Személyiségzavarok - A nárcisztikus személyiségzavar

A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik - olvasható a Medbroadcast internetes portálon.

Annak érdekében, hogy a betegek megbirkózzanak szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat.

A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok.

A nárcisztikus düh

Ezek a korai tapasztalatok okozzák a "nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását mely a "nárcisztikus düh" kiváltója, valahányszor úgy érzik, hogy nem tisztelik őket eléggé, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rájuk, s ezzel felszakítja a régi sebeket.
Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem elég jók, értéktelenek, így vetítve a körülöttük lévőkre saját érzéseiket.

Szokatlanul önzőek

Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.

Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.

A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg.

A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki, vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet.

Csak védekezés - értsük meg őket

Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak.

Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve. Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen állhatatosan szeretetet adni.

http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/783/narcisztikus-szemelyisegzavar

Hozzászólások



Szívesen!

Ha jól láttam, akkor van második része is, de azt nem olvastam!
Néhányszor végigfutottam a lenti soraidon, s mindig erre a gondolatodra kanyarodtam vissza: "igaz dolgokat csak így lehet megélni, szívből". Nekem is ez a hitvallásom.



kössz a cikket

de már nem érint. Jó játék szolgálni valakit. Felpróbálni a lábtörlő szerepét.
Talán az élet ilyen. Lehetőséget ad mindenre. Szerencsére sikerült felépítenem a meggyengült önképemet. Visszatalálnom oda, ami magamból való és másoktól független.

Hiszem azt, hogy nem naivitás nyitottnak lenni. Az igaz dolgokat csak így lehet megélni, szívből. Zárt kapuknál kívül szól a zene és nem dong belé az egész lélek.

Tény, hogy nehezebb viselni azt, ha egész lényeddel érzel dolgokat. Egyszerre van lehetőséged a mélységes mélybe alászállni és hihetetlen magasságba repülni.



Az empata és a nárcisztikus személyiség találkozása

Találtam egy érdekes írást!

"Az empatákat összezavarja a nárcisztikus személyiséggel való kapcsolat, mivel a NSz általában eljátssza, hogy ő is empata, és még mielőtt az empata észbe kaphatna, behálózta egy olyan kapcsolat, amiről az elején azt hitte, hogy valódi és egyenlő, és amiből nem találja a kiutat".

Folytatás: http://inspira.blog.hu/2014/08/03/az_empata_es_a_narcisztikus_szemelyise...



Szia!

Felebarát, szia! Visszajöttél?
Nem vagy ma bőbeszédű kedvedben.
Hol voltál, merre jártál?
Tudom, nem tartozom a kedvenc beszélgetőpartnereid közé, úgyhogy csak akkor válaszolj, ha nem veszed rossz néven a kérdéseim!



.

.



.

.



.

.



Igaz, domoszlaikati.

Elfér ide még ezen felül kiegészítés pluszban.
Sok a kiválasztott, kevés a kiegyensúlyozott.



Kiegészíteném

az integrál pszichológiában leírt tapasztalatokkal.

A nárcizmus önimádat. A nárcista embernek beteges szükséglete van arra, hogy imádják mert amikor ebből a kisgyerekkorban jól kellett volna laknia, de nem kapta meg. A hiány gyökere tehát 2 éves kor körülire tehető általában, ezért a viselkedési reakciói nagyon gyakran a két éves gyerek szintjének felelnek meg.

A szégyen és elégedetlenség érzés más személyiség zavarok jellemzője is lehet, sokkal jellemzőbb például a kényszeres személyiségzavarokra.

Az internetes fórumokon gyakran találkozunk a nárcizmussal, mint jelenséggel. A súlyosabb forma a nárcista személyiség zavarú ember, az enyhébb akinek neurózisa van nárcisztikus jegyekkel.

Mit tesznek ezek az emberek?

Fényezik magukat és csodálókra van szükségük. Amikor egy másik embert csodálni tudunk akkor a benne élő isteni előtt hajtunk fejet, lehetetlen viszont csodálni azt, ami beteg.

Ezért örökös hiányban élnek, ráadásul a legcsekélyebb kritikára nagyon erős indulatokkal reagálnak. Ezzel bezárják magukat egy ördögi körbe, ugyanis a problémájuk kidolgozásához szükségük lenne arra a képességre, hogy szembenézzenek vele. Ha ő teljes mértékben elhiszi csodálatos, hogyan akarná megjavítani saját magát?

Az egészséges nárcizmus ellenben azt jelenti, hogy van igényünk a nyilvánosság előtt megszerzett sikerekre, enélkül senki nem vállalná be a színészi, a tanítói és bármilyen más közszerepléssel kapcsolatos tevékenységet. Viszont a kapott kritikákban megkeressük a fejlődési lehetőséget, alázattal használjuk a tehetségünket.

Aki párkapcsolatban él egy nárcistával, az egy szado-mazo viszonyt írt alá.

Miért maradnak emberek benne ezekben a kapcsolatokban?

Ezek az okok általánosságban
- gyerekkori bántalmazás, vagy lelki, vagy fizikai, vagy együtt a kettő,
- kórosan alulértékelt a személyisége
- gyenge, átjárható én-határok vannak, ami azt jelenti, nem képes nemet mondani, elérni hogy tiszteljék
- megfelelési kényszer
- túlzott félelmek

Ha valaki felfedezi magán, hogy időnként nárcisztikus vonásokat produkál, mit tegyen?

Van rá mód, hogy meditációban megtaláljuk azt a forrást, ami az eredeti hiányt betölti. Ez legtöbbször az anyai és apai szeretet és elismerés hiánya, ami sokszor a fiatalabb testvér megszületése miatt szenved csorbát, de más traumatikus okok is előfordulhatnak.

A gondolkodásunkat is át kell alakítani. Ha kritikát kapunk, jöjjön az bármilyen forrásból, keressük azt a részt, ami igaz. Minden esetben a túlzások alatt ott van, amivel dolgunk van.

Ha ez nagyon nehezen megy akkor érdemes gyakorlott terapeutához fordulni.