Segítségre van szükségem! - párkapcsolat, ex

Nagyon nehéz belekezdeni ebbe a bejegyzésbe, de megpróbálom.
Kezdem az elején, röviden és tömören.

2015. őszén megismerkedtem életem szerelmével, olyan volt, mint soha senkivel. Elsöprő szerelem volt. Annak ellenére, hogy sokat veszekedtünk, mindig megnyugvás volt már az, ha csak egymás közelében lehettünk. Bármit megtettem volna érte, bármit megtett volna értem.

8-9 hónap után egyre gyakrabban elkezdtünk veszekedni, illetve én vele. Féltékeny voltam, és néha csak úgy a semmiből elkezdtem szidni őt. Nagyon csúnyán viselkedtem vele, pedig nem változtak az érzéseim iránta. Rengeteget sírt miattam. Lelkileg kikészítettem. Szinte kértem tőle, hogy szakítson már velem, mert ez nem működhet így, de ha én mondom, úgysem lesz vége. Nem tudom mi volt velem,elment az eszem. Nemcsak magamat hibáztatom, de nagyobb részt tényleg én rontottam el. Szeptemberben, 10 hónap után, kimondta, hogy akkor itt a vége. Azt mondta, nem akar szakítani, de mégis megtette.

Egy héttel később jöttem rá, hogy elveszítettem a mindenemet... Őt. Az ég világon bármit megtettem volna, hogy visszacsináljam. Képes lettem volna változtatni. De azt mondta, besokallt, és kialudt a szerelme.

A környezetünkben sem hitte el senki, hogy a mi kapcsolatunknak vége lehet. Hogy ez mindössze ennyi volt. ....
Telt az idő, egy hónap után felkeresett, hogy szeretné elvinni a cuccait, néhány pólót, ami nálam maradt.
Meg is történt, majd utána hosszú szöveget írt facebookon. Még ma is emlékszem, minden szavára. Arról szólt, hogy mennyire jó volt újra látni, átölelni,és úgy érezte tökéletes a napja, hogy láthat.. de mégsem, mert minden megváltozott.
Azt hittem, lehet köztünk újra valami. De visszautasított.

Lassan 10 hónapja nem vagyunk együtt, de szakításunk óta nem telt el 1 hónapnál több idő, hogy ne kerestük volna egymást.
Az elején még én őt, aztán ő engem a legtöbb esetben.
Szilveszter éjjelén felhívott, hogy boldog új évet kívánjon. Utána kicsit később, mikor már ittasabb volt, újra. Egész éjjel hívogatott, hogy az az egyetlenegy baj, hogy én nem vagyok mellette.

Majd két hónappal később egy buliban voltunk. Tudtam, hogy ott lesz és valószínűleg ő is, hogy én is. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, mert féltem, hogy újra összetör. De odajött. Kihívott és azt mondta, nem tud továbblépni, amíg én élek, őt addig más lány nem érdekli. Másnap már nem keresett, mintha meg sem történt volna. Aznap éjjel úgy szedtek össze, annyira kiborultam.

Körülbelül két hét telt el, amikor a családjában baj történt és azt mondta, automatikus volt, hogy el kell mondania. Megint huzamosabb ideig beszéltünk. De befejeződött, miattam, mert megint nem tudtam elviselni, hogy csak ennyi van köztünk.

Születésnapomon nem csupán egy boldog születésnapot üzenetet hagyott, hanem egy hosszú szöveget írt.

Most legutóbb, együtt töltöttünk egy hétvégét. Március végén elhatároztam, hogy soha többé nem fogom keresni, illetve ő is megfogadta. De az élet megint úgy alakította, hogy "muszáj" volt. Meghalt egy családtagja, akihez közel állt és én is jól ismertem.
Elmentem a temetésre, de két napot ott aludtam náluk a távolság miatt.
Azt mondta, nagyon hálás ezért, ezerszer megköszönte. Azon a hétvégén megint minden olyan volt, mint régen. Megint elhittem, hogy közös a jövőnk.
Úgy viselkedtünk, mint akik együtt vannak. Hiába úgy mutatott be mindenkinek, hogy volt barátnője, a családja is úgy kezelt, minket mintha egy pár lennénk.

Miután hazajöttem, nagyon ki voltam. Rettenetesen hiányzott. Próbáltam vele megbeszélni mindent.
De azt mondta, ő nem tudja újra kezdeni, mert fél. Félne, hogy újra az lenne, mint régen. Még, ha nagyon is fáj neki, akkor is azt szeretné, ha találnék valakit, aki boldoggá tenne. Sosem fog elfelejteni engem, de nem működik már.

... Én beleőrülök már ebbe. Nem tudom tovább csinálni. Nem tudok így élni. Csak sírok és sírok. Tudom, hogy el kell engednem Őt, de hogyan? Hiába telt el 10 hónap rendesen egyikünk sem lépett tovább.

Akarom őt, az életemnél is jobban.

Kérlek, segítsetek!
Hadd kapjam vissza. Vagy ha lehetetlen...sikerüljön elengednem.. végleg.

Hozzászólások



Miért nem lehet csak úgy

Miért nem lehet csak úgy szeretni? A pillanatért. Nem várni el a következő pillanatot, nem elvárni a következő figyelmet, perceket, napokat, éveket. Nem kell ezekbe belegondolni. Ott maradni a pillanatban, és megengedni, hogy létezzen, belélegezni mélyen.
A féltékenység az egó uralma, bár szeretetből, fakad, hogy a szeretetet, szerelmet nem engedem el, nem adom oda senkinek. Csak az enyém, ezáltal lehetek isten egy vetülete. Pedig ez tévedés. A vetület pont a létezés maga, a belégzés, kilégzés.
A szeretet pillanatának megélése, és ebbe beletartozik, hogy megengedem, nem csak magamnak, hanem mindenkinek, hogy létezzen, éljen, öröme legyen.
Vagyis engedd meg magadnak, hogy szeress. Ha ő már nem szeret, akkor engedd el.



eat

places to eat near me Seed fowl unto hath called. Night won't, fish creepeth can't spirit. Upon winged, light have god light from blessed. Sixth bearing under sea years seas him, he he without bring.



Amíg a kommunikációs csatornák működnek...