A szeretetről...

Mi is az a szeretet? Fogadd szívedbe a világot és akkor a világ is a szívébe fogad és máris megérzed a szeretet érzését. A szeretet egy jó érzés, egy kellemes állapot, főleg, ha az ember leveti azokat a korlátokat, amit maga elé állít. Minden irányba árasztani lehetőségeink és fejlettségi szintünk szerint és minden élőt és minden tárgyat szeretni érdemes. Nem kötelező, ezért sem azt írom, hogy „kell”, mivel szabad akaratot adott az Isten, így azt nem korlátozhatja senki. Viszont más egy ilyesfajta állapot, ha minden iránt szeretetet tudunk érezni és árasztani.

Ez egyből boldogság érzetet ad. És mindezt Istennek köszönhetően. Hisz alkalmat adott, minden léleknek, hogy fizikai testben vagyis emberi testben megszületve alkalma legyen megtanulni ezt az érzést vagyis állandósítani magában a szeretetet. S hogy miképpen lehet elérni ezt? Ez egy folyamat. Kinél rövidebb, kinél pedig hosszabb folyamat. Először is meg kell ismernünk magunkat. Fel kell ismerni, hogy mikor és milyen helyzetben nem érezzük a szeretetet. Ha odafigyelünk napi teendőink során, hogy mely esetekben szűnik meg a szeretet és ezáltal a belső békénk, akkor már egy lépést tettünk a felé, hogy vissza tudjuk állítani azt azon nyomban. Már csak el kell szánni magunkat, hogy ezt meg is tegyük. Tudnunk kell felismerni mikor és hol vagyis milyen helyzetben miképpen reagálunk az érzékszerveinken keresztül érkező impulzusokra. Tehát először nyitottnak kell lennünk a külvilág befogadására. Ha elérjük azt, hogy megértjük, hogy minden történésnek értelme van az életünkben akkor képesek lehetünk arra, hogy felfogjuk, hogy mi magunk dönthetünk, hogy mikor milyen állapotban reagáljuk le a dolgokat. Ezeket a történéseket mindig Isten akaratának lehet értelmezni és tulajdonítani. Hiszen Isten az aki a legjobbat akarja nekünk és bölcsessége miatt tudnunk kell, hogy Ő mindig tudja mi az ami nekünk a legjobb és biztosak lehetünk benne, hogy a legoptimálisabb szintre szeretne eljuttatni minket. Viszont ez egyéntől függ, hogy milyen feladatokat kell megoldani és tiszta hittel lekezelni. Ha valakinek sok negatív megnyilvánulás és általa generált negatív eset van a „karmikus számláján” annak el kell fogadni a tényt, hogy ezt törleszteni kell. Viszont, ha valaki neheztel a feladatokra, annak csak nehezebbnél nehezebb életkörülmények és szituációk jönnek újra és újra. Tehát, ha valaki képes levetni magáról a negatív gondolatokat és megnyilvánulásokat és képes szeretettel és békességgel teljesíteni minden érkező akár kellemetlen vagy akár kellemes szituációt, annak annyival hamarabb fog megoldódni a feladata, de ezért csak saját magunk vagyunk felelősek és senki más. Csak annyit kell tennünk, hogy mi magunk engedjük, hogy vezessen minket az egy igaz és jó Istenünk! Mi kell ehhez. Sok apróság, ami fokozatosan elérhető. És itt jön elő a szeretet. Hol is van szeretet? Ott ahol békesség van. Hol van béke? Ott ahol türelem, tisztelet, kitartás és remény van és egyben nincs lustaság. Ez mind együttesen egy öröm érzetet és egyben biztonság érzetet ad. Szóval Isten felé kitárva szívünket vagyis ha mindig Isten felé fordulunk, akkor biztonságban vagyunk.
Nem könnyű addig, amíg valaki kizökken a békességből és ez által az önzetlen szeretetből. Ez a békesség a belső békénket jelenti. Sokan megkérdezik, hogy a mai világban miképpen lehetséges megtartani a belső békét, amikor olyan stresszes a környezet.
Erre én azt mondom, hogy a környezetünk mindig olyan amilyen mi magunk vagyunk. Mint egy tükör az elvarázsolt kastélyban. Mindig magunkat látjuk, de a tükör torzítása miatt a kép mást mutat mint amilyenek valójában vagyunk, de attól még mi magunk vagyunk. Ha valami nem tetszik, akkor az szembe fog jönni veled és próbára tesz. Amíg valamit elhiszel, addig azt is fogod tapasztalni. Vagy mondhatom azt is: amit gondolsz azzá válsz!!!
Egy szituáció lehet kellemes és kellemetlen. Ha a léleknek meg kell tanulni valamit, akkor addig ismétli magát egy esemény, amíg meg nem tanulja a választott és egyben megtanulandó feladatát. Ez alól kibújni nem lehet, még ha olybá tűnik is. Mindig visszajön más és más álarc mögé bújva amíg az nincs teljesítve. Ez addig nem igazán érthető, amíg nem tudatosan éli az illető az életét.
Visszatérve a szeretethez. Polaritások között élünk és mint mindennek a szeretetnek is van egy másik oldala, amit amíg nem enged el egy ember, addig nehezen fog beállni nála a szeretet érzése. Ez a félelem (FÉL-ELEM) vagyis mint nevébe is benne van „nem egész a lélek a testtel” vagyis nincs összehangolódva, nincs harmóniában. Én erre azt mondom, hogy ha valaki fél, az bizalmatlan és hálátlan a jelenleg is róla gondoskodó Isten iránt.
Ha valaki még fél annak nem elég hangoztatni és ezerszer elmondani, hogy nincs mitől félnie! És ugyanakkor naponta magában többször is érdemes ismételnie: „NINCS MITŐL FÉLNEM, MERT MINDENT SZERETEK ÉS EZ ÁLTAL ENGEM IS SZERET MINDEN ÉS MINDENKI”
Ha valaki rálép a szeretet útjára, mint előbb említettem, eleinte lehet, hogy sok akadálynak vélt feladatba ütközik, de minél higgadtabban és minél nagyobb szeretettben és egyben alázattal teljesíti, annál hamarabb jut el céljához és ez nem más mint a kiegyensúlyozott békés, szeretetteljes és anyagiakban is biztonságos élet, amit mindezek után már teljes mértékben Istennek fogja köszönni. Istennek nagyon sok segítsége van felénk. Itt jönnek képbe az angyalok is. Az angyalokat is kérhetjük bármikor és bármiért. Viszont azt tudni kell, hogy az adni-kapni kozmikus törvényt itt is figyelembe kell venni. Ha kérünk, nyújtanunk kell. És természetesen már a kérések teljesítése előtt ildomos nekünk teljesíteni. És hogy mit „adhatunk”? Pl.: „egész nap mosolyogni fogok mindenkire” vagy „tisztelettel és türelemmel leszek embertársaim iránt”. A szeretet egy alapja létünknek. Minél önzetlenebbül szeretünk és minél nagyobb mértékben, annál többen fognak a környezetünkben is szeretni. A szabad akartról még annyit mondanék, hogy amit „adsz azt kapsz”. És ez így van rendjén.

Szeretettel:
Sterbinszky Zsolt

Hozzászólások



Túrmezei Erzsébet: A harmadik

Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!



Köszönöm....

Nagyon szépen köszönöm, nagyon jól estek szavaid! Hálát is adok most érte!

üdv,
Zsolt



..

Bekesseg nektek!

Kedves Gemhand,

szelid, egyszeru gondolataid, beket sugarzo irasaid vannak.
Koszonom.

Minden jot!