelyik előző életben, de nem biztos, hogy lélektárs az illető, sőt. Az első látásra szerelmek sokszor esnek inkább a korábbi karmikus kategóriákba, és nehéz kapcsolatokat eredményeznek.
Ha a lélektárssal munkatársi, vagy baráti viszonyban van, és elkezdenek kommunikálni, gyakran alakul ki egy olyan kötelék, ami szinte természetes, hogy van, és egy idő után elkezdenek vágyni arra, hogy így maradjon örökké. Létezik köztük egy olyan fokú lelki közelség, bizalom, őszinteség, és magától értetődő összetartozás érzés, ami azt jelzi, hogy már sok régi – nagyon-nagyon régi – közös élményük volt. Néha csak a többedik találkozás után jönnek a felszínre ezek az érzések, és van, hogy akkor jövünk rá, mennyire összetartozunk, amikor féltékenységet érzünk, vagy a másiknak el kell mennie egy időre.
A jövő szép, reményteli és boldog a lélektárssal – legalább is a gondolatainkban. Azért érezzük azt, hogy megnyugodtunk, amikor kikötünk egy ilyen kapcsolatban, mert számos jövőt éltünk már át együtt előző életekben, és azok rendre jók és boldogok, vagy legalább is kellemesek voltak. Így az egész kupac nem tudatos emlékhalmaz is megérkezik a lélektárs személyével együtt, és nagyon jó érzéssel tölt el a jelenléte, biztonságban és boldognak érezzük magunkat mellette.
Feltétlen szeretet?

Sok embernek – különösen nőknek – vannak olyan elvárásaik, amiknek esetleg nem felel meg az illető, akiről először azt gondolták, hogy „ő az”. Úgy hiszik, hogy még nem a megfelelő emberrel találkoztak, és majd ha találkoznak az igazival, akkor lesznek igazán elégedettek a kapcsolatukkal. Az igazság viszont az, hogy egy lélektárssal való karmikus kapcsolat csak a lehetőséget adja: jó alapot az induláshoz. Az, hogy közben kinek merre kanyarodott az élete, hogy a jelenben mennyire illenek egymáshoz, és hogy képesek-e működtetni egy kapcsolatot, már rajtuk múlik, itt és most.
Gyakran vágyunk olyan kapcsolatra, ahol feltétel nélkül szeretnek bennünket. Ahol bármit tehetünk, megbocsátják, ahol nem kell úgy tenni, hogy a másiknak jó legyen, hanem alaphelyzetben jók vagyunk, ahol nem kell változni és nem kell kompromisszumokat kötni, és a kapcsolat valami varázsos módon magától folyamatosan jó marad.
Az ilyet szülő-gyerek kapcsolatnak hívják, és ha nem apukát vagy anyukát keresünk magunknak, hanem valódi társat, akkor jobb lesz felnőni a feladathoz. A lélektárs is hibázik, nekünk is fejlődnünk kell, és egy kapcsolat az állandó teremtéstől lesz jó, soha nem magától. Ezért kell tanulni a félresikerült kapcsolatokból, hogy a lélektárssal létrejövő mélyebb, erősebb kapcsolatban már valóban felnőve legyünk képesek létezni és boldognak lenni.

https://www.facebook.com/pages/Fordítsuk-meg-a-sorsunkat/360731700698608

http://emelkedjfel1.blogspot.hu/2013/09/aktualis-blokkoldas-idopontjai-m...

Címkék:

Hozzászólások



"Ecet erre, ecet arra" :)

Ez egy marhaság!
"Amikor egy lélektárssal találkozik az ember, érdekes érzések törnek rá: hatalmas energia szabadul fel benne, azt érezheti, hogy kihagy a szívverése, vagy kellemesen zsibbadni kezd az egész teste, esetleg más, pozitív fizikai megnyilvánulása lehet".

