Kozma Szilárd: Az emberek az ítélkezői felületességükön keresztül tévesztik és büntetik meg magukat sorskérdésekben is

Kozma Szilárd karma- és családasztrológus:
Az emberek az ítélkezői felületességükön keresztül tévesztik meg - És ez által: büntetik meg! - magukat a sorsfontosságú döntéseik meghozásában

Mottó: “Az elemek csak egymástól jól megkülönböztetve és a maguk nemében és egyediségében jól meghatározva egyesíthetők. Minden olyan egység, amely ezt nem, veszi figyelembe hamis egység, amit a sorserők (külső) hatása, vagy az elemek (belső) lázadása fog előbb utóbb, akár tragikus állapotokat és helyzeteket is okozva, felbontani.” – Az alkímia első törvénye

A vonzás és a tükröződés egyetemes törvénye csak a kilencedik része a 1O egyetemes törvénynek. - Pl. a fejlődés és a polaritás törvénye mellett, amelyek a legtöbb esetben negatív módon, úgymond karma-oldásra serkentőn: nevelő-kényelmetlenül és drámaian hatnak. De a hatása is, megoszlik, hét dimenzió hatás-köre és erőtere szintjén. Nem spirituális tájékozottságra, hanem éppen, hogy primitív szellemi tájékozatlanságra utal az, ha minden sors- édes életeseményt, a vonzás és a tükröződés vagy a hatás- visszahatás törvényével magyarázunk. Ez a magyarázat arra is pl., hogy azok, akik a Titok c. nagy sikerű misztikus filmet ezerszer megnézték, és az ott elhangzott tanácsokat egy az egyben betartották, nem gazdagodtak meg, nem kapták meg az őket boldoggá tevő élet- és lelki társukat és még csak nagyobb lakásra, vagy egy kisebb házikóra sem tettek szert, sőt, a banki hiteleiktől sem szabadultak meg a filmben hirdetett titkos tudományuk segítségével. És ez a magyarázat arra is, hogy aki ezt a filmet látva és más hasomló misztikus tárgyú könyveket is olvasva úgy képeli, hogy teljesen meg világosodott és meg értette a vonzás és a tükör egyetemes törvényét, miért nem nevezhető még beavatottnak. Sőt: még csak "szellemi embernek" sem.

Elképesztő, hogy egyesek mennyire felületesek tudnak lenni az életben és ennek következtében az életük és sorsuk minőségére nézve is káros, sőt, ez esetben például: végzetes ítéleteikben! A minap kaptam egy, rám másodpercekig valósággal bénítón ható, mivel hogy, kétségbeejtően felületes és ezért abszolút hibás ítélkezésről tanúskodó levelet. Ennek a szerzője, az engem primitív bosszúállási reflexből, de tényleges tárgyi alap és ok nélkül rágalmazó kökösi kerge („anarchikus” – sic!) prófétát, Nagy Attila Pulit is, „szellemi embernek” nevezi! Ráadásul, az illető - persze, hogy nyilas napjegyű! - hölgy, egyenesen kiábrándítónak tartja, hogy „mi ketten”, vagyis Én és a Próféta, ezen általa megállapított "szellemi emberségünk” magaslatáról, állítólag „szapuljuk egymást”!
Sejtettem én - És éppen ettől félve vettem fel a méltatlan szerepet, hogy az asztrológusi hivatásgyakorláshoz való jogomat ennek a gátlástalan gonosztevőnek a mocskolódásai ellenére is megtarthassam! -, hogy nem csak azok fognak egyenlőségi jelt tenni közöttem és az általa nyilvánosan is vállalt büszkeséggel notórius munkakerülővé és élősdivé vált, volt-unitárius pap személye között, akik nem olvasták Hamvas Bélának azt a fejtegetését, amelyben Hamvas azt bizonyítja, hogy az egyenlőség az egység megrablása. De ez az eset azért döbbentett meg, mert az illető (Persze, Nyilas napú és Jupiteri karmás, tehát ítélet-karmás) személlyel már több levelet is váltottunk a horoszkóp rendelése végelegesítése céljából. Meg voltam tehát győződve arról, hogy ismeri a szellemi munkásságom minőségét, és ezért választott engem a nálam sokkal jobban és közvetlenül el érhető Magyarországi asztrológusokkal szemben és álmomban sem gondoltam volna, hogy az a személy, aki ennyire határozott céltudatossággal rendeli meg tőlem – tehát Romániából - a horoszkópját, miután két magyarországi asztrológusban már csalódott, képes meginogni a bizalmában és engem hiteltelennek nevezni, csak azért, mert kénytelen voltam a nyilvánosság előtt leleplezni a Puli tényleges kilétét, annak érdekében, hogy folytathassam azt a hivatásomat, amit a mérnöki, az újságírói és nem utolsó sorban a költői hivatásommal is teljesen felcseréltem! Tehát azt a hivatásomat, amit egyáltalán nem azért gyakorlok, mert Puli szerint ez annyira könnyű megélhetést jelentene, mint ahogy azt ő elképzeli!
Hiszen ez a „szellemi ember”, aki, miután saját magát, valósággal készakarva anyagi és erkölcsi nyomorba döntötte, „irigy kutya” módjára (Nem én, Ő nevezte el saját magát Pulinak!), a gazdasági tönkretételemet célozta meg a gátlástalan rosszakaratában, csak azért mert nem adtam neki Turula lányom születése másnapján (Tehát még 8 évvel ezelőtt!), negyedszer is, vissza nem fizetendő „kölcsönpénzt”! És ez a „szellemi ember” még 8 év után is, képes kerge módon viháncolni azon, hogy engem ebbe a megalázó védekező – magyarázkodó szerepbe bekényszerít a rólam kieszelt hazudozásaival, annak köszönhetően, hogy volt –papként, igen is jól tudja azt, hogy az emberek ennyire felületesek, mint ez a hölgy is, aki, ahelyett, hogy figyelmesen el olvasta volna mindkettőnk érveit és ellenérveit, a helyes ítélet alkotás érdekében - ha már határozott megállapodási szinten tőlem készült horoszkópot rendelni tőlem...- inkább sietett a tudomásomra hozni azt, hogy hiteltelenné váltam a szemében. – És ezzel éppen, hogy a Puli blöffölő játékát „csinálta meg”, neki lett az – ne féljünk ki mondani a nyers igazságot: - ostoba áldozata.
Isten látja a lelkemben azt, hogy mennyire távol áll tőlem, hogy „szapuljam” ezt a nyomorék „szellemi embert”, aki a lustasága által irányított erkölcsei szerint, képes az agykáros felesége nyugdíjának a felét elkülöníti a saját egzisztenciájára. Plusz még annyi pénzt is, amennyi a primitív exchibicionizmusa kiélését szolgáló internet- bérlet kifizetésére szükséges. Én csak egyszerűen le leplezem a magát Prófétának nevező internet-betyár gátlástalan immoralitását (Hiszen én csak egyike vagyok azoknak, akiket el kezdett rágalmazni, azzal a különbséggel, hogy az én pénzkerső-hivatásom sokkal inkább ki van szolgáltatva az efféle hiteltelenítési akcióknak, mint a többi sorstársamé.). Vagyis, az erkölcsi és szakmai alaptalanságát, mindannak a sok ferdítésnek és hazugságnak, amit Puli rólam állít, annak érdekében, hogy a húsz éve halmozott, és a volt rendelőim által 1oo százalékosan megbízható szakértelmemmel, 59 évesen, ne maradjak munka- és kereset nélküli férfi, aki nem képes a négy gyermekes családját gazdaságilag eltartani! – Pulival ellentétben, aki vidáman dalolászva, még közli is, hogy mekkora nagy fölényben van velem szemben, ebben a 8 éve folytatott galád akciójában, mivel neki nincs gyermeke és nincs semmi, de semmi féle más gyakorlati felelőssége, az állam meg havonta küldi a felesége betegnyugdíját, amiből az ő igényei szintjén, ő is meg tud élni, tehát nincs semmi vesztenivalója.
És ezért tehát, mert nincs veszteni valója, tiszta úri szeszélyből, meg engedheti magának azt a „magas fokú” erkölcsi galádságot, hogy engem a felelősség-hiánytól bűzlő interneten mocskoljon és rágalmazzon éveken át, annak érdekében, hogy így hiteltelenítve, gazdaságilag tönkre tegyen, a 8 éve sem csillapodott primitív bosszú-szomja kielégítése céljából.

Hogy lehet ezt a két dolgot, ti. a Puli merő hazudozásokon (általa kitalált vagy minimum kilencven fokban elferdített történeteken és a munkám jellegére vonatkozó, merő üres feltételezéseken) alapuló, gonosz támadásait, és az én, amúgy is megalázó kényszer helyzetemben vívott védekezésemet erkölcsileg egy lényegűnek venni? Hogy lehet ép erkölcsi érzékkel azt állítani, hogy két „szellemi ember egymást szapulja”, és ebből azt a következtetést le vonni mindkettő (A védekező is...) hiteltelen? Hogy képzelheti egyáltalán normális emberi boldogságra (Ez esetben férfi-párra és azzal gyermekre és családra) vágyó, felnőtt embernek magát az a személy, aki képes ekkora, - Ebben az esetben, egyedül a Puliéhoz hasonló – erkölcsi relativizmusra, értelmi és ítélkezői maszatolásra, és ezzel együtt ekkora igazságtalanságra? – Nyilvánvaló tehát, hogy az illető személy (Eben a esetben Lilithel együtt álló, negatív Jupiterrel a sorsképletében.), aki ekkora erkölcsi hibázásra képes, teljesen immun a tényleges spiritualitásra, és Pulihoz hasonlóan, akit ő "szellemi embernek nevez", menthetetlenül steril és kietlen élet folytatásra van ítélve! De senki kívülálló nem ítéli őt el (Esetleg azok a férfiak, akikre nekem panaszkodott, mert őt ez idáig mindig csak becsapták és elhagyták, számomra nyilvánvaló gyakorlati okok miatt.), hanem ő az, aki folyamatosan elítéli magát, a betegesen felületes és kéretlen erkölcscsőszi magatartásával. – Na, ez az, az embertípus, akin még az Isten sem tudna segíteni, még akkor sem, ha nagyon akarna. De persze, ilyen Isten nincsen!

Hiszen ez a „szellemi ember”, aki, miután saját magát, valósággal készakarva anyagi és erkölcsi nyomorba döntötte, „irigy kutya” módjára (Nem én, Ő nevezte el saját magát Pulinak!), a gazdasági tönkretételemet célozta meg a gátlástalan rosszakaratában, csak azért mert nem adtam neki Turula lányom születése másnapján (Tehát még 8 évvel ezelőtt!), negyedszer is, vissza nem fizetendő „kölcsönpénzt”! És ez a „szellemi ember” még 8 év után is, képes kerge módon viháncolni azon, hogy engem ebbe a megalázó védekező – magyarázkodó szerepbe bekényszerít a rólam kieszelt hazudozásaival, annak köszönhetően, hogy volt –papként, igen is jól tudja azt, hogy az emberek ennyire felületesek, mint ez a hölgy is, aki, ahelyett, hogy figyelmesen el olvasta volna mindkettőnk érveit és ellenérveit, a helyes ítélet alkotás érdekében - ha már határozott megállapodási szinten tőlem készült horoszkópot rendelni tőlem...- inkább sietett a tudomásomra hozni azt, hogy hiteltelenné váltam a szemében. – És ezzel éppen, hogy a Puli blöffölő játékát „csinálta meg”, neki lett az – ne féljünk ki mondani a nyers igazságot: - ostoba áldozata.
Isten látja a lelkem, hogy mennyire távol áll tőlem, hogy szapuljam ezt a nyomorék „szellemi embert”, aki a lustasága által irányított erkölcsei szerint, képes az agykáros felesége nyugdíjának a felét elkülöníti a saját egzisztenciájára, plusz még annyi pénzt, amennyi a primitív exchibicionizmusa kiélését szolgáló internet- bérlet kifizetésére szükséges. Én csak egyszerűen le leplezem a magát Prófétának nevező internet-betyár gátlástalan immoralitását (Hiszen én csak egyike vagyok azoknak, akiket el kezdett rágalmazni, azzal a különbséggel, hogy az én pénzkerső-hivatásom sokkal inkább ki van szolgáltatva az efféle hiteltelenítési akcióknak, mint a többi sorstársamé.). Vagyis, az erkölcsi és szakmai alaptalanságát, mindannak a sok ferdítésnek és hazugságnak, amit Puli rólam állít, annak érdekében, hogy a húsz éve halmozott, és a volt rendelőim által 1oo százalékosan megbízható szakértelmemmel, 59 évesen, ne maradjak munka- és kereset nélküli férfi, aki nem képes a négy gyermekes családját gazdaságilag eltartani! – Pulival ellentétben, aki vidáman dalolászva, még közli is, hogy mekkora nagy fölényben van velem szemben, ebben a 8 éve folytatott galád akciójában, mivel neki nincs gyermeke és nincs semmi, de semmi féle más gyakorlati felelőssége, az állam meg havonta küldi a felesége betegnyugdíját, amiből az ő igényei szintjén, ő is meg tud élni, tehát nincs semmi vesztenivalója.
És ezért tehát, mert nincs veszteni valója, tiszta úri szeszélyből, meg engedheti magának azt a „magas fokú” erkölcsi galádságot, hogy engem a felelősség-hiánytól bűzlő interneten mocskoljon és rágalmazzon éveken át, annak érdekében, hogy így hiteltelenítve, gazdaságilag tönkre tegyen, a 8 éve sem csillapodott primitív bosszú-szomja kielégítése céljából.

