Születés és halál

Bár hasonlóan vélekedem, mint Eckhart Tolle, aki a következő gondolatokat vetette papírra: „A halál nem az élet ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök”, mégis fontosnak vélem, hogy ráirányítsam a figyelmet a jelenlegi életünk törékenységére, hiszen csakis egyetlenegy dolog biztos: valamikor meghalunk!

Lehet, hogy egy új testben, valamikor új lehetőséget kapunk, de a születés és halál két végpontja, dátuma között mindenképpen érdemes arra törekednünk, hogy az utolsó pillanatokban lepergő „életfilmünknek” legyenek olyan szép, emlékezetes filmkockái is, amiket látva, az utolsó lélegzetvétellel egy időben, arra gondolhatunk: mégiscsak érdemes volt megszületni, élni.

Néhány híres magyar ember első és utolsó napjairól szól ez a bejegyzésem. Persze a történetekkel nem a halál elkerülhetetlenségét óhajtom bizonyítani, hiszen az tök felesleges volna, hanem azt, hogy a két végpont (a születés és a halál dátuma) közötti időszak életregényeinek tartalmi minőségéért mindig a „szerzők, az „írók” felelősek.

A híres emberek bizonyos értelemben halhatatlanok, de némelyikre – 30 vagy 40 év után- már a kutya sem emlékezne, ha nem tettek volna le az „asztalra” valami olyasmit, amire egyszerű halandóként mi képtelenek vagyunk. Ki emlegetné például a gyermektelen, utódok nélkül meghalt Adyt, ha nem lett volna híres költő? Valószínűleg senki…

Viszont azokat, akik egy szeretetteljes emberi közegben, családban élnek, jó emberként, a családi krónikák, illetve azon települések emlékezete, ahol valami értékeset tesznek a közért, akár 100 év múltán is emlegetik.

Először egy rövid személyes történetet adok közre.

Nagymamám egyedüli gyermeke volt a szüleinek. A dédim rendkívül nehezen esett teherbe, pedig még a csodatévő gyógyvizes kúrákat is becsülettel végigcsinálta, de méhében csupáncsak egyetlenegyszer fogant élet.

Amikor nagymamámat a „tepsin” betolták a halottas kocsiba, a fehér lepedő alól kilátszottak a csupasz lábfejei, talpai… és én akkor arra gondoltam, hogy 88 esztendővel korábban azok a picike, rugdalózó talpacskák bizonyára hatalmas örömet okoztak egy félig „meddő” asszonynak, aki akkor még véletlenül sem sejthette, hogy sok-sok évvel később az egyik ismeretlen dédunokája – vagyis én- fogom azokat utoljára látni.

Teljesen véletlen, hogy létezem, hiszen ha a dédim meddősége végérvényes marad, akkor én sem születek meg soha. A nagymamám egyszerű, mégis rendkívüli asszony volt, akinek neve mindaddig, amíg én élek, soha nem fog elhalványulni, hiszen rengeteg mindent köszönhetek neki.

Most pedig következzenek azok a hírességek, akik bár meghaltak, mégis halhatatlanok!

BABITS MIHÁLY ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A költő életrajzából idézek:
„Anyám aznap, amelynek estéjén megszülettem, mustostököt evett, ezt nagyon megkívánta, s utána hosszú levelet írt egy barátnőjének. A levél olyan gyönyörű lett, hogy anyám azonnal föl is olvasta apámnak, s később szentül meg volt győződve, hogy költői pályámat ennek a levélnek kell tulajdonítani, hiszen akinek a születése előtt pár órával az édesanyja ilyen levelet fogalmaz, abból nyilván csak költő lehet. Mikor születtem, már késő november volt. A szüret már régen lezajlott, a pincékben csípős, szappanos mellékízű újbor forrt, mely karcolta és égette a torkot s már alig tűrte a «must» nevet”.

Babits saját halálát sorokba már nem szedhette, de talán jobb is, hiszen rendkívül megszenvedett érte. Az utolsó ismert fényképéről, melyet egy esztergomi fotóművész készített - halála előtt pár nappal - már „csak a csont és bőr és fájdalom” poétája néz vissza ránk. http://m.cdn.blog.hu/ko/konyves/image/1011/babits.jpg

Az esztergomi „zárófejezet” fájdalmas részleteiből csupáncsak néhány képet villantok fel.
A költőnek nem a nyelési, hanem a vizelési problémák okozták a legfőbb gondot, ugyanis a morfium és egyéb alkaloidák beadását követően hólyagürítési és székelési nehézségek léptek fel nála. Beszélni akkor már a gégeműtétei miatt nem tudott, ezért a „beszélő” füzetei segítségével, írásban kommunikált a külvilággal. A nővérkék abból a füzetből olvasták fel a telefonüzeneteit is, amik egyikéből most idézek: ” Kedves Főorvos úr, nagyon rosszul vagyok. Tegnap előtt este óta nem volt vizeletem, irtózatosan feszít, mit lehetne csinálni, hogy megkönnyebbüljek? A katéter, attól félek, megint nem sikerülne, mint ahogy a kórházban sem sikerült. Nagyon szomjas vagyok, ihatom? Attól is féllek, hogy a tegnap a vesekő elzárta a kivezető utat, lehet ezen segíteni?”

