Beavató Revolver

Amikor letöltöttem a Revolver című filmet és teljesen zavartalanul megnéztem, tulajdonképpen az akciós rendezés, főként a gyors tempó és ma divatos filmvágás, az időrend be nem tartása, velős tömörítés „majd kitalálod mi történt, amit nem mutattak képkockákon” típusú kisebb fejtörők miatt szinte alig értettem, miről szól a film, nemhogy az elhangzott mondatokat nem tudtam továbbgondolni, de még maga az akció folyamatát se tudtam követni. Viszont ezeket nem tudom igazi negatívumként felhozni a filmmel kapcsolatosan!

Mert ma már minden filmet, amivel a rendező nem akarja a teljes bukását szélsőségesen „öngyilkos” módon (ami a rendezői pályafutást illeti) kockáztatni, kénytelen ilyen, a felszínes néző többség gondolatait, intelligenciáját, egyéb izgalmi igényeit lekötő trükkökre, húzásokra, tömörítésekre, felpörgetésekre építeni a film eseményeit. De meg kell mondjam, hogy ezek az apró zavaró tényezők a film értékét nem csorbítják.
A film lényegi mondanivalója, a fizikai történéseken túli, tehát metafizikai mondanivalója meglepően és kimagaslóan: helytálló és bővelkedő! Már többször megnéztem, megnéztük és egyre több momentumában keresem a mögöttes tartalmat, amiről azt mondhatom, hogy ha valaki neki áll ezt a filmet metafizikus szemmel és szellemmel nézni, akkor az egóról, árnyék-énről, és az ez okozta problémákról, mint pl. agresszió, félelmek, világi gondolkodás = életnyerési rögeszmék, sok alapvető igazságot találhat meg. Természetesen mindenkinek javaslom hogy némi metafizikai tájékozottsággal üljön neki a filmnek. Vagyis: a film magában sajnos nem tud felébresztő hatású lenni, szó nincs arról, hogy bármilyen hosszas metafizikai kutatást és elmerülést pótolhatna. Jól példázza ezt, hogy magát a forgatókönyvet eredetileg Luc Besson írta, de minden a cége által megkeresett film-stúdió, stáb, kritikus stb. elutasította és egyszerűen rossznak, érthetetlennek tartotta.
Végül a véresebb Jean d’Arcot és az Ötödik elemet is rendező, francia Luc Besson az angol Guy Ritchievel megrendezte a később sem kasszasikerré, sem nézetté nem vált Revolvert.

Az interneten tájékozódva arról, hogy egy átlagos, metafizikát nem ismerőre hogyan hat ez a film, azt kellett tapasztaljam, hogy egyáltalán nem érzékelik a súlyát. A belső vitákat, az egóval való leszámolást közhelyesnek ítélik. Nagyon találóan megnevezi ezt a problémát (általános jelenséget) egy a film végén nyilatkozó pszichológus (?), aki azt mondja, sokan nem is tudják, mi az ego, és fogalmuk sincs, hogy bennük hogyan működik.
Ezzel én is így voltam régebb, a metafizika megismerése előtt. Persze, hogy érdekesebb volt, és nagyobb élményt, Lilith-gerjesztést (!) jelentettek a skizofrén gyilkosos, meghatóan borzongató filmek. Főként ahol a negatív szereplők is mindig vonzóak, sármosak, karizmatikusak, irigylendőek voltak. Míg a Revolver minden korszerű rendezési húzása ellenére egyáltalán nem alkuszik meg, szerencsére. A maffia-főnök kiszedett szemöldökétől, szolárium jeleneteitől sokan undorodnak, kiábrándulva a filmből, és fel sem merül bennük, hogy az az ábrázolás, pontosan, hogy egyszerre teljesen életszerű és karikatúra-jellegű, pont úgy, ahogy mi metafizikusok látjuk a világot, egyre teljesebb valóságában. Mi pont ilyen csúnyának és visszataszítónak látjuk a guminő, vagy épp kirakatbaba csupaszságúra leszőrtelenített, festékes arcú, lakkos hajú, lakkos körmű trendi sztárokat, akiknek a kisugárzásától kellemesen kábulnak a karma-vezetettek.
Azt gondolom, a filmtől pont azért irtóznak sokan, mert spirituális valóságot mutat. Nem misztikusat, nem művészit. Nem sminkeli át szebbre, amit a sok világi gondolkodású szórakozásból csúfra, giccsesre sminkel. Nem visz túlzásba semmit, amit képileg ábrázol.
Találtam nagyon pozitív kritikát is a világhálón, ott művészinek is nevezik a filmet. Én csak azt tudom mondani, bár, valóban ilyen lenne a művészet. Ilyen kellene legyen. Ez a film tényleg a valóságot ábrázolja, metafizika igazságokat tud közvetíteni, megfogalmazni és nem hagyja a nézőt megoldás nélkül. Messze túl van azon, hogy csupán egy kemény „társadalom” kritika legyen. A társadalommal nem is foglalkozik, a bűnözői rétegből mutatja meg mindannyiunk nagy problémáját, életveszélyes sors-rontóját: az egót.
Ez a film kimondja, hogy a félelmek, a fóbiák és a fájdalom (!) mind az ego tevékenysége, rejtekhelye. És szerencse, hogy ilyen hollywoodias, casino-s, alvilági környezetben teszi mindezt, hogy végre már testközelben érezhesse magához az igazságot a kelet misztikus vágytalanságában és egotlanságában, mint wellness hotelben kéjelgő és steril fürdőkbe szállított, élő iszapban meg-meg mártózó nyugati ember. Aki számára teljesen jól megfér egymással a jóga érzéketlen, kellemes nyugalma, az önzetlenség meditatív átélése és a jóga-misztikával, pálma-levél misztikával való világi kufárkodás, és a Harcosok klubja című skizofrén témájú film által kínált megoldás a világi malomban való taposásban felgyűlt gőz kiengedésére a legmegfelelőbb, ha maga Brad Pitt az árnyék-énünk, aki kiéli azokat a devianciáinkat, amelyeket kényelmes öltönyös-robotmunkázóként nem tudunk, pl. hősnek érezni magunk, amiért pisztollyal fenyegettünk meg egy egyetemi hallgatót, hogy az jobban tanuljon... Pisztollyal fenyegetős nevelő szándékú fenyegetés történik a Revolverben is, csak éppen az egyáltalán nem annyiról szól, hogy valaki még nagyobb koponya legyen az egyetemen, és még inkább nem arról, hogy a beavató mester mekkora állati laza, irigylendő, bőrdzsekis, napszemüveges figura, hanem a Revolver esetében egyértelműen a beavatandó személy körül forog minden, és mint már sokszor írtam: az ego, az árnyék-én legyőzéséről.
Mielőtt bárkit összezavarnék a Harcosok klubja című filmet illető negatív kritikámmal, szeretném leírni, hogy láttam többször a filmet, "világi koromban" :lol: nagy kedvencem volt, és tudom, hogy szegről-végről az a film is az árnyék-én legyőzését akarja megoldásként bemutatni, csakhogy ezzel a kísérletével teljesen megbukik, mert megtesz egy olyan megalkuvást, amit a Revolver nem. Először is a Harcosok klubjában a főhős és árnyék énje két szereplőre oszlik, és az árnyék-ént végig pont úgy ábrázolják, ahogy az saját magát láttatni akarja, kigyúrt, jóképű, vagány pasasként. És lássuk be, amíg az emberek így tekintenek az árnyék-énjükre nem biztos, hogy le akarnak vele számolni bármikor is. A Harcosok klubjában különben is csak azért számol le végül a főhős, mert úgy érzi a másik figura túl ment egy határon, elszabadult. A Revolver nem tesz ilyen pszichologizáló, árnyék-énnel, egoval barátkozó-haverkodó engedményt. Nem sugall olyat, hogy az árnyék-én segítségével de jó is volt néhány őrültséget és balhét megcsinálni. Az árnyék-énnek egy lépést sem enged. Pont azt mondja ki a Revolver című film, hogy csak akkor kezdődik igazán a szabadság, az élet, ha az egonkat legyőztük. És ezen a lényegi ponton ellentétes az ego-témájú, sikeresebb filmekkel.
Ilyen sikeresebb film az Észvesztő is, ami szintén kedvencem volt a Harcosok klubja mellett. Bár, az Észvesztőben nem ábrázolnak egyértelműen belső árnyék ént, de a két, látszólag ellentétes természetű, karakterű, kilátástalan életű, fiatal nő baráti párosa végső soron pont azt mutatja, amit a Harcosok klubjában a skizofrén, kettős személyiségű főhős barátsága árnyék-énjével. Egy félénk ember életében megjelenik a gátlástalan, akivel minden őrültséget megélhet. És a végkifejlet is ugyanaz: a vagány végül átlép egy határt, túl erőszakossá válik, és a félénk le kell állítsa, szembe kell szálljon vele. A hiba ugyanaz. Az árnyék-ént egy határig engedi. Tulajdonképpen az egóról szóló filmekben kiemelkedik a férfias elemi erők harmonikus megélésének problémája, amire sem a Harcosok klubja, sem az Észvesztő nem mutat megoldást, csak azt a pszichológusok által is preferált kezelést, hogy egy darabig jó őrültnek, felelőtlennek, gátlástalannak lenni, és aztán abba kell hagyni. Néha, az ilyen a témájú filmek mutatnak még esetleg annyit megoldásként, hogy a félénk főhősök aztán egészségesen bátrakká válnak, de sajnos mindig beleesnek abba a hibába a rendező, forgatókönyv írók (?), hogy a negatív, vagány, erőszakos figurákat vonzóbbnak ábrázolják, szabadabbnak, erősebbnek, intelligensebbnek, divatosabbnak stb. Így végül mindenki szívében nyitva hagyják a kiskaput egy kis egoista vadságra és őrültségre. Arra, hogy néha milyen jól esik sztárnak és vagánynak képzelni magunk. Egy kicsit felelőtlenkedni, sminkelni, fagyizni, magunkat mutogatni a csinos ruháinkban és egy kicsit hódítgatni, egy kicsit játszani, egy kicsit titkolózni, egy kicsit füllenteni, egy kicsit gonoszkodni. Egy kicsit letérni az útról.

