Aranyhaj hercegnő regéje I.rész A szökés

Egy mesés nyári napon, a gróf úgy döntött, hogy hazalátogat nagyszüleihez. Ugyan lovai a legkiválóbbak voltak az egész kontinensen, azonban egy ilyen nagy távot nem óhajtott rájuk bízni, hisz csak feleslegesen halálra fárasztaná őket. Így történt, hogy a gróf, elhatározta, postakocsin fog utazni.

Harmatos reggel volt, mikor a gróf belovagolt a városba, s felszállt a postakocsira. A postakocsin, egy gyönyörű szép aranyhajú leány s az édesapja várta az indulást. Gyönyörű leány volt, szemei az Antarktisz minden kék árnyalatában pompázott. A postakocsi csakhamar el is indult. Mivel az utazás hosszú volt így szóba elegyedtek, s megismerkedtek. Ki honnét érkezett, s hová tart. Mit kiderült, az aranyhajú leány egy nemes hercegnő volt, aki elszökött otthonról, s az apja vitte haza. Azért választják az egyszerű utazási eszközt, mivel a király, nem akarta, hogy bárkinek is feltűnjék az önfejű leány szökése. Útközben mikor a leány apja elaludt, a fiatal hercegnő a grófot kérlelte, szöktesse meg ismét. A Gróf azonban becsületes ember lévén nemet mondott. Azt viszont megígérte, még fognak találkozni...

Immi daga uimpi geneta
lana beððos et iouintutos
Blatus ceti, cantla carami
Aia gnata uimpi iouinca
pid in cete tu toue suoine
pid uregisi peli doniobi
Aia gnata uimpi iouinca
pid in cete tu toue suoine

Egy évvel később, a Gróf lovagolni indult legnemesebb Fríz lován. A ló hatalmas, s tiszteletet parancsolóan fenséges volt. A gróf maga törte be, mint minden lovat ménesében, amely országszerte párját ritkította. A nyereg sötétvörös bőrből volt, mintha a leölt állat vérével festették volna, amely életét adta érte. A vidék tájain lovagolva, odaért kedvenc tisztásához, azonban a tisztás nem volt üres. A távolban felcsillant egy fénylő állat. A Gróf azt hitte csak szeme káprázik, de mikor közelebb ért, rá kellett jönnie, amit lát nem ámítás. Egy Akhal Teke galoppozott a mezőn, Szőre aranyszínű volt, s fémesen csillogott a napfényben. Aki még nem látott volna ily nemes lovat, az azt hiheti elvarázsolt aranyszobrot lát. A gróf, ugyan még nem vette észre, de sejtette kié lehet e nemes paripa. Kisvártatva, a mező szélén be is bizonyosodott sejtése. Aranyhajú hercegnője, egy nyírfa tövében ücsörögve gyönyörködött a tájban, s a hosszú fűben boldogan galoppozó csikóján. Bizony, csupán csikó korú volt még, de a hercegnő olyan könnyű volt, hogy könnyedén nyargalt rajta. A gróf leszállt lováról, a nyerget leszerelte, s elengedte lovát had osztozzék társa örömében. A két nemes jószág csakhamar össze is barátkozott, s egymás mellett vágtattak a napsütötte mezőn. A gróf leült a hercegnő mellé. Sokat beszélgettek, a nap is lefelé tartott már. A grófnak rá kellett jönnie, a hercegnőt nem véletlenül látja mindig úton valahol. Hozzá akarják adni egy gonosz király gonosz fiához. A gróf úgy döntött segít a hercegnőnek. Ám mikor ezt kimondta, zaj szűrődött a fák közül, s a lovak is nyugtalanná váltak.
- Az apám emberei! - Sikoltott fel a hercegnő.
A gróf nem tétovázott. Magához hívta a lovakat, felnyergelték őket, és elvágtattak a hercegnővel a lemenő nap fényében...

Immi daga uimpi geneta
lana beððos et iouintutos
Blatus ceti, cantla carami
Aia gnata uimpi iouinca
pid in cete tu toue suoine
pid uregisi peli doniobi
Aia gnata uimpi iouinca
pid in cete tu toue suoine

Aia mape coime, adrete!
In blatugabagli uorete
cante snon celiIui in cete!

Vrit- me lindos dubnon -piseti

Nimmi mapos, immi drucocu
In cetobi selgin agumi
selgin blatos tou iouintutos
Nu, uoregon, cu, uorigamos
lamman, cu, suuercin lingamos
indui uelui cantla canamos!
Nimmi mapos, immi drucocu
In cetobi selgin agumi

Ne moi iantus gnaton uorega
iantus drucocunos uoregon
cante toi in medie cete

Vrit- me lindos dubnon -piseti

Cu allate, papon sod urege
eððiIo de iantu in cridie
VediIumi: cante moi uosta!

Megj: a dal gall nyelven íródott. Eluveitie Omnos - címmel youtubon meghallgatható

Címkék: