Tisztaság, szeretet és mindened megvan

Több dologról szólok most, de mindnek egy a lényege. Lesz itt sikeres teremtés (pl: tv, számítógép, pénz), tudás, tudatos élet, pénz, boldogság, kapcsolatok, képességek, stb. Hosszú bejegyzés ez, lehet több szuszra olvasod el. Vannak benne elbeszélős részek, de azok is fontosak, az egész részei. Érdemes elolvasni. ;)

Kezdem ott, hogy volt amikor dolgoztam. És új törvényi szabályozás miatt, kellett egy plusz képesítést, képzést elvégezni. Munka mellett ment a tanfolyam. 2 éves tananyagot sajátítottunk el fél év alatt, havonta 1-2 alkalmankénti oktatással. Nem tanultam, csak figyeltem.

Néha éberen, néha fél füllel, néha annyival sem. Írásbeli vizsgákra annyit készültem, hogy előző délután készítettem puskákat, olvasgattam. Írásbeliken ketteseket, hármasokat szereztem. Alig lehetett puskázni. :D

Szóbelire hasonló mennyiséget készültem. "Készültem." Kocsiban a kollégák magoltak, vizsga helyszínén is mindenki tanult, voltunk az egész országból. Mindenki magolt, csak én nem. :) Beszélgettem, büféztem, cigiztem, vizet iszogattam, vártam, hogy sorra kerüljek. Bementem. Húztam 5 tételt. Papírra vetettem, ami eszembe jutott. Mentem felelni. És megindult a gondolatfolyam. Csak mondtam, mondtam, mondtam. Egyik tételnél már beírt tanár a jelest, és még mondtam tovább. :) Hát, nem? Ha már elkezdtem, be is fejezem a gondolatot, nem zavar meg, hogy már leosztályzott. Minden tudás, minden ismeret előjött. Akkor, amikor kellett. Ötösöket kaptam, egy tételnél kaptam csak négyest. Ott helyettesítő tanár volt, nem tudta az anyagot, papíron nézte jót mondunk-e. Nem szó szerint mondtam, ezért lett négyes. :D Szóval csak előjött a tudás. Nem görcsöltem, laza voltam, jól éreztem magam, buli volt az egész vizsga. Számomra. :) Kimentem a folyosóra. Akik még nem kerültek sorra, kérdezgettek mit húztam. Hátha nem keverik vissza a tételek közé, és azt nem kell átnézniük. (Félelem volt bennük...)

Nem tudtam miket húztam!! Egyszerűen nem emlékeztem rá, mikről beszéltem 2 perccel előtte. :D Nem volt akkor dolgom vele. Számot adtam a tudásomról, munka során pedig mindig tudtam, amit épp kellet. Ennyi. Kellő időben a kellő ismeret felszínre kerülése és használata, alkalmazása tökéletesen. Nem az volt a lényeg, hogy nekiüljek tanulni, hanem, hogy tudjam. Tudtam. :)

Nem az egész bejegyzés szól tanulásról, de itt van még egy sztori e kapcsán: Elvégeztem egy tanfolyamot, amolyan továbbképzés, részemről időnyerési szándékkal. Itt is fél év alatt kellett elsajátítani 2 éves tananyagot. Intenzív képzés. Itt már napi rendszerességgel volt suli, 4-5 óra naponta. Az elején picit foglalkoztam az egésszel az első 2 órában, aztán a harmadik környékén leléptem haza. Naná, hisz regisztrálnom kellett pókerversenyre. :) 2 hetet jártunk, majd téli szünet. Megismerkedtem egy csinos lánnyal, együtt voltunk, jól éreztük magunkat, boldogságot is átéltünk egymással. Utána még fél évig tartott a kapcsolat, ma már barátok vagyunk, nagyon jó barátok. Mondhatom, tökéletes barátság ez. :) Párkapcsolat idején mindketten sokat ingadoztunk. Ennek okai, most nem lényegesek, nem kötöm az orrotokra. :) Lényeg, hogy amikor harmóniában voltunk önmagunkkal, akkor minden klassz és jó volt. Sokat adtunk egymásnak, magunknak is. Sok tanulás, fejlődést, tapasztalás. Mindketten teljesebbek lettünk egymás mellett. Szép volt. :)

