A nő mágikus képessége és felelőssége

A valóság természete rejtett és mágikus - okkult, ahogy Hamvas Béla írja a Karnevál című regényében. Ezt a mágikus valóságformáló hatást a szellem fejti ki. Nemcsak az egyetemes szellem által, hanem az egyetemes szellem bennünk leszülető egyedi része által is formálódik a fizikai valóság.
A mágikus, teremtői képessége a nőknek jóval, de jóval erősebb, mint a férfiaké. Nagy kár, hogy a mai modern társadalmunk tagjainak nagy többsége egyáltalán el sem ismeri az ember, s így a nők mágikus képességét sem és ezért a társadalmunkban élő nők még csak nem is tudnak ezen alap-képességükről. Arról, hogy attól függetlenül, hogy nem ismerik a mágikus erejüket, az működik a tudatuktól függetlenül (tudattalanul), szüntelenül. Azaz a mágikus tevékenység esetében nincs kikapcsolt állapot. Vagy bont vagy teremt, vonz vagy taszít, de szüntelenül formálja az anyagot, materializál. Bont, amikor agressziójával anyagi szűkösséget, betegségeket, baleseteket, zaklatókat vonz be. És teremt, amikor mély szeretet, békét, nyugalmat él át folyamatosan és ezzel anyagi gyarapodást, egészséget, gyógyulást, idilli és harmonikus körülményeket vonz.

A nő képessége a befogadás (információ befogadás), elfogadás, odaadás és a teremtés, (materializálás). A nő arra született, hogy befogadni, megnyílni, szeretni, a szeretet által önmagát tudatosan átadni, a szeretet által egységet (párkapcsolati, alapított családi egységet) létrehozni, teremteni, szülni, újjászületni képes legyen.

Természetesen nem bármit befogadni, s nem bármi felé nyitott lenni, s nem bárminek átadni magát. Hanem: a férfin keresztül az isteni igazságnak, a kiegyenlítődésnek. A férfi által a valódi, tiszta értelem fényének. Minden nő spirituális útja a „férfin keresztül” vezet. De nem úgy, hogy átgázol rajta, hanem, hogy befogadja, megismeri. Párkapcsolati életük során folyamatosan magához kapcsolja odaadó szeretetével, és visszakapcsolja az ősi egységhez, a Nagy Egész-hez. Így teljesednek ki mindketten. Ez nem misztikum. Ez szellemi, lelki, gyakorlati életfeladataink egyike. A nőnek, hogy a fénytől, tehát az értelemtől, az objektív átvilágítástól, az önmegváltási információktól megtermékenyülve: teremtsen.

Sok nő nem becsüli a valódi nőiséget. Nem tudják, hogy szétáradni (szeretetté válni), ugyanolyan nehéz, mint összpontosítani. Nem tudják, hogy amire születtek, nem kevesebb, mint amire a férfi született. Nem tudják, hogy a gyakorlati feladatok mögött szellemi, spirituális tartalom, alap kell legyen. A „főz, mos, takarít, gyereket szül és nevel” mögött/mellett, szüntelenül mágikus erőt fejtünk ki a képzeletünkkel. Tudatosan is és akarattal is, de tudattalanul és akaratlanul is.

Akik ismerik a valódi metafizikát, de legalább a Titok című filmet és/vagy a Mi a csudát tudunk a világról szóló filmeket látták, minden bizonnyal helyes sejtéseik lehetnek, arról, hogy az általános, emberi mágikus képességről, amelyről ezen tanulmány szól. Tulajdonképpen a 10 metafizikai törvény közül egyiket sem hívjuk Vonzás törvényének, ez egy elég vicces elnevezés. Az első törvény a mágia, avagy a teremtés törvénye. Mely törvény szerint minden ember szelleme (de még az állatoké is) mágikus erejű, tehát teremtő erővel bír. Konkrétan a képzeletünk (belső képalkotásunk) végzi ezt a mágikus teremtési folyamatot, munkálatot. Nem tudom, kinek mennyire meglepő (nekem még ma is az) hogy ez képzeleti-teremtő, szellemi-lelki tevékenységünk folyamatos, „kikapcsolhatatlan”. Egy „örökvevő” diktofon. Szándékosan nem kamerát írtam, mert az megtévesztő.

Az Abszolút Szellemmel tulajdonképpen egyet, tehát egységet alkotó szellemünk-lelkünk által létrehozott érzelmekkel, hangulatokkal átitatott képeink, elképzeléseink nem esztétikailag értelmeződnek az Abszolútumban („Univerzumban”), hanem egy és örök szimbolika szerint. (Figyelmeztetés: világszerte elterjedt számtalan téves értelmezése az ősi szimbolikának, ugyanakkor újabb felszínes szimbólumrendszerek születtek, melyeket eleve hasztalan értelmezni.)

A mágikus, teremtői képessége a nőknek jóval, de jóval erősebb, mint a férfiaké. Nagy kár, hogy a mai modern társadalmunk tagjainak nagy többsége egyáltalán el sem ismeri az ember, s így a nők mágikus képességét sem és ezért a társadalmunkban élő nők még csak nem is tudnak ezen alap-képességükről. Arról, hogy attól függetlenül, hogy nem ismerik a mágikus erejüket, az működik a tudatuktól függetlenül (tudattalanul), szüntelenül. Azaz a mágikus tevékenység esetében nincs kikapcsolt állapot. Vagy bont vagy teremt, vonz vagy taszít, de szüntelenül formálja az anyagot, materializál. Bont, amikor agressziójával anyagi szűkösséget, betegségeket, baleseteket, zaklatókat vonz be. És teremt, amikor mély szeretet, békét, nyugalmat él át folyamatosan és ezzel anyagi gyarapodást, egészséget, gyógyulást, idilli és harmonikus körülményeket vonz.

Tizenéves koromban, iskolában figyeltem fel először a matéria szóra, s fedeztük fel pár barátnőmmel, hogy ahogyan a magyar nyelvben is igen hasonlít a két szó: anya és anyag - úgy a latinban is a mater és a materia. Már az is szomorú, hogy a saját anyanyelvünkben nem tulajdonítottunk neki semmi jelentőséget. Véletlen - gondoltuk. Milyen vicces véletlen. ÉN azért is éreztem viccesnek, mert az anyagról akaratlanul is asszociáltam tovább az agyagra, a könnyen formálható agyagra, amit falusi gyerekek lévén jól ismertünk a házépítések, ház-kiegészítések, betonozás céljából az udvarra került sóderkupacból, amiben ugyanúgy játszottunk, mint egy homokozóban. Nemcsak, hogy erre asszociáltam, de 10-14 év közötti gyermekként számomra valahogy az anyag szó nem volt körülhatárolható és értelmezhető. (Persze ez talán, abból a karmikus nehézségemből is fakadhat, amit a Halakban álló Lilithem jelez, tulajdonképpen, hogy a fizikai valóságot hajlamos vagyok unalmasnak érzékelni, más, érdekesebb, romantikusabb misztikumra sóvárogni és ezért a valóság érzékelése háttérbe is szorult időnként, homályossá vált.) Valamennyire földként határoztam meg a az anyagot. Az én értelmezésemben tehát ott állt előttem egy összefüggés az anya és az agyag között. Továbbá az anya és a sötét, képlékeny, gyúrható, „mocskos” föld között, de ez a hangzásbeli párhuzam számomra hamisnak tűnt. Őskori, primitív tévhitnek gondoltam azt, hogy valóban párhuzam lenne az anya és az anyag, a föld között.

Még 18-19 éves érettségire készülő, taoista filozófiával tanterv szerint ismerkedő gimnazistaként sem értettem, hogy a jin miért sötét, és miért azonosítható az anyaggal. „Buta, mint a föld.” – ez már beivódott a tudatomba addigra. De tény, hogy a férfi-nő, fény-szeretet, analóg páros sem zárja ki a nő és az anyag butaságát. Persze, spirituális emberként ma már nincsenek ilyen tudományos, biológus-filozófus, (primitív) feminista gyanúim semmilyen metafizikával, filozófiával vagy vallással szemben sem. Idővel sikerül egyre spirituálisabban gondolkodnom, egyre inkább metafizika szerint.

Ma már más a világképem. Az anya és az anyag közötti kapcsolat nem primitív. Az anyagot formáló, a fizikai síkot a sorsot alakító, mágikus, képzeleti erő tudatában, s külön a női mágikus képzeleti erő mértékének, intenzitásának ismeretében, egészen másként tűnik fel ez az összefüggés. Az összefüggés mágikus, spirituális értelmű és mélységű. És nem anyagi, tárgyi-testi értelemű. Az anyagi, tárgyi világ keletkezésének és a testbe születésnek az értelme nem anyagi és tárgyi, hanem mélyen és evidens módon szellemi, vagyis spirituális.

De különben az anyag sem olyan megvetendő. Az emberek sokszor az anyagot, anyagi világot, fizikai létezést minősítik le, amiatt, ahogy ők maguk téves értelmet adnak mindannak, amivel találkoznak a fizikai síkon, konkrétan arról van szó, hogy a fizikai világot valami rosszul sikerült dimenziónak vélik, kontár munkának, s mindez azért van, mert metafizikailag nem ismerik a létezést, nem ismerik a szellemi dimenziót, s annak kapcsolatát a fizikaival. Nem ismerik és nem értik az anyag szakralitását. Mármint azt, hogy az anyag az egyedüli un. tiszta állapot a létezésben, mivel teljesen Lilith-mentes.

Társadalmunk tagjainak többsége nem tud az ember mágikus erejéről, a valóság mágikus természetéről, még a spiritualitással foglalkozó nők is nehezen tudatosítják a felelősséget ezen képességükért. Én a saját nevemben legalábbis kijelenthetem, hogy sokáig, még karatésként sem tudtam legyőzni magamban (mert nem karatéztam elég lelkesen és ambíciósan, tehát bátran) a női emancipáció által sokszor preferált és támogatott szereptévesztési ambíciókat, és időnként meg-megirigyeltem a férfiak fizikai erőfölényét, pusztán azért, hogy azzal mennyivel könnyebb tiszteletet ébreszteni másokban stb. Vagy régebben sokszor, amikor nehézségeim akadtak ösztönösen nehezteltem a sorsra – megfeledkezve arról, hogy a sorsom én magam vagyok, a rossz reflexeimmel, tévképzeteimmel, és a valóság az én szellemi-lelki tevékenységeim, állapotaim, objektív tükre, s nem egy rám küldött, külső személy által írt élettörténet.

Ezekben nem kell lineáris logikát keresni, ez pragmatikus szempontból logikátlan, mint minden negatív, karmikus meghatározódás. Hiába tudunk valamit intellektuálisan, mert úgy is csak hosszú idők folyamatos befelé figyelési és önnevelési törekvések által alakíthatjuk át tudattalan és önkéntelen negatív reflexeinket.

Sok nő, azt hiszi, hogy ha ő amolyan férfias típus, szeret férfiakat hódítani és könnyedén elhagyni, szeretkezés közben felül lenni, gyorsan hajtani, ha nem is trágárul, de amerikai filmekből tanult, férfias- meredeken fogalmazva és kemény szavakat használva beszélni, élvezi a konfliktusokat, az autószerelést, a vadászatot, a box és hoki-meccseket, vagy más férfias tevékenységeket, akkor az ő személyiségében egyszerűen túlsúlyban van a férfi, és ebből fakadóan, ő talán nem az anyaságra született, vagy csak nem „tipikus anya” természetű nő. Ez minden esetben tévedés. Még akkor sem igaz, ha úgy éreznék, hogy a tipikus női vonások helyett nem is negatív, hanem pozitív, nemes férfi tulajdonságokkal rendelkeznek (amit persze a férfiak és/vagy a kényesebb, maradi nők nem tudnak bennük elfogadni, irigységből).

Legtöbb esetben minden nőnek van veleszületetten képessége a nőiségét megélni, egy bizonyos fokig. Annak a kis százaléknak, akiknek nincs veleszületett pozitív női vonása, természetesen ugyanúgy életfeladata, rendeltetése a teljes nőiség megélése, mint a pozitív női vonásokkal született nőtársainak.

Vannak nők, akik személyiségüket „keményebbnek”, „bátrabbnak”, tehát tulajdonképpen „férfiasabb típusnak” érzékelése végett belekerülnek pl. a testedzés mániájába, valamilyen versenysport űzésébe, tulajdonképpen hasonló ez, mint a karrierizmus és sokszor fedi is egymást a kettő és a sportot, mint hivatást választják. Modern sportokra gondolok, és nem spirituális alapú, tradicionális harcművészetekre, amelyek voltaképpen szellemi beavatási rendszerek. Sokkal több annál, mint szereptévesztés, a versenysportoknak a nők általi fanatikus gyakorlása és a férfias izmokért történő testépítői ambíció, és /vagy a karrierizmus gyakorlása az első sorban anyai spirituális funkcióra született nőknél. És lehetne még más és több férfiaskodási törekvést is felsorolni: lőfegyver használat, vadászat, autóversenyzés. Az előbb felsoroltak mind egytől egyig a hamis (asztrológiai, metafizikai meghatározással a Lilith által meg zavart, eltorzított) férfi szerepek példatárát gazdagítják. Ezért ez inkább férfiellenesség, a valódi pozitív férfi tulajdonságoktól való félelem, mely arról ismerszik meg, hogy az illető nő vagy férfi vagy általában passzív és gyáva vagy pedig feleslegesen vakmerő, törtető és agresszív.

Amikor nem jut el egy nő odáig, hogy ezeket a tulajdonképpen közönséges, világi sikereket megszerezze (versenysportokban, lőfegyver használatban, üzleti tevékenységekben) a negatív (agresszív) férfi szerep eltanulásával, felvételével, egy komoly férfipartnernek és a családnak a mellőzésével, hanem ehelyett megmarad feleségi, élettársi/házastársi és anyai szerepében a nyílt vakmerőség, agresszivitás és törtetés helyett a másik rosszat, másik végletet választva: a gyávaságot, az alárendelődést, a rosszul nevelt és magára (apai funkciójára, spiritualitására) rá nem ébredt férfi személyes szeszélyeinek a kiszolgálását, akkor ezekkel a feltáratlan és ezért feloldatlan torz ambíciókkal, agresszióval, agresszió és törtetés kiélési vágyakkal, az ő mágikus képzeletének romboló hatása nem csak őrá hat vissza (mint egyedálló szingliként, laza partneri kapcsolatokban élve) nemcsak ő rezonál a negatív maszkulin energiákkal (negatív Mars, Uránusz, Nap, Jupiter, Szaturnusz) hanem főként gyermekei, akik átveszik az egészséges nemi szerep elfogadásának elkerülése következtében felgyülemlő agressziót, neheztelést és emellett sokszor megvonódik tőlük az igazi anyai törődés, szeretet, ami a gyermekek szellemi-lelki tápláléka. Mindezeknek következménye a gyermekek betegségei, balesetei és személyiségük negatív irányba történő formálódása, mellett a házastársi, élettársi kapcsolat megromlása is. Mindezeknek következménye a gyermekek betegségei, balesetei és személyiségük negatív irányba történő haladása, mellett a házastársi, élettársi kapcsolat megromlása, tönkremenése is. Metafizikával foglalkozó személyek számára tény, hogy pl. a harag, az agresszió, a neheztelés, legyen az akár rejtett, elfojtott, sőt, ebben az esetben sokkal súlyosabban okoz ez a negatív Marsi magatartás lázat, fejsérülést, fejfájást, nagyujjak sérüléseit, vér -és szemproblémákat. Tehát pl. egy rejtetten haragvó, neheztelő, rejtetten agresszív anyának a kiskorú gyermekei átveszik ezeket a vibrációkat és ők maguk is viselik azok következményeit, (baleset éri őket, megbetegszenek).

