Nárcisztikus személyiségzavar

Nárcisztikus személyiségzavar

Habár a legtöbb egyénnek vannak nárcisztikus személyiségvonásai, ennek túlzott mértékű megjelenése már kórosnak számít, ennek neve a nárcisztikus személyiségzavar. Jellemzője, hogy az egyén túlbecsüli képességeit, és túlzott mértékben igényli a csodálatot és elismerést. Hotchkiss létrehozott egy listát, melyet a nárcizmus hét főbűnének nevezett el.

A nárcizmus hét főbűne Hotchkiss szerint:

Szégyentelenség: A szégyen az, ami a kóros nárcizmus mögött rejlik. Ezt az érzést nem képesek egészséges módon feldolgozni.
Mágikus gondolkodás: A nárcisztikusok tökéletesnek látják magukat, ehhez torzításra és illúzióra van szükség: ez a mágikus gondolkodás. Alkalmazzák a projekciót is, hogy a szégyent másokra vetítsék.
Arrogancia: Úgy tudják visszanyerni önbecsülésüket, ha másokat leértékelnek.
Irigység: Úgy biztosítják felsőbbrendűségi érzésüket másokkal szemben, hogy azok képességeit lekicsinylik.
Jogosultság: Úgy érzik, hogy különleges bánásmódra jogosultak, előzékenységet érdemelnek, aminek oka, hogy magukat rendkívülinek látják. Ha valaki ezt kétségbe vonja, az illető a nárcisztikus egyén szemében kellemetlen, alkalmatlan embernek tűnik fel. Az akaratukkal szembeszegülés dühkitöréshez vezethet.
Kizsákmányolás: Másokat többféleképp kizsákmányolnak, anélkül, hogy az érzéseiket, érdeklődésüket tiszteletben tartanák. A másik embert gyakran alárendelt pozícióban tartják, amiből a menekülés nehéz, vagy épp lehetetlen.
Elvétett határok: Nem észlelik határaikat, azt, hogy a többi ember különálló, és nem saját maguk kiterjesztései. A többi ember azért létezik a nárcisztikusok szerint, hogy az ő igényeiket kiszolgálja. Akik ezt megteszik, azokat saját maga részének tekinti, ezeknek az embereknek eleget kell tenniük elvárásainak. A nárcisztikus emberek elméjében nincs határ önmaguk és a többi ember között.

http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1rcizmus

Hozzászólások



Hogyan ismerheted fel, hogy egy nárcisztikus manipulátorba...

szerettél bele?

- Eleinte folyton veled akar lenni, nem jártok társaságba, a barátainak nem mutat be, teljesen kisajátít magának. Később, amikor már elkerülhetetlen egy kis társasági élet, inkább olyan programokra hív meg, amelyeknél megmutathatja a hatalmát, vagy éppen tudja, hogy számodra nem lesz túl kellemes, esetleg kifejezetten extrém szituációkba kényszerít. A cél, hogy kiborulj, és ő utána helyrerakhasson, mint valami szigorú apuka.

- Rendszeresen, sokat és hosszan beszél a munkájáról. A konklúzió általában az, hogy nélküle semmi sem működik, ha ő nincs jelen, akkor minden összeomlik. Pótolhatatlanságáról, üzleti érzékéről, fifikás tárgyalástechnikájáról órákig tud mesélni. Ha figyelsz, akkor észreveheted, hogy ezekben a történetekben minden más szereplő buta, alkalmatlan, vagy éppen arra hivatott, hogy őt átverje, kikészítse, megalázza. A cél, hogy elismerd őt, nézz fel rá, és szidd vele együtt a sok alkalmatlan kollégát, beosztottat, üzleti partnert, ezáltal megerősítsd az ő nézeteit.

folytatás: http://www.coachingtime.hu/egy-narcisztikus-manipulator-karmai-kozott/



Ilyen nincs! :)

Éppen az előbb járt a pszichológusnő az eszemben. Atyaúristen, ha minden gondolatom olvasható, akkor "a mindenki elfogadása" nevű tantárgyból nem kapok jelest! :)



.

.



A határról felebarátikérdésnek:

Szerintem a határ a rabság és a magány között a szabad akarat megnyilvánulásában rejlik.
Ha valamit manipulációval vagy akár erőszakkal akarnak elérni az egyénnél, akkor az már a csoport rabjává válik. A józan eszét nem használhatja, nem KÉRDŐJELEZHET meg semmit sem, nem vitázhat.
Ez már rabság.
Az egyén önmagát is rabbá teheti, ha azért csatlakozik az adott csoporthoz, mert úgy érzi, hogy vezetésre van szüksége, nem tud felnőni. Vagy gyerekként esetleg már bemanipulálták. Ez utóbbi esetben a legnehezebb kitörni a dogmák rabságából.



?

Asszalamu aleykum!

"...A szabad ember nem lehet sem önmaga, sem csoportok rabja..."

Hol az egeszseges hatar szerinted magany es a "csoport/kozosseg rabja" kozott?