Vissza az iskolapadba. :D Szünet után kaptunk egy új tanárt. Ez is változás volt, meg a friss kapcsolatom is hatással volt rám, illetve a koránkelést is megszoktam valamennyire. A csoporttársak azt hitték kicseréltek engem. Pénzügy óra volt. Számítási feladatokat végeztünk. Volt szöveges rész, benne az adatokkal. Kb 16-18 féle képlettel dolgoztunk összesen (nem egyszerre). Mikor a többiek kezükbe vették a számológépet, már hangosan mondtam a helyes eredményt. Egész nap. :) Ők a szövegek értelmezésében merültek el, míg én nem foglalkoztam igazából a szöveggel, csak átfutottam rajta. Ránéztem adatokra, és tudtam melyik képlet kell, és hogyan kell használni. Tudtam. Ösztönösen. Nem agyaltam rajta, nem görcsöltem. Élveztem, hogy tudom. :) Minden felidéződött, ami kellett a tökéletes eredményhez. Tudatalatti mindent eltárolt korábban, simán erőfeszítés és akarás nélkül felszínre kerültek az ismeretek, amik kellettek. Zseniális. :) Nem tudtam melyik képletnek mi a neve, vagy ilyesmi. Csak tudtam mi a képlet amit használni kell, és azt is, hogy hogyan. Ennyi. Lényeg az volt, számítsam ki helyesen. Megtettem. :)

Írásbeli vizsgákon itt is ketteseket, hármasokat szereztem. Pedig tanultam rá két hetet. És mégis. Mert jött a görcs, az akarás, eredménykényszer. Meg koncentráltság, hogy most ez hogy is van? Hogy kell ezt csinálni? :D Szóbelin megint jól teljesítettem. Mindenki görcsölt előtte, magolt. Mindenki, csak én nem... :D Bementem. Húztam 3 tételt. Nézem elsőt... hoppá! Oké, ezt félreteszem, majd később kidolgozom. Olvasom másodikat... hoppá!! Nem baj, félreteszem, majd eszembe jut. Átfutom harmadikat... hoppá!!! Aztaaaaa... :D Oké, akkor mégiscsak elsővel kezdem. :D Elkezdtem. Csináltam. Írtam mindent, mi eszembe jutott. És jöttek, jöttek az adatok, infók, ismeretek. Másik kettőnél ugyanígy. Volt, amelyiket életemben először aznap reggel olvastam el. És tudtam róla mindent, ami kellett. Simán levizsgáztam, négyeseket, ötösöket kaptam. Ja, 2 órát aludtam előző éjjel. :D Nem tudtam elaludni, hát elmentem "bulizni". Végén ittam 4-5 kapucsínót, nagyon fini volt, ízlett. Aztán aludtam 2 órát, elolvastam pár tételt, és elindultam.

Szóval simán szóbeliztem. Kiültem vizsgáztatók elé, és mondtam sorban mindent. Igazából csak ötösöket szereztem. Volt ilyen hülyeség szempontok, hogy levontak pontot, ha nem a szemükbe néztél, stb. Érdekelt engem, hogy a szemébe nézek-e??? Naná, hogy nem. Néztem miket írtam papírra, és olyanok is eszembe jutottak, amiket le se írtam. Minden előjött. :) Egyik tanár elvette papíromat idő előtt... Úgy gondolta nem kell nekem, hisz folyékonyan mondom az egészet. Nem zavart meg. Nem zökkentett ki semmi. Semmi nem állíthat meg. :) Kedvesen visszakértem a papírt, hogy nézem, mindent elmondtam-e róla. Közben meg olyanokat is mondtam, miket nem jegyeztem le a papírra. De így könnyen és kapásból jött felszínre az egész ismeretállomány. Isteni a tudatalatti, amivel rendelkezünk. Csak használni kell, ennyi az egész. :)

Tv, számítógép bevonzása. Elromlott a tv-m. Öreg volt már, lejárt az ideje. Egy ideig Anyuét néztem. Elhatároztam, hamarosan saját tv-met nézem, ami nagy képernyős. Elhatároztam... egyetlen(!) gondolat volt csupán: "hamarosan saját nagy képernyős tv-men nézem a műsorokat." És kész. Nem foglalkoztam vele többet. Pár nappal később felhívott az egyik nagynéném. Hallotta Anyutól, hogy nem jó a tv-m. Fia vett magának újat, ő régijét nagynénémnek adta. Ő meg nekem adja az ő "régijét", ha elhozom tőle. Elhoztam. :) Nagy képernyős alatt azt értettem, hogy nagyobb legyen, mint Anyué. Nem versengésből, csak a jobb élmény miatt. És ez fontos. Pozitív dolog volt az ok. Csak jó érzések voltak bennem. Anyu tv-je 55centis, enyém 70... Megkaptam. :)

