Juhuckó blogja

Az eloltott gyufaláng

gyufalángÖsszeomlás. Amikor minden mindegy. Nem érdekel senki és semmi. Legszívesebben kifutnál a világból. Teszed a dolgodat. Otthon, munkahelyen. Csinálod rutinból. Egy csepp örömöd nincs benne, csak tepersz a mókuskeréken. Napról-napra alább és alább merülsz a keserűségben. Kiutat nem látsz és talán már nem is akarsz. Az érzéseid elborítanak, nem tudsz velük mit kezdeni. Nem bírod magadban tartani. Megosztanád, de nem megy. Nem akarod kiadni magad. Félsz, hogy megint sérülsz. Tovább »

Béla és Luca

béla és lucaAz utóbbi hetekben szorosabb ismeretséget kötöttem két, ezeddig a háttérben meghúzódó ismerősömmel. Mindig éreztem, hogy folyton körülöttem nyüzsögnek, de soha nem merészkedtek elő.
Ők Béla és Luca.

Béla fekete, vörös szarvakkal a homlokán. Szúrós, sötét tekintetét folyton az arcán ülő, kárörvendő mosolyával próbálja erőteljesebbé tenni. Reggeltől estig Tovább »

Elmosták a könnyek

Éjjel 1 óra. Fülledt meleg. Tücskök ciripelnek. Képtelenek abbahagyni. Még akkor is vígan hangoskodnak, amikor elered az eső. Kellemes hangzavar van kialakulóban. A tücskök zenéje, az eső egyre erősödő zizegése fűszerezve a szél fel-fel erősödő sóhajaival. Tovább »

Megtaláltam a szívem

szívMegtaláltam és azt hiszem ismét a helyén van. Hiányzott, nagyon rossz volt nélküle.

Néhány hónapja messzire hajítottam magamtól. Úgy éreztem nincsen rá szükségem, csak bánatot és szomorúságot, keservet okoz. Gondoltam megleszek nélküle. Minden egyszerűbb és könnyebb lesz, ha a szívemet kizárom az életemből. Nem kellett, számomra megszűnt létezni.
Nem akartam a szívemmel látni, hiszen minden, amit szívből tettem kudarcba fulladt. Tovább »

Címkék:

Egy barátról

Úgy érzem elveszítettem. Valamit nagyon elrontottam.

Egy barát, aki időnként sok-sok fényévnyire létezik tőled lélekben és testben is egyaránt, de tudod, hogy van. Ott van a lelkedben, a szívedben.
Egy barát, aki néha hihetetlenül közel áll hozzád, mert úgy érzed olvassa a gondolataidat és gyakran ki is mondja azokat helyetted. Tovább »

Címkék:

Egy lépés előre, egy hátra

Döntésképtelenség. Érvek, ellenérvek mérlegen. És mégsem haladok.
Pedig bevágtam a leckét. Elméletben teljesen jó vagyok. A tételsort hibátlanul felmondom bármikor.
A gyakorlattal azonban más a helyzet. Nem tudok vele megbírkózni, megbuktam. Erőtlen vagyok a küzdelemhez.
Mélypontok jönnek, aztán a repülés, majd nagy hirtelen ismét a gödör alján találom magam. Tovább »

Szerelem

kisbabaMár az első találkozáskor megbabonázott a tekintete. Földöntúli kék szemei rabul ejtettek.
Csak néztük és néztük egymást. A szemével beszélt hozzám, amelyből évszázados bölcsesség sugárzott. Elmélyedtem benne. Ebből a csodálatos mélységből máig nem tudtam – és nem is akarok! – kiemelkedni.
És csak öleltem és öleltem magamhoz. Fejét a vállamra hajtotta. Összefonódtunk. Olyan érzés kerített hatalmába, amit nehezen, vagy egyáltalán nem is tudok megfogalmazni. Táncoltunk. A lelkünkkel.
Amikor először megfogta a kezemet, ujjai a „soha, de soha nem akarlak elengedni” érzéssel töltöttek meg. Tovább »

Álom

Mélyen aludt, de a függöny halk rebbenésére, mint valami varázsütésre mégis felébredt. Körülnézett a szobában, de nem látott semmit és senkit. Csak az érzés tartotta hatalmában. Az érzés, ami felébresztette. Az érzés jelezte, hogy mennie kell.
A terasz ajtaja félig nyitva volt, szabad utat engedve a hold fényének és a tenger monoton, de finom morajlásának. Tovább »

Címkék:

Ajjajjaj.........

