A fal adja a másikat: harag, fájdalom, elengedés

Voltál már úgy, hogy azt hitted minden rendben aztán egyszer csak hirtelen a tested jelzett? ÁLLJ! NE TOVÁBB! ha most nem figyelsz oda akkor felesleges innen akár egy lépést is előrelépned?

Igen. Van ez így. Van úgy, hogy azt hiszed a jó úton jársz de a múltad utánad nyúl. Nem direkt módon. Nem feltételen jelenik meg a volt főnököd, a nagyanyád vagy a rég nem látott ex-feleséged a sarkon téged lesve, egyszerűen egyik reggel felébredsz....kávézol...még minden rendben....aztán elindul valami a szíved tájékáról, lekúszik egészen a derekadig és ott megáll. Feszül, fáj, hasogat majd a fájdalom a pánikkal egyetemben egyre inkább terjed körbe-körbe mindenhol.

Nyúlsz a gyógyszeres dobozért, de ha odafent, hogy képes leszel ezt máshogy is megoldani akkor hiába a legerősebb fájdalomcsillapító...itt most nem tünetet kell kezelni. A felszínt kapargatva nem jutsz már tovább- sugallják neked odafentről. Így a gyógyszert bekapod aztán amikor már majdnem hatásos akkor hirtelen kiveti magából a szervezeted - mert nem erre van szükséged!
Arra van most szükséged, hogy szembenézz a gondokkal. Hiába minden félelem és tagadás, a probléma, a fájdalom, a düh, az évek során felgyülemlett elkeseredettség nem szűnik meg. Egy darabig palástolhatod, ideig-óráig elnyomhatod hahotával, tánccal, más örömök keresésével, de ha szembe kell nézni, ha eljön az idő, akkor nincs más választásod! Arccal előre ! Csináld!

De hiába keresgélsz. Hiszen benned nincs düh vagy ha akad is, egyedül talán sosem találod meg. Szükséged van hozzá egy emberre, egy társra, egy lelki támaszra, aki kinyitja a csapodat és hagyja, hogy eláraszd a környéket könnyel, dühvel, fájdalommal. Engedi, hogy végigkússzon az ablakok mentén, végighömpölyögjön a falakon, körbevegye a tested minden fájdalmas milliméterét és ne engedjen el amíg nem vagy képes azt mondani: oké, most már jó.

A szembenézés nem könnyű. Nagyon nem. Piszok nehéz. Mocskosul fájdalmas. Fizikai fájdalmat okozhat az, hogy rájössz aki éveken át melletted volt sosem hitt benned. Aztán rájössz, hogy eddig nagyon soha senki nem hitt benned. Miért csodálkozol akkor, hogy nem megy a szekér? Miért hiszed azt, hogy a lendületed bármeddig is elvihet az utadon, amikor soha egyetlen ember nem mondta még neked őszintén - önmagad miatt és önmaga miatt, hogy - szeretlek! ??? Miből gondolod, hogy "majd most", "majd a következő sarkon", "majd holnaptól"?

Most! Nem később. Most kell szembenézned önmagaddal. Persze az is megoldás, hogy kiállsz a fájdalomokozók elé és jól megmondod a magadét, de ha negatív energiát viszel nekik a zsákodba úgyis csak azt kapod vissza, akkor pedig minek? Nem velük kell szembenézned, hanem önmagaddal! Te vagy, aki hagyta, engedte, sőt mi több durván teremtette a kishitűséget és elénekeltette velük a Vesztesek Dalát.

Te vagy a felelős. Arról, hogy a szomszéd folyamatosan keresztbe tesz neked, ha a szerelmednek vélt melletted élő nem hiszi, hogy férfi vagy, ha a férjed frigidnek hisz, ha a testvéred túl kritikusnak tart, ha nem kapod meg a fizetésed időben és mindenki átgyalogol rajtad.
Miért lenne másként? Miért hinnének benned, amikor ÖNMAGADBAN sem hiszel? Miért becsülnének, szeretnének és miért éreztetnék mindannyian az általad oly régóta vágyott tiszteletet ha te képtelen vagy a tükörképednek azt mondani: győztes vagyok! bátor vagyok! férfi vagyok! jó nő vagyok! jó testvér vagyok! tisztelem magam! szeretem magam! szeretem a szemeim! szeretem az orrom! szeretem a testem! én vagyok a legjobb!

Képes vagy erre? Képes vagy sírni, amikor Életed Szerelme csak néz rád jelentőségteljesen és látod a szemében, hogy hisz benned? Képes vagy bevallani, hogy igenis telis-tele vagy haraggal és dühvel mert éveken át hagytad eltiporni azt akit a legjobban kellett volna szeretned: önmagad?!

Tedd meg! Ne foglalkozz azzal, hogy esetleg akinél pont borul a bili, vajon mit gondol rólad. Hiszen ha borult, akkor már utána talán szereted önmagad. Ezáltal pedig szeretni fog a veled szembenülő is. Eddig is szeretett annyira, amennyire hagytad neki önmagad által.

Mert a határokat te szabod! A gátakat te építed! A szeretet végtelen, hit, erő és tiszta energia.

De csak ha képes vagy:
SZEMBENÉZNI
ELENGEDNI
SZERETNI ÖNMAGAD

Ez a legnehezebb. Nem másoknak kell bizonyítanod. Nem másoknak kell megfelelned. Nem másoktól kell elvárnod, hogy szeressen, tiszteljen, ragyogjon körül.

TE VAGY A LEGFONTOSABB!
TE VAGY AZ, AKIT SZERETNED KELL!

ha tetszett: www.facebook.com/haenoldal

Hozzászólások



:)

Így igaz.
Talán az első kérdés nem is az, hogy mások nyertesnek, vagy vesztesnek hisznek.
Hanem, hogy Mi magunkat minek tartjuk.
Nem az a lényeg, mit mond a szánk... hanem, hogy ott legbelül mit gondolunk.
Ha odabent is elhisszük, hogy Mi is szerethetőek és nyertesek vagyunk, akkor nem lesz megállás. :)))
S ehhez néha elég az is, ha valaki így érez irántunk.
Olyan blokkokat fog feloldani bennünk, ami nem fog nyom nélkül maradni.
Mint amikor a csermelyt elzárja valami, és elvesznek egy kis követ az útjából, hogy újra folyjon.
Eleinte csak csordogálni fog, majd folyóvá duzzad! :))
És ez így van jól.

Köszönöm a bejegyzésed. Ági



.

miért tartod nehéznek? A ruhán nem látsz át? :) Aki ismeri a testét, az a ruha alatt is érzi.