Elengedés - de hogyan?

Volt párommal lassan egy éve,hogy nem vagyunk együtt, de ebben az egy évben is szinte végig kerestük egymást. Egy hónapnál több még mindig nem telt el anélkül, hogy ne lett volna köztünk bármiféle kommunikáció.
Ő szakított velem, nagyon sokat veszekedtünk és elege lett, aztán azt mondta, azért hagy el, mert nem szerelmes már belém.

Aztán telt, múlt az idő, havonta egyszer minimum megkeresett. Mindig ő. Akkor hetekig találkoztunk, telefonáltunk, beszéltünk, folyamatosan. Olyan volt, mintha együtt lettünk volna. Minden megosztottunk egymással. Ha találkoztunk, megölelt, megpuszilt. Néhányszor több is volt köztünk. Aztán összevesztünk, mikor szóba jött (mindig részemről), hogy esetleg megpróbálhatnánk újra. Azt mondta, neki nem menne. Ezután jött egy-két hét mikor nem beszéltünk ... és aztán kezdődött minden elölről. Valamiért mindig újra és újra kapcsolatba kerültünk. Egyszer volt olyan, hogy egyetemi buliban odajött hozzám és szerelmet vallott. Azt mondta rajtam kívül senki sem érdekli, másnapra ez már semmit sem jelentett. Szilveszterkor éjfélkor felhívott, hogy boldog új évet kívánjon, egy órával később körülbelül újra hívott, hogy elmondja, jó az estéje, csak annyi a baj, hogy én nem vagyok ott. Számos ilyen dolog történt azóta is. Apró kis dolgok, amelyek rengeteget jelentettek nekem.

Egy egyetemre járunk. Kiköltözés előtt az egész napot együtt töltöttük és nagyon jó volt. Azt mondta, sosem fogom őt teljesen elveszíteni...soha, semmiért nem tudna rám haragudni. De úgy beszéltük meg, ezek után nem keressük egymást. Itt a nyár, tovább kell lépnünk.

Nem telt el talán egy hét sem... első este volt, mikor úgy feküdtem le, hogy elengedtem őt, megbocsátom magamnak a múltban történteket. Csak szeretetet éreztem iránta, nem elvárásokat, akaratot.
Másnap reggel megcsörrent a telefonom. Ő volt az. Azt mondta, nem tudja miért hív, de hiányoztam neki.
Családi eseményen voltak és elképzelte, milyen jó lenne, ha én is ott lettem volna vele. 4 órát beszéltünk telefonon akkor.
Ma kerestem, és elmondtam neki, hogy szeretném, ha helyre hoznánk a dolgainkat, mert még mindig szeretem és vele akarok lenni.
De ő egyből elutasított. Azt mondta, végre fogadjam el, nem tudja viszonozni az érzéseimet, úgy meg nem akar velem szórakozni.
Ja és azzal indokolja azt, hogy állandóan keresett, hogy én voltam élete legnagyobb szerelme és jó velem megosztani a dolgokat.
Hát köszönöm szépen.. :')
Újra a padlóra kerültem és fogalmam sincs, hogy álljak innen fel. Valaki tud tanácsot adni?

Címkék:

Hozzászólások



Valami igazán vagy van, vagy

Valami igazán vagy van, vagy nincs. Ha van is és nincs is, akkor nincs igazán, és nem teljesen van. A szerelem bonyolult dolog, az érzelmek hol vannak, hol ellentételesen léteznek. Nagyon tág amplitúdó között mozog. Az igazi szerelem nehezen tudja kontrollálni az érzelmet. Erre csak érett, illetve tapasztalt férfi/nő képes. Lehet valaki érett 20 évesen is. Több dolog lehet: vagy nem tudja az illető kontrollálni érzelmeit, de tudja, hogy ez neki a szerelem, és menekül attól, hogy esetleg megszégyenül, "kevesebbé" válik a partnernél, vagy lehet valami negatív érzelem kiváltó ok, ami miatt a "társ" nem határozott. Pl. valaki imád mindent egy nőben, de a lábfejét rendkívül csúnyának tartja. Tehát lehet valami bibi. Vagy egyszerűen hazugság az egész, mikor hiánya van, éppen kapóra jön egy menetre a régi társ.



"Valaki tud tanácsot adni"?

Kedves jasmine26, tanáccsal sajnos nem szolgálhatok, de ez egy olyan "gyémánt", amivel csak nagyon kevés nő dicsekedhet: "én voltam élete legnagyobb szerelme".

Ennek a "gyémántnak" a ragyogása vigasztaljon téged!