Tudunk ADNI is és KAPNI is?

Ülök a szobámban és lecsendesített elmémmel lehetőséget kaptam a kollektív tudatból meríteni, hogy magamba tekintve megvizsgáljam életemet, álmaimat és céljaimat. Egyből szembetűnt egy igen fontos dolog amire most kitérek.

Az adás – kapás kozmikus törvénye, amit testi-lelki épségünk megóvása végett nagyon fontos egyensúlyban tartani.

Az élet nagyon sok jó dolgot vezet elénk és rengeteg lehetőség áll sokszor előttünk arra várva, hogy éljünk vele, belevágjunk és megvalósítsuk. Vajon miért nem lépjük meg ezeket a lehetőségeket oly sokszor, holott előttünk vannak? Ekkor gondolataim abba az irányba kezdtek haladni, hogy rávilágítsanak arra, hogy ilyen esetekben probléma van az elfogadással. Nem vagyok képes kapni? Merült fel bennem a kérdés. De miért? Holott olyan jó amikor nem csak adhatok, hanem kaphatok is az életben. Hányszor gondolkozunk el azon, hogy vajon miért nem kapunk szeretetet, boldogságot, anyagi javakat vagy csak egy jó szót is. Mert amikor előttünk van, akkor nem fogadjuk el és olyankor ahelyett, hogy értékelnénk és igazán örömmel töltene el bennünket, szimplán természetesnek vesszük és szinte közömbösen állunk hozzá. Ez itt a bökkenő. Ne közömbösen fogadjuk, hogy kapunk, hanem igenis FOGADJUK BE! EL KELL FOGADNI, ÉS ÖRÜLNI KELL abban a szent minutumban annak, amit az élet elénk vezet. És nem szabad várni és gondolkozni azon, hogy most akkor ez jó lesz-e vagy sem. És, hogy miért nem szabad várni? Egy példával élve azért, mert ha a vonat előtt állok az állomáson és várok, de nem szállok fel rá, akkor az a vonat egyszer csak elindul és hiába kapok észbe, hogy „jaaaaj, én ezzel a vonattal szeretnék utazni”, mert addigra már kiszalad a peronról és elmegy és nagyon sebesen fog tovább haladni az útján. Futhatunk utána, de már nem fogjuk elérni.

Igen.
Ha jön valami jó ami az utadat építheti, akkor azt fogadd el és fogadd be az életedbe abban a pillanatban és éld meg örömmel és haladj vele boldogságban, mert nem tudhatod, hogy mennyi időd van élni a lehetőséggel és ha vársz egy kicsit, akkor tovább halad és nem lesz már rá alkalmad megélni mindazt amit hozhatott volna neked.

Ilyen egyszerű. Éld meg a pillanatot. Használd ki a pillanatokban rejlő örömöt és lehetőségeket, mert ez szeretetet és elégedettséget fog hozni az életedbe. Ne késlekedj!

Éld meg a jelent, és a múltat engedd el, tanulj a múltból és tudatosítsd, hogy mit jelentett neked és hogy mire figyelmeztetett és hogy mire tanítottak a múlt eseményei, hogy a hibákat a jövőben többé már ne kövesd el.

Maradj mindig a jelenben. Aki a múltban él boldogtalan, mert mindig azon gondolkozik, hogy mit kellett volna másképp tenni és igazából nem is él. Aki a jövőben él szintén boldogtalan, mert mindig azt lesi, hogy mi lesz és valójában így sem él. Ha teljes életet akarsz élni és ezt boldogságban egyben szeretetben szeretnéd megtenni, akkor ÉLJ a JELENBEN. Nincs más. Nincs múlt és nincs jövő. Csak a jelen létezik. Ha nem vagy a jelenben, akkor egy élő halott vagy.

Miután már képesek vagyunk befogadni és kapni az élettől, megértjük az adás lényegét is. Hisz az élet folyamatosan ad és ad számunkra. Ilyen világban élünk ami szüntelenül adakozik nekünk. Rajtunk áll! Elfogadjuk amit ad, vagy sem?

Szeretettel: Sterbinszky Zsolt

Hozzászólások



Kedves Ragyogás!

Ajánlom szíves figyelmedbe és minden kedves bloglátogatójéba az alábbi írást.

http://www.esettanulmanyok.hu/?page=agykontrollklub&klubid=28

Puszi.



