Te mennyit változtál? Határról-határra a spiritualitás útján

Elgondolkoztál már azon, vajon hol vannak a változás határai? Amikortól azt mondod, hogy most már a spiritualitás útját járod, akkor vajon mi az amit még megtehetsz úgy, mint régen és mi az ami már biztos nem fér bele?

Nálad hol vannak a spiritualitás határai? Amikor szembesülsz egy problémával, akkor milyen szemszögből vizsgálod meg azt? Más vajon hibás lehet? Te vagy saját világod teremtője? Tükör a világ amit önmagadnak tartasz? A sors akarja ezt tenni veled? A karma hatalma ami eluralkodott akkor és ott?

Nos, melyik?

Tudjátok, nem járom olyan régóta ezt az utat, hogy azt mondjam már mindent láttam. Nem hiszem magamról, hogy "készen állok", hogy közeledik a megvilágosodás, sem pedig azt, hogy minden élethelyzetet és önmagamat is képes vagyok minden időben és térben úgy vizsgálni, ahogy a nagykönyvbe bejegyezték.

De vajon tényleg ez lenne a helyes? Ki alkotja a Nagykönyvet és ki mondta meg, hogy az a Nagykönyv?

Ki mondhatja meg neked, hogy mit gondolj, milyen zenét hallgass, mi a helyes és mi a helytelen? Vajon minden határozott gondolat az ego műve? Ha bántanak vajon vissza kell adnod vagy csupán önmagadat vizsgálgatva tükörkutatásba kell kezdeni minden esetben?

A napokban valaki ült velem szemben és határozottan kijelentette, hogy ő gyógyító. Először irigyelni kezdtem az önbizalmát majd megszólalt bennem egy vészcsengő, hogy "ne irigykedj", aztán kicsit dühös lettem rá, hogy hogy merészeli ezt mondani, majd ezt a dühöt is próbáltam megvizsgálni, elzavarni...majd rájöttem, hogy ha mindezt megteszem, akkor mi marad a végére?

Ember? Szent? Isten? Angyal? Önsugárzó fehér fény?

Szeretnék ember maradni. Szeretném elmondani a véleményem, meghallgatni a számomra fontos zenéket, elolvasni mindent, amiről azt érzem, érdekel. Nem szeretnék foglalkozni azzal, hogy ki mit gondol a spirtualitásról, a tisztaságról, az Útról.

Az az övék.

Nekem van sajátom.

Na és neked?

www.haenvilaga.lapunk.hu

Hozzászólások



Ha bántanak vajon vissza kell adnod?

"Ha bántanak vajon vissza kell adnod vagy csupán önmagadat vizsgálgatva tükörkutatásba kell kezdeni minden esetben?"

Kedves Háen, pontosan ezen töprengtem az elmúlt napokban.
Nem tudom, hogy észrevetted-e, de valaki céltáblának használta a lelkemet!?

Minden egyes alkalommal elszámoltam 10-ig, ... aztán kerestem a tettének mozgatórugóit, ... miért, ... mi okból bánt, miért irritálom, ... később pedig eszembe jutott a tükörjelenség is, mert itt rengetegszer olvastam róla.

Meg vagyok róla győződve, hogy aki sárral dobált, az számomra nem lehet tükör, mert a lelkiismeretem rendben találtatott, miután alapos önvizsgálatot végeztem.

Nem vagyok gyáva, mindent eltűrő hamvában holt fehércseléd, akinek akár fát is lehet vágni a hátán, de nem bántottam Őt vissza. Miért? Mert néha csak szelídséggel lehet kifogni a szelet a harag vitorlájából.