Születés és halál

Bár hasonlóan vélekedem, mint Eckhart Tolle, aki a következő gondolatokat vetette papírra: „A halál nem az élet ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet örök”, mégis fontosnak vélem, hogy ráirányítsam a figyelmet a jelenlegi életünk törékenységére, hiszen csakis egyetlenegy dolog biztos: valamikor meghalunk!

Lehet, hogy egy új testben, valamikor új lehetőséget kapunk, de a születés és halál két végpontja, dátuma között mindenképpen érdemes arra törekednünk, hogy az utolsó pillanatokban lepergő „életfilmünknek” legyenek olyan szép, emlékezetes filmkockái is, amiket látva, az utolsó lélegzetvétellel egy időben, arra gondolhatunk: mégiscsak érdemes volt megszületni, élni.

Néhány híres magyar ember első és utolsó napjairól szól ez a bejegyzésem. Persze a történetekkel nem a halál elkerülhetetlenségét óhajtom bizonyítani, hiszen az tök felesleges volna, hanem azt, hogy a két végpont (a születés és a halál dátuma) közötti időszak életregényeinek tartalmi minőségéért mindig a „szerzők, az „írók” felelősek.

A híres emberek bizonyos értelemben halhatatlanok, de némelyikre – 30 vagy 40 év után- már a kutya sem emlékezne, ha nem tettek volna le az „asztalra” valami olyasmit, amire egyszerű halandóként mi képtelenek vagyunk. Ki emlegetné például a gyermektelen, utódok nélkül meghalt Adyt, ha nem lett volna híres költő? Valószínűleg senki…

Viszont azokat, akik egy szeretetteljes emberi közegben, családban élnek, jó emberként, a családi krónikák, illetve azon települések emlékezete, ahol valami értékeset tesznek a közért, akár 100 év múltán is emlegetik.

Először egy rövid személyes történetet adok közre.

Nagymamám egyedüli gyermeke volt a szüleinek. A dédim rendkívül nehezen esett teherbe, pedig még a csodatévő gyógyvizes kúrákat is becsülettel végigcsinálta, de méhében csupáncsak egyetlenegyszer fogant élet.

Amikor nagymamámat a „tepsin” betolták a halottas kocsiba, a fehér lepedő alól kilátszottak a csupasz lábfejei, talpai… és én akkor arra gondoltam, hogy 88 esztendővel korábban azok a picike, rugdalózó talpacskák bizonyára hatalmas örömet okoztak egy félig „meddő” asszonynak, aki akkor még véletlenül sem sejthette, hogy sok-sok évvel később az egyik ismeretlen dédunokája – vagyis én- fogom azokat utoljára látni.

Teljesen véletlen, hogy létezem, hiszen ha a dédim meddősége végérvényes marad, akkor én sem születek meg soha. A nagymamám egyszerű, mégis rendkívüli asszony volt, akinek neve mindaddig, amíg én élek, soha nem fog elhalványulni, hiszen rengeteg mindent köszönhetek neki.

Most pedig következzenek azok a hírességek, akik bár meghaltak, mégis halhatatlanok!

BABITS MIHÁLY ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A költő életrajzából idézek:
„Anyám aznap, amelynek estéjén megszülettem, mustostököt evett, ezt nagyon megkívánta, s utána hosszú levelet írt egy barátnőjének. A levél olyan gyönyörű lett, hogy anyám azonnal föl is olvasta apámnak, s később szentül meg volt győződve, hogy költői pályámat ennek a levélnek kell tulajdonítani, hiszen akinek a születése előtt pár órával az édesanyja ilyen levelet fogalmaz, abból nyilván csak költő lehet. Mikor születtem, már késő november volt. A szüret már régen lezajlott, a pincékben csípős, szappanos mellékízű újbor forrt, mely karcolta és égette a torkot s már alig tűrte a «must» nevet”.

Babits saját halálát sorokba már nem szedhette, de talán jobb is, hiszen rendkívül megszenvedett érte. Az utolsó ismert fényképéről, melyet egy esztergomi fotóművész készített - halála előtt pár nappal - már „csak a csont és bőr és fájdalom” poétája néz vissza ránk. http://m.cdn.blog.hu/ko/konyves/image/1011/babits.jpg

Az esztergomi „zárófejezet” fájdalmas részleteiből csupáncsak néhány képet villantok fel.
A költőnek nem a nyelési, hanem a vizelési problémák okozták a legfőbb gondot, ugyanis a morfium és egyéb alkaloidák beadását követően hólyagürítési és székelési nehézségek léptek fel nála. Beszélni akkor már a gégeműtétei miatt nem tudott, ezért a „beszélő” füzetei segítségével, írásban kommunikált a külvilággal. A nővérkék abból a füzetből olvasták fel a telefonüzeneteit is, amik egyikéből most idézek: ” Kedves Főorvos úr, nagyon rosszul vagyok. Tegnap előtt este óta nem volt vizeletem, irtózatosan feszít, mit lehetne csinálni, hogy megkönnyebbüljek? A katéter, attól félek, megint nem sikerülne, mint ahogy a kórházban sem sikerült. Nagyon szomjas vagyok, ihatom? Attól is féllek, hogy a tegnap a vesekő elzárta a kivezető utat, lehet ezen segíteni?”

Babits nemcsak testileg, de pszichésen is sokat szenvedett. A gyakori gégekanül-cserék és egyéb beavatkozások felőrölték erőtartalékait, ezért orvosai, ápolói minden erőfeszítése ellenére is rohamosan romlott az állapota. Hozzátartozói és a körülötte lévők kimerültek, ezért szorgalmazták a fővárosba való visszaszállítását. Babits azonban tiltakozott: „Én szívesebben maradnék itt, Esztergomban” – írta, de augusztus 3-án, amikorra már teljesen magatehetetlenné vált, mentővel átszállították a budai Siesta Szanatóriumba, ahol másnap befejezte földi pályafutását. Utolsó útjára sokan elkísérték és övé maradt a költői halhatatlanság.
Babis temetése: http://jozsefvarosanno.ucoz.com/kerepesi/babits_tem.jpg

II. RÁKÓCZI FERENC ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született, a borsi kastélyban, két nevezetes család, a Rákócziak és a Zrínyiek sarjaként. Borsiból Munkácsra vitték, és ott belefektethették abba a szép, vörösrézből kivert, monogramokkal és képekkel díszített, selyemmel és strucctollakkal ékesített függő bölcsőbe, amely az Erdélyi Múzeum raktárában még ma is megvan. A bölcső eredetileg nem Ferencnek, hanem az elsőszülött Rákóczi Györgynek készült, akit elveszítettek a szülei. Az újszülöttet fejedelmi udvartartás, különleges gondoskodás és szeretet vette körül.

Visszaemlékezéseiben erről Rákóczi így vall:
„Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül.”

A fejedelmet március 25-én hideglelés kínozta, ami napokig nem csillapult. A szegény bujdosók nagy remegéssel gyűltek a betegágya köré, de a közeledő katasztrófát nem tudták feltartóztatni. 1735. április 8-án – II. Rákóczi fejedelem- éppen úgy befejezte a földi pályafutását, mint más halandók.

Mikes Kelemen leveléből ismeretesek halálának részletei: „Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivéve közülünk a mi édes urunkat és atyánkat, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyánkat” siratjuk.

Rákóczi holttestét mindjárt a halála után felboncolták és aprólékjait egy ládába tették, majd a rodostói görög templomba eltemették. Szívét, ahogyan kérte, Franciaországba küldték. Végül a bebalzsamozott testét Konstantinápolyba helyezték örök nyugalomra, amit később mégiscsak megháborgattak, de ez már egy másik történet.

Cifra bölcsőben kezdte … és szétszabdalva végezte, de nevét a magyar történelem örökre jegyzi. Úgy gondolom, hogy emléke előtt illik minden magyarnak fejet hajtani!

MÓRICZ ZSIGMOND ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A szabolcsi író életrajzából származnak a következő sorok.

„Vasárnap reggel volt. Éppen egy héttel Péter-Pál után. A magyar aratási ünnep. Akkor születtem ugyanis; s rá egy héttel meg lehetett tartani a keresztelőt.

Még alig pitymallott, édesapám leugrott az ágyról. Én felsírtam a bölcsőben, s édesanyám magához vett...
Péter-Pál a reformátusoknál nem ünnep - a szenteket "bálványoknak" mondta édesanyám -, kivételt tett azonban Péter-Pál napjával, amely engem adott neki. Ennek az egy napnak megbocsátott, s hogy igazolja magát, egész pogány hitet alkotott, hogy Péter és Pál nem is voltak zsidók, ezek a mesékben a Jézus magyar kísérői voltak. Roppant büszke volt azért édesanyám, hogy a fia éppen egy ilyen neves napon lett a világra. Pláne, hogy ebben az évben Péter-Pál még vasárnapra is esett. Dupla ünnep s hozzá: délben tizenkét órakor lett meg a gyerek. Édesanyám mindenben szimbólumot látott, s el volt telve büszkeséggel, csak éppen azon sírt, versenyt a mindig síró kicsivel, hogy a fiát mindenki Péternek vagy Pálnak akarta keresztelni... Neki nem kell se Peti, se Palkó. S ebben benne volt az irtózás annak a világképnek legkisebb jelétől is, amit a férje hozott az életébe. Hiába szépítjük, hogy "finomult ízlése volt", ez a finomultság a paraszt ízléstől való távolságot jelentette.Micsoda szívós és lankadatlan harcot intonált ez az ő hajnali sírása, hogy neki nem kell se Peti, se Palkó. Abban az időben ez a két név túlkoptatott volt a falun. Anyám sírása azt jelentette, hogy neki nem kell se ásó, se kapa. Neki nem kell se kondás, se bíró. Neki nem kell se bocskor, se gatya. Se árvalányhaj, se falusi romantika.

- Mi lesz az újszülött neve? – kérdezték a keresztelőn.
Akkor megszólalt édesapám valahonnan hátulról, s mondta nagy hetykén:
- Zsig-mond!
Zsigmond?!... Soha ezt a nevet nem hallották... Az egész rokonságban, de az egész faluban sem volt egyetlenegy Zsigmond sem. Senki se tudta, hogy apám honnan vette ezt a nevet, de édesanyám oly rendkívüli módon megörült neki, hogy nem leszek hát se Peti, se Palkó, hogy hangosan felzokogott örömében. Csaknem megállott a keresztelésem szertartása, hogy mi történt vele?...De én túlsivítottam, azt mondják, mikor a hideg vizet a fejemre öntötték”

Móricz Zsigmond halálát állítólag egy örömhír okozta. 1942. augusztus 29-én arról értesítették telefonon, hogy egyik leánya, Gyöngyi gyermeket szült. Az író annyira elérzékenyült, hogy stroke-ot kapott és elesett. Egy héttel később, szeptember 5-én hajnali két órakor elhunyt agyvérzésben, a budapesti Korányi klinikán.

KOSSUTH LAJOS ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

A Kossuth-házaspár első szülött csecsemője meghalt, ezért Lajos, a második gyermek, aki 1802. szeptember 19-én látta meg a napvilágot bizonyára bearanyozta életüket. A keresztelőt az evangélikus anyaegyház templomában, Tállyán tartották az egyik szeptember végi napon. Mivel a tállyai egyházi anyakönyv egy tűzvészkor megsemmisült, Kossuth születésének pontos dátuma megkérdőjelezhető. Egy helyi legenda szerint: egy nagyon öreg Mihály bácsi kint ült a ház előtt, amikor a kis pólyás Kossuth Lajost levegőzni kihozta a dajkája. Mikor meglátta a csecsemőt, felállt a lócáról. Öregesen közelebb lépett, felhajtotta a baba terítőjét, és így szólt: „Ebből a gyermekből Magyarország vezérlő csillaga lesz.”

