Nem számít!

Órák óta úton volt már, mikor egy piros autó hirtelen lassított mellette:
- Mi van tata, ötven éve nem sikerült új kabátot venned? Hogy néz ez ki?
Még hallotta harsány nevetésüket, de aztán gyorsítva eltűntek a messzeségben.
-Nem számít! - gondolta, s mosolyogva ballagott tovább.

Nem volt célja, csak vándorolt a világban hol erre, hol arra. Évente kétszer biztos hogy útnak eredt.
Szüksége van erre a szabad magányra, amikor csak ő van és az élet.
Nem tudni, mit hoz a következő pillanat, csak hagyni magad hadd áramoljon át rajtad minden ami
körülvesz, megérint. Ez valami csodálatos dolog.
Semmi nem számít, csak te vagy és a végtelen... és ami ma igaz, holnapra érvényét veszítheti.

Családja megérti ezt. Ez a legnagyobb ajándék az életében.
Mikor már megvoltak a gyerekek, egy kerti partin a vendégek megkérdezték a feleségét.
- Miért engeded ezt, hogy hetekre eltűnjön, itt hagyva mindent?
Az asszony átölelte, és csak ennyit mondott:
- Nem számít! Ő így egész! Én pedig így szeretem!
Évek teltek el azóta, de az az igaz ölelés... Soha nem felejti el! Akkor, ott érezte meg, mennyire egyek!

Lám-lám! A távolban újra feltűnt a piros autó, de most mintha nagyon lassan menne.
Mikor közelebb ért az emelkedőn, akkor látta, hogy azt bizony tolják a fiatalok.
- Nem baj, meglátod a lejtőn majd beindul.
- De hol van még a lejtő? Szomjan halok!
Ekkor ért oda ő. Adott nekik vizet a kulacsából, és beállt segíteni. Hárman mégis könnyebb.
Az emelkedő tetejét elérve a fiúk győzködni kezdték, üljön be, egy darabig elviszik szívesen. Innen fentről azonban ő már meglátta a tavat a réten túl, és inkább arra ment.
Búcsúzáskor a fiatalok még megrázták a kezét:
- Köszönjük! Ön érdekes és nagyon remek ember!
- Nem számít! - gondolta, majd búcsút intett és tovább ment.
A réten futkosó nyulakat figyelte. Igazi zene, ahogy fel-fel villan fehér hátsójuk ugrálás közben, hol ezé, hol azé ütemesen.
Az élet ritmusa ez, ami a tóparton ülve újabb táncba kezdett, de most a halak hátán megcsillanó fény volt a hangszer.

Ha mindenki meg tudná élni ezt a csodát, nyugodtabb lehetne az élet! - sóhajtott fel. Tán az az ember sem verte volna meg a szomszédját, akit végül ő fogott le. Pedig nagy és erős ember volt az, de hát mit tehetett, ezt csak nem nézhette.
Valami vitás ügyük volt, és az indulat elvitte őket.
- Hős vagy ember! - mondták a többiek.
- Nem számít! - gondolta.
- Gyere, hadd ünnepeljünk meg! - de ő nemet intett, és inkább hazament.
Másnap a vásáron újra szembetalálkozott ezzel a hatalmas férfivel. Amaz szégyenkezve kért elnézést, hogy elkapta a hév.
Kicsit el is beszélgettek.
Az emberek hőzöngeni kezdtek:
- Még szóba állsz vele? Hát milyen ember vagy te?
- Nem számít! - gondolta, és a beszélgetés után szépen elvégezte amiért a vásárba ment.

Semmi nem számít, csak hogy légy jelen! - gondolta, s közben szép lassan ráesteledett.
De mi ez? Csak nem egy vízcsepp? De igen! Az eső eleredt!
Pedig remélte, hogy itt a parton szárazon elheverhet.
- Nem számít! - mormogta, és a fák közé sietett. Kiválasztott egy alacsonyabb, de széles lombozatú fát, és orkán kabátjába burkolózva lepihent.
Az eső cseppek kopogtak kabátján. Megint egy új zene - gondolta, s mosolyogva aludt el.

Tőlem szeretettel: Julcsi

Hozzászólások



Julcsi,, én már rég ezt élem, így tudom amiről írsz.

Köszönöm neked! Párom mindig azt mondja: Neked semmi nem baj. Mert mindenre ezt mondom: Nem számít. Nem probléma. Nem baj. FLOW. Minden megoldódik ha kevesebb erőt fejtek ki. Ha lágyan veszem, igen, Könnyebb sokkal, de sokkal könnyebb.



:)

Sziasztok :)!!!
Tetszett! Nagy like! & amit Anikónak összegeztél... HŰŰŰŰŰ!!!
Ez a lökés kellett nekem az estére és mától erre és a szeretet dobozkámra gondolok!!!
köszönöm.... :-*



Drága Anikó! :)

Ha bent rend van, minden úgy van jól,ahogy van. Így van. :)
Ha néha kicsit nehezebb,nem baj... mert lesz jobb...
Az élet erőlködés nélkül is működik.
Elvárások nélkül is.
Ha az ember tudja,hogy jó amit tesz... jó neki... vagy,jó másnak... akkor más nem számít.
Nem számít a dicséret... jó érzés... persze... de enélkül is teszed amit teszed.
Nem számít,ha leszólnak... rossz érzés... persze... de ezzel együtt is teszed amit úgy érzed tenned kell.
Nem kell,hogy rabjaivá váljunk mások megítélésének.. minek?
Nem másoknak kell megfelelnünk... csak saját magunknak.
Másoknak sem kell nekünk megfelelni... csak saját maguknak...
ilyen egyszerű...
Néha a legegyszerűbb dolgok tűnnek a legnehezebbnek...
de ha egyszer az ember ráérez az ízére... hmmmm.... onnan kezdődik a szabadság! A szeretet!
Szeretem!
Ölellek:Julcsi



Nem számít:)

Édes drágaJliám, nem számít. Ezt jól megjegyeztem, bár egy ideje ebben a nézőpontban élek:) Nem számít! Semmi gond! Rendben van minden, mert a Rend Bent van:)