Fájdalomtest

Akik olvassák Eckhart Tolle műveit, azok számára nem idegen a kifejezés; fájdalomtest. Tolle elég sokat beszél róla, de meglátásom szerint nem elég sokat, ugyanis gyakorlatilag a fájdalomtest itt a Földön mindenek oka, és főleg, mindenek ura.

Fájdalomtesttel minden ember rendelkezik. Van, aki kisebbet, van, aki nagyobbat cipel. Sokak szerint a szülés azért fájdalmas az anyák számára, mert nem csupán azt az aprócska, tündéri lényt szülik meg, hanem annak sokszor hatalmas fájdalomtestét is.

A fájdalomtest energia. Az emberi létezésünk során, eleinkben felgyülemlett, fel nem dolgozott, megrekedt energia. Létezik személyes fájdalomtest, és kollektív fájdalomtest. A kollektíven belül létezik nemzeti, ami egyes népcsoportokat köt össze, és létezik az emberiség nagy, közös fájdalomteste is.

A fájdalomtest születésünktől fogva hozzánk kapcsolódik, de a kapcsolat akkor még laza, ezért nem érzékeljük azt pici gyerekekben. A fájdalomtest ugyanis az elménken keresztül kötődik, eltéphetetlen kötelékkel hozzánk, de amíg a gyermek nem ismeri a szavakat, addig nincs igazán hatalma felette. Amint a gyermek meg tanul beszélni, képes önálló gondolatokra, azonnal a fájdalomtest az, ami gondolatait megalkotja, szinte első perctől fogva a fájdalomtest foglyává lesz.

Agyunk képes az energiát érzékelni, és gondolatokká változtatni. Testünk is érzékeli az energiákat, melyek ott érzések formájában jelennek meg. Ugyanaz az energia előidéz a testben egy bizonyos érzelmet, s ehhez az agyban azonnal kötődik egy gondolat, de ez fordítva ugyanúgy működik. Felbukkan egy gondolat, s testünk máris produkálja a hozzá kapcsolódó érzelmet.
Ez a fájdalomtest működési mechanizmusa.

A fájdalomtest alkotja az egot.
A fájdalomtest ugyanis olyan, mint az a bizonyos kígyó. Testünk érzékel egy bizonyos energiát – ami a fájdalomtest része -, és agyunk azonnal gondolatokká formálja azt, olyan ez, mintha a fájdalomtest megállás nélkül sugdosna a fülünkbe. Hiteget, ámít, hazudozik. Tudniillik nem a valóságot látod, nem azt, ami valójában történik, hanem a fájdalomtestbe sűrűsödött, megfagyott energiák, azaz sok száz éves érzések élednek fel benned, s rányomják bélyegüket egy helyzetre, ami ránézésre hasonlít egy másikhoz, egy régihez.

Ahányszor mi emberek bármi módon érintkezünk, kommunikálunk egymással, valójában az egok, a fájdalomtestek érintkeznek. Nem is lehet másképp, hisz fizikai testünk gyakorlatilag a fájdalomtest szilárd megnyilvánulása. A fájdalomtest adja minden embernek azt a bizonyos töltést, amitől olyanok vagyunk, mint egy-egy elektromágnes. Magunkhoz vonzzuk azt, ami a fájdalomtestünk energiáival együtt rezeg. Magyarán, akinek meggyőződése, hogy őt mindenhol, mindenki bántja, az olyan embereket – pontosabban fájdalomtesteket – fog maga köré vonzani, akik hajlamosak bármi módon fájdalmat okozni számára. Ez nem véletlen, hiszen a fájdalomtest egyetlen célja életben maradni, fenntartani önmagát. Hogy fenntartsa önmagát, ahhoz saját energiáival egyező energiákat kell begyűjtenie. Magyarán ugyanazt a fájdalmat kell elszenvednie bizonyos időnként.