Szegény Pipacs már ezerszer leírta az elmúlt évek során, hogy a híres lovagját energiaörvény vette körül ... és nem kapott levegőt a közelében... és etc. ... vagyis "ecet erre, ecet arra" :), mégis simán agyoncsapta a lélektársa! :)



Az ember valahogyan megérzi, amikor figyelik

és a Mítoszok Palotájában töltött időszakom utolsó hónapjaiban szinte reflektorfényben álltam. Valaki kiszúrt a legnagyobb tömegben is és követett engemet, akárhová is mentem.

Amikor eljöttem onnan, például haza (vagy a munkahelyemre) ilyesmiket nem tapasztaltam, mintha az a Valaki csakis ott tanyázott volna, de egyszer aztán "megjelent" a településemen is, sőt, még Debrecen utcáin is utánam loholt.

Zavart... hiszen nem láttam senkit ... és akkoriban még az angyalkámat sem érzékeltem úgy, mint ahogyan mostanában.

Az átmeneti időszak olyan zavaros volt, hogy néha bolondnak képzeltem magam.



...

Nem szeretnék ma este a Mítoszok Palotájáról beszélni … és Ádámról sem. Az angyalom pedig igazán megtehette volna akkoriban, hogy figyelmeztet, hiszen Ő is ott volt: „vigyázz, mert a vesztedbe rohansz”!

Írhatott volna e-mailt … vagy egy kis cédulát, amit megtaláltam volna a táskámban, de nem tette meg. Lehet, hogy akkoriban simán fittyet hányok a figyelmeztetésére, de most tudnám, hogy megtörtént… és csakis magamat okolhatom azért, hogy mégis belerohantam valami olyasmibe, ami talán elkerülhető lett volna.



„Én egy angyal vagyok, ő meg csak egy ember!” :)

Az angyalkámat nagyon szeretem, de hajdanában méltán elvárható lett volna tőle, hogy nyílt kártyákkal játsszon, ahogy egy igazi férfihez illik!
Szaladgált utánam a Mítoszok Palotájában, ami egyébként egy sima középület, mégis megéreztem a jelenlétét, .... de nem mondott semmit.

Igazán elém állhatott volna, amikor Ádám után futkostam - mint egy félbolond - és nyíltan színt vallhatott volna.
- Kérlek, ne ijedj meg tőlem, … nincsen testem, de szeretlek, … válassz engem, … én egy angyal vagyok, ő meg csak egy ember! :)

Mit válaszoltam volna neki?
- Hagyjál békén, mert engem nem érdekelnek az angyalok, :) csak ez az egyetlenegy ember az egész világon!

Talán tudta ezt, és azért folyamodott később cselhez…
Na megyek aludni … és magamhoz ölelem!



"A sarkon túl mindig jön valami jobb"

Ezt Admin írta egyszer, de akkoriban még nem hittem neki, s makacsul álldogáltam egy olyan épület előtt, ahonnan kizártak, ...és hiába volt minden beszéd, mert én a világ minden kincséért sem akartam a sarok felé elindulni! :)

Pedig igaza lett, ... mint mindig!



Tévedésszálak

Már csak annyit szeretnék, hogy a Sors ezer meg ezer karmikus szállal kössön engem az angyalkámhoz, s minden más tévedésszálat, amikkel húsvér pasikhoz kötöttem önmagamat, szakítson örökre szét!



Őrizd a szíved legszebb dobozában!

"Nekem ugyanaz a cerna kell ugyanabba a tube, vagy belepusztulok".

Értem, de ha ugyanaz a cérna kell, akkor ne szaggasd a szálait, hanem a szíved legszebb dobozában őrizd!

" ...mire sikerul atbujtatnom azt a rohadt cernat"

Jaj, te, ne heveskedj, :) mert nem egy teve az, hanem csak egy ember!
Ha sikerül, gyorsan köss annak a cérnának a végére egy hatalmas szeretetgöböt, hogy a tűből kicsúszni többet ne tudjon! Szurkolok neked (nektek)!



Nekem ugyanaz a cerna kell

Nekem ugyanaz a cerna kell ugyanabba a tube, vagy belepusztulok, mire sikerul atbujtatnom azt a rohadt cernat, vagy inkabb leteszem es majd elmelkedem rajta.