Babits nemcsak testileg, de pszichésen is sokat szenvedett. A gyakori gégekanül-cserék és egyéb beavatkozások felőrölték erőtartalékait, ezért orvosai, ápolói minden erőfeszítése ellenére is rohamosan romlott az állapota. Hozzátartozói és a körülötte lévők kimerültek, ezért szorgalmazták a fővárosba való visszaszállítását. Babits azonban tiltakozott: „Én szívesebben maradnék itt, Esztergomban” – írta, de augusztus 3-án, amikorra már teljesen magatehetetlenné vált, mentővel átszállították a budai Siesta Szanatóriumba, ahol másnap befejezte földi pályafutását. Utolsó útjára sokan elkísérték és övé maradt a költői halhatatlanság.
Babis temetése: http://jozsefvarosanno.ucoz.com/kerepesi/babits_tem.jpg

II. RÁKÓCZI FERENC ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született, a borsi kastélyban, két nevezetes család, a Rákócziak és a Zrínyiek sarjaként. Borsiból Munkácsra vitték, és ott belefektethették abba a szép, vörösrézből kivert, monogramokkal és képekkel díszített, selyemmel és strucctollakkal ékesített függő bölcsőbe, amely az Erdélyi Múzeum raktárában még ma is megvan. A bölcső eredetileg nem Ferencnek, hanem az elsőszülött Rákóczi Györgynek készült, akit elveszítettek a szülei. Az újszülöttet fejedelmi udvartartás, különleges gondoskodás és szeretet vette körül.

Visszaemlékezéseiben erről Rákóczi így vall:
„Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül.”

A fejedelmet március 25-én hideglelés kínozta, ami napokig nem csillapult. A szegény bujdosók nagy remegéssel gyűltek a betegágya köré, de a közeledő katasztrófát nem tudták feltartóztatni. 1735. április 8-án – II. Rákóczi fejedelem- éppen úgy befejezte a földi pályafutását, mint más halandók.

Mikes Kelemen leveléből ismeretesek halálának részletei: „Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivéve közülünk a mi édes urunkat és atyánkat, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyánkat” siratjuk.

Rákóczi holttestét mindjárt a halála után felboncolták és aprólékjait egy ládába tették, majd a rodostói görög templomba eltemették. Szívét, ahogyan kérte, Franciaországba küldték. Végül a bebalzsamozott testét Konstantinápolyba helyezték örök nyugalomra, amit később mégiscsak megháborgattak, de ez már egy másik történet.

Cifra bölcsőben kezdte … és szétszabdalva végezte, de nevét a magyar történelem örökre jegyzi. Úgy gondolom, hogy emléke előtt illik minden magyarnak fejet hajtani!

MÓRICZ ZSIGMOND ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A szabolcsi író életrajzából származnak a következő sorok.

„Vasárnap reggel volt. Éppen egy héttel Péter-Pál után. A magyar aratási ünnep. Akkor születtem ugyanis; s rá egy héttel meg lehetett tartani a keresztelőt.

Még alig pitymallott, édesapám leugrott az ágyról. Én felsírtam a bölcsőben, s édesanyám magához vett...
Péter-Pál a reformátusoknál nem ünnep - a szenteket "bálványoknak" mondta édesanyám -, kivételt tett azonban Péter-Pál napjával, amely engem adott neki. Ennek az egy napnak megbocsátott, s hogy igazolja magát, egész pogány hitet alkotott, hogy Péter és Pál nem is voltak zsidók, ezek a mesékben a Jézus magyar kísérői voltak. Roppant büszke volt azért édesanyám, hogy a fia éppen egy ilyen neves napon lett a világra. Pláne, hogy ebben az évben Péter-Pál még vasárnapra is esett. Dupla ünnep s hozzá: délben tizenkét órakor lett meg a gyerek. Édesanyám mindenben szimbólumot látott, s el volt telve büszkeséggel, csak éppen azon sírt, versenyt a mindig síró kicsivel, hogy a fiát mindenki Péternek vagy Pálnak akarta keresztelni... Neki nem kell se Peti, se Palkó. S ebben benne volt az irtózás annak a világképnek legkisebb jelétől is, amit a férje hozott az életébe. Hiába szépítjük, hogy "finomult ízlése volt", ez a finomultság a paraszt ízléstől való távolságot jelentette.Micsoda szívós és lankadatlan harcot intonált ez az ő hajnali sírása, hogy neki nem kell se Peti, se Palkó. Abban az időben ez a két név túlkoptatott volt a falun. Anyám sírása azt jelentette, hogy neki nem kell se ásó, se kapa. Neki nem kell se kondás, se bíró. Neki nem kell se bocskor, se gatya. Se árvalányhaj, se falusi romantika.