Hogy lehet ezt a két dolgot, ti. a Puli merő hazudozásokon (általa kitalált vagy minimum kilencven fokban elferdített történeteken és a munkám jellegére vonatkozó, merő üres feltételezéseken) alapuló, gonosz támadásait, és az én, amúgy is megalázó kényszer helyzetemben vívott védekezésemet erkölcsileg egy lényegűnek venni? Hogy lehet ép erkölcsi érzékkel azt állítani, hogy két „szellemi ember egymást szapulja”, és ebből azt a következtetést le vonni mindkettő (A védekező is...) hiteltelen? Hogy képzelheti egyáltalán normális emberi boldogságra (Ez esetben férfi-párra és azzal gyermekre és családra) vágyó, felnőtt embernek magát az a személy, aki képes ekkora, - Ebben az esetben, egyedül a Puliéhoz hasonló – erkölcsi relativizmusra, értelmi és ítélkezői maszatolásra, és ezzel együtt ekkora igazságtalanságra? – Nyilvánvaló tehát, hogy az illető személy (Eben a esetben Lilithel együtt álló, negatív Jupiterrel a sorsképletében.), aki ekkora erkölcsi hibázásra képes, teljesen immun a tényleges spiritualitásra, és Pulihoz hasonlóan, akit ő "szellemi embernek nevez", menthetetlenül steril és kietlen élet folytatásra van ítélve! De senki kívülálló nem ítéli őt el (Esetleg azok a férfiak, akikre nekem panaszkodott, mert őt ez idáig mindig csak becsapták és elhagyták, számomra nyilvánvaló gyakorlati okok miatt.), hanem ő az, aki folyamatosan elítéli magát, a betegesen felületes és kéretlen erkölcscsőszi magatartásával. – Na, ez az, az embertípus, akin még az Isten sem tudna segíteni, még akkor sem, ha nagyon akarna. De persze, ilyen Isten nincsen!
A gyengébbek kedvéért tehát:
Az, aki egészségesen és ép elmével születik, és egészségesen nő fel, sőt, még egyetemi tanulmányokat is végez, de 4O éves korától nem csak, hogy nem hajlandó még a saját fizikai fenntartása érdekében sem dolgozni, hanem képes a beteg feleségének az állam (vagyis az állampolgárok) által fizetett betegnyugdíjából élősködni, arról nem is beszélve, hogy obskúrus politikai szervek számára jelentéseket írogat az embertársairól (be súgja azokat), SEMMIKÉPPEN NEM NEVEZHETŐ SZELLEMI EMBERNEK!
Arról nem is beszélve, hogy egyenesen az igazság szellemével szembeni merénylet számába megy az ilyen a személyt, a tisztességes munkájából négy gyermekes családját fenntartó családapával szellemileg "egyenrangúvá” tenni, illetve közöttük bármiféle – És különösképpen erkölcsi...! - egyenlőséget állítani!
És a még gyengébbek kedvéért:
Azok a személyek, akiket ténylegesen szellemi embereknek nevezhetünk, nem csak, hogy minimum eltartják saját magukat, amellett, hogy az általános társadalmi - közösségi életfeladataiknak is eleget tesznek, de az egyetemes törvények összhatásaként, nem is süllyedhetnek olyan mély erkölcsi fertőbe és ennek következtében: gazdasági nyomorba, mint amilyen szégyenletes életkörülmények között él a jelenben ez, a minden falus-társa által megvetett és a közvetlen közösségéből ki utált kökösi „vallásos anarchista próféta.”