Nagyon köszönöm

Nagyon köszönöm Mariann!
Sokat segített az írásod, a bennem még mindig fel-felbukkanó félelmek lassan talán oszlanak...



De jó ez a blog!

Érdekes amit írtok.... Magam szemszöge ez most: 1995.ben végeztem el az Agykontrollt. Megnyitott az ezoteria, az Önmegismerés felé. Nem sikerül mindennap a technikai alkalmazás.... talán mert nem sikerült semmit sem elérnem, talán azért nem mert nem volt kitartásom, hogy mindennap alkalmazzam... Talán-ok.

Kaptam, kapom a leckéimet...

6 éve, hogy a stabil, és jövedelmet adó munkám elvesztettem, és azóta " tingli-tangli" munkáim vannak, most pl. van 4 órás konyhai kisegítői állásom, 1 órás takarítói, ( ezek bejelentettek, bár! Nem hiszem a nyugdíjazásos jövedelmemet, mert meglátásom szerint nem lesz addigra nyugdíj, hiszen kevés pénz folyik be az államkasszájába)

Olvaslak titeket, tanulom a leckéimet beépíteni életembe, hogy ne kapjam vissza ugyanazokat, több- kevesebb sikerrel...! De elkell mondjam ez aztán a nem könnyű.

Hitem növelem, ez is van amiben nyerő vagyok, pl. utazásomhoz az eszközöket teremtem már magamnak egy ideje. Rágondolok a járat számára amelyikkel utazni szeretnék, és adok X időt, hogy jöjjön. És beválik. Mindig, amikor ELHISZEM.

Érzem a fejlődést magamban, csak a megfogalmazás még nehezen bontakozik ki nálam. Azt amit szeretnék csinálni, amivel a kenyérre valómat szeretném a jövőben egyszer majd keresni, azt keresem. És ahhoz érzem, kell a tiszta tudatos gondolkodás. Azt tanultam meg, hogy a : " Meditáció, a tudatunk megtanítása a helyes gondolkodásra!" És, hogy a : " Siker az szerencse kérdése is, mert amikor készen állunk a lehetőség befogadására, ne a kertben keressük négylevelű lóherénket!"

És, hogy idő kell megérésünkhöz! Ami magot ma elvetünk, csak jövő tavasszal kél ki a földből, nyáron érik, és ősz lesz amire arathatjuk.
Rengeteg idő kellett nekem. És nem mindenkinek egyforma ez a folyamat- idő kérdés, hiszen van akinek sokkal kevesebb idő is elég. Ki honnan jött. Mit hozott magával, mit tanult meg, stb.
Sürgetni nem érdemes. Sürgetni csak szeretettel lehet, türelemmel fogadni a megváltozáshoz szükséges folyamatokat, bármennyire nehéz is elfogadni a jelen helyzetünket: nincs munka, nincs pénz, nincs harmónia, nincs békesség, nincs az amit szeretnénk. Viszont, van az, amire szükségünk lehet! A : " Az van, ami van!" helyzet elfogadása. Ez van. Na és?

Mivel több munkám is lett most hirtelen, evidens, hogy az idő, amit a Netezésre fordíthatok, kevesebb. Ez jó. Ez van, ezt kaptam. Nekem ez jutott.
És, mindent tiszta lélekkel köszönök. Mindaz amit kaptam, kapok, és kaphattok, szeretettel és megértéssel tölt el.

Én ezt tudtam most elmondani nektek, és azt, hogy amióta nem sürgetem a folyamataimat, és ez is egy érési folyamat volt nálam, mert nem régóta tudhatom magaménak, sőt! Nem régóta ismertem fel, nos azóta begyűrűznek a változások pozitív formái életembe. És remélem megtanultam, mert jelenleg tudom, hogy " Egyszer fenn- egyszer lenn!" Ahogyan a kerék forog. Jó lenne mindig fenn lenni, ám a tényt, hogy a lefelét is élvezni kell, nem hagyhatom figyelmen kívül. A boldogság már lineáris állapot. És a meredély megmászása adja, vagyis, a várakozás izgalmát kell élvezni, a JELEN-ben.