- Mi lesz az újszülött neve? – kérdezték a keresztelőn.
Akkor megszólalt édesapám valahonnan hátulról, s mondta nagy hetykén:
- Zsig-mond!
Zsigmond?!... Soha ezt a nevet nem hallották... Az egész rokonságban, de az egész faluban sem volt egyetlenegy Zsigmond sem. Senki se tudta, hogy apám honnan vette ezt a nevet, de édesanyám oly rendkívüli módon megörült neki, hogy nem leszek hát se Peti, se Palkó, hogy hangosan felzokogott örömében. Csaknem megállott a keresztelésem szertartása, hogy mi történt vele?...De én túlsivítottam, azt mondják, mikor a hideg vizet a fejemre öntötték”

Móricz Zsigmond halálát állítólag egy örömhír okozta. 1942. augusztus 29-én arról értesítették telefonon, hogy egyik leánya, Gyöngyi gyermeket szült. Az író annyira elérzékenyült, hogy stroke-ot kapott és elesett. Egy héttel később, szeptember 5-én hajnali két órakor elhunyt agyvérzésben, a budapesti Korányi klinikán.

KOSSUTH LAJOS ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A Kossuth-házaspár első szülött csecsemője meghalt, ezért Lajos, a második gyermek, aki 1802. szeptember 19-én látta meg a napvilágot bizonyára bearanyozta életüket. A keresztelőt az evangélikus anyaegyház templomában, Tállyán tartották az egyik szeptember végi napon. Mivel a tállyai egyházi anyakönyv egy tűzvészkor megsemmisült, Kossuth születésének pontos dátuma megkérdőjelezhető. Egy helyi legenda szerint: egy nagyon öreg Mihály bácsi kint ült a ház előtt, amikor a kis pólyás Kossuth Lajost levegőzni kihozta a dajkája. Mikor meglátta a csecsemőt, felállt a lócáról. Öregesen közelebb lépett, felhajtotta a baba terítőjét, és így szólt: „Ebből a gyermekből Magyarország vezérlő csillaga lesz.”

Élete, érdemei közismertek, de halának részletes körülményeiről már kevesebben tudnak. 1894. március 20-án halt meg Torinóban, 92 éves korában, természetes halállal. 1894 februárjában gyakran volt lázas. Március első napjaiban súlyos tüdőgyulladást kapott, melyhez csakhamar veseelégtelenség is járult. Fiait, Ferencet és Lajos Tódort sietve hívatták haza. Amikor Lajos Tódor, a kiváló vasútépítő-mérnök megérkezett, Kossuth már csak annyit tudott mondani: „Fiam, rosszul vagyok!” Parányi, öreg teste szívósan küzdött az elmúlás ellen, de 1894. március 20-án , este 10 óra 55 perckor mégiscsak lekaszálta a halál. A szenvedéstől eltorzult arcvonásai kisimultak és az orvos lezárta a fennakadt pilláit.

Látjátok, Őt sem a haza (nem Magyarország) sorsa érdekelte az utolsó óráiban, hanem a fiai.

ADY ENDRE ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

„Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22. napján Szilágy megye Érmindszent községében, a régi Közép-Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis falujában”. - írta kurtán az életrajzában.

Állítólag egyik kezén hat ujjal látta meg a napvilágot, mint a táltosok, de erre bizonyítékot nem találtam. Ady életrajzaiból, prózai és verses írásaiból kétségtelenül kiderül, hogy anyja, a „szent asszony” valóban szent volt előtte. A költő és anyja, egymással szemben tökéletesen be tudták tartani a szeretet törvényét. Egymáshoz való állandó figyelmességük, gyöngédségük örök-szép dokumentuma lesz mindig az emberi léleknek. Ady egyik írásában a következőket írja édesanyjáról: „Érmindszent nekem leges-legelőször is az édesanyámat jelenti, aki sóhajtani se mer, ha én netán alszom és álmodom”. De ugyanez az áhítatos szeretet nyilatkozott meg mindig az Édes (Pásztor Mária) szavaiból is, amikor „lelke Bandikájáról” beszélt.

Ady Lőrincnének, Pásztor Máriának három terhessége ismeretes. Az elsőből született egy leány, Ilona, aki korán meghalt. A második volt a sorban Endre, aki keresztlevele tanúsága alapján András.
Végül Lajos zárta a sort. Az Ady- család alacsony gyermekszáma hátterében valószínűleg Ady Lőrinc gyakori házon kívüli „nőügyei” álltak, de ez nem oszt, nem szoroz.

