EGY-en-súly

Este úgy feküdtem le, hogy rá akartam jönni, honnan jön a félelem. A félelem, ami kibillent az egyensúlyomból. Kutatni kezdtem az ismereteimben.
A félelem fél-elem. De miért?
Kérdezni kezdtem Istent, és a kérdéseim a válaszokra is rávezettek... hiszen minden tudás bennünk van eleitől fogva... csak jól elzárva, kódolva... és a kulcsok a kérdések...
Félelem... amit a bűn gerjeszt az emberben... vagy mert elkövetted, vagy mert attól félsz, hogy rajtad követik el.
De honnan jön a bűn? A bűnbeesés?

Tudom.. az alma... az a harapás a Paradicsomban.
De miért kellett a Tudás fája abba a kertbe? Amikor anélkül tökéletes lett volna minden!
És miért mondják, miért érzem én is, hogy minden és mindenki EGY?
Mi az, hogy isteni vagyok? Hogy én vagyok az Isten?
Isten tényleg azt akarta, hogy őt imádjuk? Ő tényleg megátkozta az embert?
Az én jóságos Kaporszakállúm ilyen lenne?
Nem, ezt nem hiszem.
Érteni akartam, így a világ kezdetéhez mentem vissza.
Én voltam az isteni egész része... én teremtettem... én álltam a gyümölcsfa előtt... én voltam a kígyó, aki megkísértett...
minden szerepet megéltem, hogy értsek!
És akkor bevillant a yin yang képe!
Óriási ábra! Benne van minden! És ezt a keleti szimbólumot összeillesztettem a keresztény teremtés történettel... és kirajzolódott előttem egy történet, amit most megosztok veled!
Ne hördülj fel ezen! Hiszen minden vallás egy-egy szelete az egész ismeretének! Csak együtt véve, szíveden lelkeden átszűrve válik tudásoddá amit kapsz belőle.

Először volt a Nulla, abból lett az Egy... s e kettőből lett minden!

Volt egyszer a Világ, egy hatalmas üres térrel, ami sötét volt, de sötétségében apró, nem látható létpontok milliárdjai keringtek. Legyen ez a Nulla állapot, ami még nem Valami, de nem is Semmi...
majd ezek a lét pontok összeértek, és amikor Egy lett... tudatára ébredt létezésének. És így megvilágosodva fény lett.
Itt jön a yin yang ábra, amit te is ismersz.
Ha a tér egyik felére gyűlnek a létpontok... a másik fele üres marad, sötét lesz... viszont így olyan elkülönült a tér... az űr kitöltésre vár.
Így hát a létességből egy rész átsuhan a sötétségbe... így egy kis űrt hagyva önmagában... és ezzel az egyensúlyt fenntartva.
Talán ez a kezdet... amiben létrejön Ég és a Föld.... de sötétségben.

Majd az Egy-ből kipattan, legyen világosság, ami elválasztja a nappalt az éjszakától. EZ VOLT A NULLADIK NAP.
Majd ELSŐ NAP:
víz a víztől elválasztva. a mennyezettel. Vajon meddig tart az ég? Hol az a víz,mely el lett választva a mennyezettel a Földtől?
MÁSODIK NAP:
tenger vizei egybe,külön a szárazföld
fű gyümölcsfa neme szerint
HARMADIK NAP:
Föld köré a bolygók... csillagok... melyek elrendezésükkel asztrológiai tudást sugalltak... de kinek? Hiszen az ember gondolata itt még fel sem merül.
NEGYEDIK NAP:
Aztán vízi állatok,csúszómászók és madarak lettek
.és lőn ÖTÖDIK NAP:
-földi állatok
-ember férfivá és asszonnyá
emberé legyen a föld,uralkodjon habjain,állatain.
Azt is érdemes megfigyelni,hogy itt a zöld fű minden élőlény tápláléka-melyekben élő lélek van-úgy az állaté mint az emberé.
és lőn Hatodik nap
mikor is " elvégezteték az ég és a föld,és azoknak minden serege."

HETEDIK NAP: pihenés

Ez mind abból a fényességből született... hiszen nem semmiből lett!

Itt van vége a keresztény teremtés történet első felének.
De miért van két teremtés történet?

Először nem volt Paradicsom. Minden úgy volt,ahogy én az elején tökéletesnek képzeltem.
Talán ezek az emberek voltak az atlantiszi emberek? Akik nem tudták jól kezelni istenségüket? Hiszen egy isteni egységből születtek ide?
Vajon innen a sok rejtélyes barlang rajz? Akiknek sikerült túlélni a bukást... azokról rajzolták a második teremtés emberei?