Élete, érdemei közismertek, de halának részletes körülményeiről már kevesebben tudnak. 1894. március 20-án halt meg Torinóban, 92 éves korában, természetes halállal. 1894 februárjában gyakran volt lázas. Március első napjaiban súlyos tüdőgyulladást kapott, melyhez csakhamar veseelégtelenség is járult. Fiait, Ferencet és Lajos Tódort sietve hívatták haza. Amikor Lajos Tódor, a kiváló vasútépítő-mérnök megérkezett, Kossuth már csak annyit tudott mondani: „Fiam, rosszul vagyok!” Parányi, öreg teste szívósan küzdött az elmúlás ellen, de 1894. március 20-án , este 10 óra 55 perckor mégiscsak lekaszálta a halál. A szenvedéstől eltorzult arcvonásai kisimultak és az orvos lezárta a fennakadt pilláit.

Látjátok, Őt sem a haza (nem Magyarország) sorsa érdekelte az utolsó óráiban, hanem a fiai.

ADY ENDRE ELSŐ ÉS UTOLSÓ NAPJAI

„Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22. napján Szilágy megye Érmindszent községében, a régi Közép-Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis falujában”. - írta kurtán az életrajzában.

Állítólag egyik kezén hat ujjal látta meg a napvilágot, mint a táltosok, de erre bizonyítékot nem találtam. Ady életrajzaiból, prózai és verses írásaiból kétségtelenül kiderül, hogy anyja, a „szent asszony” valóban szent volt előtte. A költő és anyja, egymással szemben tökéletesen be tudták tartani a szeretet törvényét. Egymáshoz való állandó figyelmességük, gyöngédségük örök-szép dokumentuma lesz mindig az emberi léleknek. Ady egyik írásában a következőket írja édesanyjáról: „Érmindszent nekem leges-legelőször is az édesanyámat jelenti, aki sóhajtani se mer, ha én netán alszom és álmodom”. De ugyanez az áhítatos szeretet nyilatkozott meg mindig az Édes (Pásztor Mária) szavaiból is, amikor „lelke Bandikájáról” beszélt.

Ady Lőrincnének, Pásztor Máriának három terhessége ismeretes. Az elsőből született egy leány, Ilona, aki korán meghalt. A második volt a sorban Endre, aki keresztlevele tanúsága alapján András.
Végül Lajos zárta a sort. Az Ady- család alacsony gyermekszáma hátterében valószínűleg Ady Lőrinc gyakori házon kívüli „nőügyei” álltak, de ez nem oszt, nem szoroz.

Sokszor bizonyítgatott közhely, hogy a költők anyjuktól öröklik költői képességüket és lelkületüket. Csokonairól, Petőfiről, Goethéről, Byronról, Heinéről és sok más nagy lírikusról egy csomó életrajzíró és esztétikus állapította meg újra és újra, mennyire anyjuk mivolta határozta meg az ő költői egyéniségüket. Ady és édesanyja temperamentuma, egész lelkisége szinte megdöbbentően emlékeztettek egymásra.

A beteg Adyt, a Veress Pálné utcai lakásukban felesége, Boncza Berta ápolja éjt nappallá téve. Ady 1919 januárjában többnyire már csak ágyban feküdt. Bár néha felkelt, de nem sokáig bírt talpon maradni, hiszen októbertől a végzetes januárig ötször esett át tüdőgyulladáson. Bertuka végül úgy döntött, hogy beutaltatja férjét a szanatóriumba.

„Csinszka, már Te sem tudod megfordítani a dolgokat” – mondta a költő és ez valóban így is lett.

Az agónia január 27-én hajnalában kezdődött el. Ady ágyánál ekkor csak egyetlen ápolónő, Papp Mariska tartózkodott. A költő halálának másnapján elmesélte, hogyan teltek a költő utolsó órái, percei. Elmondása szerint este Ady megvacsorázott, aztán elszenderedett. Az egész napos magas láz ekkorra alábbhagyott. Éjféltájt köhögni kezdett, de azután újra visszaaludt. Reggel nyolc körül nehezen lélegzett. Gyorsan kámforinjekciót kapott, de már nem segített rajta semmit. Reggel negyed kilenckor beállt nála a halál.

Teste több mint tizenkét órán át feküdt a halotti ágyon a Liget Szanatórium II. emeletének 30-as számú szobájában. A megboldogultnak azonban nem volt nyugta, mert hatalmas tolongás támadt körötte. Százak kerekedtek föl, hogy legalább egy pillantást vethessenek rá.

Ady a halottas ágyán: http://nyugat.oszk.hu/html/galeriak/fotok_album/pages/images2/021hub1_ar...

Az első, aki az ágynál megjelent, Móricz Zsigmond volt. Ő munkához is látott azonnal. A lebírhatatlan erejű barát mindig dolgozott ugyanis. Akkor is, ha temetett. Most is: jegyzettömböt vett elő, ceruzát, és a még ki sem hűlt, felkötött állú holttest felett nekilátott a riportnak, amely Ady Endre a halottas ágyon címmel jelenik meg majd a Nyugat Ady-emlékszámában. Kora délután Móricz elment, hogy intézze a temetést.

A rajzolók továbbra is ott tolonganak az ágya körül. ,,Nehéz fej - súgja az egyik - nehéz, de szép." Mire a másik: ,,Háromnegyedből a legjobb lerajzolni." ,,Háromnegyed nekem rossz - szól egy harmadik, aki fotósként felülnézetből próbálkozott megörökíteni a halott arcvonásait.