Sokszor bizonyítgatott közhely, hogy a költők anyjuktól öröklik költői képességüket és lelkületüket. Csokonairól, Petőfiről, Goethéről, Byronról, Heinéről és sok más nagy lírikusról egy csomó életrajzíró és esztétikus állapította meg újra és újra, mennyire anyjuk mivolta határozta meg az ő költői egyéniségüket. Ady és édesanyja temperamentuma, egész lelkisége szinte megdöbbentően emlékeztettek egymásra.

A beteg Adyt, a Veress Pálné utcai lakásukban felesége, Boncza Berta ápolja éjt nappallá téve. Ady 1919 januárjában többnyire már csak ágyban feküdt. Bár néha felkelt, de nem sokáig bírt talpon maradni, hiszen októbertől a végzetes januárig ötször esett át tüdőgyulladáson. Bertuka végül úgy döntött, hogy beutaltatja férjét a szanatóriumba.

„Csinszka, már Te sem tudod megfordítani a dolgokat” – mondta a költő és ez valóban így is lett.

Az agónia január 27-én hajnalában kezdődött el. Ady ágyánál ekkor csak egyetlen ápolónő, Papp Mariska tartózkodott. A költő halálának másnapján elmesélte, hogyan teltek a költő utolsó órái, percei. Elmondása szerint este Ady megvacsorázott, aztán elszenderedett. Az egész napos magas láz ekkorra alábbhagyott. Éjféltájt köhögni kezdett, de azután újra visszaaludt. Reggel nyolc körül nehezen lélegzett. Gyorsan kámforinjekciót kapott, de már nem segített rajta semmit. Reggel negyed kilenckor beállt nála a halál.

Teste több mint tizenkét órán át feküdt a halotti ágyon a Liget Szanatórium II. emeletének 30-as számú szobájában. A megboldogultnak azonban nem volt nyugta, mert hatalmas tolongás támadt körötte. Százak kerekedtek föl, hogy legalább egy pillantást vethessenek rá.

Ady a halottas ágyán: http://nyugat.oszk.hu/html/galeriak/fotok_album/pages/images2/021hub1_ar...

Az első, aki az ágynál megjelent, Móricz Zsigmond volt. Ő munkához is látott azonnal. A lebírhatatlan erejű barát mindig dolgozott ugyanis. Akkor is, ha temetett. Most is: jegyzettömböt vett elő, ceruzát, és a még ki sem hűlt, felkötött állú holttest felett nekilátott a riportnak, amely Ady Endre a halottas ágyon címmel jelenik meg majd a Nyugat Ady-emlékszámában. Kora délután Móricz elment, hogy intézze a temetést.

A rajzolók továbbra is ott tolonganak az ágya körül. ,,Nehéz fej - súgja az egyik - nehéz, de szép." Mire a másik: ,,Háromnegyedből a legjobb lerajzolni." ,,Háromnegyed nekem rossz - szól egy harmadik, aki fotósként felülnézetből próbálkozott megörökíteni a halott arcvonásait.

Ó, Istenem, mint a dögkeselyűk egy dög fölött, úgy keringtek az ágya körül! Később, a költő sötétszürke ruhájával karján visszatért Móricz, és kizavart mindenkit, majd az ápolónő segítségével felöltöztette a holtat.

Pásztor Máriának, a nagyobbik fia halála után gyakran az ajkára buggyant a „lelkem Bandikája” siránkozás. Halottak napján, a születési vagy halálozási évfordulón mindig meglátogatta fiát a kerepesi temetőben, 18 esztendőn keresztül. Legutoljára november 22-én, Ady hatvanadik születése napján. Ady Lőrincné, Pásztor Mária tizennyolc évvel élte túl költőt. Nagy ajándéka volt a Sorsnak ez a tizennyolc esztendő, ugyanis megérte sokat üldözött és sokszor megcsúfolt gyermeke lángelméjének, kivételes költői nagyságának teljes elismerését és világhírét.

**
Kedves olvasóim, mi még itt vagyunk … és sokunknak sem a történelem, sem az irodalom nem fogja jegyezni a nevét, amikor elmegyünk. Csakis családtagjainkra és azokra a tartalmas emberi kapcsolatainkra számíthatunk emlékőrzőként, akik jelenleg is körülöttünk vannak. Próbáljunk hát minél több jót cselekedni, a szűkebb és tágabb környezetünk örömére és megelégedésére, hogy amikor eljön az idő, ne üres „tarisznyával” induljunk útnak.

Abba a „tarisznyába” csakis mások tudnak „tenni” tiszteletet, megbecsülést és szeretetet, de csakis akkor, ha előbb mi adunk.

