Születés és halál

Bár hasonlóan vélekedem, mint Eckhart Tolle, aki a következő gondolatokat vetette papírra: „A halál nem az élet ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök”, mégis fontosnak vélem, hogy ráirányítsam a figyelmet a jelenlegi életünk törékenységére, hiszen csakis egyetlenegy dolog biztos: valamikor meghalunk!

Lehet, hogy egy új testben, valamikor új lehetőséget kapunk, de a születés és halál két végpontja, dátuma között mindenképpen érdemes arra törekednünk, hogy az utolsó pillanatokban lepergő „életfilmünknek” legyenek olyan szép, emlékezetes filmkockái is, amiket látva, az utolsó lélegzetvétellel egy időben, arra gondolhatunk: mégiscsak érdemes volt megszületni, élni.

Néhány híres magyar ember első és utolsó napjairól szól ez a bejegyzésem. Persze a történetekkel nem a halál elkerülhetetlenségét óhajtom bizonyítani, hiszen az tök felesleges volna, hanem azt, hogy a két végpont (a születés és a halál dátuma) közötti időszak életregényeinek tartalmi minőségéért mindig a „szerzők, az „írók” felelősek.

A híres emberek bizonyos értelemben halhatatlanok, de némelyikre – 30 vagy 40 év után- már a kutya sem emlékezne, ha nem tettek volna le az „asztalra” valami olyasmit, amire egyszerű halandóként mi képtelenek vagyunk. Ki emlegetné például a gyermektelen, utódok nélkül meghalt Adyt, ha nem lett volna híres költő? Valószínűleg senki…

Viszont azokat, akik egy szeretetteljes emberi közegben, családban élnek, jó emberként, a családi krónikák, illetve azon települések emlékezete, ahol valami értékeset tesznek a közért, akár 100 év múltán is emlegetik.

Először egy rövid személyes történetet adok közre.

Nagymamám egyedüli gyermeke volt a szüleinek. A dédim rendkívül nehezen esett teherbe, pedig még a csodatévő gyógyvizes kúrákat is becsülettel végigcsinálta, de méhében csupáncsak egyetlenegyszer fogant élet.

Amikor nagymamámat a „tepsin” betolták a halottas kocsiba, a fehér lepedő alól kilátszottak a csupasz lábfejei, talpai… és én akkor arra gondoltam, hogy 88 esztendővel korábban azok a picike, rugdalózó talpacskák bizonyára hatalmas örömet okoztak egy félig „meddő” asszonynak, aki akkor még véletlenül sem sejthette, hogy sok-sok évvel később az egyik ismeretlen dédunokája – vagyis én- fogom azokat utoljára látni.

Teljesen véletlen, hogy létezem, hiszen ha a dédim meddősége végérvényes marad, akkor én sem születek meg soha. A nagymamám egyszerű, mégis rendkívüli asszony volt, akinek neve mindaddig, amíg én élek, soha nem fog elhalványulni, hiszen rengeteg mindent köszönhetek neki.

Most pedig következzenek azok a hírességek, akik bár meghaltak, mégis halhatatlanok!

BABITS MIHÁLY ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A költő életrajzából idézek:
„Anyám aznap, amelynek estéjén megszülettem, mustostököt evett, ezt nagyon megkívánta, s utána hosszú levelet írt egy barátnőjének. A levél olyan gyönyörű lett, hogy anyám azonnal föl is olvasta apámnak, s később szentül meg volt győződve, hogy költői pályámat ennek a levélnek kell tulajdonítani, hiszen akinek a születése előtt pár órával az édesanyja ilyen levelet fogalmaz, abból nyilván csak költő lehet. Mikor születtem, már késő november volt. A szüret már régen lezajlott, a pincékben csípős, szappanos mellékízű újbor forrt, mely karcolta és égette a torkot s már alig tűrte a «must» nevet”.

Babits saját halálát sorokba már nem szedhette, de talán jobb is, hiszen rendkívül megszenvedett érte. Az utolsó ismert fényképéről, melyet egy esztergomi fotóművész készített - halála előtt pár nappal - már „csak a csont és bőr és fájdalom” poétája néz vissza ránk. http://m.cdn.blog.hu/ko/konyves/image/1011/babits.jpg

Az esztergomi „zárófejezet” fájdalmas részleteiből csupáncsak néhány képet villantok fel.
A költőnek nem a nyelési, hanem a vizelési problémák okozták a legfőbb gondot, ugyanis a morfium és egyéb alkaloidák beadását követően hólyagürítési és székelési nehézségek léptek fel nála. Beszélni akkor már a gégeműtétei miatt nem tudott, ezért a „beszélő” füzetei segítségével, írásban kommunikált a külvilággal. A nővérkék abból a füzetből olvasták fel a telefonüzeneteit is, amik egyikéből most idézek: ” Kedves Főorvos úr, nagyon rosszul vagyok. Tegnap előtt este óta nem volt vizeletem, irtózatosan feszít, mit lehetne csinálni, hogy megkönnyebbüljek? A katéter, attól félek, megint nem sikerülne, mint ahogy a kórházban sem sikerült. Nagyon szomjas vagyok, ihatom? Attól is féllek, hogy a tegnap a vesekő elzárta a kivezető utat, lehet ezen segíteni?”

Babits nemcsak testileg, de pszichésen is sokat szenvedett. A gyakori gégekanül-cserék és egyéb beavatkozások felőrölték erőtartalékait, ezért orvosai, ápolói minden erőfeszítése ellenére is rohamosan romlott az állapota. Hozzátartozói és a körülötte lévők kimerültek, ezért szorgalmazták a fővárosba való visszaszállítását. Babits azonban tiltakozott: „Én szívesebben maradnék itt, Esztergomban” – írta, de augusztus 3-án, amikorra már teljesen magatehetetlenné vált, mentővel átszállították a budai Siesta Szanatóriumba, ahol másnap befejezte földi pályafutását. Utolsó útjára sokan elkísérték és övé maradt a költői halhatatlanság.
Babis temetése: http://jozsefvarosanno.ucoz.com/kerepesi/babits_tem.jpg

II. RÁKÓCZI FERENC ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született, a borsi kastélyban, két nevezetes család, a Rákócziak és a Zrínyiek sarjaként. Borsiból Munkácsra vitték, és ott belefektethették abba a szép, vörösrézből kivert, monogramokkal és képekkel díszített, selyemmel és strucctollakkal ékesített függő bölcsőbe, amely az Erdélyi Múzeum raktárában még ma is megvan. A bölcső eredetileg nem Ferencnek, hanem az elsőszülött Rákóczi Györgynek készült, akit elveszítettek a szülei. Az újszülöttet fejedelmi udvartartás, különleges gondoskodás és szeretet vette körül.