Ó, Istenem, mint a dögkeselyűk egy dög fölött, úgy keringtek az ágya körül! Később, a költő sötétszürke ruhájával karján visszatért Móricz, és kizavart mindenkit, majd az ápolónő segítségével felöltöztette a holtat.

Pásztor Máriának, a nagyobbik fia halála után gyakran az ajkára buggyant a „lelkem Bandikája” siránkozás. Halottak napján, a születési vagy halálozási évfordulón mindig meglátogatta fiát a kerepesi temetőben, 18 esztendőn keresztül. Legutoljára november 22-én, Ady hatvanadik születése napján. Ady Lőrincné, Pásztor Mária tizennyolc évvel élte túl költőt. Nagy ajándéka volt a Sorsnak ez a tizennyolc esztendő, ugyanis megérte sokat üldözött és sokszor megcsúfolt gyermeke lángelméjének, kivételes költői nagyságának teljes elismerését és világhírét.

**
Kedves olvasóim, mi még itt vagyunk … és sokunknak sem a történelem, sem az irodalom nem fogja jegyezni a nevét, amikor elmegyünk. Csakis családtagjainkra és azokra a tartalmas emberi kapcsolatainkra számíthatunk emlékőrzőként, akik jelenleg is körülöttünk vannak. Próbáljunk hát minél több jót cselekedni, a szűkebb és tágabb környezetünk örömére és megelégedésére, hogy amikor eljön az idő, ne üres „tarisznyával” induljunk útnak.

Abba a „tarisznyába” csakis mások tudnak „tenni” tiszteletet, megbecsülést és szeretetet, de csakis akkor, ha előbb mi adunk.

Egy olyan idézetcsokorral zárom a bejegyzésem, ami segíthet megtanulni nekünk ezt a „leckét”!

„Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni”. (Popper Péter)

„Tégy jót, és mindig gondolj arra, hogy lehet, hogy az utolsó órádat éled”! (Talmud)

"Sírva jöttél világra, s körülötted mindenki mosolygott, Úgy menj el, hogy mosolyogj, és körülötted mindenki sírjon." (régi indián mondás)

Zen koan mondta: "Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. A halál pillanata nem biztos. Hogyan éljek?" Ha minden pillanatban meghalhatok, és ha minden pillanatban mindenki, akit szeretek, meghalhat, akkor szerintem csak úgy érdemes élni, hogy részt vegyek, ott legyek minden élő pillanatban, hogy ne hagyjak semmit se holnapra, hogy élvezzem az együttlétünk minden édes cseppjét a legeslegutolsóbbig” (Feldmár András)

„Minden órának szakítsd le a virágát, találd meg minden percben a szépet, a kellemest, az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni, vesd ki az agyadból a gondot, élvezd a percet, amíg élvezheted, hiszen ki tudja, mi vár rád holnap, s egyáltalán, megéred-e a holnaputánt?” (Szilvási Lajos)

„Élvezned kell az életet, mert két másodpercen belül véget érhet” (Kimi Raikkönen)

„Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van” (Wass Albert)

„Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.” (Marcus Aurelius)

„Sírni fogsz, amiért az idő túl gyorsan múlik, és amiért végül elveszítesz valakit, akit szeretsz. Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egypercnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza”! (Andy Biersack)

„Nem választhatjuk meg a halálunk módját. Az időpontját sem. Csak arról dönthetünk, hogyan élünk. Most.” (Joan Baez)

„A halál elkerülhetetlen, élj meg minden napot úgy, mintha az utolsó lenne”. (Justina Chen Headley)

„Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná:
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért” (Gárdonyi Géza)

„Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: "Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?" És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem" egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell... majdnem mindenen - a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a félelmeimen a szorult helyzetektől vagy a kudarctól - mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges. Nem ismerek jobb módszert azon gondolat csapdájának elkerülésére, hogy valami vesztenivalód van, mint emlékeztetni magad arra, hogy meg fogsz halni” (Steve Jobs)

„Most mondd meg, ha belenézhetnél egy kristálygömbbe, látnád a halálod, és tudnád, hogy holnap, vagy a jövő héten történik, mit tehetnél? Leülnél rágni a körmödet, átkoznád a világot és gyűlölnéd az életet? Vagy úgy élnéd le utolsó néhány órádat, mintha a halál nem számítana? Úgy értem, jobb életet élnél addig? Vagy inkább sajnálnád magad, el lennél keseredve és megátkoznád a napot, mikor világra jöttél?
Nyilvánvaló, hogy senki sem tudja, mikor fog meghalni. Nem is tudhatja. Nem is akarná tudni. Egyetlen dolga marad: bátor, teljes életet élni, minden egyes nap”. (Dan Schmidt)

„A SZÜLETÉS PILLANATÁBAN MINDEN JÖVŐ. A HALÁL PILLANATÁBAN MINDEN MÚLT. DE KÖZBEN? MI VAN KÖZBEN?”

No, éppen ez az, ami csakis rajtunk múlik, mert valamennyien „írók” vagyunk. életünk regényének írói!

-----------------

források: http://www.ekor-lap.hu/babits_utolso_hetei_esztergomban
Babits: CURRICULUM VITAE
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00623/19901.htm
http://home.hu.inter.net/kortars/0007/czeize.htm
http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00553/17282.htm
Veresegyháziné Kovács Jolán: Híres magyarok utolsó napjai

Hozzászólások



Az X-akták sztárja, Gillian Anderson szülinapos!

Scully ügynök 1968. augusztus 9-én született. Történtek-e rejtélyes dolgok aznap? Hm, azt nem tudom, mert erről nem találtam információkat a világhálón.

