Elme? Mi haszna? Mi a feladata? és engedjük el a fülünk mellett?!

Ma ismét tettem egy felismerést. Mi szükségünk az elménkre? Egy szükséges rossz lenne? Talán.
Ha nem lenne az elme, nem tanulnánk meg hogy a tűz éget, és ne nyúljunk bele a tűzbe.
Egyfajta test védőmező.
Az evulicó során az elmének köszönhetünk sok sok mindent.
De ahogy felcseperedünk, elkezdi átvenni a "hatalmat" a tudat felett.
Elfelejtünk élni, és macska egér játékba kapcsolunk.
Kerüljük azokat a dolgokat is amiket nem kellene.

Az elme feladata, hogy betartsuk a szabályokat. Megtervezzük a kirándulásunkat, befizessük a csekkeket stb.

Mindig vegyes érzelmekkel voltam azokkal az emberekkel, akik csinálják a dolgaikat, akik kimondják és megélik a tapasztalatokat. Ha egy kellemetlen emberrel találkoznak, és vállat rándítják, hogy nem kell azzal foglalkozni. Nem veszi fel a másik baromságát. "elengedik a fülük mellett".
Tiszteltem őket ezért, és irigykedtem, és nem tudtam, hogy ezt hogyan csinálják, én csak azt tudtam mondani: én nem hiszem, hogy téged nem zavar.
Most már értem, és tudom a titkot, hogy hogyan kell elengedni a fülünk mellett.
És ha mégis valami beletrafál? Szívedig hatol? Akkor az egy tükör. Akkor azt kell megélni, és elengedni. Megbocsátva, szeretettel magunknak és a másiknak is.

Hozzászólások



Egyszerre csak egy

Szóval ha ér egy kellemetlen hír, Es fel akarom dolgozni, akkor pl a hányinger az egy hasonlóan megélt emlék számomra, Es ezt hívom be? Hogy így tudom feldolgozni? De ez így nem teljesen igaz, mert akkor mar a jövőre is gondolok, Es a kettő együttes emléke idézi fel bennem ezt a reakciót? Akkor választhatok, hogyan éljen meg? Nyugodtan avagy duhongve? Es melyikkel állok ellent Es melyikkel nem? Na ez az élmem kérdése. De nem értem magamat!!!!!! Nem értem!!!!



Te szavaiddal élve, amit

Te szavaiddal élve, amit "rosszul" csinálsz, az az, hogy elhiszed, amit az elméd fecseg. Ő a korábbi emlékképeket hívja elő az adott helyzetre, ingerre. (látás hallás ízérzék, tapintás szagok) Minden ilyen reakcióhoz, ami természetesen gondolatokkal párosul, egy korábbi emlékkép csatlakozik. Egy vagy több. Ezeket korábban elhitted feltételek nélkül és most ha ugyan az, vagy hasonló külső inger ér, akkor azonnal társul az emlék.

De ezeket csak a tárolt adatokból meríti az elme. Mintha beprogramoztad volna magad. És valójában így is van. Programok, amiket előhívsz időnként, vagy sorozatosan.
Ezzel azonosutál és addíg, amíg kapaszkodsz beléjük, azaz hiszel nekik, addig újból és újbl ugyan azt fogja benned előidézni. De ezek csak ingerek és reakciók a testben. Semmi egyéb. Érzékelsz valamit és kész. De ez nem te vagy.

Szóval ha csak annyit megértesz ebből, hogy a gondolatok amik áthaladnak rajtad nem te hozod létre, hanem csak köztük élsz, akkor máris világossá válik, hogy ezek közül azt választasz ki magadnak, amit akarsz. Rajtad áll a vásár. :)
Ha csak azt megérted, hogy nem kell komolyan venni őket, máris szabadabban fogod érezni magad.
Próbáld ki egyszer. Lemérni is könnyű, mikor sikerül megcsinálni. Egyszerűen, ha nem veszed komolyan, akkor nem okoz kellemetlen érzést. Ha komolyan veszed, akkor odafigyeltél rá és hiszel benne így kellemetlen érzéseid keletkeznek, mert hívod elő az emlékeket, amikben szintén valaha elkezdtél hinni.

Sokan úgy gondolják, hogy vannak bizonyos dolgok, amik rajtuk kívülálló és nem lehet felettük hatalma.
Akár elhiszed, akár nem, nincs ilyen dolog. Az ilyen dolgok egy régen elnyomott és elfeledett dolgok, amiket fenntartasz, mint hitrendszer, vagy ahogy én hívom őket, eszmék. Elhitted, mert tapasztaltad. De a tapasztalat az általad lett teremtve.

Remélem érthető.



Köszi a magyarázatot

Amúgy most mar teljes káosz van a fejemben. Mi az, hogy megélni Es beengedni a kellemetlen érzéseket is. Ha engedem hogy megéljem a kellemetlen úgymond rossz érzéseket, olyan mintha meghalnek vagyis legalábbis ott bent nálam valami meghal. ( az mar más kérdés, hogy En szoktam azt mondani, hogy vannak napok amikor meghsl bennem valami, ezért tudok másnap ragyogni, vagy egy kis idő múlva.) de ez baromira nem hiányzik:-)
Aztán amikor meghal vmi előtte vagy utána feladom. Mindent. A megértést is. Minek? Úgysem vagyok olyan okos, meghat az élmem kisebb mint a tudatom, vagy sűrűbb mindegy.
Megaztan itt az a fránya hit kérdése is. Vagy bennem keveredik a remény Es a hit? Aztán tényleg rajovok, hogy nem hinni nehezebb, mint hinni, vagy remélni.
Meg hat itt van a teremtés is. Amit szeretnek amit akarok, amit szükségem lenne nem jön, aztán rajovok, hogy engedni is kellene, oké engedem, de valahogy a szükség meg az engedes kioltja egymást. Mert a szükség elott ott áll az a fránya mínusz jel. Tiszta egyenlet! Tiszta matrix!:-)
Szóval mi a szart nem csinálok En jol?
Köszi!



Az elme a fizikai tapasztalás

Az elme a fizikai tapasztalás értelmező egysége.
Egy sűrűbb energiahalmaz, a tiszta tudatnál. Aminek kisebb az áteresztőképessége.

Ezért érzünk dualitást.

Létrehoztuk, mert szükséges eszköz a tapasztalatszerzéshez és ahhoz, hogy felismerjük azt, hogy kik is vagyunk, hogy felismerjük, hogy ki tapasztal.