Sokat beszélünk egymásnak való segítségről, hogy az milyen szép és jó, de közben kevesen értik, hogy másoknak segíteni az ember egyetlen módon tud – HA ÖNMAGÁN SEGÍT. Önmagán segíteni pedig azzal tud, ha kellően tudatossá válik, megfigyeli saját fájdalomtestét, kiismeri, mit miért tesz, mit miért vonz, és megállítja a folyamatot.
Az emberek ugyanis azonosítják önmagukat a fájdalomtesttel. Engem bántottak, engem szidtak, nekem ezt meg ezt mondták, satöbbi. Közben nem is sejtik, hogy míg ezeket kimondják, kigondolják, önkéntelenül is táplálják saját fájdalomtestüket, aki újabb és újabb ilyen élményeket fog megszállottan keresni, akárhová megy.

Az emberek mindegyike másra mutogat, másokban keresi a hibát, pedig mindenre a magyarázat a fájdalomtestben rejlik. A mártírokat például azért végezték ki, ezért lettek mártírok, mert a fájdalomtestük efféle energiát tartalmazott: Engem mindenhol bántanak, pedig én csak jót akarok, az életem is adnám értük, ha kell, mégis…

Senkinek nincs joga a másik emberre mutogatni!
Bármin mész keresztül, azért senki más nem okolható, és nem felelős, csakis a fájdalomtested. Nem állítom, hogy te, mert nem tudsz magadról, nem tudsz a fájdalomtestről, és felelősséget vállalni valamiért, amit nem ismersz, nem tudsz, nem lehet.

Ám ha valóban segíteni akarsz a világon – ami mellesleg nem szorul segítségre, mert amint az emberek egyenkénti fájdalomteste átprogramozódik, a világ azonnal visszatér a rendes kerékvágásba, addig viszont így tökéletes, ahogyan van, mert egyedül így alkalmas arra, amire hivatott, jelesül az emberi fájdalomtestek megszelídítésére -, szóval, ha tenni akarsz valamit, kezdd önmagadon!

Először is tudd, hogy amikor gondolkodsz, megállapítasz, következtetést vonsz le, amikor beszélsz, amikor írsz, az rendszerint a fájdalomtest, ami nem azonos VELED. Emberi szemmel nézve, a fájdalomtest az egyetlen ellenséged, ha már minden áron ellenséget akarsz magadnak.

Agyad csodálatos szerkezet, ami arra lett teremtve, hogy leolvassa, és kódolja a Világegyetemben előforduló, bármilyen energiát. Bármilyen energiát felismer, és gondolatok, érzések formájában azonosít. Jó ideje azonban erre csak korlátozottan képes, mert a fájdalomtested átvette felette a hatalmat, és a Világegyetemből érkező energiák – tudás, érzelmek, satöbbi -, képtelen eljutni az agyadig. Ezért nem vagy képes az isteni szeretetre, ezért nem vagy képes még arra sem, amire pedig minden vadon élő állat – észrevenni a veszélyt, és elmenekülni előle.

Mondhatjuk úgy is, örökkévaló, halhatatlan lényed, maga az ÉLET, a LÉT nem tud hozzáférni agyadhoz, mert azt fájdalomtested uralja. Márpedig az a bizonyos szeretet, békesség, derű, harmónia, amiről annyit beszélünk, valójában örökkévaló lényed érzelmei, örökkévaló lényed tudata – Isten tudata.

Sokan várják, hogy Isten majd egyszerre csak megjelenik a világban, és igazságot tesz. De nem kell igazságot tenni, hisz a Földön most is igazság van. Rend van. Fájdalomtestek rendje, fájdalomtestek igazsága.
Miért?
Mert nekik ez így jó, így tudnak fennmaradni.
Isten azonban nem jöhet a Földre, mert egyetlen emberi elme sincs, ami ezt lehetővé tenné, amin keresztül bebocsáttatást nyerne. Minden emberi elme a fájdalomtest, az ego rabja. A hívők nyelvén szólva, minden emberi elme a Gonoszt szolgálja.
Azt hiszed, te kivétel vagy?
Nem vagy az.
Egészen addig, míg nem vagy képes különálló lényként érzékelni magad körül a fájdalomtested, míg meg nem érted, hogy nem azonos veled, míg meg nem érted, mit miért, és hogyan tesz, és míg nem leszel képes megállítani, addig nem állíthatod magadról, hogy a Fény szolgálatában állsz. Addig a sötétséget szolgálod.
TE, és nem mások!

