Hinni vagy nem hinni?

Nem kell Istenben hinnie annak ki nem akar. Akinek kell, annak „megmutatja” magát. Isten mindenhol ott van, de nem látjuk Őt ezen a frekvencián amin mi élünk.
Viszont senkire nem kell ezt ráerőltetni. Vagy megszületik egy jó rezgés által vagy nem, de ha valaki úgy gondolja, hogy elfogadja az Istent és rálép az ösvényre amin haladva többet tudhat meg a világról és ez által a szeretetről,

az igazán szép dolgokról, a nyugalomról amit békességben élhet, azok megérthetik, hogy Istennek megfelelni nem más, mint az evolúciónak nevezett áramlással szinkronban haladni és ne rohangáljunk múltba, jövőbe, csak maradjunk meg a jelenben tiszta szeretettel a múltból hozott tapasztalatainkkal mindezt teljes éberséggel, hogy készek legyünk a változásokat felfogni a jelenben a jövő érdekében. Ha jön egy változás akkor helyt kell állni, mert ez is rajtunk és a gondolkodásunkon, gondolatainkon múlik és bízzunk Istenben, hogy velünk van mindig és Ő úgyis segít. Jó és pozitív hozzáállással megoldjuk könnyedén az adott feladatot, de negatív hozzáállással és félelemmel még akár konfliktusokat is okozhatunk a folyamatunkban. Ez ilyenkor a feladatunk, megoldani mindezt materiális síkon.

Itt már egy spirituális ember, aki ISTENI gondolkodó akit már a tiszta szíve vezérel Isten nevében az beléphet az OK-OKOZATI összefüggések világába, ahol az események előre kialakulnak, még mielőtt megtörténnének a fizikai világban. Ezt nevezzük mi emberek látnokságnak.

A gondokat és problémákat saját maguknak gerjesztik az emberek a nem megfelelő gondolataikkal, pedig lehetne keresni alternatív jó gondolatokat is, amin ha elindul valaki, akkor csak jó történhet vele. Tudni kell felismerni, hogy mit tegyünk, ha valami negatív előérzetünk adódik. Tudni kell megtalálni a megfelelő "szálat", hogy képesek legyünk pozitív irányba elmozdulni kikerülve vagy megszüntetve az adott negatív érzés világát és ennek következményeit.

Ha elindulunk a helyes ösvényen, akkor megindul a tisztulás. A tisztulás mértéke attól függ ki milyen és mennyi negatív dolgot cselekedet, mondott ki az előző vagy jelenlegi élete folyamán és okozott rosszat, gonoszat másnak!

Sokszor próbatétel előtt áll az ember és olyankor van, hogy valami negatívnak érzett történés később mutatja csak meg, hogy mire is akarta megtanítani a lezajlott szituáció. Ugyanakkor lehet, hogy egy kísértési próbát kell kiállnia.

Sokan nem képesek elengedni szokásaikat, tárgyaikat, vagy akár egy partnert, mert ragaszkodnak hozzá és ez nem más mint a „elengedés” megtanulása, beiktatása életünkbe. Sokan tárolnak olyan régi tárgyakat, amiket nem is használnak, de ott fekszik a sufniban vagy egy szekrény alján.
Ami nem kell dobd ki vagy ajándékozd el... Valaki biztosan örülni fog neki!

Sterbinszky Zsolt

Hozzászólások



Köszönöm

Köszönöm Lotuszwirág!
Én is köszönöm András, tényleg benne van minden! Befogadni és elengedni...



Mivel csak a hitetlenségnek van ereje

ezért természetesen a kételkedés az igazi.

http://thesecret.hu/villanykorte_edison



Kedves András!

Hálásan köszönöm! Sajnos én is azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy nehéz. :) Honnan tudom, hogy elengedés, vagy menekülés? Rátapintottál. Az ellenállást elengedni, s ezzel együtt elfogadni, ez sem könnyű, s nagyon keskeny a határvonal az elfogadás és a beletörődés között, nem? Elengedés - kidobás... ízlelgetem a szavakat, s még meditálni fogok rajta azt hiszem. Telitalálat az írásod! Nem tudom hanyadszorra olvasom.



Lotuszwirag!

Nem állítom, hogy mindig könnyű az elengedés, de nem olyan nehéz, mint ahogy azt sokan gondolják! Ami fontos, és lényeges, hogy ne csak a ragaszkodást, az ellenállást is engedjük el! Addig nehéz elengedni, amíg kidobni akarunk! Csak azt tudod elengedni amit elfogadtál! Engedd el azt is, hogy kényszeríted magad bármire, akár a jóra is. És akkor könnyebb,
A jelent akkor tudod könnyen megélni, ha nem akarod megragadni.....



Elengedés

Az elengedés szinte a legnehezebb. Legalábbis jelenleg számomra. Sok mindent kellene, de úgy érzem jó úton haladok. Tárgyakat már nagyon jól sikerül azt hiszem, a partnert kőkeményen tanulom, és hát a szokásokat sem könnyű. Na és hogy ne rohangáljunk (ez nagyon jó kifejezés) a múltba és a jövőbe. A most az ami számít, a jelen pillanat! Köszönöm az írást Gemhand!