Mindezek tudatában gondoljuk tovább azt is (mellékesen), hogy a rejtett, negatív karmikus tulajdonságaink által, boldogságunk szempontjából kedvezőtlen irányba könnyen beinduló, folytonosan működő-dolgozó, mágikus, sorsidéző hatású képzeletünket mennyivel nehezebb tudatosan irányítani, pozitív képekkel betölteni, ha a karmikus tudattalanunk egyébként is sorsrontó képei, képzetei mellé még szórakozásból, horrorokat, katasztrófa filmeket, perpatvaroktól hangos szappanoperákat bámulunk rendszeresen, s hogy milyen pozitív változásokat érhetnénk el, ha ezek helyett is inkább karmafeloldási naplónkat vagy mantráinkat írnánk és hallgatnánk.

Érzékletes és találó kifejezés, hogy valami közönséges. Manapság valóban igen nagy közönsége van az agresszív, tehát negatív férfias tulajdonságokkal büszkélkedő nőnek. Rideg, kemény, kíméletlen, agresszív, trágár, szabados elvű, bájait fitogtató, azokkal hódító stb. jellemzéssel írhatjuk le a tudatosan vállalt, vagy csak utánzási ostobaságból gyakorolt mentalitást. Hatalmas szórakozni vágyó közönség figyelme irányul rájuk. Úgy, mint a szórakoztató ipar pár évtizeddel ezelőtti szex-szimbólumaira, a negatív nőiséget megtestesítő, butácska, de derűt árasztó, a férfiak számára feltétel nélkül nyitott, de csak a felszínen, azaz a test szintjén, csak kívül nyitott és befogadó, s így tulajdonképpen csak a szórakozás jellegű szexualitásra és más szórakozásokra való nő. Aki persze emellett, jobban megfigyelve érzelgős, érzékenykedő, valódi szeretetre és odaadásra képtelen, és aki az érzékenysége és állandó, szeszélyes irritáltsága, rögeszméi miatt képtelen stabil kapcsolat kialakítására, mivel álszent naivitásában ravaszkodó, mártírkodó, női bájait fegyverként használó, cselszövő, ármánykodó, kéj- és kényelemvágyó, bosszúálló, gyűlölködő személy.

Napjaink céltudatos, nyíltan törtető és agresszív, férfiasan mocskos szájú, a filmekben némi sértést egy-két ökölcsapással vagy érzékeny pontra rúgással elintéző, egyéb harci eszközzel profi módon bánó, viszont ezért annál csábítóbb, vagány harcosnői és briliáns elméjű számítógépes kódtörői, széf-robbantói, céltudatos, kemény cégvezetői semmiképp sem értékesebbek, és pláne nem példaértékűbbek, mint érzelmeikkel viaskodó és romantikusan szerelmes, butácska elődeik.

Ahogyan fentebb írtam, nem csak a férfi princípiumhoz tartozó elemek (tűz, levegő) karmájára jellemző vágyak, reflexek és tulajdonságok akadályozzák az egészséges női szerep felvételét, megvalósítását, hanem (ahogyan a férfiaknál is a saját szerepük, általánosságban a személyiségük pozitív értelmű megélését) mind a négy elem szerinti karma, tehát a víz és a föld karma is éppen olyan nehézségeket gördít a női mágia kreatív használata és a női funkcióra jellemző sorsfeladatok felvállalása elé. A nőiség hamis formái, víz karmánál a zavaros érzelgősség, érzékenység, romantikus, idealista érzelgősség, amely vonások nem hogy megóvnák tulajdonosaikat a másokkal szembeni felelőtlenkedéstől, hazugságoktól, megcsalástól, cserbenhagyástól, de ugyanúgy ezek irányába visznek, mint ahogyan ki is hívják maguk ellen ezeket a negatív cselekményeket. A másik feminin elem, a föld elem karmájánál az anyag, a fizikai valóság, beleértve saját testünket is - téves értelmezése, értékelése válik a sorsrontás, az élet kisiklatásának előidézőjévé. Az anyagban való elmerülésnek, az anyagi létezésben való tökéletességre törekvésnek nincs értelme, hiábavaló és egészségtelen, ahogyan a fizikai világ jelentőségének semmibevétele is az. Testünk, anyagi helyzetünk némi eltolódással, de szinkronban működik belső történéseinkkel, azzal a céllal, hogy a fizikai létben ellenőrizni tudjuk szellemi-lelki mozzanataink helyességét. Ennek tudatában kell a fizikai valósághoz viszonyulni.

Minden egyes ember nemétől függetlenül tartalmazhatja és tartalmazza is a hamis férfi, a hamis női és az igaz férfi és igaz női vonásokat, tulajdonságokat. Nem baj, ha egy nő kifejleszti magában a pozitív férfias tulajdonságokat, képességeket (a fény, tudás áramoltatását kifelé, s befelé önmaga átvilágítására, önvizsgálatra is egy magasabb szinten) sőt, kell is, hogy felnőttként, idővel ezeket elsajátítsa, ahogyan férfi is kell, hogy idővel fejleszteni kezdje személyiségében az igazi női képességeket, a befogadást egy magasabb szinten. Magasabb szinten, mint a velünk születetten bennünk levő jin és yang energiákat, amelyek már a bolygók minőségét nézve is egyértelmű, hogy fellelhetőek a személyiségünk alapjaiban. (Az más kérdés, mennyiben negatívak, s mennyiben pozitívak.)