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/2d/6e/38/2d6e38b8763698b6...
http://m.cdn.blog.hu/co/comment/image/x-files.jpg



„Tudom, hogy áldozat nélkül sosincs siker”

„Tudom, hogy áldozat nélkül sosincs siker, és lassan kezdek hálás lenni a sorsnak a mélységekért, mert ha nem élek át annyi mindent - ma nem az lennék, aki vagyok.”

Ezt a bölcsességet Keresztes Ildikó fogalmazta meg, aki szintén ezen a napon ünnepeli a szülinapját.

Egy kis vidámság!
Ildikó Rómeóról énekel: https://www.youtube.com/watch?v=4vwhRdg-O-k



Mindenkinek van egy álma

Harangozó Terinek, aki ezen a napon született sok- sok álma teljesült, hiszen táncdal-énekesként siker és csillogás vette körül.

Mindenkinek van egy álma: https://www.youtube.com/watch?v=u4NQPeSfEoI
Ő már egy másik világban álmodik, de dalai örökzöldek.



A fejedelem íródeákja ezen a napon született

Mikes Kelemen, II. Rákóczi Ferenc egyik leghűségesebb embere, aki mellesleg memoáríró, műfordító és a XVIII. századi magyar prózairodalom egyik legnagyobb alakja volt: 1690. augusztus 8-án látta meg a napvilágot.

„Életének, egész sorsának meghatározó napjára 1707. április 26-án került sor. II. Rákóczi Ferenc ugyanis ezen a napon fogadta őt maga mellé belső inasként, a már említett Mikes Mihály ajánlására, bár édesanyja ellenezte, hogy Mikes a fejedelem udvarába kerüljön. Rákóczi szolgálatában több jelentős esemény szemtanúja is volt, mint pl. az ónodi és sárospataki országos gyűlések, vagy akár a trencséni csata. Egyes, korábbi feltételezések szerint Mikes tagja volt a Rákóczi által létrehozott Nemes Ifjak Társaságának, ezt azonban kizárhatjuk, egyrészt mert ismerjük a társaság tagnévsorát, másrészt pedig Rákóczi a jövő magyar hadseregének tisztikarát kívánta ebből a csoportból kinevelni, Mikes viszont nem volt katona. Ennek ellenére Mikes apródként és íródeákként is hűségesen szolgálta a fejedelmet, melynek eredményeképpen „előléptették” udvari bejáróvá.

A fiatal Mikes annyira megszerette Rákóczit, hogy a szabadságharc bukása után az emigrációban is kitartott mellette”. (http://ujkor.hu)



„Az élet csak úgy éri célját, ha tetteknek szenteltetik”

Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője ezen a napon, 1790. augusztus 8-án született.

A szülőház egykor: http://www.kolcsey.org/wp-content/uploads/2016/08/20160131_114206_001.jpg … és napjainkban: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7b/K%C3%B6lcsey_Ferenc_...

„A földbirtokos családból származó Kölcsey már hatéves korában elvesztette édesapját, az özvegy anya, Bölöni Ágnes pedig még ebben az esztendőben a Debreceni Református Kollégiumba küldte fiát. Öt évvel később aztán az édesanya is elhunyt, ezért az árvaságra jutott költő taníttatásáról később – a törvény által mellé rendelt – Gulácsy Antal birtokos, valamint a kollégium főgondnoka, Péchy Imre gondoskodott”. (http://www.rubicon.hu)



Janza Kata szülinapos

Dalcsokorral köszöntöm e jeles nap alkalmából.

Janza Kata & Dolhai Attila - Szívből szeretni: https://www.youtube.com/watch?v=Tkf-YaXnCyo
Mégis él tovább: https://www.youtube.com/watch?v=lhuEYhc4Rhw
Az már nem én lennék: https://www.youtube.com/watch?v=dXrvAqlLuW8



„Visszanézek életemre”

Gaál Gabriella nótaénekesnő éppen 7 esztendővel ezelőtt hunyt el.
https://www.youtube.com/watch?v=PDM7Xm05BI0

„Tavasz legyen, ha meghalok” énekelte egykor, de nem tavasszal, hanem 2010. augusztusában csukta le örökre a szemét.
https://www.youtube.com/watch?v=Jzp8LaL4xjE&spfreload=10



"... a halál is csak változás"

"Lehetetlen, hogy a világmindenség ura csak azért adott volna életet, hogy megint megsemmisítse. Minden, ami van, van valamiért. Hogy a formák változnak folytonosan, azt is látjuk. Tehát mink is valamiért vagyunk a világon, s változton változunk. Miért ne lehetne a halál is csak változás, utolsó e földön, de nem utolsó a nagy mindenségben?" (Gárdonyi Géza)

Ó, Gárdonyi is a mi emberünk, ezért tiszteletbeli secretessé nevezem ki!



Gárdonyi Géza a sok-sok szekunda után…

jelesre „vizsgázott” magyar irodalomból.

„Ziegler Géza (a későbbi Gárdonyi Géza) született 1863-ban, római katolikus vallású, atyja Sándor, gépész, lakik Jajhalmán, Zemplén megyében.
Félévi végosztályzata: gyenge közepes.” Vallástanból az osztályzat: „nincs”, de pótlására a Jegyzet rovatban szinte megrökönyödve dőlnek hátra a betűk: „utóvizsgára utasíttatik”. Szépírás: „írása olvashatatlan”.

Gárdonyi Géza huszonöt évvel később (1898. február 17-én) Radácsi Györgyhöz, a főiskola akkori közigazgatójához írt levelében az eredményt egyszerűbben foglalja össze: „…februárban kimaradtam az iskolából, mert mindenből szekundám volt.”