Visszaemlékezéseiben erről Rákóczi így vall:
„Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül.”

A fejedelmet március 25-én hideglelés kínozta, ami napokig nem csillapult. A szegény bujdosók nagy remegéssel gyűltek a betegágya köré, de a közeledő katasztrófát nem tudták feltartóztatni. 1735. április 8-án – II. Rákóczi fejedelem- éppen úgy befejezte a földi pályafutását, mint más halandók.

Mikes Kelemen leveléből ismeretesek halálának részletei: „Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivéve közülünk a mi édes urunkat és atyánkat, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyánkat” siratjuk.

Rákóczi holttestét mindjárt a halála után felboncolták és aprólékjait egy ládába tették, majd a rodostói görög templomba eltemették. Szívét, ahogyan kérte, Franciaországba küldték. Végül a bebalzsamozott testét Konstantinápolyba helyezték örök nyugalomra, amit később mégiscsak megháborgattak, de ez már egy másik történet.

Cifra bölcsőben kezdte … és szétszabdalva végezte, de nevét a magyar történelem örökre jegyzi. Úgy gondolom, hogy emléke előtt illik minden magyarnak fejet hajtani!

MÓRICZ ZSIGMOND ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A szabolcsi író életrajzából származnak a következő sorok.

„Vasárnap reggel volt. Éppen egy héttel Péter-Pál után. A magyar aratási ünnep. Akkor születtem ugyanis; s rá egy héttel meg lehetett tartani a keresztelőt.

Még alig pitymallott, édesapám leugrott az ágyról. Én felsírtam a bölcsőben, s édesanyám magához vett...
Péter-Pál a reformátusoknál nem ünnep - a szenteket "bálványoknak" mondta édesanyám -, kivételt tett azonban Péter-Pál napjával, amely engem adott neki. Ennek az egy napnak megbocsátott, s hogy igazolja magát, egész pogány hitet alkotott, hogy Péter és Pál nem is voltak zsidók, ezek a mesékben a Jézus magyar kísérői voltak. Roppant büszke volt azért édesanyám, hogy a fia éppen egy ilyen neves napon lett a világra. Pláne, hogy ebben az évben Péter-Pál még vasárnapra is esett. Dupla ünnep s hozzá: délben tizenkét órakor lett meg a gyerek. Édesanyám mindenben szimbólumot látott, s el volt telve büszkeséggel, csak éppen azon sírt, versenyt a mindig síró kicsivel, hogy a fiát mindenki Péternek vagy Pálnak akarta keresztelni... Neki nem kell se Peti, se Palkó. S ebben benne volt az irtózás annak a világképnek legkisebb jelétől is, amit a férje hozott az életébe. Hiába szépítjük, hogy "finomult ízlése volt", ez a finomultság a paraszt ízléstől való távolságot jelentette.Micsoda szívós és lankadatlan harcot intonált ez az ő hajnali sírása, hogy neki nem kell se Peti, se Palkó. Abban az időben ez a két név túlkoptatott volt a falun. Anyám sírása azt jelentette, hogy neki nem kell se ásó, se kapa. Neki nem kell se kondás, se bíró. Neki nem kell se bocskor, se gatya. Se árvalányhaj, se falusi romantika.

- Mi lesz az újszülött neve? – kérdezték a keresztelőn.
Akkor megszólalt édesapám valahonnan hátulról, s mondta nagy hetykén:
- Zsig-mond!
Zsigmond?!... Soha ezt a nevet nem hallották... Az egész rokonságban, de az egész faluban sem volt egyetlenegy Zsigmond sem. Senki se tudta, hogy apám honnan vette ezt a nevet, de édesanyám oly rendkívüli módon megörült neki, hogy nem leszek hát se Peti, se Palkó, hogy hangosan felzokogott örömében. Csaknem megállott a keresztelésem szertartása, hogy mi történt vele?...De én túlsivítottam, azt mondják, mikor a hideg vizet a fejemre öntötték”

Móricz Zsigmond halálát állítólag egy örömhír okozta. 1942. augusztus 29-én arról értesítették telefonon, hogy egyik leánya, Gyöngyi gyermeket szült. Az író annyira elérzékenyült, hogy stroke-ot kapott és elesett. Egy héttel később, szeptember 5-én hajnali két órakor elhunyt agyvérzésben, a budapesti Korányi klinikán.

KOSSUTH LAJOS ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A Kossuth-házaspár első szülött csecsemője meghalt, ezért Lajos, a második gyermek, aki 1802. szeptember 19-én látta meg a napvilágot bizonyára bearanyozta életüket. A keresztelőt az evangélikus anyaegyház templomában, Tállyán tartották az egyik szeptember végi napon. Mivel a tállyai egyházi anyakönyv egy tűzvészkor megsemmisült, Kossuth születésének pontos dátuma megkérdőjelezhető. Egy helyi legenda szerint: egy nagyon öreg Mihály bácsi kint ült a ház előtt, amikor a kis pólyás Kossuth Lajost levegőzni kihozta a dajkája. Mikor meglátta a csecsemőt, felállt a lócáról. Öregesen közelebb lépett, felhajtotta a baba terítőjét, és így szólt: „Ebből a gyermekből Magyarország vezérlő csillaga lesz.”

Élete, érdemei közismertek, de halának részletes körülményeiről már kevesebben tudnak. 1894. március 20-án halt meg Torinóban, 92 éves korában, természetes halállal. 1894 februárjában gyakran volt lázas. Március első napjaiban súlyos tüdőgyulladást kapott, melyhez csakhamar veseelégtelenség is járult. Fiait, Ferencet és Lajos Tódort sietve hívatták haza. Amikor Lajos Tódor, a kiváló vasútépítő-mérnök megérkezett, Kossuth már csak annyit tudott mondani: „Fiam, rosszul vagyok!” Parányi, öreg teste szívósan küzdött az elmúlás ellen, de 1894. március 20-án , este 10 óra 55 perckor mégiscsak lekaszálta a halál. A szenvedéstől eltorzult arcvonásai kisimultak és az orvos lezárta a fennakadt pilláit.

Látjátok, Őt sem a haza (nem Magyarország) sorsa érdekelte az utolsó óráiban, hanem a fiai.

ADY ENDRE ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

„Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22. napján Szilágy megye Érmindszent községében, a régi Közép-Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis falujában”. - írta kurtán az életrajzában.