Lótuszvirág kérdésére

Azóta, mióta írtam, eltelt két hét. Akkor kezdtem egy új életet, olyat, amilyenre mindig vágytam. Hogy a kézművességből, urambocsá, művészetből éljek. Eddig csak hobbi szinten csináltam, és féltem volna teljes szívvel belevágni, sokadik állásban viszont nem volt sok esélye a fejlődésnek, haladásnak. Mindenki, aki látta a munkáimat, azt mondta, ki van csukva, hogy ebből ne lehetne megélni. Csak én nem hittem el. És talán úgy tényleg nem lehetett volna, ahogy akkor képzeltem. De mivel elég határozottan közöltem az univerzummal, hogy ezt szeretném, hát lépett helyettem. Teljesen ellehetetlenítette a régi életemet. Gyakorlatilag kirúgta alólam a széket. És a váltás heteiben, amíg végleg el nem döntöttem, hogy nem próbálom megmenteni a régi helyzetet, hanem elfogadom az újat, addig volt bennem sok kétség. Éreztem, hogy tetszeni fog az új élet, csak nem tudtam, hogy menekülök, hogy csak feladom és cserbenhagyok, vagy végre elfogadom az utamat.

Néha még most is elfog a félelem, de már nem szívből, inkább szokásból. Mert azt tanultam, hogy amikor az utadon vagy, akkor az könnyű, a küszködés és az akadályok akkor vannak, mikor a konvencióknak enged az ember az álmai helyett. És ez most könnyű, minden percét élvezem.



Moyo

Mariannak írtam, aki az első hozzászóló volt. De érdekelne, hogy már el tudod fogadni a jelen pillanat ajándékait, a most örömét? A titok segített?



Ja, és a mások felé való

Ja, és a mások felé való nyitottság is most kezd bimbózni. Eddig nem is tudom, hogy mert valaki egyáltalán közeledni hozzám, függetlenül kortól nemtől. De élvezem nagyon. Féltem nagyon a sérüléstől, s még most is szerintem...



Ejha...

Akkor ösztönösen kezdtem ilyesmiket csinálni. Tegnap előtt este elkezdtem rajzolni (zsírkrétával). Mandalát, fát. Azt éreztem nagyon nagy szükségem van erre, de nem tudtam, hogy erre jó. Nagyon köszönöm! Ja és sokat természetfotózom. A kis kettes csakrám segítségért kiált!



LOTUSZWIRÁG

Legyél nyitott mások felé, foglalkozzál művészeti ágakkal és csinálj minél több kreatív dolgot! Ezek mind mind a nemi csakrát erősítik!



Lotuszwirág,

Ha hozzám tetted fel a kérdést, az élet örömeinek elfogadását blokkoltam öntudatlanul régi életeimben elkövetett kegyetlenkedéseim miatt. Ezt tettem születésemtől fogva, ahogy visszatekintek.
Ezzel szembesültem most, és a jelen életem hamis felelősségvállalásaival tovább toltam el magamtól az ajándékokat, amit a most pillanatai ajándékoztak nekem.
Na ez szép:) így röviden.



Hogyan lehet a 2. csakrát

Hogyan lehet a 2. csakrát erősíteni, vagy honnan tudom, hogy valójában erősíteni kell-e, vagy csak megnyitni, stb...



Szia Mariann

Érdekelne, hogy miben vagy, mert lehet, hogy én is hasonlóban.



Nagyon szívesen! Napról napra

Nagyon szívesen! Napról napra magasabb rezgésben élünk... Minden ember (aki képes rá) hozzá idomul ehhez a magasabb rezgésszinthez... Változóban van a világ és vele változunk mi is...



Sejtettem...

hogy ezt fogod írni....köszönöm szépen. Ahogy ébredek, egyre több élet mutatja meg magát, tele "varázslatos bűnökkel", amíg nem voltam tudatában ezeknek, nem fájt a fejem és tudtam szeretni bűntudat nélkül, most meg azon gondolkodom miért pont most:)



Második csakra, azaz nemi csakra...

A második csakra működése felelős minden egészséges örömért amit igenis megérdemlünk és be is kell fogadnunk ahhoz, hogy ezt az univerzum meg is tudja adni nekünk. Ha ettől megfosztja magát az ember, akkor nem lesz képes ez a csakránk megfelelően működni. Ami ennek a csakrának az elakadását okozza, az a bűntudat...