KINT A BÁRÁNY, BENT A FARKAS!!!!

Jusson eszedbe, mielőtt azt mondanád, ez meg ez bántott, rosszat tett velem, hogy nem ő tett rosszat, sőt. Rosszat senki sem tett. Te hagytad, hogy fájdalomtested irányítsa az elmédet, az érzéseidet, a cselekedeteidet, mások fájdalomteste pedig annak megfelelően reagált. Ezt MINDENKI CSAKIS ÖNMAGÁBAN TUDJA MEGÁLLÍTANI!
Ne akarj segíteni a világon, nem tudsz, és nem is kell.
Magadon segíts!

Mert amint segítesz önmagadon, és az isteni tudatosságot hagyod beáradni a világba, azáltal, hogy az elméd feletti irányítást megvonod a fájdalomtestedtől, és átengeded az isteni tudatosságnak, az isteni tudatosság tudni, és tenni fogja a dolgát, általad, és egyre több, és több ember, egyre könnyebben fog átmenni ugyanezen a folyamaton. Az őrületnek pedig csakis így vethetsz véget!

Jézus nem volt megváltó, a szónak abban az értelmében, ahogyan mi manapság értelmezzük, az égvilágon senkit nem váltott meg önmagán – és esetleg a leszármazottain - kívül, mert nem is lehet. Önmagát váltotta meg, és megmutatta neked, hogyan is kell ezt csinálni. Akinek füle van a hallásra, az hallja.

A szabad akarat abból áll, hogy miután fentieket megértetted, és igazságukat felismerted, eldöntheted, a bensőd által teremtett világban melyiküket hagyod érvényesülni. Hagyod-e továbbra is, hogy a fájdalomtestedben megrekedt negatív energiák irányítsanak, vagy felismered végre, hogy az nem te vagy, mert te ÉLET vagy, akinek megadatott, hogy isteni tudatosságban élhessen?

Megérted-e, és komolyan veszed-e végre a „Bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek” intelmet, vagy minden újabb és újabb alkalommal felveszed a kesztyűt, és alaposan megeteted a saját és mások fájdalomtestét, tovább és tovább éltetve a világot eluraló Gonoszt?

Te döntesz!

Hozzászólások



tudod író vagy az alkotás

tudod író vagy az alkotás érdekes eseményekben történik, számomra sokáig csak feltételes módban volt a történése egy történetnek, mert felkellet ismernem miként tudok egy írásban a cselekményeket úgy alkotni hogy azok olyanok legyenek amiket végül is kiakarja hogy úgy jöjjenek létre na ez is kérdés, de mára sikerült olyanná tennem az alkotást a szereplőim öntudatra ébredtek és saját maguktól teszik a cselekményeket még a beszéd mondani valójukat kevés eszközölést végzek magamtól, csak megadva a tornácon zajogjon az esemény vagy bent a félhomályos nagyszobában., miért is írom neked ezeket a szavakat, talán megérted?

köszönöm a szavaidat



Olyanról mondasz véleményt, kedves Csí-bor...

...amit nem ismresz. Honnan tudod, hogy én meddig, hogyan, és miért éltem fájdalomban? Ezt csak én tudom, ezért is mondtam el, okulásul azoknak, akik esetleg ugyanígy vannak vele. Akinek nem inge, ne vegye magára.