Állítólag egyik kezén hat ujjal látta meg a napvilágot, mint a táltosok, de erre bizonyítékot nem találtam. Ady életrajzaiból, prózai és verses írásaiból kétségtelenül kiderül, hogy anyja, a „szent asszony” valóban szent volt előtte. A költő és anyja, egymással szemben tökéletesen be tudták tartani a szeretet törvényét. Egymáshoz való állandó figyelmességük, gyöngédségük örök-szép dokumentuma lesz mindig az emberi léleknek. Ady egyik írásában a következőket írja édesanyjáról: „Érmindszent nekem leges-legelőször is az édesanyámat jelenti, aki sóhajtani se mer, ha én netán alszom és álmodom”. De ugyanez az áhítatos szeretet nyilatkozott meg mindig az Édes (Pásztor Mária) szavaiból is, amikor „lelke Bandikájáról” beszélt.

Ady Lőrincnének, Pásztor Máriának három terhessége ismeretes. Az elsőből született egy leány, Ilona, aki korán meghalt. A második volt a sorban Endre, aki keresztlevele tanúsága alapján András.
Végül Lajos zárta a sort. Az Ady- család alacsony gyermekszáma hátterében valószínűleg Ady Lőrinc gyakori házon kívüli „nőügyei” álltak, de ez nem oszt, nem szoroz.

Sokszor bizonyítgatott közhely, hogy a költők anyjuktól öröklik költői képességüket és lelkületüket. Csokonairól, Petőfiről, Goethéről, Byronról, Heinéről és sok más nagy lírikusról egy csomó életrajzíró és esztétikus állapította meg újra és újra, mennyire anyjuk mivolta határozta meg az ő költői egyéniségüket. Ady és édesanyja temperamentuma, egész lelkisége szinte megdöbbentően emlékeztettek egymásra.

A beteg Adyt, a Veress Pálné utcai lakásukban felesége, Boncza Berta ápolja éjt nappallá téve. Ady 1919 januárjában többnyire már csak ágyban feküdt. Bár néha felkelt, de nem sokáig bírt talpon maradni, hiszen októbertől a végzetes januárig ötször esett át tüdőgyulladáson. Bertuka végül úgy döntött, hogy beutaltatja férjét a szanatóriumba.

„Csinszka, már Te sem tudod megfordítani a dolgokat” – mondta a költő és ez valóban így is lett.

Az agónia január 27-én hajnalában kezdődött el. Ady ágyánál ekkor csak egyetlen ápolónő, Papp Mariska tartózkodott. A költő halálának másnapján elmesélte, hogyan teltek a költő utolsó órái, percei. Elmondása szerint este Ady megvacsorázott, aztán elszenderedett. Az egész napos magas láz ekkorra alábbhagyott. Éjféltájt köhögni kezdett, de azután újra visszaaludt. Reggel nyolc körül nehezen lélegzett. Gyorsan kámforinjekciót kapott, de már nem segített rajta semmit. Reggel negyed kilenckor beállt nála a halál.

Teste több mint tizenkét órán át feküdt a halotti ágyon a Liget Szanatórium II. emeletének 30-as számú szobájában. A megboldogultnak azonban nem volt nyugta, mert hatalmas tolongás támadt körötte. Százak kerekedtek föl, hogy legalább egy pillantást vethessenek rá.

Ady a halottas ágyán: http://nyugat.oszk.hu/html/galeriak/fotok_album/pages/images2/021hub1_ar...

Az első, aki az ágynál megjelent, Móricz Zsigmond volt. Ő munkához is látott azonnal. A lebírhatatlan erejű barát mindig dolgozott ugyanis. Akkor is, ha temetett. Most is: jegyzettömböt vett elő, ceruzát, és a még ki sem hűlt, felkötött állú holttest felett nekilátott a riportnak, amely Ady Endre a halottas ágyon címmel jelenik meg majd a Nyugat Ady-emlékszámában. Kora délután Móricz elment, hogy intézze a temetést.

A rajzolók továbbra is ott tolonganak az ágya körül. ,,Nehéz fej - súgja az egyik - nehéz, de szép." Mire a másik: ,,Háromnegyedből a legjobb lerajzolni." ,,Háromnegyed nekem rossz - szól egy harmadik, aki fotósként felülnézetből próbálkozott megörökíteni a halott arcvonásait.

Ó, Istenem, mint a dögkeselyűk egy dög fölött, úgy keringtek az ágya körül! Később, a költő sötétszürke ruhájával karján visszatért Móricz, és kizavart mindenkit, majd az ápolónő segítségével felöltöztette a holtat.

Pásztor Máriának, a nagyobbik fia halála után gyakran az ajkára buggyant a „lelkem Bandikája” siránkozás. Halottak napján, a születési vagy halálozási évfordulón mindig meglátogatta fiát a kerepesi temetőben, 18 esztendőn keresztül. Legutoljára november 22-én, Ady hatvanadik születése napján. Ady Lőrincné, Pásztor Mária tizennyolc évvel élte túl költőt. Nagy ajándéka volt a Sorsnak ez a tizennyolc esztendő, ugyanis megérte sokat üldözött és sokszor megcsúfolt gyermeke lángelméjének, kivételes költői nagyságának teljes elismerését és világhírét.

**
Kedves olvasóim, mi még itt vagyunk … és sokunknak sem a történelem, sem az irodalom nem fogja jegyezni a nevét, amikor elmegyünk. Csakis családtagjainkra és azokra a tartalmas emberi kapcsolatainkra számíthatunk emlékőrzőként, akik jelenleg is körülöttünk vannak. Próbáljunk hát minél több jót cselekedni, a szűkebb és tágabb környezetünk örömére és megelégedésére, hogy amikor eljön az idő, ne üres „tarisznyával” induljunk útnak.

Abba a „tarisznyába” csakis mások tudnak „tenni” tiszteletet, megbecsülést és szeretetet, de csakis akkor, ha előbb mi adunk.

Egy olyan idézetcsokorral zárom a bejegyzésem, ami segíthet megtanulni nekünk ezt a „leckét”!

„Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni”. (Popper Péter)

„Tégy jót, és mindig gondolj arra, hogy lehet, hogy az utolsó órádat éled”! (Talmud)

"Sírva jöttél világra, s körülötted mindenki mosolygott, Úgy menj el, hogy mosolyogj, és körülötted mindenki sírjon." (régi indián mondás)

Zen koan mondta: "Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. A halál pillanata nem biztos. Hogyan éljek?" Ha minden pillanatban meghalhatok, és ha minden pillanatban mindenki, akit szeretek, meghalhat, akkor szerintem csak úgy érdemes élni, hogy részt vegyek, ott legyek minden élő pillanatban, hogy ne hagyjak semmit se holnapra, hogy élvezzem az együttlétünk minden édes cseppjét a legeslegutolsóbbig” (Feldmár András)

„Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted, hiszen ki tudja, mi vár rád holnap, s egyáltalán, megéred-e a holnaputánt?” (Szilvási Lajos)

„Élvezned kell az életet, mert két másodpercen belül véget érhet” (Kimi Raikkönen)

„Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van” (Wass Albert)

„Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.” (Marcus Aurelius)

„Sírni fogsz, amiért az idő túl gyorsan múlik, és amiért végül elveszítesz valakit, akit szeretsz. Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egypercnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza”! (Andy Biersack)

„Nem választhatjuk meg a halálunk módját. Az időpontját sem. Csak arról dönthetünk, hogyan élünk. Most.” (Joan Baez)

„A halál elkerülhetetlen, élj meg minden napot úgy, mintha az utolsó lenne”. (Justina Chen Headley)

„Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná:
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért” (Gárdonyi Géza)

„Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: "Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?" És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem" egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell... majdnem mindenen - a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a félelmeimen a szorult helyzetektől vagy a kudarctól - mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges. Nem ismerek jobb módszert azon gondolat csapdájának elkerülésére, hogy valami vesztenivalód van, mint emlékeztetni magad arra, hogy meg fogsz halni” (Steve Jobs)

„Most mondd meg, ha belenézhetnél egy kristálygömbbe, látnád a halálod, és tudnád, hogy holnap, vagy a jövő héten történik, mit tehetnél? Leülnél rágni a körmödet, átkoznád a világot és gyűlölnéd az életet? Vagy úgy élnéd le utolsó néhány órádat, mintha a halál nem számítana? Úgy értem, jobb életet élnél addig? Vagy inkább sajnálnád magad, el lennél keseredve és megátkoznád a napot, mikor világra jöttél?
Nyilvánvaló, hogy senki sem tudja, mikor fog meghalni. Nem is tudhatja. Nem is akarná tudni. Egyetlen dolga marad: bátor, teljes életet élni, minden egyes nap”. (Dan Schmidt)

„A SZÜLETÉS PILLANATÁBAN MINDEN JÖVŐ. A HALÁL PILLANATÁBAN MINDEN MÚLT. DE KÖZBEN? MI VAN KÖZBEN?”

No, éppen ez az, ami csakis rajtunk múlik, mert valamennyien „írók” vagyunk. életünk regényének írói!

-----------------

források: http://www.ekor-lap.hu/babits_utolso_hetei_esztergomban
Babits: CURRICULUM VITAE
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00623/19901.htm
http://home.hu.inter.net/kortars/0007/czeize.htm
http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00553/17282.htm
Veresegyháziné Kovács Jolán: Híres magyarok utolsó napjai

Hozzászólások



Megdöbbentő halálesetek csokra

A Halál néha nagyon vicces kedvében van és megdöbbentő sztorikat ír. Ezekből hoztam egy csokrot.



Orosz rulett

Egy fiatalember baráti körben orosz rulettezett. Csak azt nem vette számításba, hogy a játékos fegyver nem hagyományos revolver volt, melybe 1 töltényt raknak a 6 töltény helyére, tehát 16,6 % esélye van, hogy sikerül az akció, hanem egyszerű, modern, félautomata pisztoly, mely minden egyes elsütés után újratölti magát. Tehát 100%-os eséllyel nyerhetett a ruletten is. Meg is halt azonnal.

(forrás: http://www.partyzoo.hu)



A csajoknak a parkolás kemény lecke…

amit ez a sztori is bizonyít.

Egy női sofőr éppen a parkolást gyakorolta, amelynek borzalmas baleset lett a vége, amelyben ő és férje is életét veszítették. A baleset egyetlen túlélője a hatéves lányuk, aki a hátsó ülésen ült, amikor a baleset bekövetkezett. A nőt férje próbálta irányítani a parkolás közben. Az édesanya napokkal azelőtt kapta meg jogosítványát, ezért szerette volna gyakorolni a parkolást.

A kislány végignézte, ahogy szülei meghalnak a bizarr balesetben. A nő véletlenül a falnak nyomta saját férjét, aki kívülről irányította a manővert. A nő, amikor meghallotta a sikolyt, kihajolt az ablakon, majd újra benyomta a gázpedált, hogy félre húzódjon, azonban elfelejtette, hogy a sebváltó még mindig rükvercben van. A nő azért halt meg, mert a feje beleütközött a közeli oszlopba. (forrás: http://www.partyzoo.hu)



A cigaretta tényleg gyilkol! :)

A 43 éves Gary Allen Banning barátjánál töltötte az éjszakát. Amikor reggel egyedül felébredt szomjas volt, és a mosogató felett észrevett egy sárga színű folyadékkal teli üveget. Azt hitte bor, és ráhúzott. Pechjére barátja benzines üvegét szemelte ki, amit az az autószerelések utáni kéztisztításra használt.

A benzin ivásba azonban még nem halt volna bele. A nagy hibát ezután követte el, hisz a nagy ijedségre rágyújtott. A tűzoltók egy elégett szőnyeg közepén találták meg ülő helyzetben porrá égett holttestét. (forrás: http://www.partyzoo.hu)



Fittyet hányt a jelekre :)

David, a parti őrség figyelmeztetését figyelmen kívül hagyva, egy fagyos reggelen úgy döntött, hogy teherautójával ráhajt a befagyott Saginaw-öböl jegére. Ahogy az várható volt, a jég beszakadt a teherautó alatt, azonban a 41 éves férfinak sikerült még időben kiugornia a süllyedő teherautóból, és, bár átfagyott, sikerült túlélnie a balesetet - most még.

Azonban a megrázó élmény nem vette el David kedvét! Annak ellenére, hogy egész nap sütött a nap, és napközben +10 fok volt a hőmérséklet, aznap este újból megpróbálkozott az öböl jegén való átkeléssel, ekkor egy terepjáróval. Erre az útra egy barátja is elkísérte, aki - Daviddel ellentétben - túlélte az ismételten bekövetkezett tragikus süllyedést. (forrás: http://www.partyzoo.hu)



"Vissza a feladónak" :)

Egy kezdő iraki terrorista, Khay Rahnajet nem fizetett elég postadíjat a feladott levélbombára. Ezért a küldemény "Vissza a feladónak" pecséttel visszaérkezett Rahnajet-hez. A botcsinálta terrorista teljesen elfeledkezett közben a bombáról, így felnyitotta a borítékot. Utolsó levele volt. (forrás: http://www.partyzoo.hu)



Egy osztrák festő, akit a magyar tájak megihlettek

Ezen a napon – 1822. május 10-én- született August von Pettenkofen osztrák festőművész, aki császári katonatisztként és haditudósítóként részt vett az 1848–49-es magyar szabadságharcban.
A Die Bewgung című lap számára készített litográfiáin a hadi eseményeken kívül beszámolt a kor közéleti, politikai eseményeiről is. 1852-től két évig Párizsban élt.

