Mocskos játszmák, patyolatfehér spiritiszták

Szembenéztél már a legsötétebb valóddal? Képes vagy szembenézni azzal, hogy amiben benne vagy az nem egy szent szeretetkör, hanem egy piszkos játszma? Szerinted ez baj? Szerinted ez rossz? Akkor miért toporogsz még mindig ahelyett, hogy TUDATOSAN elkerülve vagy akár belemenve felülemelkednél ezen?

Talán tizenkét éves lehettem, amikor egész éjjel az ágyban kuporogva vártam, hogy vajon az éppen aktuális nevelőapám megüti-e azt, aki egész eddigi életemben megvédett engem. Féltem. Rettegtem. Gyerek voltam.

Aztán megtörtént. Nem volt végzetes, de akkor megfogadtam, hogy ha gennyes játszmákkal találom szembe magam, megmutatom, hogy lehet ezt játszani. Hiszen ez lenne a cél, nem? Mert szeretitek a játszmákat? Szeretitek ha a másik belemegy a manipulatív játéktérbe és a stabil tekintete szépen darabokra hullik és újra csak azt kapod, amire vágytál. Bírod ezt, nem?

Akkor hajrá! Állj a tükör elé, és olvasd be önmagadnak úgy öt percen keresztül: "Játszmázom. Élvezem. Vagyok, aki vagyok. Képes vagyok szembenézni önmagammal. A velem szemben álló jelen pillanatban nem fontos. A velem szemben álló érzelmei, tekintete, vágyai és álmai ebben a pillanatban nem fontosak. Mert játszmázom. Bevállalom. Nem figyelek a másikra, mert büszkén vállalom életem legsötétebb oldalát, éjsötét múltam minden pillanatát. Játszmázom. Szeretem magam azért, aki vagyok. Szeretlek!"

Hogy vagy? Élsz még? Szereted, akit láttál?

Vajon az intuitív segítő egy buddhista főpap? Nehogy már azt hidd! A megvilágosodottak többsége szent ember? Nem hiszem. Talán csak annyival más - és nem több! -, hogy képes folyamatosan ITT ÉS MOST lenni és képes felismerni a játszmát, dönteni annak milyenségéről és nem lendül bele olyan kívülről vastagon szánalmas manipulatív életjátékokba, amelyek utána megkeserítik az életét.

No milyen szeretnél lenni? Olyasvalaki leszel, aki a háttérbe szorítva engedi, hogy a külső körülmények folyamatosan megkeserítsék az életét? Körülményember vagy? Elismered magadnak?

Vagy inkább szembenézel ezzel a löttyel ami körbefog és azt mondod ideje szembenézni azzal aki eddig voltál, sőt azzal is, hogy az a valód aki kiránt ebből kőkemény, abszolút nem lágy és kedveskedős, kicsit rideg, sőt............talán játszmás is.

Mi van akkor ha a játékos ellen fordítod a játszmát? Mi van akkor ha a játszma is csak egy játszma része? Mi van akkor ha rétegek vannak egymás felett és a VALÓDISÁG legalul figyel?

Mi a valódiság?
A feltétel nélküli szeretet.
A lelked rezdülései.
A szemed tükörképe.

Ha tetszett az írás, látogasd meg Facebook oldalamat is: www.facebook.com/haenoldal

Címkék:

Hozzászólások



Szembenéztél már a legsötétebb valóddal?

Igen, én ismerem a lelkem legpiszkosabb, legsötétebb foltjait! Olyannyira ismerem, hogy még némi elképzelésem is van azokról az előző életbeli galád tetteimről, aminek jelei - bár elfojtott, intelligensen felülírt formában - de mégiscsak jelen vannak a mostani életemben, mert véletlenek nincsenek.



Aki ezt írta, az a részed a látó.

Ne HIGGY, inkább győződj meg!



Hmm. Tetszett.

Már tudom, mit keresek itt már megint. :D
Örülök.



Elfújt a szél

Szerintem játszmák nélkül nem lehet élni,mert ha valaki eljut arra a szintre,hogy nem játszmázik,akkor szépen támogatás hiányában visszahúzzák arra a szintre,hogy játszmázzon.Szóval mocskos-e azt nem tom,de nekem nagyon annak tűnik,de mindegy,ha Isten megengedte,hogy Jézust keresztrefeszítsék,meg pár embert még,biztos az emberi játszmákat is engedi.Szerintem csak az a lényeg,hogy ha már játszmán kívül nincs másra lehetőség, akkor legalább gerinccel a háta közepén játszon az ember.De csak szerintem és én nem vagyok százas,csak most úgy kedvem volt véleményt írni.Nem játszmából írom (vagy mégis?),de bocs ha zavartam ismét,általában zavarni szoktam,de nem baj,szintén nem játszmából (vagy mégis?),de túlélem.A buddhista papok nem szentek...hát még jó hogy,szentek csak a keresztényeknél vannak,meg itt a secreten.Lényeg,hogy el lehet innen menni,elevezni szépen nem kicsit,hanem nagyon.