Számítógépem nem volt egy ideje, mert elromlott. Akartam írni emailt, egy barátomnak. Emlékszem hétfői nap volt. Gondoltam rá, átmehetnék egy közelben lakó baráthoz, onnan írok. És itt jött a "teremtés", ami csupán most is csak egyetlenegy(!) gondolat volt: "hamarosan megírom EZT az emailt, saját gépemről." Kedden megismétlődött délelőtt, hogy majdnem átmentem, de megint bevillant a gondolat. "Hamarosan saját gépemről írok." Szerdán felkeresett egyik unokatesóm. Kimennek külföldre, ha kell a gépük megvehetem. Megvettem. Több, mint 160ezret költött rá, átadta nekem 20ezerért... :) (szaküzletben ennyit adtak volna érte, mert használt).

Ennyi ám az egész. :) Bármit akarsz vonzani, teremteni. Bármit, amit akarsz, megjelenjen életedben, elegendő csupán egyszer(!) elgondolni. És hamarosan megjelenik. :)
Késlekedés akkor van, mikor nagyon akarod, ragaszkodsz hozzá. Mert nélküle már nem is élet az élet... :D:D Ja! Így rakod hozzá önkéntelenül a kényszert, hogy neked kell. Így tapad hozzá és erősödik a hiányérzet. Így tartod távol magadtól. Te vagy a felelős! Magadnak köszönheted. Ugyanígy, amikor sikerül valamit életre hoznod, megvalósítanod, nem az univerzumnak köszönheted, nem Istennek, nem Dzsinnek, csakis saját magadnak. És nem mástól kell kérned, nem is kell kérned igazából... csak egyetlen gondolattal elképzelned, hogy megvan. Stabil érzéssel, tudattal, igen, az enyém. Birtoklási kényszer nélkül, csupán azért, hogy élvezd előnyeit, érezd az örömet, amit átélsz közben. Csak egy gondolat és kész. :)

Vizualizáció... meg a többi dolog. Eszközök. Nem teremtenek semmit. Csak mankót adnak a kezedbe. De a mankóval kialakulhat függésed. Újabb könyv, újabb technika, újabb... újabb... mikor lesz elég??? Most! Ebben a pillanatban is képes vagy mindenre. Benned van, vedd már észre, fogd már fel, fogadd el, és használd végre! Persze akkor, ha elakarsz érni valamit. És valamit elakarsz érni, valamilyen céljaidat meg akarod valósítani, valamik által át akarsz élni dolgokat, meg akarod tapasztalni mindazt, amire vágysz. Ébresztőőőőőőő! Itt van. Megérkeztél. Tudsz mindent. Minden ismeret, minden tudás, minden lehetőség rendelkezésedre áll. Kérdés, mennyire élsz a jogoddal. Hajrá! ;)

Pénz. Na, még erről írok kicsit, aztán rátérünk (jobban) a tisztaságra. Ugye ezt akarjuk a legtöbben, és a legtöbbször. A manit. :) Mert ebből veszed meg a plazmádat, az autódat, stb. Tényleg? Mindig? Lett új tv-m ingyen... Oké, nekem volt új, nem zsírúj, de 100%-ig megfelelt annak, amit akartam. Na, jó! Nézzük a pénzt:

Nem kell hókuszpókusz, hogy így rakod a tárcádba, iderajzolod, meg vágytábla, meg Isten nyila.. Mi ez?? Miii??? Gondolkodj! Van rakás lóvéd. Akkor minek rakod az internetről letöltött pénzkötegek képét a faladra? Mert nem bízol benne, hogy a tied, hogy megkapod... Itt megint egy érdekes szó. "Megkapod." Miért kapod? Hát nem a tied? Bizony... ha úgy gondolkodsz, kérem és majd kapom... Megnehezíted a saját dolgod. Hosszas időt teszel magad és a pénz közé. Mert ha van 1 milliód, akkor nem fogsz 1 millióról képet kirakni a falra... Hacsak nem dicsőség falat alkotsz, és lefotózod magad kezedben a milláddal... Az már másik dolog. Lehetsz nyugodtan büszke az eredményeidre. A büszkeség öröm. :)