1853 végétől Magyarországon kezdett utazgatni. Ekkor járt először Szolnokon, ahová 1881-ig minden nyáron visszatért. Ettől kezdve szinte kizárólag az alföldi magyar város életének, népének, környező tájának ábrázolásával foglalkozott.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/33/August_Xaver_Karl_vo...

További néhány műve:
- Magyar huszár (olaj, 1857)
- Buda ostroma 1849-ben (litográfia, 1849)
- Sebesültek szállítása (kőrajz, 1849)
- Elesettek temetése (1849)

Hm, róla csak ma hallottam először, ezért mélyült a műveltségem!



Mit tehetünk azért, hogy az elhalálozások száma csökkenjen? 2

Aki elitta a máját, az nem felelős semmiért … aki elcigarettázta a tüdejét, az sem… és ha genetikai betegségben szenved, azért is csakis az orvosok és a kórházak felelősek, nem a szenvedélybetegek, illetve a genetika! (… tényleg ilyen a jelenkori felfogásunk)

Azokban a kórházakban, ahol sokan halnak meg, az orvosok és nővérkék alkalmatlanok a pályára, s nincsenek birtokában azoknak az új módszereknek, amik műhelymunkákon elsajátíthatók! Hogy közben a betegek összetétele abszolút nem változik, az nem mérvadó, hiszen egy lelkiismeretes orvosnak kötelessége:

- szabadidejében is felvilágosító előadásokat tartani a káros szenvedélyek egészségromboló következményeiről,
- és rendszeresen tartani a kapcsolatot a részeges családok tagjaival … és még sorolhatnám tovább. (Persze az útiköltség terhelje őket, hiszen annak finanszírozására már nincs keret)

Az senkinek sem jut eszébe, hogy talán a betegek is felelősek valamiért, illetve az sem, hogy a kórházakból hiányzik az alapvető tárgyi- és humánerőforrás.

Az értelmetlen, barom képzések helyett: sokkal célszerűbb volna ilyesmikre fordítani a pénzt … és akkor talán kevesebben halnának meg a lepukkant kórházakban is!

Amikor egy roggyant kórház orvosa átkerül egy elitkórházba, akkor érdekes módon azonnal egy másik statisztikai adat kerül a neve mellé, ami egyértelműen bizonyítja, hogy nem a szakértelmével volt a probléma, hanem az előző kórház tárgyi feltételei és a betegek összetétele miatt teljesített rosszul.

Ha ez igaz, akkor a pénzkidobálós „Jézus csodái” című műhelymunkákra abszolút nincs szükség, hanem a másik 2 tényezőt illene megtámasztani!

Ez annyira logikus, hogy számomra felfoghatatlan, hogy mások miért képzelik azt, hogy egyetlen tényezővel (az orvosok képzésével) megváltható a világ, illetve csökkenthető a halálozások száma!

Ha valami TÖBB TÉNYEZŐS, akkor 1 tényező „rugdosásával” nem hozható helyre!



Mit tehetünk azért, hogy az elhalálozások száma csökkenjen?

Mit tehetünk azért, hogy az elhalálozások száma csökkenjen Magyarországon?

Mivel a betegségek és a halál természetessége CSAKIS HÜLYE KIFOGÁSOK, :) amikkel felmenteni próbálják magukat az egészségügyi intézmények, javaslom, hogy évi szinten vizsgáljuk meg, hogy ilyen téren melyik kórház hogyan „teljesít”!? :)

Azok a kórházak, amikben túlságosan nagy eltérés tapasztalható az országos átlaghoz képest, készítsenek intézkedési tervet, hogy miképpen tudnák csökkenteni a halálozások számát!? Egyértelmű, hogy az kórházigazgató iskolai végzettsége szoros összefüggést mutat az elhalálozások számával, :) ezért Őt állandóan képzésekre szükséges küldeni! :)

Az alkalmazottak pedig műhelymunkák keretében sajátítsák el a JÉZUSI CSODÁKAT, :) mert olyan nincs, és nem is lehet, hogy valamelyik lepukkant kórházban többen halnak meg, mint egy jól felszerelt, elitkórházban!

Külső szakemberekre – a jobb eredmények eléréséhez – nincs szükség, hanem a kórházi belső szakemberek módszertani megújulása az egyetlen üdvözítő lehetősége annak, hogy a lepukkant kórházakban is többen maradjanak életben! :)

Persze ez egy nagy baromság, :) amit csakis én – vagyis a kitalálója - hisz el, … vagy még én sem!?



A „második honalapító” királyunk ezen a napon hunyt el

Történelmi Arcképcsarnok - IV. Béla (1235-1270): https://www.youtube.com/watch?v=SnTKqlRerxM
(1270. május 3-án hunyt el IV. Béla magyar király, aki a tatárjárás után újjáépítette az országot és újjászervezte az államot).



Az égből jött egy üzenet, hogy a földön szép a nyár...

A fenti dalsort Cipő énekelte: https://www.youtube.com/watch?v=o2pFS_B7IOI

A nyár lassan tényleg perzselő szárnyakat bont, de nélküle.
Ezen a napon ünnepelné a szülinapját Bódi László (Cipő), hiszen 1965. május 3-án, az esztendő legszebb hónapjában született, de 2013. márciusában útra kelt, s örökre itt hagyott bennünket. Nagy kár érte….

Hoztam tőle egy idézetet is.

„Azért, mert valakinek keserű élete van, még lehet boldog, mint ahogy az az ember is lehet szomorú, aki elérte a kitűzött céljait. Vagyis azért, mert mindenki belefulladt a vízbe, nem biztos, hogy nekem ugrálnom kellene örömömben, amiért én nem” (Cipő)



"Hangosan dicsérek, finoman ítélek!"

Áh, számos pikáns és csípős megjegyzés, zaftos sztori olvasható Nagy Katalin cárnőről a világhálón, de én megfogadom a fenti tanácsát: "finoman ítélek"!

Az orosz cárnő ezen a napon, 1729. május 2-án látta meg a napvilágot!



„Testünk alá van vetve az égnek…”

„Testünk alá van vetve az égnek, az ég alá van vetve szellemünknek” Ezt Leonardo Da Vinci fogalmazta meg.

Halálának évfordulója a mai nap, hiszen 1519. május 2-án hunyt el.
Állítólag stroke-sorozatok bénították meg, majd ölték meg az emberiség egyik legtehetségesebb alkotóját.

„Élete utolsó két évét stroke-ok sorozata keseríthette meg, amelyek jelentősen lecsökkentették motoros aktivitását, és végül a halálához vezettek – állítja két kutató.

