Egyedül lenni…

Amikor egyedül vagyok, ülök, és elmélkedem a világról. A világról, mely bennem rejlik és nem rajtam kívül. Felismerem magamban azt, hogy ennek most így kell lennie, hogy ráébredjek “valamire” amit még esetlegesen nem tudok kezelni megfelelően.
Az egyedüllétnek két formája ismeretes. Az egyik a magányosság: amikor nagyon jó lenne, ha mellettünk lenne az, kit szeretni tudunk, hogy szóljon hozzánk, megöleljen és megossza velünk titkait.

De még sincs mellettünk Ő, akire vágyunk. Két irányba mehetünk el: Vagy beleroskadunk és életunttá válunk a hiány elviselése miatt, vagy elfogadjuk a helyzetet, mert tudjuk, hogy ennek így kell most lennie saját szellemi fejlődésünk miatt. Mindkettőben nehéz pillanatokat élhetünk át, míg az első egyenesen az önpusztítás útja, a második a javunkat szolgálja.

Ha képesek vagyunk a másodikat választani, akkor utat adunk önmagunknak egy belső megértés felé, amivel idővel létrejön, hogy nem leszünk magányosak, mert a „nincs véletlen” odavezérli azt, aki mellettünk szeretne lenni.

A másik ilyen szituáció, amikor egyedül szeretünk lenni és élvezzük a magányt. Ez nem hasonlatos a magányossághoz, hanem egy olyan állapot, amikor az ember befelé figyel. Ennek is két módozatát írom le: az egyik, amikor nagyon jól érezzük magunkat, minden úgy van, ahogyan azt elképzeljük, és nagyon sokat meditálunk, zenét hallgatunk és sok apró örömöt okozva magunknak éljük boldogan az életünket. Sok kreatív dolog van, amit ilyen esetekben művelünk: mint festés, rajzolás, kézműves munkák, kertészkedés, vagy ha épp tél van, akkor akár egy hóember építése is, de ott van az írás, aminek több válfaja van, mert lehet gondolatokat leírni, vagy könyvet épp valami érdekes témáról vagy regényt, de lehet verseket is írni, ugyanakkor zenét is, és még számtalan dolog van amivel egyedül kötjük le figyelmünket a JELENBEN! Igen... mindezt a jelenben teszi az ember és jól érzi magát benne, mert örömmel tölti el. Ilyenkor magasabb rezgésszintre emelkedünk, és ezt érezzük is magunkon belül, mert feldobottak vagyunk és mosoly ül ki arcunkra!

A másik módozata, amikor az ember „befordul”, mert nem úgy vannak a dolgok, ahogyan azt szeretné, vagy épp nem elégedett magával, akár testileg akár lelkileg. Ilyenkor ismételten egy olyan helyzetbe kerülünk, hogy nem vagyunk képesek elfogadni magunkat és helyünket a világban. Kicsit céltalanul sodródunk, néha teszünk ezt-azt, de igazán nem tudjuk élvezni az életet, csak elvagyunk benne és beletörődünk mindenbe. Igazából egy ilyen helyzetben frusztráltakká is válhatunk, és félvállról veszünk mindent. Nem vesszük észre, hogy mennyi szép és kellemes dolog mellett haladunk el nap-nap után percről-percre, ami már többé nem visszahozható. Pótolhatatlan élményeket hagyunk ki ilyen esetben, mert ugye minden pillanatot egyszer élünk meg.

Egyedül lenni, jó is és rossz is lehet, tehát nem általánosítható, mint semmi sem a világon. Az adott ember gondolkodása határozza meg az őt körülvevő világot. Minden olyan amilyennek látja.
Ha szépnek látja, akkor minden szép... és mindent megkap hozzá, hogy az szép is legyen.

Sterbinszky Zsolt

Hozzászólások



Az agyammal értem én is amit

Az agyammal értem én is amit leírtál. Csak sajnos nekem a magánéletemben most nem működik. Pedig keresem én is a megfelelő elfoglaltságot. Sőt megyek is programokra. Mégsem találom a magányomban a lelki békémet.



A helyzetet nagyon

A helyzetet nagyon szemléletesen írtad le, DE meddig kell elfogadni??? Pozitív gondolkodás, vonzás, oldások, szép dolgok megtalálása, mágiák, olvasás, stb mindet csinál az ember, megismeri magát, a helyzetét, problémáit is. Ezer bölcsességet, jó tanácsot hallgatunk meg, de amikor nincs külső visszaigazolás sok idő után sem, elfogy a remény és a lelkesedés. Hogy lehet a holtponton átbillenni, kilépni belőle???



Csernus

Csernus doki is összefoglalta mindezeket egy számomra kedvesnek talált idézetben:
" A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben már nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött. "



Köszönöm...

Örömömre szolgál!



Most is

nagyon jót merítettél a "kollektívből", mert nekem is szólt:)



Köszönöm!

Köszönöm nektek... örömmel tölt el, hogy örömöt okozhatok!



Like

Ha fenn lennék a facebook-on, akkor most "lájkolnám".:)



Köszönöm! Tökéletes leírása

Köszönöm! Tökéletes leírása az egyedüllét és a magányosság változatainak, jó volt olvasni és némelyikben felismerni magamat.

Káprázatos szép napot!