Új kód új titok. Szerepjáték.

Mi mind álarcot hordunk. Álarcot hordunk s szerepeket játszunk. Boldogan tesszük, mert amit így teszünk senki sem gondolja komolyan. Szerepekben írhatunk névtelenül, vagy kitalált nevekkel. A gróf személye örök titok marad, hacsak megnem fejti valaik a titkot. Harmatos virágillat lepte be az öreg kódlapot melyet közétek dobok, s hagyom hogy megfejtessék.
Álarcban, senki sem tudja kik vagyunk. Senki sem tudja, s mégis, incselkedik, bele semgondolva abba, talán szeretett unokája, vagy fia aki a masik oldalról ír. Édesanyák írnak, ifjú hölgyként. Ifjú urak irnak előkelő nemesként.
Elég megtanulniegy nyelvezetet, megtanulni a szabájokat. Generálni egy háttértörténetet és máris kész, a valósnak látszó piros szirmú virág. Pedig valójában talán csak szikla.
A the secret maknae-jaként, kezetekbe bocsáttatom a titkot. Fejtessék meg, ha van ember fia vagy leánya, ki ebből megértett bármit is.
Üdvözöl titeket, Luci-oppa továbbiakban pedig, maradok szerepemben
A gróf úr.

Címkék:

Hozzászólások



*

A megbocsájtás és mindenki elfogadása egyébként Ádámék családjában nagy divat. Ők a felebaráti szeretet és segítségnyújtás zászlóvivői, mégis belepottyant a fészkükbe valahonnan – és hogy honnan, azt csak a Jóisten tudja - egy kakukktojás! Látszólag persze valamennyien fényes torkú „rigók”, … (…)… áh, ez a gondolatsort most elvágom, mert nem oszt nekem, s nem szoroz, hogy mit csinálnak, kicsodák és micsodák, hiszen a lényegen úgysem változtat.



Tánc

És ha azt mondanám táncoljunk egyet álarc nélkül? Le merné vetni megjátszott külsejét s. Önmagát adni?