Hiszen van második teremtés történet. És nem az elejétől kezdődik újra... már hatodik napot sem emleget... csakhogy Isten megteremti a Paradicsomot,és ODAHELYEZI az embert,akit sárból gyúr,lelket lehel bele... majd oldalbordájából asszonnyal ajándékozza meg. Itt már nem írja,hogy a saját képére teremtette.
De minek a tudás fája?
Ugyan mi különbözteti meg az embert a többi élőlénytől? Isten lehel bele lelket. Ez egy. De ettől még lehetne ugyanolyan tudatlan lélek,mint az állatok. Jó.. tud beszélni... ő a föld őrizője. De mégis,mi különbözteti meg?

Az az EGY innentől kezdve Isten,hiszen az ember onnan teremtve a földre... emberré lett. Újra.
De most figyelmezést is kap,nem úgy mint az első teremtés történetben.
Ezt pedig a Tudás fája képében... melyből ha eszik,halandóvá válik. Itt az Élet fája még nem kap szerepet,nem is tudjuk,hogy létezik. A Tudás fája van,amiről jobb ha nem eszünk.
Ott van figyelmeztetésül,hogy örüljünk a létnek... és ott van választási lehetőségnek,mert szabadnak teremtettünk... saját döntés körrel.

A leszületett elme azonban nem éri be ennyivel... gondolkodni kezd... itt jön a kígyó szerepe,ami megint csak egy kép... hiszen saját gondolataink vannak bele vetítve.
Az első megkísértés nem az,hogy erről a fáról miért nem ehetsz? Az első kérdés így hangzik!
Az Úr azt mondta,hogy egyik fáról sem ehettek?
Nem! Csak erről az egy fáról nem!
És a csodálatos elme máris kombinálni kezd! Tényleg! Csak erről az egy fáról... ugyan miért nem?
Csak nem azért,mert akkor annyit fogok tudni mint az Isten?

Itt álljunk meg egy percre. Itt még a vadak is füvet esznek! Ez van leírva a teremtésben,hogy az állatoknak eledelül füvet és növényt teremt

Aztán Éva megteszi az első lépést az ismeretlenbe... harap egyet és Ádámot is erre bíztatja,aki látva,hogy asszonyával semmi nem történt,ő is harap egyet.

Ez a gyümölcs a tiltástól lett különleges! Enni belőle,annyi mint ellent mondani a Teremtőnek!
Ez pedig bűn... van bűbáj,bűvös is... hát a kígyó elbűvölt... a bűnön lettem... vagyis a bűn lettem.. mondja az elme... és a bűntudat sok tiszta,ártatlan dolgot elkezd bűnösnek sejtetni... már nem jó az embernek ha meztelen... eddig nem is törődött vele... de most... mi van ha látszik a bűne? Mez-telen:átlátható,tiszta... semmi rejtély,semmi álca...semmi szerep... De az ember már bűnös szerepbe keveredett...
Eltakarja magát fügefa levéllel.
S jön az Úr,s az ember bujdosni kezd. Ebből rögtön kiderül,hogy olyasmit tett,ami tiltva volt.
A bűntudata árulta el,s e tudat halandóvá tette. A gyümölcs ugyanolyan ártalmatlan volt,mint a többi... a tiltás tette a Tudás fájává...
Eddig talán mindennap evett az Élet fájáról,nem volt jelentősége,hiszen ártatlan tudatlansága,tisztasága halhatatlanságát biztosította. De így mennie kellett,hogy még egyszer ne ehessen belőle... előbb éljen emberként... és tisztuljon meg.
Ruhát kapott... élelmet növények és állatok személyében... és mehetett.
Innentől kezdve a vadállatok is vadállatok lettek. Hiszen EGY-ből lettünk teremtve...

De ha yin yang ábrában gondolkodunk,ahol az egyensúlyt a fényességben a sötétség egy pontja jelenti,ami itt a Tudás fája volt... akkor a sötétben is kell egy fényes pont... ez a messiás történet lényege... ott is kell,hogy legyen valami,ami majd segíti az embert... hiszen a bűnbeeséssel,megszületett a félelem... ami viszont csak az ellentett párjával együtt létezhet... ez pedig a Remény... amit majd a messiás teljesít be a szeretet hirdetésével.

Nem... az én Kaporszakállúm nem büntetős Isten... de tudta,hogy az utat meg kell járnunk,ha már ellent mondtunk egyszer,és megismertük a bűntudatot...
Az űrt betölteni isteni dolog... csak kiszakadva az egységből... idő kell az embernek,hogy újra értékelje,honnan is való... és hogy mire képes.