Egy olyan idézetcsokorral zárom a bejegyzésem, ami segíthet megtanulni nekünk ezt a „leckét”!

„Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni”. (Popper Péter)

„Tégy jót, és mindig gondolj arra, hogy lehet, hogy az utolsó órádat éled”! (Talmud)

"Sírva jöttél világra, s körülötted mindenki mosolygott, Úgy menj el, hogy mosolyogj, és körülötted mindenki sírjon." (régi indián mondás)

Zen koan mondta: "Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. A halál pillanata nem biztos. Hogyan éljek?" Ha minden pillanatban meghalhatok, és ha minden pillanatban mindenki, akit szeretek, meghalhat, akkor szerintem csak úgy érdemes élni, hogy részt vegyek, ott legyek minden élő pillanatban, hogy ne hagyjak semmit se holnapra, hogy élvezzem az együttlétünk minden édes cseppjét a legeslegutolsóbbig” (Feldmár András)

„Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted, hiszen ki tudja, mi vár rád holnap, s egyáltalán, megéred-e a holnaputánt?” (Szilvási Lajos)

„Élvezned kell az életet, mert két másodpercen belül véget érhet” (Kimi Raikkönen)

„Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van” (Wass Albert)

„Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.” (Marcus Aurelius)

„Sírni fogsz, amiért az idő túl gyorsan múlik, és amiért végül elveszítesz valakit, akit szeretsz. Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egypercnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza”! (Andy Biersack)

„Nem választhatjuk meg a halálunk módját. Az időpontját sem. Csak arról dönthetünk, hogyan élünk. Most.” (Joan Baez)

„A halál elkerülhetetlen, élj meg minden napot úgy, mintha az utolsó lenne”. (Justina Chen Headley)

„Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná:
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért” (Gárdonyi Géza)

„Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: "Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?" És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem" egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell... majdnem mindenen - a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a félelmeimen a szorult helyzetektől vagy a kudarctól - mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges. Nem ismerek jobb módszert azon gondolat csapdájának elkerülésére, hogy valami vesztenivalód van, mint emlékeztetni magad arra, hogy meg fogsz halni” (Steve Jobs)

„Most mondd meg, ha belenézhetnél egy kristálygömbbe, látnád a halálod, és tudnád, hogy holnap, vagy a jövő héten történik, mit tehetnél? Leülnél rágni a körmödet, átkoznád a világot és gyűlölnéd az életet? Vagy úgy élnéd le utolsó néhány órádat, mintha a halál nem számítana? Úgy értem, jobb életet élnél addig? Vagy inkább sajnálnád magad, el lennél keseredve és megátkoznád a napot, mikor világra jöttél?
Nyilvánvaló, hogy senki sem tudja, mikor fog meghalni. Nem is tudhatja. Nem is akarná tudni. Egyetlen dolga marad: bátor, teljes életet élni, minden egyes nap”. (Dan Schmidt)

„A SZÜLETÉS PILLANATÁBAN MINDEN JÖVŐ. A HALÁL PILLANATÁBAN MINDEN MÚLT. DE KÖZBEN? MI VAN KÖZBEN?”

No, éppen ez az, ami csakis rajtunk múlik, mert valamennyien „írók” vagyunk. életünk regényének írói!

-----------------

források: http://www.ekor-lap.hu/babits_utolso_hetei_esztergomban
Babits: CURRICULUM VITAE
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00623/19901.htm
http://home.hu.inter.net/kortars/0007/czeize.htm
http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00553/17282.htm
Veresegyháziné Kovács Jolán: Híres magyarok utolsó napjai

Hozzászólások



Éder Krisztián születésnapos

Éder Krisztián, művésznevén SP magyar előadó: 1988. november 30- án született.

Nevem SP: https://www.youtube.com/watch?v=cUenXhQabcI



Goodbye november!



Rúzsa Magdi szülinapos

"Rúzsa Magdi 1985. november 28-án született a vajdasági Verbász városban."
Rúzsa Magdolna - Tejút: https://www.youtube.com/watch?v=liElPwXozno

Isten éltesse sokáig!



A holnapot senkinek nem ígérte

http://rockerek.hu/kepek/tagok/f/fr/friendofmisery/0045965.036.jpg

https://bloximages.chicago2.vip.townnews.com/napavalleyregister.com/cont...

"Mindenkor készen légy, mert megígérte Isten, hogy bocsánatot nyer, aki életét megjobbítja; de a holnapot senkinek nem ígérte". ( Pázmány Péter)



Elboldogulunk valahogy...