Záró gondolatként a következő tapasztalatomról szeretnék írni: asztrológusként sok tanácsérő levelet kapok, 90%-ban nőktől mindenféle korosztályból. Ezeknek a nagyobb részében mindig szerepel a kérdés, hogy vajon mi az ő nekik személy szerint, elrendelt hivatás? Hol az ő helyük a világban és az életben a hivatást, a pénzkeresést, az önkifejezést és önmegvalósítást illetően. E kérdést feltevők között a legtöbbnek, ezen csoport 90%-nak komoly párkapcsolati és/vagy családi karmája ismerhető fel egyértelműen a sorsképletében. Tehát azok, akik érzik, hogy nem lelik helyüket, valami nincs a helyén az életükben, valamit nem tettek meg, valamibe nem kezdtek még bele, amitől végre egésznek éreznék magukat, amitől végre helyre kerülne az önértékelésük.Van valami nyugtalanság bennük, valamilyen képességüket fejleszteni kell, valahol nekik dolguk van stb.

Még azok is, akik érzik, hogy valahol nekik „más” dolguk van, mint a jelenlegi, feminista alapú társadalmi minta, még azoknak is, csak valamilyen különleges munka és hivatás jut eszébe, s hogy azon a területen kell önmagukat megtalálják, az „önmegvalósító” hivatásukkal kapcsolatos a szerep, amit keresnek belső sugallataiktól hajtva.

Tévednek. Tévedtem én magam is, amikor a párommal való együttélés megkezdése után, ahol ugye hamar anyai szerepbe is kerültem az ő 3 leányának pót-anyukájaként, gondozója-nevelőjeként, igen sokára kezdtem neki letisztázni a kérdést magamban, hogy mit is várok el magamtól ebben a szerepben, miről is szól ez és szellemileg, lelkileg megértettem-e ezt a funkciómat, és teljesítem-e. Nem vettem észre, hogy az az elégedetlenkedés, ami a asztrológusi pályám elején bekövetkező, az én várakozásaimat alulmúló eredményeimből fakadt a felszínen, mélyebb szinteken egy olyan feszültség és agresszió volt, melynek okaként végül a családban elfoglalt helyem, betöltött szerepem szellemi-lelki letisztázatlanságát, és ebből fakadó tapasztalatszerzési és egységbekapcsolási mulasztásaimat jelöltem meg.

Rájöttem, hogy még én is, akinek többnyire tűz karmája van (Oroszlán Nap és Ascendens, és Nyilas Sárkányfarok az V. Horoszkóp házban, amely az Oroszlánnal analóg jelentésű életterület) és ebből kifolyólag igen fontos számomra, a szakmai elismerés, a siker, az önálló és kreatív munkavégzés stb., szóval rá kellett jönnöm, hogy azok a tapasztalatok, azok a próbák, amelyeket ösztönösen, sőt, a felettes énem által vezérelten keresek azoknak legalább a fele (ha nem a nagyobb része) a családanyaként, a gyermekgondozással, -neveléssel megszerezhető tapasztalatok általi önértékelés. Nem azért írtam ezt le, mert milyen egyedi és érdekes feladat ez, pont ellenkezőleg: ez annyira általános és sokak számára „unalmas” tény, ahogy az én karmikus meghatározódásaimmal nekem is unalmasnak tűntek a gyermekneveléssel és családanyaként a háztartással járó feladatok és kötelességek. De bármennyire is tűnik a modern és a post-modren nők számára szürkének ez az életterület, első sorban a magunk fejlődése és kiteljesedése érdekében kell azt lehetőleg minél nagyobb szeretettel és odaadással felvállalnunk. Főleg, ha normális és egészséges gyerekeket akarunk nevelni, s nem a kényeztetéstől óvodás szinten ragadó felnőtt hisztériákat, érzelgősen szeszélyes bajkeverőket, vásott, kis anyuci – apuci kedvenceket. És egyáltalán nem kell azt tragédiaként megélni pl., hogy nincs pénzünk bejárónőt, babysittert tartani, hogy a pénzzel megvehető kényelem és sorskönnyítés által nem tudjuk megfosztani magunkat azoktól az erőfeszítésektől, amelyek egy nőt tényleg és igazából nővé és anyává tesznek a szó legpozitívabb értelmében, és természetesen a szó spirituális értelmében is.

És ez a természetes, spirituális fejlődéshez és önértékeléshez szükséges tapasztalatszerzési szükség jelentkezik a nőknél már a 21 és 28 éves kor közötti életszakaszban, azaz a Rák jelentésének megfelelő Szaturnuszi ciklus ideje alatt. Ebből a tényből adódóan is logikusan következik, hogy a nők már ebben az életszakaszban foglalkozni kezdenek saját anyaságukkal, az anyasághoz való viszonyukkal, és fellép (legalábbis egészségre törekvő szellemiség eseté fellép, más esetekben csak fellépne) az önkéntelen elvárás magukkal szemben, hogy anyakánt helytálljanak. De ezt a koreszme manapság nagyobb részt teljesen elnyomja bennük. Azt is lehetne mondani, hogy a nő felnőtté válása egybekötötten zajlik az anyává válás igényének kialakulásával és megerősödésével. Sajnos, ez manapság – és a portálra érkező kérdésekre válaszoló asztrológusként, azt kell látnom, hogy ez az igazság a mai nők tudatáig egyre később, és ma már csak harminchárom –harmincöt éves korban válik egyértelművé.