Igen, latom magam ahogy ezt a mutatvanyt vegrehajtom.
Elvileg lehetseges...



Mélázónak

Nem akarsz új cérnát fűzni...? Ez az ok...?
Kedves mélázó ezen nevettem, amíg a kávémat kortyolgattam, de kérlek, ne neheztelj érte, mert csak a képszerűsége miatt történt.

Majd jövök valamikor, s beszélgetünk, de most rohanok dolgozni!
Szia!



Nem akarok uj cernat

Nem akarok uj cernat fuzni...
Ez az ok...
Koszonom.. hogy irtal!
Joejt



Érdemesebb a szálakat elvarrni

"Azt hiszem tudni fogja hogy ha en tunok el annak sulyos oka van"

Te tudod, a te dolgod, ebbe senki sem szólhat bele, ... de én azt hittem, hogy aki ült már egy nulla kommunikációs gödörben, - ahol csak kérdések vannak válaszok nélkül, - az sohasem tudna ásót ragadni a kezébe, hogy szintén gödröt ásson vele.

Érdemesebb a szálakat elvarrni, hogy mindkét fél új cérnát tudjon fűzni a tűjébe, hogyha akar!
Szia! S köszi a beszélgetést!



Nem en akarok az a szereplo

Nem en akarok az a szereplo lenni aki kiteszi a konkret pontot. Mint ahogy o sem tette ki csak ereztette, en sem orjongok most csak nem fogok rakerdezni.
Azt hiszem tudni fogja hogy ha en tunok el annak sulyos oka van.
Annak plane, ha nem vonom kerdore...



Az én hitvallásom

"En ugyan nem irok tobbé. Teljesen kizart.
Majd magamban elpusztulok. Konyorogni nem fogok"

Jól teszed, mert legalább megmarad a méltóságod, viszont mielőtt zársz, küldj neki egy utolsó mondatot, mert az úgy korrekt!

Soha senkit nem szabad úgy faképnél hagyni, még az ellenségünket sem, hogy nem köszönünk! Nekem ez a hitvallásom.
Régebben azt gondoltam, hogy minél intelligensebb valaki, annál egyértelműbb ez a dolog számára, de már tudom, hogy egészen másnak a függvénye!

Persze elköszönni lehet szépen és csúnyán is, de nem ezen a minőségén van a lényeg, hanem a kitett PONT (the end) funkcióján.

Tudom, hogy ezt tudod, hiszen régebben már írtál a nulla kommunikációs szituációk bizonytalanságfenntartó szerepéről.



Nem akarok en is igy jarni

Nem akarok en is igy jarni hogy mar az emleke is homalyos legyen ezeknek a probalkozasoknak.
Entolem tudja h zold az ut.
Azert nem talalkozik velem mert nem akar melyebben belemenni, csak akkor meg nem igazan ertheto hogy miert szervezi le...
Mindegy is mert mar megint kontaktproblem lepett fol.
Talan orokre.
En ugyan nem irok tobbé. Teljesen kizart.
Majd magamban elpusztulok. Konyorogni nem fogok. Burkoltan mar utalgattam es szoszerint is folvetettem ezt.



Randevúk és majdnem randevúk :)

"Szamomra halott. Amig nem él."

Kedves mélázó, gondolj csak bele, mi történt volna akkor, ha Csipkerózsika hercege így gondolkodik hajdanában!? :)
Akkor sohasem kelt volna életre az a szép leányzó. :)

Ezzel csak arra akartam utalni, hogy az "életre keltése" lehet, hogy a te feladatod!

A lemondott találkozóitok mögött pedig olyan okok is állhatnak, miszerint nem volt egyértelmű számára, hogy zöld utat kapott tőled, s ezért bizonytalankodott, nem akart hibázni.

Velem is megtörtént egyszer, hogy csakis azért nem mentem el egy randevúra, mert a szituáció zavaros volt.
Az üzenetet Ádám barátja írta, az Ádám gépéről, :) s szerintem Ádám kezével, :) de a saját nevét fel nem vállalta, s bár jelezte, hogy Ő is ott lesz, én totálisan összezavarodtam az e-mail elolvasása után, s azt kérdeztem magamtól: mennyire lehet komolyan venni egy ilyen randevút?