Fájdalomban addig éltem, míg halvány fogalmam sem volt arról, hogy létezik fájdalomtest, és ő irányítja az életem. Amint erre Tolle rávilágított, megértettem, mintha mázsás súlyok szakadtak volna le rólam. Azóta pontosan tudom, mikor reagál ő, és miért, és mikor vagyok sokkal inkább önmagam. Azóta ha fáj is valami, ha dühös is leszek valamiért, egy perc alatt elmúlik, mert a tudatosság felemészti. Máskor napokig, hetekig képes voltam szenvedni, és haragudni. De a lényeg, hogy már nem okolok senkit, ha valami nem tetszik az életben, míg előtte afféle mártír alkat voltam. Mostanra ezt a fájdalmat is sikerült kiküszöbölni az életemből. CSAK EZZEL TUDTAM ELŐRE LÉPNI, akár elhiszed, akár nem. És az emberek zöme úgy éli az életét a fájdalomtestén keresztül, hogy nem tud róla.

Erre nem megoldás a vigyorogj mindig, mindenen.
Illetve van, akinek megoldás, van, akinek nem az - nekem nem volt az, és nem hiszem, hogy a világon egyedül lennék ilyen. Persze ki tudja:)))))



KEISLA

tévedésben vagy megent nem hülyék az emberek csak tudatos BUTÍTÁSOK KORÁBAN ÉLÜNK ha ezt nem vetted észre attól még szerethető vagy

mért adsz olyan szavakat a számba amiket nem mondtam
mért lennék féltékeny Tolle mesterre, csak sok emberrel találkoztam kik Tolle szavaiban tudtak éledni és mindent a "rossz" szemszögében élték meg és számomra az ilyen tanítás mocsárrá válik, mert beleragadsz és nem látod a kiutat belőle, vannak szép tanítások is, nincs csak egyetlen igaz tanítás sem,
de van igaz tanítás a tied mert minden tanításban látod az egészek összességét



Kedves Csí-bor!:))

Hidd csak nyugodtan mindig azt, hogy mások tévednek.

De még most sem kezdesz gyanakodni...:???



KEISLA

tévedésben vagy megent nem hülyék az emberek csak tudatos BUTÍTÁSOK KORÁBAN ÉLÜNK ha ezt nem vetted észre attól még szerethető vagy



Kedves Csí-bor!:))))

Nincs negatív és pozitív - írod.

Mégis arra biztatsz, hogy nevessek mindig, mindenhol, mindenen:) Miért? Nekem nincs bajom a fájdalommal, és a szomorúsággal sem, épp olyan megfelelő élethelyzet, mint a boldogság. Mert nincs boldogság, és nincs boldogtalanság, létezés van.:)

Anélkül, hogy tudnál róla, szép példáját mutattad be az egos gondolkodásnak.
Az ego azt mondja, én tökéletes vagyok, jól csinálok mindent, a világban a baj azért van, mert mások hülyék.

Én magamban keresem a hiba okát, nem a külvilágban. Ha konfliktusba kerülök, mindig tudom, mivel vonzottam magamhoz, mit kell megtanulnom általa.

Fontosak a tettek, de Isten nem tett semmit, amikor a világot teremtette. Gondolatokkal, és érzésekkel teremtette.

Miért vagy féltékeny Tolle mesterre?
Miért érzed úgy, hogy őt sárba kell tiporni?
Mert attól Magadat többnek érezheted?

Nézd!
Amit itt leírok, vagy akárki leír, az egy-egy tapasztalat. Mindig azzal jössz, hogy tapasztalni kell. Én ezt tapasztaltam, és elmondtam, hátha másoknak is segít. Nem kell megfogadni semmit, amit írok, úgyis mindenki maga érzi, maga tudja, neki mi a jó. Ez csak egy lehetőség. Nekem - tapasztalatból tudom - egyedül ez vált be. Neked más. A harmadiknak egy harmadik változat. Nem vagyunk egyformák:)



Olyan tévedésben vagy hogy az na!

az egész fájdalomtesteddel egyetemben, nem te teremtesz a tudat teremt aminek a részesei vagyunk, rengetegszer elmondtam tudat nélkül nem tudsz létezni Tolle mestered ne tudná ezt. íGY A KARMA sületlensége számomra ama igazság létezik tégy igaz dolgokat mindent felül tudsz írni, bármely tanító vagy tanítás LEHÚZÓ irányzatát-tait, mert az igaz tettekért vagy itt. Keisla a történetedben tudsz jóról írni, vagyis a lényege jó legyen, megtudod tenni igaz, de valamiért bele ragadsz a tanítások mocsarába és mindent a fájdalomtesteden keresztül tudsz látni, azért szoktam mondani sutba a tanításokkal ideje váltani azokat, és tovább lépni, mert a fejlődést akadályozod magad és mások számára, mert mindenki etalon a környezetében, és ha csak a fájdalom akármiben tudod látni és láttatni a világunkat hát értem miért ilyen a MOST.