Mindez az önkéntelenül jelentkező természetes vágy nem semlegesíti senki karmikus, mély tudattalan ellenérzéseit a magzatfoganással kapcsolatosan. Viszont a fordítottja inkább megtörténik, tehát az, hogy a tudattalanban rejlő karmikus anyaság-ellenes, magzat-ellenes, és még esetleg hozzájárulva a férfi-ellenes érzéseik által vezérelve a tudatos én számára nem lesz érezhető az anyává válás természetes, szellemi-lelki fejlődéssel együtt járó igénye. Hanem tulajdonképpen a negatív, karmikus tulajdonságai érvényesülésének érdekében azt letagadják maguk előtt a nők. S mi sem megszokottabb annál, hogy a nők ezt a 21-28 éves koruk közötti Hold életszakaszt szellemük és lelkül szintjén a gyermekmentesség rendíthetetlen, sziklaszilárd vágyával, biológiai szinten a hamis információt, a várandósságot jelző hormonanyagokat tartalmazó tabletták hatásával élik meg. Ez ma társadalmi normává vált, sajnos.

De félreértés ne essék, nem állítok olyasmit, hogy pl. a nők 21-28 éves koruk között vagy bármikor később egyáltalán nem kell hivatást válasszanak és tanuljanak, majd hivatásukat gyakorolják és ott tapasztalatokat szerezzenek. Ez is fontos és szükséges számukra, de nem annyira, mint az anyaság. Ugyanezt állítom, a férfiakkal kapcsolatosan is, de, mivel ők a tapasztalati ismeretszerzésből eredő szellemi fénynek a megtestesülései, nekik sokkal több gyakorlati tapasztalatra van szükségük mint a nőknek, a családban való helytállási képességük kialakulásához. Ezért náluk csak 35 éves kor után lépik fel az igény, hogy első sorban családapák legyenek, és csak az után társadalmi szereplők. Tehát első a család mindkét nemnél, de megfelelő korban. Azért, mert a család az az életterülete, ahol tényleg fejlődünk, ahol valódi felelősséget tanulunk, ahol valódi szeretet kell áramoltassunk.

Persze a családi élet zavartalanságának fenntartása múlik az alapvető anyagiak meglétén, megszerzésén, bevonzásán, de mint tudjuk az anyagi viszont megint csak a mi szellemi-lelki állapotainktól függően érkeznek életünkbe vagy távoznak, s maradnak el tőlünk. A szellemi-lelki egészségünk elérése, mint írtam fentebb: leginkább a családban való helytállásunk, felelősségünk, egységbe-kapcsolódásunkon múlik.

Ma már tudományosan is elismert tény, hogy a mai ember elődei nem csak az által fejlődtek szellemileg, mert vadásztak, és a jobb vadász-eredmények érdekében eszközöket kezdtek gyártani, tehát nem a táplálékszerzési feladataink megoldása által okosodtunk lényegesen, hanem az által, hogy az ember-elődei, az ember szabású majmok, de már, a különböző majom-félék is, egyre több időt töltöttek az utódaik gondozásával, sőt: egyes esetekben azok nevelésével is kezdtek egyre többet és egyre tudatosabban foglalkozni, és egyre hosszabb távú eredményekben gondolkodni a gyermeknevelés terén, a gyermeknevelésben szerzett tapasztalataik által.

És mai napig érvényes ez, tehát: hogy szellemi fejlődésünk „kulcsa”, nem annyira az intellektuális tudásszerzés, vagy a művészi tevékenykedés, hanem az utódok gondozása, és egészséges lelkű felnőtteké nevelése.

Írtam: Kozma Szilárd tanításai és azzal egybevágó saját tapasztalataim alapján.

http://www.aldottelet.com

http://www.kozmaszilard.hu/

Hozzászólások



Nem vásároltam

- meg az oldalt. de ellentétben sokakkal olvastam a ház szabályzatot, és egyet s értek vele. Senkihez nem volt egy rossz szavam se, aki nem állt ránk és nem kötözködött folyamatosan.

Nem úgy értettem, hogy a thesecretről oldalogjatok el, hanem a mi cikkeink alól. Pl. ha nem tudsz érdemben hozzászólni, csak tájékozatlanul és értetlenül fölényeskedni, akkor semmi értelme ide írkálni, kötözködni. Ez az oldal nem arról szól, hogy valakin vezessük le a feszültséget és vagánykodjunk gyerekes módon a másik kárára.



Szegény névtelen katonák...

Szegény kezdet, aki miután beismerte, hogy primitív módon sértegetni akart, villámgyorsan megsértődött azon, hogy miként jellemeztem egy velem és a párommal ok nélkül és ismeretlenül kötözködő, magyarul írni, fogalmazni nem tudó agyast... kompetensnek érezte magát, hogy leszarházizzon és jól megmondja, hogy "kapd be".

Sajnállak titeket, ha nektek ez fair konfrontáció, ez az "odamondás". Teljes rejtekből, lyukakból, mint a férgek. Látod Kezdet, előre szóltam, hogy ami kígyót békát kiabálna ez a szegény önérzetes, szeleburdi Pipacs az rá lene igaz, ehelyett jöttél, te megelőzted, behúztál elé a magadból hülyét csinálással. hát, nem-e az a szarháziság, hogy valakiket rejtekből, teljes védettségből támadtok? Az indokokat már ne is részletezzem, mert így is elég siralmas az egész. Egy spiritualitással foglalkozó oldalon azzal kell bajlódni, hogy egyesek a minimális emberi szintet alig tudják hozni. - nem számoltál tízig? Csak köptél egyet a lyukból? Nagy bátran?

Jót nevettem én is, és a mutatványotokhoz is tapsolok! Jópofa két szerencsétlen vagytok ... :D

Hiába na, ilyen ez az év, az agresszív gyávák meg a gátlástalan, profi terminátorok sorra megtalálnak... Egészen megtisztelő.