Kedvenc momentumaim a Revolver című filmben:
„Sam Gold, nem ismer bocsánatot, nem ad második esélyt” – Sam Gold nem egy személy, hanem a világi elvek összessége. Nem ő nem ad második esélyt, hanem a főként világi logika szerint gondolkozó embereknek van az a rögeszméje, hogy nem tehet semmit más logika és más elv szerint, máskülönben lemarad valamiről, lemarad a világi sikerről. Az életnyerési vágyak örök: szlogenje: A soha vissza nem térő alkalom!

„Te is én vagyok, de te nem vagy én” – az ego, és az árnyékén felismerése. Valami, ami a részünk, egynek érezzük vele magunk, sőt, lényegi önmagunknak érezzük, s mégis mikor ráeszmélünk micsoda szörnyűségek halmaza, és hogy őrült módon akár a nyomorba vagy a halálba is vezérel a kicsinyes vágyait és igényeit hajszolva, akkor rájövünk, hogy ez a valami mégsem egy kapura játszik velünk... mégsem a mi oldalunkon áll, hanem saját érdekei vannak.
Itt meg kell még jegyezzem, hogy a filmben sokszor elhangzik, az egóról, hogy ő a barát. Maga az egó is ezt mondja, és időnként a beavatók is így nevezik, mert tudják, hogy az emberek úgy védik az egojukat, mint a legjobb barátjukat. Azt, akire felnéznek, mert erősebb, keményebb, okosabb, mint ők. Hát, ezért is kell a félénk és a vagány karakter barátságokat feldolgozó filmeket szintén ide, az árnyék-én témájához sorolni, mert ez utóbbiak, megmutatják azt, amit a civilizált, intelligens, erkölcsösen nevelt félénk emberek elrejtenek, az árnyék énjüket. Azt a valamit, ami ott rejlik bennük, de tudják, hogy nem szabad kimutatni...

Joó Violetta
forrás: http://www.asztrologosz.com/

Hozzászólások



A Revolver című filmmel kapcsolatosan...

Pár éve még működtek ezek, hátha még most is:

Tudom ajánlani a BitZone nevű letöltő oldalt. Regisztráció szükséges, de ingyenes. A film linkje:

http://bitzone-torrent.org/details.php?id=20568

Vagy regisztráció nélkül, letölthető:

http://www.fileserve.com/file/Dv4w9kv

(A Slow Download vagy a Slower Download gombot kell keresni az oldalon és arra kattintani, majd beírni az ott egy képen megjelenő kódot, ami az internetes robotok kiszűrését szolgálja.)

Itt lehet még nézelődni, ha működik még az oldal: http://cinemastore.hu/index.php?page=mo ... ethod=post oldalon nézelődni.



Jól

elbújt ez az írásod a süllyesztőben, mint ahogy a film is.
Fantasztikusan jó film a Revolver!