tudod értem a bohóc doktoroknak miért sikerül a gyermekeket gyógyítaniuk hisz csak nevettetnek, meg annak az orvosnak ki egy egész pszichiátriai intézetben meggyógyultak a betegei, a nevetés káros hatásáról értem Tolle mestered miért nem akar vita fórumon részt venni, hisz így könnyű befolyásolni az orbitális hazugságaira az embereket, sajnállak téged Keisla milyen életben részesülsz Tolle tanai által, mert erre van hited csak?

nincs negatív és nincs pozitív csak az esemény te titulálod azt pozitívnak vagy negatívnak, és olyan részt vakarsz ki az eseményből ami a jelenkori idegállapotodnak megfelel, de ettől az esemény független létezési folyamat

IGAZ TETTEKBEN TUDSZ ÉLNI, HA IGEN NEM ÉRVÉNYES RÁD SEMMIFÉLE SPIRITUÁLIS ÚT MASZLAGJA, mert minden csak maszlag, a tapasztalásért vagy itt nem holmi tanítók maszlagjaiban éledj az út járásod során

olyan energia pontok és kereszteződések vannak a világunkban, amit adott ember csoportok gondolatait szerteszét sugározzák az egész földön valamikor Vöröskőváron volt egy 12ley vonal kereszteződés az egész térségre kitudták terjeszteni a gondolat hatásukat, sajna mára olyan emberek uralják eme energia kereszteződéseket kik, nem jóra használják azokat, nevezhetitek annak aminek akarjátok de az igaz tettekben nincs fájdalom, vannak olyan energia helyek ahonnan az egész bolygóra kitudod adni a gondolat áramlásaidat, de eme helyen csak 1.5percig tudsz lenni mert akkor meghalsz, a csillagok születése pont úgy zajlanak hogy először az energiák állanak össze utána vonzódik be a matéria

miben hisztek tegyétek szabadon de mire mentek az igazakkal szemben, semmire hihetetlen tévelygést akaró tanítások vannak, mert nem akarják engedni hogy merj és akarj, és ha sületlenségeket adnak az elmédbe mert le állsz egy tanításnál nem ismerve meg a többit, hát mindent a fájdalomtesten keresztül fogsz látni és láttatni



Nos igen, Moyo...

...azt hiszem, arra mindenkinek magának kell rájönnie, milyen módszerrel boldogul. De már az is nagy dolog, ha tudatossá válunk a fájdalomtestre. Próbálkoztam sokféleképpen, de nekem egyedül Tolle módszere vált be, illetve szorgalmasan gyakorlom:)

Harmatcsepp!

A legfontosabb tudni, hogy a fájdalomtest nem azonos Veled. Amikor bántó gondolataid támadnak, akár Téged bánt az a gondolat, akár másokat, nos, az aligha nem ő. Tolle javasol egy megoldást erre, és ez olyan valami, amit itt többen ismernek, és gyakorolnak is. Megállítani a gondolatokat. Nem gondolkodni. Ez persze nem olyan egyszerű, de én például csinálom azt is, ha elhallgattatni a gondolatokat végképp nem sikerül, hogy előveszem azt a négy bűvös szót, SZERETLEK, KÖSZÖNÖM, SAJNÁLOM, BOCSÁSS MEG, és azt ismételgetem, mantraszerűen magamban mindaddig, míg érzem, hogy a fájdalom jelen van. Tehát a fájdalomtest fájdalmát hagyni lenni, de nem kötni gondolatokhoz, így elszakítod a kapcsolatot az elméd és a fájdalomtest között. Ugyanis ez lenne a dolog lényege. A fájdalom önmagában nem gond, a gondolat önmagában szintén nem, a gond az, amikor automatikusan kötődik a fájdalomhoz a gondolat, vagy egy gondolathoz a fájdalom.