Én így csináltam: megnéztem sportfogadási listát. Tudtam, hogy minden eredményt tudok (előre). Mer mé' ne? Dolgoztam magamban a gondolataimon, kidobáltam a maszlagot és eljutottam ide, hogy megingathatatlanul tudom, ránézek a meccsekre és tudom az eredményt. Csak úgy! Ösztönösen. Einstein azt mondta, minden egy időben történik, az idő illúzió. Oké, köszi Albert! :) Legyen így, elfogadom. E szerint képes vagyok előre tudni az eredményeket. Nem érdekel számszerűleg. Csak annyi, hogy ki nyer. Lehetne vesztesekre, meg a döntetlent játszókra is koncentrálni... De engem győztesen érdekelnek. Ők élik át az örömet, ők nyernek, meg így én is nyerek. :) Lazán figyelek megérzéseimre, kitöltöm szelvényt, megjátszom, és lazán folytatom a napom. Örömmel teszem, amit teszek, jól érzem magam. És megyek a pénznyereményemért. Imádom a kp-t... :) készpénz... ugye ott a nevében: kész. :):):)

Én sem nyertem minden nap. Van, hogy nekem is felmerülnek kételyeim, megingásaim, kizökkenéseim. Aztán? Ezek sarkallnak még jobb eredményre, hogy még jobban használjam képességeim. Itt és most. Fejleszt a kudarc megtapasztalása, továbbhaladásra buzdít. Szóval nyugodtan tekints a kudarcra jó dologként. Így már nem állít meg semmi, hisz nem történik veled rossz dolog, csak esetleg olyan, ami lehet épp nem kellemes, de mindenképp hasznos. És szinkronban van veled, téged mozdít a célod felé.

Tisztaság. Vannak erre is technikák. Nem a fürdésről beszélek, de az is jó dolog. :D Technika, az technika. Ha kell neked, akkor keress magadnak. A lényeg ebben áll: legyél "tiszta"/mentes a kételyektől, aggódástól, félelmektől, meg rakás szót ide illeszthetsz. Mindben ott a félelem, ami legtöbbször önbizalom hiányban jelenik meg. Illetve azzal van összefüggésben. Dolgozz a kételyeiden! Tisztulj meg a gátló tényezőktől! Old fel magadban a dolgokat! Nézz szembe a félelmeiddel! Vedd észre mi van benned, engedd felszínre a tiszta lelkedre rakódott dolgokat! Elnyomott érzéseket, emlékeket, gondolatokat hagyd felszínre kerülni! Nem kell félned tőlük, sem semmitől. Hozd felszínre a dolgokat, hagyd, hogy formáljanak, átjárjanak, éld át az érzelmeket, miket okoznak! Ne küzdj ellenük! csak éld át, tapasztald meg őket. Hipp - hopp elvégzik dolgukat, és tovaszállnak. Elmennek, békén hagynak. Kimegy belőled rakás feszkó, megnyugszol, türelmessé válsz, laza és oldott, meg boldog ember válik belőled. Könnyen és erőfeszítések nélkül váltod valóra legbensőbb álmaid, vágyaid is. Mondhatjuk úgy is, kiengeded a szellemet (dzsinnt) a palackból. Felszínre kerül legteljesebb önmagad. Használni tudod minden képességed. Magabiztos vagy, határozott. tele vagy szeretettel és energiával. Felszabadítottál rengeteg energiát, melyeket szabadon használod. És beteljesíted, életre kelted minden álmod.

Gratulálok! Szabad és boldog ember vagy, átjár a szeretet. Laza, oldott, felszabadult vagy és önmagad. Szeresd magad, mert így vagy jó, ahogy vagy. Nem kell valaki mássá válnod, nem kell megfelelned, csak lazán legyél önmagad és éld meg az örömeid. Ez a legjobb, amit adhatsz a világnak és magadnak. :)

Tapasztald meg önmagad tökéletes verzióját!

Üdv: Kálmán

Hozzászólások



Szia Andi!

Régen -még az általános suliban-, volt, amikor menzán étkeztem. Emlékszem, hogy nehéz volt vágni a késsel. Életlennek tartottam, nem ment vele a vágás. Erősen rányomtam a kést, hogy szeljen. De nem ment. Pedig akartam, biztos éhes is voltam. :D Aztán mikor nem erőltettem, csak lazán szeltem, akkor ment szépen és minden rendben volt. :) Erőlködés nélkül, szép lazán... ;)

Jó olvasgatást! ;)

Puszi, Kálmi



Szia! Nagyon tetszik a cikked

Szia!

Nagyon tetszik a cikked és naaagyon tanulságos, szóval akkor nem kell görcsösen ragazkodnuk a célunkhoz, hanem csak lazán venni és elhinni, hogy már megvan, akkor ezen dolgozom még, és "mentesnek" kell lenni a kételyektől aggódástól és félelmektől, mert ezek önbizalom hiányban jelennek meg...