Ennek lehetséges okai itt olvashatók:
http://www.gardonyigeza.hu/lakhelyei/sarospatak/

Vizsgái eredményeinek már nincs jelentősége, hiszen a 1863. augusztus 3-án született Gárdonyi Géza – a fentiek ellenére is- a magyar irodalom egyik csillaga lett!



Hipnózis (Antal Imre humora)



Imádott édesanyjával egy sírban alussza örök álmát…

Ezen a napon, 1935. július 31-én, Hódmezővásárhelyen született Antal Imre, Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, újságíró, műsorvezető és humorista.

Pályáját zongoraművészként kezdte, de az ígéretes karrierjét egy ízületi gyulladás ketté törte.

„És következett a hatalmas váltás. Antal Imre televíziós műsorvezető lett. A szilveszteri műsorokat, a Szeszélyes Évszakokat, a Bongó műsorát csakis Antal Imrével tudtuk elképzelni. Kevesen tudják róla, hogy 28 filmben játszott. A Bors sorozat egyik kulcsfiguráját Dániel Edét alakíthatta. 2006 őszén vonul vissza a műsorvezetéstől betegségeire hivatkozva..2008 április 15-én, 72 évesen hal meg. Utolsó kívánsága volt, hogy édesanyja hamvait is temessék mellé”.

Forrás + fotók a művész sírjáról:
http://blikkruzs.blikk.hu/sztarok/magyar-sztarok/igy-nez-ki-most-antal-i...

 

Klasszika-filológus volt…

Ó, nagyon tetszik nekem a különleges hangzású klasszika-filológus titulus, ezért adtam címnek!

„Aligha lehetett szebb, daliásabb férfit elképzelni, mint a harmincöt-harminchat éves Devecseri Gábort alezredesi egyenruhában, ahogy ott áll akár a katonai főiskola katedráján, akár az Írószövetség elnöki asztalánál, homlokába hulló fekete hajfürtjét hátrasimítva tanít vagy magyaráz vagy cseveg…” Ezt https://www.irodalmijelen.hu portálon írták a költőről, aki 46 esztendővel ezelőtt, 1971. júliusának utolsó napján hunyt el.

Életének utolsó időszakáról:

Valóságos búcsújáró hellyé vált betegágya a kórházban, de ő nem akarta tudomásul venni a halál közelségét, elképesztő vitalitása jó ideig nem hagyta cserben. A virág lánnyá változik című versében gyönyörű emléket állított ápolónőjének, utolsó szerelmének.

A virág lánnyá változik

A virág lánnyá változik,
virágként melléd lép a lány.
Vár vagy, hegyen álló erőd.
Omolj elé kőszikla-hódolattal;
a boldogságot elviselni
legyen erőd.

Több, mint egy évet töltött kórházban, még barátait is meglepte, hogy súlyosbodó betegsége ellenére, határidőre is tudott munkát teljesíteni.

A legutolsó pillanatban eljött érte „Frici bácsi”, Karinthy Frigyes, akit példaképei közül a legjobban szeretett. Mosolyogva, elhaló hangon mormolta, hogy „Frici bácsi!”. Ezek voltak utolsó szavai. 1971. július 3-én hunyt el, azok közé a kivételesek közé tartozott, akik boldogan halhattak meg, hiszen halálos ágyán azt látta, hogy amiért élt, annak értelme volt, az helyes volt. (forrás: http://lib.ke.hu/index.php/hu/component/content/article/865-100-eve-szue...)



Öngyilkosság? Vagy baleset?

Vincent van Gogh (holland poszt-impresszionista festő) ezen a napon, 1890. július 29-én hunyt el.

1. Egyesek szerint: önmagán okozott lőtt seb okozta a halálát.
2. Mások szerint viszont baleset történt.

A festő a falubeli Ravoux fogadóban lakott, onnan tett kirándulásokat a környező búzamezőkre, hogy megörökítse a látványt. Az általánosan elfogadott feltevés szerint egy búzatáblán történt a baleset, majd valahogy hazavánszorgott a fogadóba, ahol két nappal később belehalt sebébe. Vincent Van Gogh nem akart öngyilkos lenni.

Azt is kiderítették, hogy azok körében, akik ismerték a festőt, egy másik változat keringett: eszerint a művészt véletlenül találta el egy lövés, amely a közelében fegyverrel játszadozó két tizenéves egyikétől eredt. Van Gogh ismerte őket és azért vállalta magára, hogy ő lőtt, mert oltalmazni akarta két ifjú társát.

Azóta pedig újabb részletek váltak ismertté, amelyek alátámaszthatják ezt a változatot. Így például korabeli feljegyzések szerint a Van Goghot eltaláló golyó görbült pályát járt be, viszont öngyilkosság esetén a töltény pályája egyenes lett volna. (forrás: http://rtl.hu/rtlklub/)



„Amíg nem én halok meg, addig nem érdekes és nem fontos a halál”

A fenti idézet Nyírő József (erdélyi magyar író) tollából származik, aki 128 évvel ezelőtt, éppen ezen a napon született. (1889. július 28-án).

Erdély krónikása, apostola volt: https://www.youtube.com/watch?v=RIwDYPfUYg8



1750. július 28-án halt meg Johann Sebastian Bach…

a barokk zene nagymestere.

Ez nagy kedvencem tőle: https://www.youtube.com/watch?v=mu_C_g8VoPE
(Johann Sebastian Bach - Toccata et fugue)



Amikor a „Négy évszakot” komponálta…

még bizonyára nem gondolta, hogy egy nyári napon fog öröklétre szenderülni.
Vivaldi (olasz barokk zeneszerző és hegedűvirtuóz) ezen a napon, 1741. július 28-án hunyt el.

VIVALDI - NÉGY ÉVSZAK – NYÁR: https://www.youtube.com/watch?v=4C1Wu1Agaos
Fontos tudni, hogy pszichológiai vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy csecsemőkre Vivaldi zenéje megnyugtatóan hat.