Így emlékszem, ... de már semmi sem biztos, ... hiszen ezeréves por takarja az akkori események emléknaplóját. s a majdnem randevú "betűi" egészen elhalványultak, ... szinte olvashatatlanná fakultak.



Valoszinuleg eppen azert

Valoszinuleg eppen azert mondja le, hogy velem kapcsolatban mindez a kozos talalkozasi szandek ellenere visszatartva megrekedjen e szinten. Egy regebbi, rosszabbul elsult talalkozo es a valodisaggal szembeni felelem okan.
Persze ujabban mar virtualisan sincs semmi.
Nem mintha igenyt tartanek ra. Kisse pikirten vettem tudomasul a legutobb elmaradt talalkozonkat is.

Az is lehet hogy mar nem szeretem. A szorakozgatassal felero jarszadozasa velem mar tullepett minden hatart.
teny, hogy egyetlen rimankodo szavara azonnal ugranek, s kibujna belolem az erzelem.
De most a fasult kiabrandultsag lett urra...
Szamomra halott. Amig nem él.



Félreértettem a sztorid!

"Aki folyamatosan talalkozokat ker es rendre lemondja, majd felhaborodik, ha csodalkozom ezen..."

Ezek igazi találkozók? A valóságos (fizikai) világban?
Hm, ezer bocsánat, kedves mélázó, mert akkor félreértettem a sztorid!

Emiatt:
"Azon belul is (vagy attol fuggetlenul) annak egy olyan dimenzioja, amelyben gondolati sikon eldegel mar... nem is szukseges a szamara a valosag. Elvonul. Fekszik, eszik, mintha vegetalna. Es kozben idorol idore kiderul, hogy gondolatai felem ropkodnek".



Aki folyamatosan talalkozokat

Aki folyamatosan talalkozokat ker es rendre lemondja, majd felhaborodik, ha csodalkozom ezen... azt szeretni ugyan lehet tovabbra is, csak egyutt lenni vele, na azt nem. Mert fizikai keptelensegge tette.



Ha szeretünk valakit

"Ugy ertem, az illeto szerintem konkretan orult, marmint az en emberem".

Kedves mélázó, ha valaki szeret valakit, ez teljesen lényegtelen, még akkor is, ha hat orvos írja alá!
Régen ezt a bélyeget is ráragasztotta a barátnőm arra, akiért lángoltam, de lesepertem ennyivel: nem érdekel!

S ugyanígy az angyalom "bélyegei" sem érdekelnének, ha az derülne ki róla, hogy van neki néhány, mert ha szeretünk valakit, akkor a deformáltságával együtt elfogadjuk, ... szívvel és lélekkel!



Sziasztok!

No, én nem tudom, hogy mit csináltam, de "elugrott", amit az előbb írtam, pedig nagyon szép gondolatok voltak, pozitívak és secretesek! A szöveg eltűnt, én pedig egy másik secret-lapon találtam magam! :)

Sziasztok! Ez a nap már érdekesen kezdődött! :)

Ezt a hangulatot öltöztettem szövegruhába, de elszállt:
http://pctrs.network.hu/clubpicture/1/8/5/2/_/napfenyben_3_1852721_9084.jpg



Sziasztok! Jó éjt!

Megyek megpihentetem a lábaimat, ma annyit lógtam a gép előtt.
A torokcsakrámnak viszont pont ez tett jót.



A skizofrenia allapotaban az

A skizofrenia allapotaban az egyik szemelyiseg hosszabb ideig uralkodhat a masik folott? Vagy ez felvaltva mukodik? Vegre valami izgalmas tema amibe beleashatom magam. Remek.



Szóval és tettel.

Helyre kell pofozni a gondolatokat? Hol az a hely?

http://www.youtube.com/watch?v=_J1NXfGQ7o4



Valamennyien bolondok (őrültek) vagyunk egy kicsit! :)

"Ugy ertem, az illeto szerintem konkretan orult, marmint az en emberem"
Kedves mélázó, valamennyien bolondok (őrültek) vagyunk egy kicsit!