Beteszem Neked ide a linket, talán hasznodra lehet:)

http://www.youtube.com/watch?v=COA3zOnan_M

Hogy mijndig mindenen nevess, és lásd pozitívan a dolgokat, azzal nem lenne gond, csak akkor nem működik, ha eközben az esetlegesen megjelenő fájdalomról nem veszel tudomást. Ugyanis akkor visszanyomod a tudatalattiba, ahol aztán megint elkezd teremteni. Ezek energiák, ahogyan Moyo írja, és mivel jelen vannak bennünk, magukhoz vonzzák a magukhoz hasonló energiákat, ami leginkább akkor működik, ha tudattalanul vannak jelen. A megoldás tehát mindenre A TUDAT FÉNYE. Amikor valamire tudatossá válsz. gyakorlatilag RÁVILÁGOSODSZ, azaz a sötét, ismeretlen foltot Magadban fénnyel, tudatossággal telíted meg. Az "ismerd meg önmagad" azt hiszem, erre vonatkoztatva a legérdekesebb. Figyeld Magad. Akármilyen reakciót vált ki Belőled a külvilág, egy-egy történés, tudd, hogy azt egy Benned lévő energia vonzotta oda. Keresd meg! Ismerd fel, mire reagál, és miért. Hol van a gyökere? Mikor érezted először?

Hát, ilyesmi.
De persze ebben a témában oldalakat lehetne írni, és sokan tudnának hozzászólni, elmondani tapasztalataikat. Olyan érthetően, olyan világosan, ahogyan Tolle elmondja, még senkitől sem hallottam:)



ha minden energia...Keisla

márpedig minden egy bizonyos frekin rezgő energia, akkor a vonzásainkat a bennünk lévő, élő vetülések irányítják. Ezek a gondolati, érzelmi és spiri testeinkben elraktározódott energiamintázatok. Így kelünk fel és fekszünk le, valamiféle energiarendszer szerint. A teremtéseink pedig ezek fényében tudnak csak vonzani. Vannak bizonyos élethelyzetek, amikben állandóan egy helyben toporgunk, másnak pedig teljesen természetes a kiút. Ezek tehát gondolati, érzelmi és spiri szinteken egyaránt megtalálhatóak. A fizikai világban az ember saját magát úgy tudja újratölteni, vagyis meggyógyítani, ha rálát a probléma gyökerére és áttranszformálja magában...és így levezeti magából...furcsa de a földbe...A felismeréseket a tudatba nagyon nehéz felhozni, az élet általában egy erős traumával teszi ki a lelkeket az elgondolkodás állapotába, ha akar nézzen már befelé...és dobálja ki a nem odavaló részleteket.....vagy elmegy egy szakemberhez aki rálát az energetikai rendszerben lévő csomókra...és kioldja azt..ezt viszont mindenki maga érzi mi az ami előbbre viszi őt önmagához...



Egyébként ezt is Moyo...

...fogalmazta meg a legtalálóbban:

"A karmikus köreink alatt ránk rakódott szennyeződések..."

EZ A MENTÁLIS SZENNY CSAPÓDIK LE A FIZIKAI VILLÁGBAN.

De melyik volt előbb?
És hol kell akkor takarítani???????



Ez azért vakvágány...

...mert nem a gondolat teremt, hanem az érzés. Az érzelmek energiája alkotja a fizikai valóságot. A gondolat szerepe annyi, hogy előhívja az érzelmeket. De ezzel ugyanoda lyukadtunk ki, mert a fájdalomtest uralta elme gondolatai a fájdalomtest érzelmeit hívják elő.

Ha pozitívat gondolsz, azt is az egod gondolja, a fájdalomtested, és az csak attól pozitív, hogy létezik a negatív oldala is. A pozitív oldallal együtt a negatív oldalt is megteremted. Épp ez ennek a lényege.