Ami pedig a fenti témát illeti, én mindeközben szerető szívű anya vagyok, négy gyermekes családban főállású anyának mondhatom magam, és úgy látszik, hogy ez az év ne m kedvez a pozitív élményeimről, eredményeimről való beszámolásnak, illetve minden a harcnak rendelődik alá most, hogy nagyrészt egész évben tűz jegyeken haladnak át a karmikus pontok, ezért, ha azt írom le, hogy a 3 éves kislányom milyen elbűvölő, értelmes, szelíd ugyanakkor öntudatos és önálló, s nem utolsó sorban nagyon egészséges fizikailag is. Aktuális szívemet melengető anyai tapasztalataimról, "büszkeségemről" pedig inkább újabb tanulmányaimban írnék, nem pedig itt a minden spiritualitást mellőző, puszta kekeckedésről, okoskodásról szóló kommentek között.

Nyugodjatok meg, hogy az önérzetes kötözködőkben is meg tudom becsülni, ha van értelmük, tudásuk, morális érzékük olykor-olykor. De még a kötözködők közt is jellemesebbek azok, akik legalább arccal, névvel személyes beszámolókkal léptek a nyilvánosság elé. ha már az ember konfrontálódni akar, akkor vállalja fel magát, ha meg nem akkor ne is akarjon másokkal párbajozni, mert az ilyet orvtámadásnak hívják és akármennyire és megsértődtök az én minősítésemen, hogy a másik "gyáva", "újfasiszta-feminista" én nem dobálózok a szavakkal, mint ti. csak azért ámítjátok ezzel magatokat, hogy ne kelljen szembesülnötök vele. Ezért nem jut előrébb az emberiség, mert a buta egója által hagyja magát irányítani a többség.

Gyermeketek van-e? Mennyi? Egészségesek, jólnevetek, boldogak-e? Párotok van-e? békében éltek-e? Megértésben-e? Mert nálunk itthon béke van, mindig. Mert én tudom, mi az, magamon uralkodni, belátni, a hülyeséget elengedni, megbánni, áldozatot hozni, lemondani mindig azért, ami igazán értékes, az életért. Nem a nyamvadt kis egó védelmében bujkálni, szépíteni (ártatlan virágszál vagy, mi, pipacska? és a kezdet? Ó egy ó egy micsoda volumenü, maga az isten...) hazudni, blöffölni, mocskoskodni, odavágni. Ettől még senkik vagytok számomra, jöttök és szívjátok vérem, hátha abból erőt nyernétek... Elárulom: ha hagynám sem nyernétek semmit - úgyhogy nem kell annyira mellre szívni azt, hogy nem hagyom. tegyétek magatokat túl rajta és szép csendben oldalogjatok el.



Kezdet - röhögjél ki bárkit - kit érdekel?

Kedves Kezdet,

Röhögjél ki bárkit, kit érdekel? És mi köze ennek a thesecret.hu szellemiségéhez a pozitív mágiázáshoz, illetve az egymásnak való hasznos információk átadásához? Semmi. Úgyhogy van amit röhögjél magadon, hogy akkor ezt minek is kellett feltétlenül leírd ide.

Magányosnak éreznéd magad, ha a kinevetett személlyel nem közölhetnéd, hogy nevetsz rajta? - Költői kérdés volt. A választ csípőből fogod megírni, hogy á dehogy! Neked mennyi barátod van, biztos több, mint nekem, mit is képzelek én, ebből is látszik, hogy milyen szerencsétlen vagyok, mennék inkább követ fejteni stb. Hagyjam meg a thesecret.hu-t az igazi szerető szívű embereknek, stb. Én vagyok a kötözködő, én kezdem mindig a bajt stb. Miért nem hagyom, hogy teljesen eltévedt emberek igazítsanak útba, tegyenek helyre. Nagyon unalmas már.
Én megértem mindenkinek a nyomorát, baját, de nem az a megoldás, hogy bele kell rúgni abba, aki valami jobban tud, vagy többet valósított meg. Nem a hazugság a megoldás. Milyen mágiát képes az gyakorolni, aki beleköt másba, aztán kajtat utána, hogy tüntessen vele, hogy mennyire lenézi és nevetségesnek találja? Nem csak milyen mágiát gyakorol, de egyáltalán milyen életet él az, akinek erre szüksége van?

Mennyi boldogtalan kötözködő és szellemileg tájékozatlan ember nem rombolja a világot?

Persze Kezdetről sem lehet tudni, hogy gyermektelen nő-e, vagy a gyerekeiből kiábrándult anya-e, vagy magányos, gyáva férfi? Csak azt tudni, hogy neki ő a pornó oldalak többet érnek, mint Kozma Szilárd tudása, hát lelke rajta, széles a világ elférünk benne. De akkor miért kell spirituális oldalakon lődörögni és az ott komolyan megnyilvánulókba belekötni? Lehet, hogy itt is vannak barátaid, de az sem jogosít fel erre a gyerekes viselkedésre.