A tanulmányt jegyző két olasz orvos több száz éves forrásokat vizsgált meg, hogy rekonstruálja a reneszánsz zseni egészségi állapotát 1517-től 67 éves korában, 1519-ben bekövetkező haláláig.

„Aragóniai Lajos bíboros Antonio de Beatis által lejegyzett naplójából megtudhatjuk, hogy Leonardónak a jobb keze 65 éves korában lebénult. Az ősi dokumentum szerint azonban da Vinci ennek ellenére is festett, rajzolt és tanított” – mondta Antonio Perciaccante, a goriziai kórház belgyógyászati osztályának munkatársa a Discovery Newsnak.
Perciaccante és szerzőtársa, Alessia Coralli, a castellanai kórház sebészeti osztályának orvosa szerint a beszámolóból az derült ki, hogy jobb kezének lebénulása részleges fizikai nehézségeket ugyan okozott Leonardónak, szellemileg azonban teljesen ép maradt. A művész egészségi állapotának nyilvánvaló leromlásáról számolt be Giorgio Vasari 16. századi itáliai festő, építész, A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című munka szerzője is. Vasari művében az idős Leonardót beteg, ágyhoz kötött emberként festi le, aki nem volt képes felállni anélkül, hogy szolgálói segítségét igénybe vette volna. „Hónapokon át beteg volt” – írta Vasari.

Perciaccante and Coralli abból indultak ki, hogy stroke-ok sorozata foszthatta meg önállóságától Leonardót. „Hipotézisünk szerint az első stroke következtében bénult le a keze. Ezt további stroke-ok követték, amelyek da Vinci egészségének és motoros képességeinek romlását eredményezték” – fejtette ki Perciaccante.

Vasari szerint da Vinci 1519. május 2-án halt meg, I. Ferenc francia király karjaiban (ez azonban feltehetően csak legenda). Leonardo halálát a művészettörténész szerint egy „roham” okozta. Perciaccante szerint a kifejezés egy hirtelen rosszullétre vagy egy gyakorta visszatérő betegség tüneteire utal, vagyis tökéletesen leírja a stroke fogalmát. A kutatók szerint a visszatérő stroke gyanúját az orvosi szakirodalom is alátámasztja. (forrás: http://mult-kor.hu )

Ez az idézet is tőle származik: „Amikor azt hittem, élni tanulok, valójában meghalni tanultam”.



Lorán Lenke május első napján született

Sajnos kórházban ünnepeli a színésznő a 90. szülinapját, de reméljük, hogy mihamarabb felépül! Csala Zsuzsa - Lorán Lenke duettjét imádom! https://www.youtube.com/watch?v=WqTccyB79eA

Jobb egészséget, boldog szülinapot kívánok neki!



A gödöllői királykisasszony

Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő 1868. április 22-én született, Ferenc József és Sissy legkisebb gyermekeként.

Csak” 21 ágyúlövés hallatszott, jelezve, hogy Budán több évszázad után ismét királyi fenség látta meg a napvilágot. Mindenki fiút várt, aki később Magyarország uralkodója lesz… (…) A kis jövevényt Mária Valéria névre keresztelték, Mária országában, mi más nevet kaphatott volna, mint éppen a boldogságos Szűzanyáét. A Valériát azért választották, mert így hívták Pannónia, az egykori római provincia keleti részét”.

Mária Valéria és Gizella egy közös fotón:
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/4c/21/b0/4c21b0c26d58d456f117a...
Hazánkban mindenki a gödöllői királykisasszonyként emlegette Mária Valéria főhercegnőt!

Érdekes, hogy Mária Vetsera is a boldogságos Szűzanya nevét kapta! :)



Falusi Mariann szülinapos!

Számomra nagyon szimpatikus, mert minden megnyilatkozásából érzem, hogy hatalmas lelke van!

Melyik volt a legfájdalmasabb emléke? - kérdezték tőle egy interjú során

F. M.: Sok-sok éve történt, egy este csak annyit mondtam a páromnak, hogy tartsunk pár nap szünetet. Nem sokkal ezután fogta magát, és az Árpád hídról a Dunába ugrott. Éveken át gyötört a lelkiismeret-furdalás: mi lett volna, ha akkor nem mondom azt, amit mondtam. Hiába győzködtek, hogy nem én tehetek róla, nagyon hosszú idő kellett ahhoz, hogy túljussak a történteken. Éjszakánként azelőtt gyakran beültünk egy éjjel-nappal nyitva tartó pizzázóba vacsorázni. Tomi halála után már csak én jártam oda – rá emlékezni. Mára megbékéltem ezzel, de kitörölhetetlen nyomot hagyott. Ezerszer meggondolom, hogyan és mit mondok a másiknak. (http://24.hu/szorakozas/2014/04/25/falusi-mariann-szerelme-eldobta-az-el... )

Persze ennek felidézése egyáltalán nem illő, amikor valakit köszönteni óhajtunk, de nagy valószínűséggel Ő sem feledkezik meg róla soha!

Isten éltesse sokáig!



Vajon milyen betegség győzte le a legyőzhetetlennek vélt…

Vlagyimir Iljics Lenint?

A „tudósok újabb megállapításai szerint stressz, örökletes betegség vagy akár méreg is véget vethetett Vlagyimir Iljics Lenin életének, ami ellentétes azzal a korábbi, általánosan elterjedt nézettel, hogy nemi betegség gyengítette le az egykori szovjet vezető szervezetét.

Az 53 éves szovjet vezető több agyvérzést is kapott, mielőtt 1924-ben meghalt, s máig sem ismert, mi okozta azokat. Egy boncolás során megfigyelték, hogy az agyi véredényei rendkívül kemények voltak, aminek az oka érthetetlennek tűnt. Először is nagyon fiatal volt, másodszor pedig nem volt jelentős rizikófaktora.
Lenin nem dohányzott, és soha nem tűrte maga körül a dohányosokat. Nem volt cukorbaja sem, nem volt túlsúlyos, és a boncolás nem találta nyomát magas vérnyomásnak sem. Lenint az akkoriban rendelkezésre álló kezdetleges gyógyszerekkel kezelték szifilisz ellen.

A nemi betegség okozhat agyvérzést, de Lenin esetében a boncoláskor tapasztalt tünetek ezt nem bizonyították. A szovjet vezetőnek az apja is 54 éves korában halt meg, és mindketten hajlamosak lehettek az érelmeszesedésre. A stressz is az agyvérzés egyik rizikófaktora, márpedig a kommunista forradalom kétségkívül igencsak stresszes időszak volt”.