A valódi teremtő energia nem cimkézi pozitívnak, vagy negatívnak az eseményeket.
Az ego, a fájdalomtest igen.

Ugyanis ő csakis azért hajlandó a pozitívat elfogadni, hagyni létezni, hogy a markában tarthasson általa, mert hiszen amit szerinted pozitív, ha elveszíted, az fáj. EZ a fájdalom mindenek célja, míg a fájdalomtested ural:) Illetve a félelem a fájdalomtól.



A világ teremtése....

...pontosan ugyanolyan folyamat, mint akármi másnak a teremtése. Szükséged van egy asztalra. Előbb van az érzés, hogy valami kell, ami még nincs. Aztán elképzeled. Végül megvalósítod.

Vagyis a sorrend nem az, amit a legtöbb ember hisz, szenvedek, mert ezt láttam, ezt tapasztaltam.
A sorrend az, hogy szenvedek, és a világban megjelenik szenvedésem tárgya, mert a fizikai világ a megnyilvánulás utolsó fázisa. Minden előbb érzelmi, gondolati szinten van jelen, végül az energia összesűrűsödik, és megjelenik a fizikai valóságban. De MINDIG a már bennünk lévő mentális világ, érzelmek és gondolatok hívják életre.

Szóval, a lényeg a lényeg, ha a fizikai világban nem szívesen látsz dolgokat, akkor tegyél azért, hogy mást láss helyettük. Olyat, aminek örülsz. Ne ellenük tegyél, mert az hívta életre őket, hogy létük gondolata is fáj, ezért ellenállsz, s az ellenállás teremti meg őket.

A fizikai világ ugyanis csak válasz a mentális világunkra - ami a fájdalomtestek világa:)

Valahol valami fogyatékos elme kitalálta, hogy légy pozitív, nevess mindenen, és akkor majd milyen jó lesz. Nos, nem! Nem lesz jó, ugyanis épp azt teszed, amit eddig is, csak másként. Megtagadod a benned lévő fájdalmat, elnyomod, nem akarsz hallani sem róla, de ettől az még nem tűnik el, épp ellenkezőleg. Kénytelen összesűrűsödni, mert halmozódik, és egy idő után fizikai formát ölt. Ez csak az ego - a fájdalomtest - egy másik arca. Bevette a a lesz@rom tablettát, és most már észre sem veszed a létezését, ő meg éli világát, mindennél szabadabban:)



Programot

írok csak gondolattal (de van amikor a tudat adja a gondolatot) teszem azt elvégzi a kozmosz, hisz a világ a kozmosz része, a gondolat halad egy olyan valamin mint a lézer és szedi össze a hasonló gondolatokat, ha eleget össze szedet (talán akkor lesz valósága a gondolatnak). kozmosz nem duális hisz te vagy az élő bizonyítéka teljes tested a kozmoszt alkotja. a buta ha tudatos lenne már nem buta volna?

gyakorlod a mentális tested életre hívását vagy az asztrál testedét vagy az éterit? mennyi lehetőségünk van élünk vele?:))



Butaság nem létezik........

...csak tudatlanság, és az nem ugyanaz:)

A világ nem egyéb, mint fizikai, kézzelfogható megnyilvánulása a mentális világnak. És mivel a mentális világ az ego, a fájdalomtest uralma alatt áll, a fájdalomtest teremti meg a fizikai valóságot, olyanná, ami ahhoz kell, hogy ő fennmaradhasson, vagyis hogy összes fájdalmát tovább őrizgethesse. Ha nincs fájdalom, nincs ego, nincs fájdalomtest.