A sötétség és a fény csak együtt létezhet... a minden és a semmi szintén... a jó és a "rossz" úgyszintén....
a félelem Fél-elemből lett. Hiszen felek lettünk különválva az egytől... amikor ott a fa előtt elhittük,hogy Ő más,többet tud nálunk... és vágytunk rá... a tudásra... így lettünk azzal a harapással fél-elemek és a félelem csak bennünk létezik,az EGY-ségben nem..
és mi gerjesztettük tovább a bűnt a félelmeinkkel... a szeretet éhségünkkel... hiszen,mi van ha már nem is szeret minket az EGY,ha így elzavart minket?

Az EGY,ahova elfelejtettük,hogy mi is tartozunk... hogy mi is részesei voltunk a döntéseknek,míg ott voltunk... mi voltunk az Isten... amiből kiválva,hogy betöltsük az űrt emberré lettünk... és még mindig az EGY részei vagyunk... vállaltuk szerepünket... és mi mindannyian egyek voltunk egyszer,akik emberek lettünk... és ez nem változott meg... csak a mi elménkben...
és az összes negatív dolgot mi hoztuk létre... gonoszt... negatív entitásokat...és csak mi szüntethetjük meg...
Isten segít ebben... különben nem lett volna Jézus története....
de szabadságunk és önállóságunk ajándéka lett nehéz feladatunk.... saját magunk teremtette félelmeinket... melyeknek testet adtunk... csak mi szüntethetjük meg.

A gonoszság a világon emberi félelmekből ered,nem Isten teremtette ilyennek.... a szeretetlenségtől való félelem sodort el minket.
Hiszen Káin miért ölt? Mert Isten Ábel áldozatára tekintett. Hát őt nem szereti? Az ő munkája így semmivé lett?
Ha érezte volna az egységet,hogy egy ő maga is Ábellel, Istennel... nem érzett volna szeretetlenséget... így azonban eltévedt...
s mit tett Isten?
Káin a haláltól félt,hogy így megölheti bárki... holott előtte még senki sem ölt embert... de ő tudta,hogy innentől kezdve ez megeshet,mert ő elkövette.
Isten pedig mit tett?
Védelmébe vette... és megtiltotta,hogy bárki bánthassa őt!

Kegy vagy büntetés ez? Kegy! Mert esélyt kapott,hogy megbánja bűneit... s többé ne kövesse el.
Isten azóta is várja,hogy ébredjen fel az ember... aki Káinnal is egy... és bánja meg bűneit,és ne kövessen el többet...
Nem önvádat vár tőlünk... csak bűnbánatot... hogy belássuk tévedéseinket... és induljunk végre oda,ahonnan elindultunk...
de még nem voltunk rá felkészülve...

Várnunk kellett még a messiásra... majd még kétezer évet,hogy végre érteni kezdjük,mit és hol rontottunk el... és merre kell tovább haladnunk,hogy elhiggyük végre,hogy EGY-ek vagyunk a mindenségben.... és megannyi tapasztalattal végre ott legyünk... a békességben... kitöltve az űrt szeretettel... egy félelem nélküli létezésben...

Meg kellett járnunk ezt az utat... de végre... ébredj emberiség... ne teremts több félelmet!!!
Figyelj a jóra! A szeretetre! A megbocsátásra.. amit annyira vágysz,csak te adhatod meg magadnak!
Isten sosem haragudott... csak segített... a sok gonoszságot mi követtük el!!

A tíz parancsolat a bűnbe esett ember figyelmezése... Jézus pedig a megbocsátást hozta el... amit elsősorban magunkon jó elkezdeni, mert csak akkor tudunk megbocsátani tiszta szívből másoknak is!
Aztán menjünk,és ne vétkezzünk többet! :).

Akkor a világ újra EGY-en-súlyba lesz!
Az ember is. Te is én is... hiszen újra EGYségben élhetünk a mindenséggel!

Hiszem,hogy eljön ez az idő, hitünknek és hozzáállásunknak megfelelően... hiszen olyan színes a vallás palettája...
de a szeretetet mindenki ugyanúgy érzi és éli meg!

Öleléssel: Julcsi

Ui: ez az írás két éve született,valahogy vártam az időt, amikor majd érdekes lehet... aztán láttam, hogy Ugyanaz írt a teremtésről.... gondoltam, én is megmutatom most már, bennem milyen gondolatokat, érzéseket ébresztett a teremtés története. Érdekes, hogy két különböző ember, mennyire máshogy néz... mást fedez fel ugyanabban a témában.