Bálint gazda szülinapos!

Bálint György, az ország Bálint gazdája Gyöngyösön született Bálint György 1919. július 28-án, ezért nem tagadható, hogy bizony már 98 esztendős!

„Az unatkozás fogalmát nem ismerem” Ezt tavaly nyilatkozta.
https://www.youtube.com/watch?v=m-2H7lVaOQ0



„Aki kardot ragad, az kard által vész el”

S ki mint vet, úgy arat.

„Maximilien de Robespierre a francia történelem egyik legkegyetlenebb diktátoraként vonult be a köztudatba. A kezdetben felvilágosult eszméket valló jakobinus vezető eleinte csak ellenfeleit küldte guillotine alá, a diktatúra utolsó hónapjaiban azonban már gyakorlatilag mindenkit kivégeztetett, akitől akár egy kicsit is tartott.
Végül ugyanott teljesedett be a sorsa, ahol az általa elítélt több tízezer áldozaté: a párizsi nép néma csendben figyelte, ahogy egykori megváltóját, az alkotmányos köztársaság ígéretét zengő reménységet a Forradalom terén a guillotine alá hurcolják” (http://www.origo.hu)

Mindez 1794. július 28-án történt!



"Beléptem a lakásba, s őt az ágya mellett, a földön találtam”

A fenti mondatot Cserháti Zsuzsa fia nyilatkozta.
Rettenetes pillanatokat élhetett át, amikor édesanyját, Cserháti Zsuzsát, 2003. július 23-án halva találta.
Az énekesnő hiába volt rendkívül tehetséges, sok ideig mellőzték.

Erről szól ez a cikk: http://mindennapjaink.hu/ezert-halt-meg-olyan-koran-cserhati-zsuzsa-13393

Hallgassuk meg tőle most az „Édes kisfiam” című dalt, amely bizonyára sokat járt ma a művésznő fiának fejében is! https://www.youtube.com/watch?v=5yGcttGPMiI



Egy igazi szőke herceg volt…

Bonaparte Napóleon és Habsburg - Lotharingiai Mária Lujza főhercegnő egyetlen fia, bár nekem egyáltalán nem az esetem!

Íme, a portréja!
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/88/b0/32/88b03270f0df810a...
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7f/Nap-receis_50.jpg



A „Sasfiók” fiatalon „repült át” a túlvilágra

1832. július 22-én, 21 esztendős korában hunyt el a Sasfiók, azaz II. Napóleon, Bonaparte Napóleon francia császár (ur. 1804-1815) és Habsburg-Lotharingiai Mária Lujza főhercegnő egyetlen fia.

Napóleon fia a korabeli beszámolók szerint rokonszenves volt a Hofburg lakói számára, bár származása folytán valóban nem szerezhetett befolyásos pozíciót; a Mária Lujzának adományozott Pármai Hercegség öröklését például egyesült brit–orosz tiltakozás akadályozta meg.

A fiatal herceg végül a csehországi Reichstadt uradalmát kapta meg nagyapjától, birtokait azonban nem sokáig élvezhette, a felnőttkor elérése után ugyanis állandóan betegségektől szenvedett, és ideje nagy részét Bad Ischl gyógyfürdőjében töltötte. Később elterjedt az a szóbeszéd, miszerint Napóleon fia Károly Lajos főherceg ugyanott tartózkodó fiatal feleségének, Zsófia főhercegnének a szeretője volt, és így tőle származott volna a későbbi mexikói császár, Miksa főherceg, sőt, maga Ferenc József is. Ezek a pletykák éppen úgy nélkülöznek mindenféle bizonyítékot, ahogy a herceg halálával kapcsolatos rosszindulatú szóbeszédnek sincsen semmilyen valós alapja.

Mivel Napóleon Ferenc már 21 évesen elhunyt – vélhetően tuberkulózisban –, szárnyra kaptak különféle híresztelések, miszerint Metternich ügynökei megmérgezték őt; a legenda szerint arzént vagy ólmot csempésztek az ételébe, ám bizonyítékot erre soha nem szolgáltatott senki. (forrás: http://www.rubicon.hu)



Markos György (humorista) szülinapos…

hiszen 1946. július 22-én csalt először mosolyt néhány ember arcára… aztán pedig, mint befutott humorista, sokak arcára.

Hoztam 2 linket, amik alatt humoros percek találhatók!

Markos, Nádas – Dizsike: https://www.youtube.com/watch?v=K2SQBhlzn30
Markos György nótát énekel: https://www.youtube.com/watch?v=VTnpNHLU7mE

Isten éltesse sokáig!



„Burokban született”

„Burokban született, ezért visszapattant róla a puskagolyó”. (Ez a róla szóló legendák egyike)

Videó Rózsa Sándorról, a legendás betyárkirályról: https://www.youtube.com/watch?v=sNzmG2_yjes

*
Napjainkban Ő is a betyárkirály címre pályázik:
https://www.youtube.com/watch?v=TtpoPwBSuos
Valószínűsítem, hogy előző életemben ismertem Rózsa Sándort, :) mert mostanság is sokszor foglalkozom vele! :)



Kivégzése előtt végig kellett néznie, hogyan fejezik le társait

Martinovics Ignácnak kivégzése előtt végig kellett néznie, hogyan fejezik le társait.

Amikor 1755. július 20-án meglátta a napvilágot, senki se gondolta, gondolhatta, hogy a későbbi ferences rendi szerzetesnek, a magyar jakobinus mozgalom vezérének irtózatos lesz az utolsó órája.

A kivégzés részletei:
http://24.hu/tudomany/2016/05/20/igy-avattak-fel-verrel-a-budai-vermezot/



„Izzó vastrónon őt elégetétek”

Petőfi eme izzó verssorokat vetette papírra Dózsa Györgyről.

„Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!”

A parasztháború vezére ezen a napon - 1514. július 20-án – szenvedett kínhalált.

„Dózsa Györgyöt mezítelenre vetkőztették (mint minden középkori kivégzéskor, a főuraknak járó lefejezést kivéve, amikor az elítélt legszebb ruháját ölthette fel), majd egy trón formájú durván ácsolt fa karosszékbe ültették és odakötözték. Ezután a hóhér egy vas abroncsból sebtiben összekovácsolt, koronát formázó pántot izzásig tüzesített és azt Dózsa György fejébe nyomta.

Egyesek mindezt cáfolják!

Az izzó vastrón legendája tévedés; pirosra tüzesített vasszéket szinte még megközelíteni sem lehet, nemhogy valakit odavezetni és beleültetni. Egyetlen kortárs sem említi a tüzes vastrónust.

Ulászló király - bár ő nem volt jelen a kivégzésnél, de nyilván pontosan tájékoztatták - így írja le a kivégzést, kollégájához, Miksa német-római császárhoz intézett levelében 1514. július 24-én:
"Először is tüzes vassal koronázták meg, azután pedig a még élőnek meztelen testét lábainál fogva odakötözvén, saját katonái, akiket közönséges nyelven hajdúnak hívnak... fogaikkal széttéptékés felfalták, végre pedig holttestét négyfelé vágván, karóra függesztették fel." (forrás: http://www.nimrod-mohacs.hu/content/1514-d%C3%B3zsa-gy%C3%B6rgy-kiv%C3%A...)



„Lángoljatok, hisz lánggal égek én is”

Ezzel a sorral zárta Francesco Petrarca az örökzöldnek számító, sokat idézett szerelmi vallomását.
A költő éppen ezen a napon - 1304. július 20-án - látta meg a napvilágot.

A Daloskönyv 162. verse: Ti szerencsés füvek, boldog virágok...
https://www.youtube.com/watch?v=MPDKdtE0P74

„Ti szerencsés füvek, boldog virágok,
kiken tapos mélázgató madonnám,
part, mely édes szavát figyelve andán,
szép lábának nyomát magadba zárod,

sima fácskák, friss lombbal ékes ágok,
halovány, kedves ibolyák a lankán,
sötét erdők, melyek fürödve lomhán
a Nap tüzében, oly sudárra váltok,

ó, nyájas táj, ó, tiszta, friss erecske,
mely tükrözöd szép arcát s szép szemét is,
s élő fényétől gyúlsz tündökletesre,

irigylem tőletek tekintetét is!
Ne lássam itt ridegnek a követ se:
lángoljatok, hisz lánggal égek én is.”



Petri György: Mosoly című verse

Meg fogok halni. Nem is oly sokára.
S ez olyan könnyű szédülettel tölt el,
mint ifjúkoromban – kezdő dohányost –
az erkélyen reggelente leszívott
első néhány slukk. Ez azóta elmúlt,
persze, ahogyan elmúlt annyi minden.
Hovatovább csak egy maradt velem,
de az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
a nézés gyönyöre, hogy minden látvány
a maga más-más módján színöröm:
egyforma szép a szurok és a csurgatott méz,
és egy kazánház tekergő csövei
burkolva üveggyapottal és sztaniollal.
Vagy egy tengerszem türkizcsöndje kék fenyők közt
és a levegő üveghidege. Egy eldobott
üres cigarettásdoboz céltalan zörgő
összevissza szálldosása az út betonján
a változó szél szeszélye szerint. A mosoly
egy besüppedt ínyű fakó banyácska arcán,
a szemzugában sárga gyantacseppként megülő könny,
valamint a feszes húsú ifjú leány
csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,
miből, bár csak egy kissé, túl sokat mutat,
áni ez nem baj: a szépség
fűszere és forrása – a hiba.
De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,
és a piacon a halárusnő pontyvértől és harcsanyáktól
iszamos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze –
Mert az angyal a részletekben lakik.



„Oly mindegy, hogy mibe halok bele”

Oly mindegy,
hogy mibe halok bele: végességem,
mulandóságom tudata elég ahhoz,
hogy élvezzem az életet.

A fenti sorokat Petri György, Kossuth-díjas költő vetette papírra, aki pontosan ezen a napon - 2000. július 16-án – hunyt el Budapesten.

A költő fotója: http://m.cdn.blog.hu/ko/konyves/petri2.jpg



Pandúr szeretett volna lenni :)

Szegény Rózsa Sándor pandúr szeretett volna lenni, de az Univerzum ezt a kívánságát nem teljesítette!

Szabadulása után, immáron 55 évese, sokadszorra is megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Az elnyomó Államot csapolta meg: Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot. A vonaton utazó vadászkatonák hét társát lelőtték, Sándor térdét egy golyó roncsolta, így rövid időre megint elfogták, de képes volt megszökni.

A szabadkőműves nagymester, Ráday Gedeon pandúrfőnök végül csapdába csalta, azt ígérve Sándornak, hogy végre felhagyhat a bujkálással és jó oldalra állhat: pandúrvezető lesz Szegeden. :)

A betyárkirálynak mindig ez volt a vágya, ezért besétált az aljas kelepcébe. Amikor bezárult mögötte a szegedi vár kapuja, szuronyok meredtek rá. Az 1872-es per során életfogytig tartó rabságra ítélték. 1873-ban került a szamosújvári börtönbe, ahol vezérnek kijáró tisztelet övezte. Fogsága kezdetén szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, és a gümőkór mely megtámadta szervezetét végül 65 évesen elpusztította 1878 november 22 –én a legendásan erős és legyőzhetetlen betyárvezért. (forrás: http://tortenelemcikkek.hu/node/80)