Kibontanád

nekem ezt a 2 csakra bűntudat dolgot, nem tiszta.....arra emlékszem, hogy voltak szomorú dolgok, amik miatt bűntettem magam, és nem tudtam megbocsájtani magamnak hosszú ideig, de miért a 2 csakra tárolja ezt? Tapasztalom, hogy igen, de nem értem. Kössszz



Ez menniyre igaz

Ez menniyre igaz lehet:)
Köszönöm



Adni-Kapni Kapni-Adni

Amit adunk azt kapunk. De azt sosem tudhatjuk, hogy honnan fog érkezni. Mivel az egész életünk egy lejátszódott folyamat, így valahol ott van az, ki miattad van itt... Ezt vagy meglátod és elfogadod, hogy itt van ezen a világon valahol és várod az alkalmat, hogy megérkezzen, de lehet az is, hogy ott van melletted, de ezt te nem hiszed valamilyen belső oknál fogva... esetleg még egy meg nem oldott feladat gátol ennek felismerésében...



Megérdemlünk minden jót!

Igen, a bűntudat... ami alapjában zárja el a megfelelő működéstől a 2. csakránkat és egyben azt, hogy hozzánk áramoljon minden jó amit csak szeretnék, mert igenis megérdemlünk mindent!



Mit kell elfogadni

Szia,

ez a vonat-pályaudvar hasonlat nagyon igaz...az ember néha nem lép meg dolgokat...,
én 2 hónapja őrlődöm egy kapcsolatban, ahol a fiú lehozza nekem a csillagokat, viszont nem adom oda neki a szívem, így boldog sem vagyok, csak feszült, mert erőltetem az érzéseket...amik nem jönnek.
valami gátol, erre is igaz lehet, hogy engedd magad szeretni és viszont szeretsz majd?
Én ebben nem hiszek, ha megérzed, kinek add a szereteted, akkor adod, ha csak barátit, akkor azt,
én úgy döntöttem, őt nem a páromnak fogom elfogadni, ahogy ő szeretné, csupán barátnak, kifarolok...
Ha az ember, aki megérzéseivel együtt él gyerekkora óta, azt is megérzi, ki lesz az igazi, ha ott van mellette, nem?



Rájöttem...

a legtöbbször a gát az elfogadásban, hogy azt képzeljük, nem érdemeljük meg, vagyis eleve elutasítjuk....valamiféle hamis bűntudattal...és ekkor hiába nyilvánítom ki akárkinek hogy igen is kapni akarok, a leheletet vékony gátak nem engedik közel hozzám őket.



Ne azért adj, hogy kaphass

"Ne azért adj, hogy kaphass. Tudd, hogy azért kapsz, mert önzetlenül adsz!"
(SZS)



Az a baj, hogy az élet...

...ha ad valamit, azt többnyire más emberek által, más embereken keresztül adja. Valaki hozzásegít valami lehetőséghez, bármilyen formában "jót" tesz velünk - általában így néz ki a dolog. Igen ám, csakhogy azt már minden ember tudja - általában tudat alatt, de akkor is -, hogy az ilyesmi sosem önzetlenül megy, az illető szinte kivétel nélkül elvárásokat támaszt cserébe - azaz egyetlen segítő cselekedetért a szabadságom az ár. Ez pedig túl nagy ár, én úgy érzem. Akkor inkább nem kell semmi:)



Bátorság vagy bölcsesség?

Teljesen egyetértek azzal, amit írsz. És bárcsak mind ott tartanánk, hogy ezt meg tudnánk tenni. Mindig.

Én például még képtelen vagyok rá, ezt az elmúlt hetek szépen bebizonyították :) Mert amikor jön egy lehetőség, elsőre nem mindig látszik ám, hogy az egy lehetőség, vagy ha igen, akkor meg nem mindig látszik, hogy valóban jó-e... Például lehet az is, hogy csak a megfutamodás módja (nekem pl most az is eszembe jutott). Hogy teremtek egy módot, hogy elodázzam a fejlődésemet. De az is lehet, hogy az embernek nincs még elég hite, hogy lépjen. Konvencionális szavak, olyan, mint felelősség mások iránt, az eddigi dolgok iránt, a saját ígéreteimért, szintén játszanak. Mi van, ha csak kísértés? Ha csak türelmetlenség, amivel a vetés után nincs az embernek türelme, hite kivárni az aratást?

Szóval, szerintem nem mindig azzal van a baj, hogy lépjünk, mikor hozza az élet. Nem mindig a bátorság hiányzik. Inkább az a képesség, hogy gyorsan el tudjuk dönteni, a lehetőség valójában az enyém, vagy nem.

Nem tudom, mennyire írtam értelmesen, de tudok írni konkrétabban, ha kell, mert én most pont egy ilyenben vagyok :)