Kedves Kleisza! ..... "Elgondolkoztál már azon. hogy..."

többet ártasz, mint használsz, hogy többet rombolsz, mint építesz, és végül nőként: többet gyilkolsz ("csak" egészséges gondolatot, szeretetet persze), mint teremtesz, azzal, ha ilyen kioktató - fölényes hangnemben, ilyen leintő, csaknem becsmérlő módon fogsz hozza valaki olyan - és még hozza nem is kicsi! - munkájának a z értékeléséhez, esetleg tényleg jó szándékú és építő jellegű kritikájához, kiegészítéséhez, mint ahogy itt tetted?
Eszedbe jutott már, hogy a tűz-karmádból eredő, önkéntelen bántó megjegyzéseid, erősen okító jellegű, kiigazításaid negatív - romboló hatásán elgondolkozz, vagyis azon, hogy nem csak a szerzőnek, de az ég-világon senkinek nem használsz azzal, ha a fölényes kérdezéseddel, önkéntelenül is, azt a látszatot kelted, hogy a szerző nálad ostobább, figyelmetlenebb és tájékozatlanabb? Mit képzelsz, kinek használsz ezzel a lekezelő hangnemmel, aminek semmi köze nincs a jóakaratú, építő szándékú kritikához?
Pedig tényleg érdekes dolgokat, metafizikai kérdéseket feszegetsz, amiken nagyon is fontos lenne érdemben eszmét- cserélni, egymást kiegészítve, egymás tudását gazdagítani, egymásnak a mélyebb és tisztább látásban segíteni.

"Elég szomorúnak tartom, hogy - mint te is - még mindig sokan képtelenek a pozitív együttműködésre, mivel csakis uralmi - irányítói pozícióból, beavatkozási - uralási késztetéseiknek (Hogy ne írjam: rejtett irigységüknek) alárendelten, azok által tudattalanul manipuláltan képesek még a spirituális szférában is, egy - egy embertársuk munkáját értékelni.

Szomorú tehát, hogy még azok mis, akik jártasak valamelyest a metafizikában és ismerik a külső -belső kiegyenlítődés jelentését és fontosságát, neki állnak kioktatni a párkapcsolati harmónia megvalósítási lehetősége felől olyan személyt, akik ötödik éve, hogy képes ez nap mint nap megvalósítani! De még szomorúbb, hogy egy ilyen tájékozott személy, mint te, eben a karmájából eredő (Mert honnan máshonnan?) tudattalan ellenfél legyőzési igyekezetben, ahol a legyőzendő, megalázandó szerző őt egyáltalán nem bántotta, oda vetemedik, hogy a vélt ellenségének olyan szavakat, állításokat adjon a szájába, amiket az le nem írt: "(koránt sem biztos), hogy "A FÉNY A FÉRFIN KERESZTÜL ÉRKEZIK"",..."
"A vezető és a vezetett, uralkodó és elnyomott ideje rég lejárt." - Tökéletesen igazad van kedves Kleiszta! De mond légy szíves? Miért olvasod ezt éppen a Viola fejére? Miből gondolod, hogy ezt ő nem így gondolja, sőt: hogy nem éppen így gyakorolja, nap mint nap, egy az egyben? - Miből következtettél te ere?



Köszönettel Kozma Szilárdnak

Kozma Szilárdnak köszönhetem a magam, majd később a feleségem és a fiam születési horoszkópjának az értelmezését. Nagyon sokat jelentett a segítsége, s ezért hálából a Szilárd asztrológusi segítségét (a személyes horoszkóp feltárását) mindenkinek a legmelegebben a figyelmébe ajánlom! Nem hiszem, hogy Kozma Szilárdon és Dénes Márián kívül magyar nyelvterületen valaki is képes ilyen minőségű segítséget nyújtani a személyes (“születési”) horoszkóp értelmezésén keresztül. Ha tényleg a Titkot keresik, rendeljék meg Tőle a személyes horoszkópjuk értelmezését-feltárását!



Kedves Harmatcsepp:))

Köszönöm:))
Járok én ide, csak ritkán érzem úgy, hogy meg kellene szólalnom:))



Kedves Violetta!:)

Ezzel azért tudnék vitatkozni:)

Eszedbe jutott már más szemszögből nézni a dolgokat? Mondjuk eszedbe jutott már, hogy a nő a tudattalant, míg a férfi a tudatos elmét képviseli? A tudattalan nem azért sötét, mert buta, hanem azért, mert az ész, az elme nem lát bele, nem ismeri. Viszont ami teremt, az érdekes módon a tudattalan:)

Az elme nem lát bele a Teremtésbe sem, úgy általában a Lét nagy igazságaiba - mégis ő a fény?
Na ne már!

A Föld pedig buta lenne, valóban úgy véled?
Eszedbe jutott már, hogy a szavak értelmezésével van a probléma?
Ahogyan a BŰN szó évezredekkel ezelőtt még BŐ ÜNŐ jelentésű volt, vagyis bőségben élő, termékeny, elégedett asszony, addig a BUTA BÚTT/BÚJT, REJTETT - jelentésű. Nem az ősök tudásával volt baj, a miénkkel van, ha valaki buta, azaz tudatlan, akkor azok mi vagyunk:))

Elég szomorúnak tartom, hogy még mindig sokan így állnak az élethez. Ez uralkodik, az meg hagyja magát.
Minden emberben van sötétség - tudattalan -, és fény - elme. Minden emberben ki kellene egyenlítődniük, azaz együtt kellene működniük, méghozzá harmonikusan. A párkapcsolat csakis akkor működik tökéletesen, ha a belső kiegyenlítődés megtörtént, és koránt sem biztos, hogy a fény a férfin keresztül érkezik, ahogyan az ellenkezője sem biztos. Hol egyikük, hol másikuk rukkol elő megoldással, ha épp arra van szükség. A vezető és vezetett, uralkodó és elnoymott ideje rég lejárt.