A teljes terjedelmű cikk a link alatt olvasható:
http://mult-kor.hu/20120507_miben_halt_meg_lenin



„A hős, ki csak népének élt”

„A rablánc a lábon nehéz volt
De széttörte büszkén a nép
Hát éljen a hős, aki értünk
Feláldozta hű életét”. :)

https://www.youtube.com/watch?v=1uYPnco7F7w

Vlagyimir Iljics Lenin szovjet-orosz politikus, a Szovjetunió dicső vezetője e napon született, ezért a világtörténelem egyik legfényesebb napja volt 1870. április 22. napja! Bizonyára az sem véletlen, hogy a Föld napján született, mert nevét az egész világ ismeri! :)



Rád gondolok, és a sírás fojtogat…

énekeli Kökény Attila: https://www.youtube.com/watch?v=v9B9kECkkdg Valószínűsítem, hogy ma nem sír, hanem boldogan ünnepel, hiszen a szülinapi tortáján 42 gyertya ég!

Isten éltesse sokáig!



Az egyik leghíresebb Zita ezen a napon született

Neve: Szeleczky Zita
Foglalkozása: színésznő

„1915. április 20-án születtem. Az volt az érdekes, hogy az édesanyám és édesapám előtte való évben Abbáziában nyaraltak, én azt hiszem, hogy ott teremtődtem a gyönyörű napsugárban, a gyönyörű tengerben, és azért is volt bennem egész életemben az a nagy vágyakozás a tenger után...

Imádtam mindent, ami víz és napsugár, és Olaszország.
A háború kitörése hozta őket haza. Ez volt a background, ami biztosan megrendítette őket... Nagyon nagy boldogság volt, amikor megszülettem.

Nem sokra emlékszem a gyerekkoromról, csak arra, amit elmeséltek... Nekem egy dolog maradt az agyamban elég erősen: mentünk egyszer az utcán, és azt mondtam, hogy zaftos kis Zita keze...

Aki fogta a kezemet, annak izzadt a keze, én azt nem szerettem, kihúztam a kezem, és azt mondtam: zaftos kis Zita keze. Ezen nagyon sokat nevettek azután”. (http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/szeleczkyelet.htm )

Így énekelt Ő!
A kanyargó Tisza partján: https://www.youtube.com/watch?v=0QH8K1defFo



Dolák-Saly Róbert…

előadóművész, színész, humorista ma szülinapos! E jeles nap tiszteletére hallgassuk meg együtt Dolák 1-2 dalát! :)

Szenzációsak a nótái!
https://www.youtube.com/watch?v=dQ_eqqPel0k
Szerelmi vallomás: https://www.youtube.com/watch?v=1A1bJKg0B5E



Jobb lett volna, ha az apja kisszéket csinált volna helyette

Ezen a napon, 1889. április 20-án született Adolf Hitler. Mifelénk azt mondják azokra, akik egy-egy közösségnek a „szemetei”, hogy jobb lett volna, ha az apjuk kisszéket csinált volna helyettük.

Bár a mostani – a feje tetejére állt jelenünkben, világunkban – talán még őt is felmentenék a különböző emberjogi szervezetek.

A „Meghökkentő mesék sorozatban van egy epizód, Születés és katasztrófa címmel. A lényege pedig az, hogy egy nyomorult családban, melynek fő pillére egy iszákos, közönséges, ostoba férj, és egy szegény, satnya, elkínzott asszonyka, állapotosság tényálladéka forog fenn éppen.

Az eddigi gyerekek sorra nem maradtak meg, és a férj igencsak pozitívan biztatgatja asszonykáját, miszerint olyan satnya és száraz kóró, hogy majd ez a gyerek sem éri meg a reggelt, amennyiben megszületik egyáltalán.

Csak hát ez súlyos tévedés ez egyszer, mert ez megmarad, ronda, csökevényes kis jószág, de életben marad. S csak egy bibi van, hogy a film végén Adolfnak nevezik el. :)” (forrás: világháló)

Ó, egy kicsit kuszán fogalmazott a fenti véleménynyilvánító, de a lényeg kiolvasható belőle!

Talán erről az epizódról van szó? Hm, nem tudom… https://www.youtube.com/watch?v=VZJF3l4VFf0



Szülés a középkorban

A középkorban a nők rettegtek a szüléstől.
https://www.youtube.com/watch?v=a_G9_xBuggs



Egy lovaskocsi gázolta halálra a tudóst…

Pierre Curie francia Nobel-díjas fizikust: Párizs városában, 1906. április 19-én.

„Curie ápr. 19-én délután lakásából gyalog ment kiadójához, és amikor ott végzett dolgával, ugyancsak gyalogszerrel folytatta útját. Így jutott az élénk forgalmú rue Dauphineba és a mikor ennek a szűk és forgalmas utcának egyik oldaláról a másikra igyekezett, megcsúszott a vizes aszfalton – egész nap apró szemű eső permetezett – és elesett.

Ebben a pillanatban ért oda egy nehéz teherkocsi, melyet két mecklenburgi húzott.

Estében Curie a baloldali ló gyeplője után kapott, de a ló megijedt a mozdulattól és a szíj kicsúszott Curie kezéből, a ki most már másodszor is elvesztve az egyensúlyt, lebukott.

A kocsis hasztalan akarta féken tartani a nekivadult mecklenburgit, az még egyet ágaskodott, aztán csak annál gyilkosabban rántotta tovább a kocsit.
Az első kerék csak érintette az áldozat fejét, a hátulsó azonban a kocsi egész nagy terhével rágördült a tudós finom koponyájára.

Mire segítségére jöttek, Curie már halott volt”.

(forrás: http://www.huszadikszazad.hu/tudomany/pierre-curie-halala)



Akinek tutira majom volt az őse…

vagyis Charles Robert Darwin angol természettudós 1882. április 19-én halt meg.

Darwin életéről, mint természet-tudósról, felfedezőről, utazóról, sokat lehet olvasni, de Darwinról az Istenét megtagadó emberről, aki tele volt küzdelmekkel, csalódásokkal, és lelki vívódásokkal, nem sokat olvashatunk.

Hogyan jutott el a teológiát végzett ember az Isten tagadásig, mi motiválta, és kik inspirálták erre, továbbá hogyan halt meg?

Apja orvosnak tanítatta Edinburghban, de két év múlva otthagyta az egyetemet, mivel nem bírta nézni a műtéteket, melyek ekkor még érzéstelenítés nélkül zajlottak. Döntését befolyásolta, amikor végignézett két műtétet, amelyek közül az egyiket egy gyermeken hajtottak végre, mégpedig az akkor lehetséges egyetlen megoldásként érzéstelenítés nélkül. A műtét befejezése előtt elrohant, és soha többé nem ment vissza.

(...)

Az 1839 -ben feleségül vette unokatestvérét, Emma Wedgwoodot.

