A kisasszony I.rész Tancba hív a cár kisleánya

Sápadt hajnal volt még, mikor a Grófné felébresztette drága férjét. Mint minden reggel, frissen főtt kávé illata lepte be a helységet. A Gróf szeretett erre az illatra ébredni. Vidám hajnal az, ha a grófné is a kúriában van, mikor felébred, hiszen ez azt jelenti, a munkája nem szólítja. Csendben szendergett, s legédesebb álmát aludta, mikor a gramofon lágy pattogással megzendült. A Grófné kedvese kedvenc lemezét tette fel.

December első szombatját írjuk. Csodálatos napra virradt ma reggel.

- Ma van a bál napja - Suttogta szeretett férje fülébe. A bál melyre hónapok óta készült a Gróf úr, a szomszéd birtok Urának ifjabbik leányával. Meg ígérte, hogy az övé lesz ezen az estén, hiszen gyermekkoruk óta kishúgaként tekint a leányra. Eljött hát a nagy nap.

- Harmatos csók édes szádra szerelmem, mesésen jó reggelt! - Szólt hitveséhez, majd nyújtózott egyet, s elvette kezéből a csészét. Miután megitta, csókot lehelt édes ajkára köszönetképpen. Felöltötte utcai ruháját, s leakasztotta a szekrényből a báli ruháját. Összeszedte holmiját, s az utazótáskát, a ruhával együtt a hintóra tette. A vidék legnemesebb lovai voltak az övé, s már izgatottan trappoltak mikor indulhatnak végre. Öt ébenfekete Fríz várta a hintó elé kötve az indulást. Megszállottan szerette őket, így mint minden indulás előtt végig simított rajtuk, mielőtt útnak eredtek volna. Felszállt a hintóra, búcsúcsókot nyomott a grófné homlokára, s kiadta az utasítást a lovász fiúnak.

- Csapj a lovak közé fiam, ma minket fog csodálni a bálozók sokasága - Ezzel neki is iramodott a fekete hintó, lágy kopogtatással az utca kövén. Mire a bál helyszínére értek, már delet ütött volna a templom harangja, ha otthon lettek volna. Azonban most egész más történt. Lágy csengettyűk kíséretében felzendült a gyermekkora óta jól ismert dallam...

Как узнор на окне

Снова прошлое рядом

Кто-то пел песню мне.

В зимний вечер когда-то

Словно в прошлом ожило

Чьих-то березнхых рук тепло

Вальс изысканных гостей

И бег лихих коней

December első napját írjuk, s Orosz honban így ünneplik a decembert. E hónapban, délben a harangszó helyett, ezt zengi minden templom kórusa. Lágy hó pihék kezdtek hullani mire a bálterem elé ért a hintó. A Gróf elégedett mosollyal arcán szállt ki a hintóból, hiszen a Kisasszony már ott várta. - Noha akkoriban még csupán leány volt, már akkoriban is úgy beszélt vele, mint ahogy egy nemes hölgyhöz illik-

- Üdv néked kedves leány- hajolt meg

- Már vártam, hogy eljöjjön e nap- s csókot lehelt a leány hófehér kézfejére.

- Ideje indulni - Szólt a leány, s a gróf karjára kulcsolta kezeit. A leányon ekkor még csak utazó ruhája volt. A gróf még nem látta a báli estélyit.

Odabent már húzta a vonót a zenekar, s néhány pár már lágyan lépkedett a bálterem márvány kövén. Elvonult átöltözni, majd lement, hogy üdvözölje régen látott barátait. Sokat beszélgettek, s lassan leszállt az este. A Gróf már nagyon izgatott volt, mikor láthatja végre a leányt, hisz azt beszélték, hogy a leány apja a legjobb ruha készítőket kérte meg, hogy tegyék gyönyörűvé leánya életének legfontosabb estélyét. Ebben a pillanatban néma csend lett úrrá az eddig zajos termen. A zenekar megdermedve bámult a bálterembe vezető lépcsősor tetejére. A hatalmas tölgyfa ajtó kinyílt. Hófehér hattyú libbent a terembe, s néma elámult csend kísérte. A teremben mindenki őt nézte, s arról álmodott bárcsak táncolhatna vele. Azonban a hattyú, nem kisebb embernek ígérte ezt az estét, mint a Gróf Úr. Lesétált a lépcsőn, olyan néma csendben, mintha lebegne a föld felett. Miután odarepült szeretett grófjához, kecsesen meghajolt, ahogy azt egy úri lány teszi. Miután a gróf észhez tért pillanatnyi dermedtségéből, melyet a leány szépsége okozott, méltóság teljesen meghajolt. Nem lejjebb s nem feljebb, mint ahogy az hozzá illett. Kézen csókolta a hófehér hattyút, s táncba hívta. A zenekar újra rázendített, s ők egész éjjel járták a keringőt az üvegtetős bálterem márvány parkettjén a csillagos ég alatt...

Как узнор на окне

Снова прошлое рядом

Кто-то пел песню мне.

В зимний вечер когда-то

Словно в прошлом ожило

Чьих-то березнхых рук тепло

Вальс изысканных гостей

И бег лихих коней

Вальс кружил И нес менять.

Словно в сказку свою маня.

Первый бал И первый вальс.

Свучат во мне сейчас

Зеркала в янтаре

Мой восторг отражают

Кто-то пел на заре

Дом родной покидая

Будешь ты в декабре.

Вновь со мной, дорогая.

Megj: Volt egy régi december, eredeti orosz változata olvasható a Dalrészletekben.

Címkék:

Hozzászólások



Romantika a köbön? Olvassa

Romantika a köbön? Olvassa csak el az új kezdetet...



Romantika :)

"- Harmatos csók édes szádra szerelmem, mesésen jó reggelt! - Szólt hitveséhez, majd nyújtózott egyet, s elvette kezéből a csészét. "

Ez már romantika a köbön! :)

Olyan szép ez a szövegrészlet!
"Hófehér hattyú libbent a terembe, s néma elámult csend kísérte. A teremben mindenki őt nézte, s arról álmodott bárcsak táncolhatna vele. Azonban a hattyú, nem kisebb embernek ígérte ezt az estét, mint a Gróf Úr. "

Magam is éltem már hasonlót! Ó, de régen volt ... :)

Döntöttem. Állandó olvasód leszek!
Szia!