Egy Új kezdet II. rész Gold and Red

Harmatos reggel volt mikor felébredt. A levegő friss volt ugyan, de sem kávé illat, sem zene nem lengte be a szobát. A grófné ismét ügyeit intézte, s nem volt otthon. Kikelt ágyából, majd köntöst húzott. Fáradtan, s álmosan lecsoszogott a földszintre, és főzött magának egy kávét. Megitta, s feltette a gramofonra, a vén lemezt, melyet fiatalkora óta hallgatott meg, több százszor. Odasétált az öreg tölgyfaasztalhoz, előhúzta a fiókból a pergament, s folytatni kezdte tegnap félbemaradt írását.

...Néhány nap múlva, kopogtatást hallottam szobám ablakán. Izgatottan szaladtam a párkányhoz, s kinyitottam. Egy Sólyom ült az erkély rácsának tetején. Hmm, ez ám a flanc, gondoltam magamban. Csak remélni tudom, hogy a galambot nem falta fel útközben. Odasiettem hozzá, s leoldoztam lábáról a tekercset. Gyöngy betűkkel írt sor volt olvasható rajta. "Kedves Gróf Úr! Örömmel elfogadom meghívását, s bevallom bűnöm: Magam is a fellegekben járok, mióta először találkoztunk. "

Felemelkedett, s rápillantott a falon lógó képkeretre, melyben a két levél díszelgett. Elméjében felsejlett a régi kép, mikor a megbeszélt találkozóhelyre érkezett.

Ében lovam, az erdő szélén tapos,
Újra a szakadékhoz értem, ott egy viadukt áll most,
A túloldalon poroszkált egy Angol telivér,
Az oroszlánhölgy ült hátán, kinek beceneve Denivér

Pillanatnyi kábulatomból magamhoz térve, rögtön az öreg rózsafa szekrényhez szaladtam, s kapkodva kihajítottam az ágyra legszebb lovaglónadrágom, s legdíszesebb grófi köpenyem. Miközben öltözködni kezdtem, lekiabáltam az ablakból a lovászfiúnak. - Nyergeld fel a Noir Foudre-t!

Tudni illik ugyanis, hogy a gróf imádta lovait francia nevekkel illetni. Akkoriban, a kedvenc lova Noir Foudre volt, az akkori ménes, egyetlen csődöre.

Felöltöztem, tükörbe néztem, s mikor megláttam torzonborz fejem, elborzadtam. Még szerencse hogy a folyosó tele van tükrökkel, másképp szégyenben maradtam volna. Gyorsan fésűt ragadtam, s megigazítottam, sötétbarna fürtjeimet, majd összefontam, s fekete szalaggal kötöttem össze. Mikor tökéletesnek találtatott kinézetem, leszaladtam a lépcsőn, egyenest a pajtába. A pajta kapujában, már türelmetlenül várt Foudre, és a lovászfiú. Még mindig meglep, milyen hatalmas ez a ló, pedig már vagy százszor ültem rajta. Hátán, apám sötétvörös bőrnyerge díszelgett. Ez volt az egyetlen, ami elég nagy volt hozzá. Megsimogattam orrát, a nyeregtáskába tettem néhány répát az útra, majd felpattantam a hátára. - Már amennyire fel lehet pattanni, egy majd hét láb marú lóra. - Miután felültem, boldogan ügetve indultunk útnak, s arra gondoltam: ha most sem hagy cserben ékesszólásom, asszonnyal térek haza.

Hozzászólások



Kápráznak szemeim

Kápráznak, a szemeim, vagy valóban magamra ismertem, ebben a történetben én Grófom?



Szerkesztés

Újra gondoltam néhány részt mert nemtettszett. Átírtam picit. Olvassák egészséggel, vagy mit kell mondani ilyenkor? :D



Így volt

Bizony ezt kaptam válaszul