Ha egy marslakó (aki, tegyük fel, sohasem hal meg, hacsak balesetben nem) ellátogatna a Földre, és látná az élőlényeknek ezt a különös faját - mármint az embert, aki alig hetven-nyolcvan évet él, és előre tudja, hogy végül meg kell halnia -, szóval, a marslakó szerint az embernek alighanem rettenetes pszichológiai problémát okoz a tudat, hogy az élete csak átmeneti. Nos, mi emberek a probléma ellenére is elboldogulunk valahogy az életünkkel: nevetünk, tréfálunk, élünk.

(Richard Feynman)



Honnan jött, nem tudjuk… és hová ment, nem tudjuk

Egy gyermek születésekor látjuk, hogy egy hús-vér emberke kiharcolja magát az anyaölből, de hogy honnan jött, nem tudjuk. Fogalmunk sincs. Ma már ezt nem is kérdezzük. Meggyőzött minket a tudomány, hogy két öntudatlan sejt addig osztódott, míg egy ember lett belőlük. Amikor pedig meghal, látjuk, hogy itt hagyja a szánalmasan elaggott testét - de hogy hová ment, nem tudjuk. A mai ember úgy néz a halottra, mint egy autóra, mely nem működik már; a nagypapa olyan, mint egy öreg Trabant: leállt, mert nem lehet már hozzá alkatrészt kapni. Csodálkozol, hogy ilyen szemlélettel az életünk értelmetlen, a lelkünk szorongó és a szívünk boldogtalan?

(Müller Péter)



Az ember két világ polgára egyszerre…

Az ember két világ polgára egyszerre, lelkének gyökérszálai az éghez kötik, lábával sáros földi utakon botorkál.

(Márton Áron)



Csillagként fényleni!

Nem a halál ellen kell küzdenünk, hanem ameddig lehet, csillagként fényleni!

(Szenti Tibor)



Ugyanaz alatt a láthatatlan kupola alatt…

A kövek tükröződnek a vízben. Isten tükröződik az emberekben. A szerelem tükröződik a csalódásokban. Az igazság a történetekben tükröződik. Élünk, dolgozunk és meghalunk ugyanaz alatt a láthatatlan kupola alatt. Szegények és gazdagok, muszlimok és megkereszteltek, szabadok és rabszolgák, férfiak és nők, szultán és elefánthajcsár, mester és tanítványa... azt hiszem, a kupola az egyetlen olyan alakzat, amely alatt mindannyian megférünk. Itt minden különbség eltűnik, és minden egyes hang, örömé vagy bánaté, egy mindenkit átölelő, néma szeretetfelhővé válik.

(Elif Safak)



A kék nefelejcs a hűségnek virága

https://www.youtube.com/watch?v=IbCKwqm_TyY
Hm, még ebben a témában is létezik mulatós nóta!



Lehunyt szemed nem látja már…

mindenütt virág.
https://www.youtube.com/watch?v=1qXeFBW46r0
("Alex Tamás és Sztankay István gyönyörű dalával, emlékezés azokra akik már elmentek a hosszú útra...")



A végső célunk mégsem a jó halál, hanem a légvégéig jó élet

No, ebben igaza van Atul Gawande úrnak.



Senki ne ringassa magát abba a tévhitbe...

Senki ne ringassa magát abba a tévhitbe, hogy ezzel nem lehet viccelni.
Nem bírtam eldönteni, hogy hamvasztást akarok-e, vagy sima elföldelést. Azért sok érv szólt a hamvasztás mellett, de a koporsóra hulló föld hangjának drámaiságáról nehezen bírtam volna lemondani. Annyira morbid, ugye? Inkább vicces. Humor nélkül ezt nehezen lehetne felfogni, senki ne ringassa magát abba a tévhitbe, hogy ezzel nem lehet viccelni. Mert ki kell nevetni ezt az egészet, persze a felelősség birtokában, na, úgy megengedhetjük magunknak a humort. Az élet ennyire sablonos és morbid.

(Szentesi Éva)



Nem ismertem…

a dédapám.
Skorpió – Dédapám: https://www.youtube.com/watch?v=gfDG5-t-vxw … de majdnem egy 2 méteres óriás volt!



Zorán - Apám hitte

„Apám hitte a hős tetteket,
Apám hitte a bölcsességeket,
Apám hitte a szép verseket,
S úgy hiszem ez így volt szép

Én is hiszek egy-két szép dologban,
Hiszek a dalban, a dalban, a dalban.
És én hiszek a város zajában,
És én hiszek benne, s magamban.
És én hiszek a mikrobarázdában,
És én hiszek a táguló világban.
És én hiszek a lézersugárban,
És én hiszek az ezredfordulóban.
És én hiszek a kvadrofóniában,
És én hiszek a fegyver halálában.
És én hiszek a folyóban s a hídban,
És én hiszek, hiszek, hiszek apámban”

Apám tényleg hitt a hős tettekben, hiszen nagy rajongója volt a történelemnek! Gyönyörűen énekelt és figyelemreméltó előadói készséggel tanított engem olvasni.

