Jobb kint, mint bent

Milyen sokszor hallod, hogy ne mutasd a világnak, hogy pocsékul vagy. De miért ne? Miért kell a világnak azt hinnie, hogy nálad minden rendben, amikor nem úgy van? Miért várod el a világtól és önmagad világától, hogy valódi reakciókat küldjön az éppen aktuális életszituációdra, amikor nem azt mutatod ami van?

Voltál már úgy, hogy nem érdekel senki és semmi csak azt tetted, amit éreztél, hogy tenned kell? Hányszor életed során? Ötször? Tízszer? Százszor?

Ha ez egy női magazin tesztje lenne, akkor az utolsó szám után talán megdicsérnélek, az első két verziónál viszont először elküldenélek a körmöshöz aztán meg egy pizsipartira - de ez nem női magazin. Ez itt a tükröd, a tükröm, trükkök nélkül, szavak mentén elmerülni önmagunkban. Ez a lényeg.

Jobb kint, mint bent - hányszor, de hányszor hallottam ezt mástól. Meg hogy a sírás tisztít. Könnyezz, sírj, add ki minden fájdalmad, dühöd, elkeseredésed, hiábavaló küzdelmed, amit a világ ellen harcoltál. Vagy csupán önmagad ellen. Mit akar tőled a világ? Te mit akarsz a világtól?
Valóban az a Te világod, ahol éppen most vagy? Lehetséges, hogy a belső változások egy külső változást is elindítanának, csupán te állsz az útjába?

Túl sok kérdés egy blogbejegyzésbe? Lehetséges. De ezeket fel kell, hogy tegyem neked, hogy aztán otthon amikor a tükör elé állsz – és nem azért mert én azt mondtam – akkor képes legyél újra feltenni önmagadnak ezeket a kérdéseket.

Piszok nehéz. Tudom. Őszinte választ adni még nehezebb. Tudom. Belátni, hogy a változás ami benned végbe megy nem várt, nem hívott, sőt elemeinek nagy százaléka nem is kívánt. Csupán van. Persze, ellen állhatsz neki. Mert a többség azt mondja van szabad akarat. Néhány guru már ezt is cáfolja. De teljesen mindegy melyik guru mit gondol és mit mond, ha Te nem vagy képes belátni, hogy eljött a változás ideje.

Olyat kaptál amire nem számítottál? Naná! Ez már nem a régi módszerek iskolája, amikor szembe jön a változás, éppen hogy csak megérint a vállával és már megy is tovább. Ez a változás durva. Forgószélként felkap és elröpít egy csodavilágba, ahol ámulsz és bámulsz és ahol egy kicsit elveszíted önmagad. Aztán fog a szél és hazarepít. De akkor már a haza, az otthon, a társ, az élet mind-mind kicsit új megvilágításba kerülnek. Vagy nem is kicsit. Mert akit eddig láttál magadban már nagyon kell keresned, hogy megtaláld. Aki eddig szembe nézett veled a tükörben, már szinte eltűnt. Néha-néha még előtűnik, próbálkozik visszajönni egy kicsit, hogy felzaklasson és megnyugtasson egyben: a dolgok úgy működnek mint régen. De nem! Régesrég nem úgy működik, mint régen.

Benne álltál a forgószélben. Láttad a csodákat. Sőt, megkockáztatom még a jövődet is láttad egy pillanatra. Persze hihetetlen volt, nem is igazán valós, amúgy meg te sosem látsz ilyesmit. De most mégis. Hidd el ez anélkül is működik, hogy elhinnéd. Persze, most is – mint mindig – van választásod.

Ellenállsz? Keresed és kutatod a régi éned, a megszokott viselkedésmintákat, hogy a barátaid, a férjed, a feleséged, a szüleid mind-mind megnyugodjanak? Hogy a szemedbe nézve megnyugtassák önmagukat és ezzel téged is, hogy nem vagy bolond és hidd el ez bárkivel előfordulhat?

Vagy újra nekifutsz, mert látod merre ment a forgószél és megint bele akarsz állni? Szeretnéd átélni és most hosszabban? Szeretnéd ha arra az útra tenne le, amit akkor és ott megláthattál? Ez sem egy könnyű út. Mivel emberek vagyunk ezen is lesznek szomorú pillanatok, megoldatlan konfliktusok és telis-tele lesz ellenzővel és túlzott elemzővel.

De ez az új út. Vagy engeded, hogy emelkedjen a rezgésed és azokkal tartasz akik olyanok mint te – úgy hisznek, úgy szeretned, úgy teremtenek – vagy maradsz és rezegsz a régiekkel együtt és éled meg nap mint nap, hogy szétcsúszik a világod és szétcsúszik a világuk. Persze mesélhetsz nekik is arról amit átéltél, segítheted őket a megértésben és megmutathatod nekik is ezt a lehetőséget, hiszen ez mindenkié. De jól nézz a szemekbe és csupán azt a szempárt tartsd magad mellett, akiben Te tükröződsz vissza, nem pedig a régi elvárások, betokosodott társadalmi normák és érdekek mentén tobzódó álőszinteség.

Akiben ezt látod, magyarázd el neki hova tartasz és adj neki időt, hogy feldolgozza. Ahogy neked is, nekik is van választásuk.

Engedd, hogy azt tegye, amit ő jónak lát. Ha kell, pusztítsa önmagát, rombolja a világot és álljon bosszút minden meg nem értett gondolatáért.

A forgószél neki is megmutatja majd a lehetőséget…

A többi már nem rajtad múlik.

www.facebook.com/haenoldal

Hozzászólások



Kedves Háen!

Az írásodat a kedvenceimhez adtam:)
Kellemes napot!



Kedves Háen!

Nagyon jó írás,jó a témád:)

Benne álltál a forgószélben. Láttad a csodákat. Sőt, megkockáztatom még a jövődet is láttad egy pillanatra. Persze hihetetlen volt, nem is igazán valós, amúgy meg te sosem látsz ilyesmit. De most mégis. Hidd el ez anélkül is működik, hogy elhinnéd. Persze, most is – mint mindig – van választásod.-Én benne álltam a forgó szélbe ,és láttam a csodákat,mindent láttam,éreztem is,de amilyen hirtelen jött olyan gyorsan tova szállt,így van el röpült....
Csak azt nem tudom akkor minek szállt ide,és minek kavart bele az életembe,nah ezt nem vágom....

Vagy újra nekifutsz, mert látod merre ment a forgószél és megint bele akarsz állni? Szeretnéd átélni és most hosszabban? Szeretnéd ha arra az útra tenne le, amit akkor és ott megláthattál? Ez sem egy könnyű út. Mivel emberek vagyunk ezen is lesznek szomorú pillanatok, megoldatlan konfliktusok és telis-tele lesz ellenzővel és túlzott elemzővel.--Én már nem futkározom,picikét elfáradtam,a forgó szél meg nincs itt,el szállt,mit tehetnék én?