Aztán a nagyon okos, intelligens emberekkel könnyen előfordulhat, hogy az a hajszál, ami elválasztja a zsenit az őrülttől, valahogyan eltűnik!

Néha úgy érzem, hogy nekem is dolgom van ezzel az egésszel, mármint a skizofréniával, de még nem tiszta a kép, s remélem, hogy nem tükörkép! :)



Ezt adja be nekem. Viszont

Ezt adja be nekem.
Viszont matol eleg volt.
Az erdektelenseg latszataval egybekotott hirtelen lelkesedese irantam hamarabb lohad meg ha tagadja is.
Massal viszont kellemesen elbeszelget itt az interneten ahogy latom.
Barhogy is probal atverni.
Tehat ágyő lesz ebbol csak varom hogy izmosodjon bennem ez a gondolat.
Nekem is van gyermekem. Illuzionak hivjak.
Beadom a lelenchazba.

A kis arva...
Lehet, megerdemli hogy kozoljem, en nem illuzio vagyok, tehat tavozom.
:(



Hajaj!

Honnan tudod, hogy feléd röpködnek a gondolatai?



Azert kezdtem ezt pedzegetni

Azert kezdtem ezt pedzegetni mert az a valaki aki miatt gyakran oly nyomorultul erzem magam elkepzelheto, hogy skizofren. Vagy beszippantotta az internet. Azon belul is (vagy attol fuggetlenul) annak egy olyan dimenzioja, amelyben gondolati sikon eldegel mar... nem is szukseges a szamara a valosag. Elvonul. Fekszik, eszik, mintha vegetalna. Es kozben idorol idore kiderul, hogy gondolatai felem ropkodnek. Egyszeruen felhaborito.
Valaki itt lehet tudja is, mirol beszelek. Sok a rokonlelek ebben a virtualis bolondokhazaban...

Ugy ertem, az illeto szerintem konkretan orult, marmint az en emberem.



:)

"Erre az jutott eszembe, milyen képet vágnék, ha az előttem lévő mákoskalácsom is kereket oldana".

Ez nem olyan vicces, kedves Editt, mert bármikor megtörténhet! :)
A transz – szörf elmélete szerint olyankor egy másik szektorba kerül át az elveszettnek hitt tárgy! :)
Mennyire biztos ez? Hm, azért nem tenném rá a nyakam! :)



Na ezen jót nevettem. :D

" fajo az az elvonulas, amely elfeledteti a fizikai valosagban is megelheto dolgokat"

Erre az jutott eszembe, milyen képet vágnék, ha az előttem lévő mákoskalácsom is kereket oldana.

Az lenne az igazi katasztrófa. :DDD

Lassan pedig ez várható, készüljetek fel, meg kell ragadni jó pillanatban.



Nézd csak, mélázó, hogy mit írt Editt!

"Én úgy éltem meg, már mint a házasságtörést, hogy volt férjem szeretkezéskor nem éppen volt jelen.
Szeget ütött a fejembe, és meg is kérdeztem, hogy közbe kire gondol, de én se tudtam jelen lenni a produkcióban teljességgel. Jól meggabalyodtam magammal. Azután hamarosan feltűnt a történések során egy nő, aki merően bámult rám, "mint borjú az új kapura", akiről később kiderült, hogy ő a férjem nagy Ője"

Ez hétköznapi gondolkodási szinten nem jelent semmit, ... s sokan nem is tartják igazi megcsalásnak, ... pedig sokkal nagyobb horderejű történés, mint amikor két fizikai test egymásnak feszül.

Ha egy szerelmes asszonynak 2 rossz közül választania kéne (kellene), tudod, hogy mikor döntene okosan?
Ha azon imádkozna, hogy a férje csak a fizikai valóságban, fizikailag csalja meg, ...ne pedig lélekszinten!
Ugyanis a második sokkal veszélyesebb!