úgy látom, többször is el kell olvasnom ezt a cikket, még egyszer kösziii:))

üdv. Andi:))



Hű! A bejegyzésed teljesen

Hű! A bejegyzésed teljesen felrázott a passzivitásból, amibe néhány hete belekerültem és GÖRCSÖSEN próbáltam túllépni rajta. Köszönöm! :))



A

tanulásban én is most kezdem felfedezni, ezt a nem görcsölök rá a tanulásra, és akkor jó lesz dolgot. Az elmúlt 2 hétben 4 zh is volt, a latinra rengeteget készültem, stresszeltem. Nem is sikerült. A másik 3-ra nem volt időm. Azok 4-5 re sikerültek, sőt, az a négyes azért négyes, mert az olyan tanár, aki úgy gondolja, hogy ötösre csak ő tudhatja. Latin pótra megpróbálok kevesebbet tanulni :D (Vagy egyáltalán ne tanuljak???) Eddig mindig kemény tanulással értem el az eredményeimet, de jó, hogy van ebből is egy könnyebb út!



két dolog

Két dolog jutott eszembe.
Kicsit szkeptikus vagyok a bevonzással kapcsolatban, de én is tapasztaltam, hogy sikerülhet. Tavaly épp ez időtájt jutottam oda, hogy szinte már sorsolnom kellett a szolgáltatók számlái között, melyik lesz befizetve, melyik nem. Görcsöltem, hogy jaj, mi lesz, megyek a híd alá. Aztán egyszercsak azt mondtam, hogy tojok rá. Majd lesz valahogy, hisz úgy még nem volt, hogy sehogy se legyen. Tapasztalatom a munkakereséssel kapcsolatban elkeserítő volt. Aztán előbb jött egy részidős munka, majd másnap az egyik megpályázott állásra is felvettek. Nem mondom, hogy dúskálok az anyagiakban, de a tavalyi anyagi problémáim megoldódtak.
A másik, ami eszembe jutott egy egyetemi történet. Ami vagy igaz, vagy csak urbanlegend. A vizsgára úgy készült az egyetemista, hogy csak a tizenhármas tételt tanulta meg. Kihúzott egy tételt, majd gyorsan visszadugta a többi közé.
- Héhéhé! - mondta a prof. Ez nem így működik ám, barátom!
- Tudja tanár úr, én babonás vagyok és a 13-ast kihúzni... Nekem semmi jót nem jelent.
- Sajnálom, márpedig kihúzott tételt nem lehet visszatenni - válaszolta a prof., kikereste a halmazból a 13-as tételt és átadta a srácnak. Hát... Így is irányíthatóak a történések.:)



Egy tömör összegzés

Gyermekként annyiszor hallottuk, hogy: „Igyekezz megtenni minden tőled telhetőt." így aztán figyelmünk az igyekezetre irányult. Küzdöttünk, küszködtünk, harcoltunk. Sokkal jobb lelt volna, ha azt halljuk: „Engedd el magad, kicsim - így is tökéletes vagy, teljes; egy hatalmas erő kíván általad teremteni - csak engedd el magad", akkor Tényleg lazítottunk volna, megnyitottuk volna magunkat, hagytuk volna, hogy zsenialitásunk, teremtőerőnk és szeretetünk fel¬ragyogjon. Ártatlanul megnyílva hagytuk volna, hogy természetes módon felbugyogjon belőlünk saját bölcsességünk, és boldog örömmel váltunk volna a teremtés folyamatának részévé.

Sajnos azonban a legtöbbünket úgy nevelték, hogy azt higgyük: a küszködés helyes dolog, erőssé tesz, ezért bűntudatunk támad már akkor is, ha csak néhány percre lazítani szeretnénk. Ironikus módon azonban csak a teljes ellazulás állapotában válik elérhetővé valódi zsenialitásunk és kreativitásunk.

Előfordult már, hogy nagyon próbáltál visszaemlékezni valakinek a nevére, és úgy érezted, már ott van a nyelved hegyén, bárcsak eszedbe ötlene? És bármilyen erősen próbáltad, mégsem jutott eszedbe a keresett név? Aztán mi történt? Feladtad a harcot, ellazultál, nem összpontosítottál feszülten, és néhány pillanattal később, amikor elméd már teljesen megnyugodott, a név egyszerűen csak beugrott.



Fogadom. :) Köszönöm.

Fogadom. :) Köszönöm. Természetesen folytatom. :)



fogadd virtuális

fogadd virtuális kézszorításomat!!!legnagyobb királyság,amit megcsináltál,abba ne hagyd:)