Házasságukat Darwin Isten ellenes magatartása, és több gyermekük korai halála árnyékolt be. Tíz gyermekük született, akik közül hárman nem érték meg a felnőttkort.

Gyermekei halálára úgy tekintett, mint a természetes kiválasztódás áldozataira. Csupán a gyengébb fajok pusztulását, és az erősebbek fennmaradását jelentette számára, pedig a közeli rokonházasság volt rá az egyetlen magyarázat.
Amikor legkedvesebb lánya tíz éves korában meghalt, nem volt képes többé egy jóságos Istenben hinni. Ettől a pillanattól kezdve agnosztikusnak nevezte magát.

„Darwin hitt a beltenyészetben. Ezért vette feleségül unokatestvérét Emma Wedgewoodot, ugyanis, »felsőbbrendű fajállományt« akart létrehozni. 10 gyermekük született. Mary, születése után halt meg. Anne 10 évesen. Robert szellemi fogyatékos lett, és 19 hónapot élt. Henrietta 15 évesen idegösszeomlást kapott. 6 fia közül három állandóan beteg volt, ezért Darwin nyomorékoknak tartotta őket.”

(…)

1882. április 19-én abban a tudatban halt meg, hogy a halál az abszolút véget jelenti. Elméleteivel nemcsak egy új, világnézet előtt készítette meg az utat, hanem egy új istenkép számára is. Sírja a Westminster apátságban található a látogatók által használt útvonalon. Minden turista átgyalogol rajta, aki az apátságba látogat.

(forrás: http://apokaliptika.hu)



A „legnagyobb magyar fazekas”

Zsolnay Vilmos keramikus 1828. április 19-én született és 1900. március 23-án hunyt el.

Zsolnay családi gyűjtemény: https://www.youtube.com/watch?v=4n_8CZZgsKw

Zsolnay- mauzóleum (Pécs): https://www.youtube.com/watch?v=6dEJhOMan6I



Hacsek és Sajó megteremtője...

Vadnay László író, humorista, konferanszié, film-forgatókönyvíró ezen a napon, 1967. április 18-án hunyt el.
Állítólag ez az egyetlen videó, amiben Ő látható: https://www.youtube.com/watch?v=cKeP8sFRYHk

Érdemes megnézni!



„… az én szárnyam a betű volt”

„Az életünk dől el néhány óra alatt, s évek múlva nincs egy emlékünk, hogy mit tettünk, mit gondoltunk abban az órában”. Ezt Németh László Kossuth-díjas író, publicista fogalmazta meg, aki ezen a napon: 1901. április 18-án született.

Életének néhány epizódja:

1965 könyvhetére megjelenik az Irgalom; elhatározza, hogy végleg nyugdíjba megy. Veres Péternek írja: „az agy és az ügy egyszerre fogyott el”. Novemberben bemutatják az Iszony filmváltozatát, az év szép betetőzése a negyvenedik házassági és írói évfordulója.

Mérleg című írásában írja feleségének: „Három közös alkotás őrzi az együtt s néha egymás ellen végigküzdött évtizedek eredményét… De akármilyen szép a család, jelentős a mű, legcsodálatosabb alkotásunk mégis: a viszonyunk… A te vetélytársad nem egy másik nő volt… hanem az Ideál, a Szerep… nem illettünk össze… [de] egy kapcsolat erejét, gyengéjét nem az mutatja meg, hogy mennyire rángatják, hanem hogy mekkora rángatás nem képes elszakítani.”

Később állapota romlik. Judit lányának írja:
„Reggelinél a csésze a kezemből kicsúszott, a lábam elnehezedett… Pályám nyilván befejeződött. Mindenki azzal repül, amivel tud, az én szárnyam a betű volt…”

1975. június 22-én megnézi Amerigo Tot kiállítását, ezután betegsége súlyosabb szakaszba lép. Kórházról kórházra jár. Írni és olvasni majdnem teljesen elfelejt, de nagy akaraterővel újból megtanul. Ettől kezdve állapotát haláláig gyakorlófüzetekben lévő írásokból lehet nyomon követni. „Az írás szempontjából jó volt, hogy egy mély szünetjel, kiesés egyik percről a másikra véget vetett neki. Az életem azonban teljesen kifosztotta. Ez volt az egyetlen igaz szenvedélyem. S szenvedély nélkül, üresen maradtam.”

1975. március 3-án hunyt el Budapesten.
(forrás: http://www.nemethlaszlo.eu/elete.html)



„… náladnál szebbet, okosabbat … nem láttam"

A fenti vallomást egy FÉRJ tette, ami engem piszkosul meglepett, de ne siessünk még a dolgok végére!

Fia halála előtt 2 hónappal hunyt el Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony.
Ezt én kegyes szerencsének vélem, ugyanis egy gyermek elvesztése feldolgozhatatlan. Tehát 1660. április 18-án hunyt el Sárospatakon, „így nem élte meg, hogy György fia alig két hónap múlva csatában szerzett sebeibe belehal.

Leszármazottai közül a legismertebbek: unokája, I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem, a Wesselényi-féle rendi mozgalom egyik vezetője és dédunokája, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, a magyar rendek vezérlő fejedelme, a róla elnevezett szabadságharc vezetője.

Lorántffy Zsuzsánna a sárospataki Vártemplom altemplomában nyugszik.

A fejedelemné nagyságát versek, regények, szobrok hirdetik.

Férje. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 32 évi házasság után az alábbiakat vetette papírra végrendeletében: "Bizonyságot teszek Isten és az ő szent angyalai előtt, hogy náladnál szebbet, okosabbat és akármi dicséretre méltóbb személyt nem láttam."

(forrás: http://andrassygimi.hu/)



A filmbálványok sem halhatatlanok

Muráti Lili színésznő, az 1930-as, 1940-es évek filmbálványa: 2003. április 17-én hunyt el.

Öltözködésével divatot teremtett, kacér ruhadarabjait szívesen viselték a nők, akik számára Muráti az áhított életideált testesítette meg. Sztárságát maga is táplálta, igyekezett a figyelem középpontjában maradni, ha kellett frivol, de szellemes nyilatkozataival, a személyét körülvevő pletykákat felhasználva állította a sajtót népszerűsége szolgálatába. Egyik kritikusa szerint: "Élete merő bújócska. Sosem mondott igazat. De mindig őszintén és mély hittel tódított. Igazat magáról és a világról csakis szerepeiben mondott. Színpadon és felvevőgép előtt.

1947-ben Spanyolországban telepedett le és haláláig ott élt.
(http://mult-kor.hu/)

Muráti Lili utolsó budapesti látogatása: https://www.youtube.com/watch?v=ICLE0XRj7jA