Jiseon: Egy álombéli fiú meséje

Sikolyok a sötétben. Nem látok, s nem érzek. Csak sikolyokat hallok. Sikolyok a sötétben, s én mégsem félek. Teljesen nyugodt vagyok. Az elmúlt kilenc hónapot, egy burokba zárva töltöttem, növekedtem fejlődtem. Sokáig nem hallottam, csak egy lágy, megnyugtató lüktetést. Ez ringatott álomba, ez ébresztett...

Sikolyokat hallok, és egyre szűkebb körülöttem a megszokott gyermekszoba. kezd elfogyni minden víz, és úgy érzem összeroppanok. Sikolyokat hallok, nem fájdalmasat, nem kínlódót. Sikolyokat hallat édesanyám, mikor dicső júliusban világra hozott engem...

Most néma csend van, és erős fény, olyan erős, melyet életem eddigi kilenc hónapjában még sosem láttam. Eddig csak árnyakat láttam, most azonban fényeket. Játszi fények, kedves arcok. Csak tudnám miért van mind fejjel lefelé? De kitudja, az is lehet hogy csak engem lógatnak a lábamnál fogva. Hallom, ahogy valaki azt mondja: kisfiú, egészséges. Nemtudom mit jelentenek ezek a szavak, de egy nevetés szakítja félbe a mondatot. Felismerem ezt a nevetést. Éppen nyolc hónapja hallottam előszőr, mikor egy furcsa pulzálás zavarta meg, a jól megszokott ritmust...

Előszőr távolodott a hang, majd újra közeledni kezdett. Majd mikor elég közel voltam végre, megláttam. Sorsdöntő volt ez. Első látásra tudtam, hogy ő az aki az életemet adta. Tudtam, hogy ő az. Aki minden nap, minden percében, így fog majd mosolyogni. Azért fog mosolyogni, mert én itt vagyok. Rámnézet, s magához ölelt. Nem szorosan, nem erősen, épp csak annyira, hogy érezzem, nincs miért sírni...

Hozzászólások



Semmi gond kisasszony, csak

Semmi gond kisasszony, csak nem akartam ősszezavarni senkit. Inkább kivettem. Ha gondolja, olvassa el a többi mesém. Este megosztom őket, itt is. addig, alomgyar.blogger.hu