Tán a legfontosabb?

A legfontosabb! A szeretet, az öröm, a boldogság. Mindig érezzük ezeket, ha még nem érezzük, szánjuk el magunkat és fogadjuk meg, hogy mostantól öröm és boldogság kíséri életünket. Legyünk nyugodtak mindig és figyeljünk, hogy ne stresszeljük magunkat semmi miatt. Ha valami ki akar zökkenteni, akkor nincs más teendő, mint magunkba szállva megkeresni azt, ami minket zavar. Nem a másik a hibás amiatt, hogy mi idegesek leszünk!!! Tanuljuk meg elkerülni mindezt, mert e nélkül képtelenség megérteni és használni az igazi Isteni vonzást.

Mindig a jóra gondoljunk.
A múltból táplálkozunk mondják sokan. Igen, de nem mindegy miket hozunk vagy cipelünk magunkkal a múltból. Megérthetjük most végre azt, hogy ha a „rossz és kellemetlen emlékeket” hozzuk magunkkal vagyis ezekre emlékezünk vissza, akkor nyomasztó lesz sok minden még az élet is. Ezért mondom én azt, hogy csak a jó emlékeket őrizzük meg. Programozzuk be magunkat arra, hogy minden rossz és kellemetlen hatásból tanulunk, de a kellemetlen és rossz emlékeket és gondolatokat kitakarítjuk tudatunk legmélyebb zugaiból is. Ezt mindenki egyénien a saját módszerét alkalmazva már most kezdje meg. Ha valamikor jön egy rossz gondolat, olyankor keressünk helyette alternatív jó lehetőséget, gondolatot ami kellemes érzésekkel tölt el mint: mosoly, öröm, boldogság és még sorolhatnám. Majd cseréljük le a rossz gondolatunkat erre a gondolatra és futtassuk többször, míg meg erősödik bennünk és ilyenkor érezhető, hogy a rossz gondolat elgyengül majd megszűnik. Íme, így lehet semlegesíteni minden negatív dolgot, tulajdonságot, gondolatot és „szálat” váltani. Ilyen egyszerű.
Építsük tudatosan a jövőnket ettől a perctől kezdve. Mondjuk is ki, írjuk is le a vágyainkat, álmainkat és azokat a gondolatokat amivé változni szeretnénk pozitív irányba. Értsük meg azt, hogy a „jelen határozza meg a jövőt”. Ez annyit mond, hogy amit most elKÉPzelsz és már most beleKÉPzeled magad, akkor a VONZÁS HATALMA ezt meghozza neked.

Teljesül! De!!!

Egyrészt csak akkor, ha ezt Te „teljes szívvel és lélekkel” teszed. Ugye milyen régóta hallott szavak, csak nem tudtuk mit takar! Igenis kell mindig szeretettel gondolni arra ami már tudatunkban megszületett, de a materiális világban még nem teljesült, hisz ez maga az „álom ami valóra válik”, de pillanatok kérdése az, hogy teljesüljön!!! Ezért szabad csak jóra szépre gondolni, mert a rossz gondolatokkal a rosszat és az azzal járó negatívitást tudja bevonzani az ember.

Csak ezeket mind figyelembe véve fog csak működni. Ha valakinek nincs hite annak nem megy. Amit előbbiekben felsoroltam, ahhoz kell a tiszta HIT.

És még valami. Amikor megindul ez a fajta energetikai folyamat ami meghozza a változásokat a megálmodott út és mód szerint és meglátod miként lesz minden úgy ahogyan az neked a legjobb, akkor vagy igazán képes beismerni, hogy valóban így van, így működik és mindig is volt a vonzás hatalma. Ilyenkor kell tudni felismerni azt is, hogy ezt mindenkinek tudnia kell és mindenkinek tovább kell adni azért, hogy kollektívan akár az egész világ együttesen legyen képes ebben a fantasztikus érzésben létezni.

Mindig a saját világunk tisztaságával foglalkozzunk. Máséval ne! Ha gyógyító vagy pszichológus az illető és képes minden hatalmi dráma nélkül segíteni, akkor tegye, de csak ezekben az esetekben!

Tulajdonképpen arra már nem fektet be sok időt az ember, hogy tűzön-vízen át végigvigye az elképzeléseit bármilyen akadályba látszik ütközni. Ezért leomlik, összeomlik a teremtése, de ilyenkor lehet kezdeni elölről, tehát veszíteni való nincs. Mindig van új lehetőség!

Örömmel:
Sterbinszky Zsolt

Hozzászólások



***

Nem tudom, hogy kicsoda az én angyalkám, de nagyon szeretem!
Secret, ugye nem haragszol rám azért, mert az arculatoddal ellentétes színezetű agykontrollos képet festettem!? Ha igen, akkor törüld ki!



*

Sokat szorongok mostanában.

Tegnap éjszaka arra kértem az angyalomat, hogy vigyázzon jobban rám, s az aggódás burjánzó gyomnövényeit gyomlálja ki a lelkemből, mert hosszútávon összeomláshoz vezethet.



A "szív szemének" vaksága

"Legyünk nyugodtak mindig és figyeljünk, hogy ne stresszeljük magunkat semmi miatt. "

Szerintem: mindenki nyugalomra vágyik, stresszmentes életre, harmóniára, belső békére, csak mindenki tudja megteremteni.

S a stressz néha félelemmé, depresszióvá, pánikbetegséggé növi ki magát.

Müller Péter erre ezt mondja:
"Az erős nem fél. Csak a gyenge fél. Maga a félelem nem egyéb, mint annak a tudatnak az átélése, hogy gyenge vagyok. Védtelen. Megölhető, tönkretehető, kifosztható."

"Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a "szív szemének" vaksága - vagyis a szeretet hiánya".

Hm, ez nagyon furcsa kijelentés, ugyanis a depressziós emberek szíve szerintem egyáltalán nem vak, s közöttük találhatók a legérzékenyebb lelkületű emberek, ... bár az is lehet, hogy csak félreértettem Müller Péter szavait!