Éjfél körül. Andrássy út. Nyüzsgés. Emberek jönnek-mennek. Kávézókban ücsörögnek.
Nyárias meleg, kellemes szellővel fűszerezve.
Séta hazafelé az éjszakában, kényelmesen, semmivel sem törődve. Szinte üres fejjel.
Jó érzés. Bizsergek. Pedig nem sokkal ezelőtt még küzdelem volt a könnyekkel.

A fülemben pedig újra és újra: Tovább »

Címkék:

Démonaim

DémonMikor tudom végleg elengedni a kétségeimet?
Tudom és érzem a szívem mélyén, hogy sikerül. De….
No ez az!
De a szívem mélye kételkedést és szorongást is rejt. Szabadulnék tőlük. Sajnos sokszor görcsösen.
Néha oly egyszerű elhessenteni ezeket a gondolatokat, máskor kegyetlen küzdelem, hogy eloszlassam őket, kiűzzem őket a tudatomból.
Amikor erőre kapok és szárnyalok, minden olyan egyszerűnek tűnik.
Aztán jönnek megint és én ismét harcba szállok velük. És jönnek, és Tovább »

Címkék:

Piciny csodák

Úgy írnék valami nagyon szépet.
De nem megy. Napok óta. Érzem, hogy kívánkoznak kifelé belőlem a gondolatok, de valami útját állja.
Hetek óta csak áramlik befelé és fogadom a rengeteg információt, de kifelé, valahogy nem jönnek a szavak.

Pedig csordultig vagyok mindenféle jóval. És nem hagyom, hogy bármi vagy bárki elrontsa ezt az érzést. Tovább »

Címkék:

A kékköves gyűrűm

(Anyukámnak…)

Nem szerettem ezt a napot. És igazából még most, húsz év elteltével sem, de úgy érzem megtanultam kezelni, elfogadni.
Minden évben az Ő hiányával, keserűséggel, fájdalommal, bánattal küzdve éltem át. Nem csak május első vasárnapját. Minden egyes napot.
Irigykedve hallgattam: „Azt a legszebbet kérem. Az édesanyámnak lesz.” Tovább »

Angyalaink

Angyalok igenis vannak. Tudom, érzem minden nap minden pillanatában.
Angyalok léteznek láthatatlanul és köztünk járva, emberi testet öltve és csak érzékként egyaránt.
Vigyázzák, óvják létünk minden rezdülését.
Amikor kell mellettünk, előttünk, felettünk lebegve, de előfordul, hogy mögöttünk haladva szinte észrevétlenül mutatják: erre. Tovább »

Amikor......

Amikor úgy érzed elmúlt, átalakult. Már közel sem olyan, mint régen. Végtelen szeretet van, megbecsülés, hála, tisztelet. A közösen eltöltött idő csodálatos emléke.
Amikor tudod, hogy lépned kellene, de nem teszed. Nem teszed, mert nem akarsz fájdalmat okozni, nem akarsz sebet ejteni, nem akarod visszavenni azt, amit eddig adtál. Tovább »

Egy kezdő teremtő

egy kezdő teremtőAz áprilisi nap sugaraiban fürödve hallgatta a csendet. Élvezte a tavaszi szellő lágyan kószáló érintését. Arcát a szétáradó sugarak felé fordítva ücsörgött a parton.
Minden porcikáját átjárta a szépség. Mélyeket lélegezve próbált nem gondolni semmire. Futó gondolatait hamar tovahessentette, hogy helyet adjon a felé áramló és befogadásra váró gyönyörűségnek, amit szavakkal leírni nem is lehetett.
Egyszerűen csak volt, létezett. Beleolvadt abba a csodába, ami körülvette. Részévé vált a teljességnek. Tovább »