(De a gyűrűk aranyáról soha nem óhajtott meggyőzni)

Egyedül a pasik világának veszélyeire nem hívta fel a figyelmem, mert talán azt képzelte szegény, hogy mindig meglesz a magamhoz való eszem! S ebben az egyben óriásit tévedett…

Zorán - Apám hitte: https://www.youtube.com/watch?v=rkKS2x6F8CI



Omega - Boldog angyalok



Müller Péter a halálról



"Olyan lélek-csitító volt a csend"

Wass Albert - Kormorán: Házsongárdi temetőben: https://www.youtube.com/watch?v=vCRRcOHdpoM

Wass Albert: Házsongárdi temetőben

Egy délután a zajtól messze szöktem,
s az életemet mentem kipihenni
a Házsongárdi öreg temetőben.

Ősz volt. Halálos. Lomb-hullásos. Szent.
Olyan lélek-csitító volt a csend:
a némaság és a néma ajkú holtak.

Akkor láttam: a fényvirágos álmok,
amik a lelkem szent csodái voltak,
halottak lettek: néma ajkú holtak.

És éreztem: egyszer majd újra ősz lesz,
s a hervadásban meglassul a vérem,
akkor az őszt majd könyörögve kérem.

A holtaktól megirigylem az álmot,
s cserébe nyújtom minden álmomat,
hogy én legyek az őszi csendtől áldott.

S meglátom majd: bűbájos álmaimmal
az életemet nagyon tele szőttem...

s megállok ismét kissé megpihenni
a Házsongárdi öreg temetőben.



Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?



“Várunk, és közben szépen, lassan eltelik az Életünk..."

“Várunk, és közben szépen, lassan eltelik az Életünk…
Várunk. Az idő múlik. De mi csak várunk.
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz. És mi csak várunk.

Várjuk, hogy elmúljon a hideg, hogy elálljon az eső, hogy véget érjen a fárasztó nap, hogy elteljen a hét, hogy hazamehessünk, hogy elmehessünk, hogy egy jobb helyen legyünk, hogy elmúljon az unalom, hogy elmúljon a bánat, hogy megértsük, hogy elfelejtsük, hogy megbocsássunk, hogy megbocsássanak, hogy kisüssön a nap, hogy eljöjjön az igazi, hogy viszont lássuk Őt, hogy eljöjjön a nagy nap, hogy eljöjjön a nagy lehetőség, hogy erősek legyünk, hogy megmerjük tenni, hogy változzanak a dolgok…

Várjuk, hogy elkezdődjön, várjuk, hogy elmúljon…
Csak várunk. Mindannyian mást. És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat, óráinkat, perceinket és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van, amely mindvégig a kezünkben volt és közben elillan…

Várunk… és közben szépen… lassan eltelik az Életünk…”

(Részlet a Ha eljön Joe Black című filmből)



Gárdonyi Géza: Angyal az iskolában (részlet)

Egy fiúcskának valami belső baja volt. Ahogy ment az iskolába, megtántorodott és meghalt.

Az őrzőangyala felölelte a lelkét, és vitte fölfelé.

De a fiúcska sírva fakadt:

– Csak ma nem történt volna ez a halál! – mondotta. – Anyámnak holnap van a nevenapja. Örömnap minálunk. De ezentúl sír ő majd ezen a napon.

Éppen a Holdnál tartottak.

– Ülj hát ide le! – mondotta az angyal. – Visszatérek, és elrejtem a testedet. Két napig meg nem találja senki, meg nem tudja senki.

Hát visszaszállt. Elrejtette a holttestet, aztán felöltötte a fiúcska furcsa alakját, és elment az iskolába.



Ma van az Őrangyalok ünnepe

Miért éppen október 2-án van az ünnepnapjuk? Hm, azt nem tudom!

Ezek a szent angyalok – írja Illyés András –megoltalmaznak minket a veszedelmektől, melyekben gyakorta forgunk.

Az Őrangyalokhoz néhány jámbor hiedelem is fűződik.
Régi szegedi hagyomány szerint a halott őrangyala egészen elföldeléséig a koporsó tetején ül. Nyilván, hogy a gonoszok ne ragadják el. Ha valakinek a jobb füle csendül, ezt mondja: édös őrzőangyalom, maradj a bal vállamon. Ezzel az angyal elhárítja a szerencsétlenséget, amelyet a szegedi néphit szerint a jobb fül csengése már előre jelez.

Sármellék zalai faluban az utcán menve az Őrangyalnak jobb felől helyet hagynak.



Az X-akták sztárja, Gillian Anderson szülinapos!

Scully ügynök 1968. augusztus 9-én született. Történtek-e rejtélyes dolgok aznap? Hm, azt nem tudom, mert erről nem találtam információkat a világhálón.