Aki ellenzi, hogy a világban olyasmik történjenek, amikről szóltál, az is a fájdalomtest. Ugyanis ő maga is kettős, akár a duális világ. Egyik része teremt, másik része reagál. Olyasmit teremt, amire a saját energiái fennmaradása érdekében reagálni akar. Így tartja fenn sajátmagát:)

Mondhatjuk úgy is, hogy amíg elő akarod írni a világnak, hogy milyen legyen, amíg vannak dolgok, amikre azt mondod, na, ezt aztán már mégsem, amíg fájnak dolgok, melyek megtörténnek, addig a fájdalomtest épp azt éri el, amit akart. Egyre hízik:) De éppen az ő fájdalma az, ami ezeket a dolgokat életre hívja:)



Tudod

sok minden okoz fájdalmat főleg ha a vizet amit megisznak a gyermekek nincsenek kellően tisztítva, mert nem tudják a sok gyógyszer hatóanyaga újra vissza kerül a vezetékes vízbe, na mire gondolsz milyen társasági zavarokat okoz a gyermekekben, és másokban, és ez nem fájdalomtest akármi igaz? gyermekek neveltetése közben elmaradt valami mára a gyerek neveli a szüleit és nem fordítva történik TISZTELET A KIVÉTELNEK. a kényelem mindenkori megtalálása az életben ezt tartom az egyik fő oknak,, és ez nem fájdalomtest akármi könnyen lehet bármit orvosolni, de csak akkor ha akaratunk van rá.

nem markolok nevetek, egyre többször és mélyebben és hangosan, és mosolygok
a butasági ráta öröklődik szüntelenül, na azért vagyunk hogy ez ne így legyen remélem te is csatlakozol, a butaság megszüntetése érdek társaságához, :)))))



Kedves Csí-bor!:))

Persze, el tudod nyomni az érzéseidet, pontosabban a fájdalomtested érzéseit, nincs azzal gond. Minden ember ezt tette eddig, és most is a legtöbben. Csakhogy akkor azok tovább öröklődnek a következő nemzedékre, mert valahol, valamikor, valakinek ezeket az energiákat vissza kell juttatnia oda, ahonnan származnak. Persze csak akkor, ha az őrület nem fokozódik annyira fel, hogy közben kivégezzük magunkat is, meg a világot is:))) Hiszen eezekhez az energiákhoz minden generáció hozzáad, vagyis a gyerekek egyre súlyosabb, egyre tömörebb fájdalomtesttel - mondhatni egyre őrültebben, egyre több mentális zavarral - jönnek a világra:)

Nevetek én, hidd el, miért is ne?
Imádok nevetni:)

De nevetés közben is mindig tudom, mit érzek magamban, magam körül. És olykor még előfordul, hogy önkéntelenül reagálok dolgokra, vagyis a fájdalomtestem reagál, de azonnal észreveszem, és megértem, mi történik, mi történt. Bennem már nemigen vannak sötét foltok, ismerem mindegyiket:) Ez pedig csak azért fontos, mert elngedni csak azt tudod, amit előtte jó alaposan megmarkoltál:))



Zagyva beszéd a semmiről

Érdekes tudsz nevetve élni bármely események közepette (oszt ha arra gondolsz legyen meg az akaratod rá?)ilyen dologról soha nem hallottam de nem tartom fontosnak, hogy elhiggyem. neves, neves, neves megtudod tenni, igen igen:)))))))))))))))))))))))))))))))) és a mosolyt, igen igen



:)

Love..



Így van, kedves Moyo!

Látod, ezért vagyunk sokan, mert együtt többre megyünk. Te sokkal érthetőbben leírtad, mint én:))

Köszönöm:)



Nagyon szeretemmm ezt a témát...kösszi..

Én nem Tolle fájdalomtestével azonosítom, de gyakorlatilag minden "bánat" forrásának tartom, energetikailag....
A karmikus köreink alatt ránk rakódott szennyeződések, akár előző, akár mostani életeinkből..mind ordítanak rólunk…szórják szét az emberi játszmáinkba azt a hiányt és azokat az elvárásokat amik nincsenek kiegészülve. Hiába vagyunk tisztában sok szellemi törvénnyel, ha olyan megmagyarázhatatlan vágyak és félelmek húznak vissza a beteljesüléstől, amiket egyszerűen csak fel kell ismernünk. Pontosan az egységtől önmagad és a forrás egységétől tartanak távol.

Szerintem felismerhető, oldható és gyógyítható...így máris más világba ébredünk:)