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/2d/6e/38/2d6e38b8763698b6...
http://m.cdn.blog.hu/co/comment/image/x-files.jpg



„Tudom, hogy áldozat nélkül sosincs siker”

„Tudom, hogy áldozat nélkül sosincs siker, és lassan kezdek hálás lenni a sorsnak a mélységekért, mert ha nem élek át annyi mindent - ma nem az lennék, aki vagyok.”

Ezt a bölcsességet Keresztes Ildikó fogalmazta meg, aki szintén ezen a napon ünnepeli a szülinapját.

Egy kis vidámság!
Ildikó Rómeóról énekel: https://www.youtube.com/watch?v=4vwhRdg-O-k



Mindenkinek van egy álma

Harangozó Terinek, aki ezen a napon született sok- sok álma teljesült, hiszen táncdal-énekesként siker és csillogás vette körül.

Mindenkinek van egy álma: https://www.youtube.com/watch?v=u4NQPeSfEoI
Ő már egy másik világban álmodik, de dalai örökzöldek.



A fejedelem íródeákja ezen a napon született

Mikes Kelemen, II. Rákóczi Ferenc egyik leghűségesebb embere, aki mellesleg memoáríró, műfordító és a XVIII. századi magyar prózairodalom egyik legnagyobb alakja volt: 1690. augusztus 8-án látta meg a napvilágot.

„Életének, egész sorsának meghatározó napjára 1707. április 26-án került sor. II. Rákóczi Ferenc ugyanis ezen a napon fogadta őt maga mellé belső inasként, a már említett Mikes Mihály ajánlására, bár édesanyja ellenezte, hogy Mikes a fejedelem udvarába kerüljön. Rákóczi szolgálatában több jelentős esemény szemtanúja is volt, mint pl. az ónodi és sárospataki országos gyűlések, vagy akár a trencséni csata. Egyes, korábbi feltételezések szerint Mikes tagja volt a Rákóczi által létrehozott Nemes Ifjak Társaságának, ezt azonban kizárhatjuk, egyrészt mert ismerjük a társaság tagnévsorát, másrészt pedig Rákóczi a jövő magyar hadseregének tisztikarát kívánta ebből a csoportból kinevelni, Mikes viszont nem volt katona. Ennek ellenére Mikes apródként és íródeákként is hűségesen szolgálta a fejedelmet, melynek eredményeképpen „előléptették” udvari bejáróvá.

A fiatal Mikes annyira megszerette Rákóczit, hogy a szabadságharc bukása után az emigrációban is kitartott mellette”. (http://ujkor.hu)



„Az élet csak úgy éri célját, ha tetteknek szenteltetik”

Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője ezen a napon, 1790. augusztus 8-án született.

A szülőház egykor: http://www.kolcsey.org/wp-content/uploads/2016/08/20160131_114206_001.jpg … és napjainkban: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7b/K%C3%B6lcsey_Ferenc_...

„A földbirtokos családból származó Kölcsey már hatéves korában elvesztette édesapját, az özvegy anya, Bölöni Ágnes pedig még ebben az esztendőben a Debreceni Református Kollégiumba küldte fiát. Öt évvel később aztán az édesanya is elhunyt, ezért az árvaságra jutott költő taníttatásáról később – a törvény által mellé rendelt – Gulácsy Antal birtokos, valamint a kollégium főgondnoka, Péchy Imre gondoskodott”. (http://www.rubicon.hu)



Janza Kata szülinapos

Dalcsokorral köszöntöm e jeles nap alkalmából.

Janza Kata & Dolhai Attila - Szívből szeretni: https://www.youtube.com/watch?v=Tkf-YaXnCyo
Mégis él tovább: https://www.youtube.com/watch?v=lhuEYhc4Rhw
Az már nem én lennék: https://www.youtube.com/watch?v=dXrvAqlLuW8



„Visszanézek életemre”

Gaál Gabriella nótaénekesnő éppen 7 esztendővel ezelőtt hunyt el.
https://www.youtube.com/watch?v=PDM7Xm05BI0

„Tavasz legyen, ha meghalok” énekelte egykor, de nem tavasszal, hanem 2010. augusztusában csukta le örökre a szemét.
https://www.youtube.com/watch?v=Jzp8LaL4xjE&spfreload=10



"... a halál is csak változás"

"Lehetetlen, hogy a világmindenség ura csak azért adott volna életet, hogy megint megsemmisítse. Minden, ami van, van valamiért. Hogy a formák változnak folytonosan, azt is látjuk. Tehát mink is valamiért vagyunk a világon, s változton változunk. Miért ne lehetne a halál is csak változás, utolsó e földön, de nem utolsó a nagy mindenségben?" (Gárdonyi Géza)

Ó, Gárdonyi is a mi emberünk, ezért tiszteletbeli secretessé nevezem ki!